Rész

 1  2|       Kegyetek dobogó szívvel vetik le a selyem utazóköpönyeget,
 2  4|            meghivása értékét rontja le, hanem a feleségét is megalázza.
 3  5|       valaki esetleg sikerrel tette le az érettségi vizsgát a zöldfa-utcai
 4  6|         napon csak úgy ingujjban ül le az asztal mellé, mikor az
 5  6|            az esküvője után se mond le végképpen az udvarlóiról?
 6  6|    udvarlóiról? Annál kevésbbé mond le, mert hiszen az udvarlók
 7  7|        mesét, mert a tanulság, amit le akarok szűrni belőle, szerény
 8  8|           hogy a mama sohase térjen le a passziv szemlélődés ösvényéről.
 9  8|            ösvényéről. De ne lépjen le olyankor, amidőn erre életbevágóan
10 10|           van odakünn, papucsban ül le a vacsorázó-asztalhoz. Apa,
11 10|           akárhányszor előbb feküdt le, mint az édesmama, aki ilyenkor
12 10|      Gyerekek, most csak feküdjetek le szépen, mert én még elmegyek
13 10|             és száz fajtájáról mond le, amikor az anyakönyvvezetőt
14 11|          nagy lélegzetet véve dobta le magáról a téli kabátját
15 12|       illuzió édes him­porát törlik le vele a szeretett férfiu
16 14|         imponáló stilusban festette le a fiatal lány házias nevelését,
17 14|      részein évtizedes por rakódjék le, akinek kutató szeme, miként
18 14|       legyen büszke, de ne is üljön le a konyhában, hogy a cselédekkel
19 15|            piruljanak el, ne süssék le a szemüket, ne taszigálják
20 17|   kilencvenedik életévén túl húnyta le a szemeit, anélkül, hogy
21 18|  előadásaimra vissza­­­pillantok, s le akarok szállani a katedráról,
22 19| pszikológusok, mert ők nem olvassák le az arcunkról, amit a szívünk­ben
23 19|            valószinüleg nem fekszik le éjjelen­ként túláradó szívvel,