Rész

  1  1|             egyaránt meg­feledkezett: hogy mik azok a pozitiv és negativ
  2  1|          világ abban a tévedésben él, hogy a jó feleség kvalifikációját
  3  1|              hozza e gyarló földre, s hogy a hitvesi erények okvetetlen
  4  1|               a házasságban, föltéve, hogy két igazán szerető szív
  5  1|      szándékosan megfeledkezik arról, hogy nagyon sok boldogtalan ember
  6  1|              egymást, csak azt érzik, hogy végtelen boldogság lenne,
  7  1|              meg van győződve afelől, hogy szerény kisérlete, a Feleségképző
  8  1|            amely könyörtelenül jelzi, hogy a legvidámabb élet is alkonyodóra
  9  1|               nem gondoltok hát arra, hogy az élet mily könyör­telenül
 10  1|                de ah, nem tudjátok-e, hogy mi lesz holnap? Mire a nap
 11  1|               a vén professzort arra, hogy a tanításait meghallgassa,
 12  2|          gyermekkoruk óta megszokták, hogy az iskola csupa évszáza­dos
 13  2|          talán el se tudják képzelni, hogy a fizikán, a szerves kémián,
 14  2|             figyeljenek csak jól rám, hogy kurzusunk e fontos fejezetét
 15  2|           férj csak most érzi igazán, hogy feleséges ember, mert a
 16  2|               selyem utazóköpönyeget, hogy a villamos lámpák csillogó
 17  2|              percben világosan érzik, hogy csak most kezdődik igazán
 18  2|              de e pillanatban, érzik, hogy az egész világot a szívükre
 19  2|      virrasz­tottál, aki megengedted, hogy mindig fehér leányszobám,
 20  2|         engedd meg, könnyezve kérlek, hogy a kis uram mindig úgy szeressen,
 21  2|             se legyen soha okom arra, hogy valamikor kevésbbé szeressem...~ ~
 22  2|        föladat jutott osztályrészéül, hogy önöket asszonyi életük viszontagságaira
 23  2|               ime, ott kell kezdenem, hogy fehér leány­szobájuk reményeiben
 24  2|          eszembe se jut azt állítani, hogy ő, akiért a mirtuskoszorut
 25  2|       kiábrándul Kegyetekből. Hiszem, hogy a szerelem sohase fog elköltözni
 26  2|             napon észre fogják venni, hogy a csók, melylyel férjük
 27  2|             ellen, sőt az is megesik, hogy haragos vállvonogatással
 28  2|              jósága ellen. Való igaz, hogy Kegyetek nem ezeket a motivumokat
 29  2|        Annyira megfeledkezik magáról, hogy haragosan becsapja az ebédlő
 30  2|       legtávolabbi zúgába, s érezvén, hogy valami megváltozott körülötte,
 31  2|               a maga eredendő hibája: hogy, fájdalom, nem hasonlíthat
 32  2|      párbajozik a májfoltos márkival, hogy a grófkisasszonyt a magáénak
 33  2|            nincs egyéb hivatása, mint hogy az imádottja előtt térdreboruljon.
 34  2|                kényszerítve van arra, hogy pontosan lefizesse a harmadosztályu
 35  2|         vízdíjat, a házmesterpénzt, s hogy azt az összeget is kicsiszolja
 36  2|           Kegyetek francia vígjátéki, hogy ne mondjam császárimrei
 37  2|              takarék­pénztárak körül, hogy egy váltócskáját elhelyezze.
 38  2|              elhelyezze. Az is lehet, hogy egyéb kellemetlenség érte:
 39  2|      Méltányosság-e azt kivánni tőle, hogy e lélekállapotában olvadozó
 40  2|             az egyről legalább tudom, hogy érettem dolgozik, engem
 41  2|            aki a maga értékét ismeri. Hogy a férje többé nem szeretné,
 42  2|            mind a tíz ujját örömében, hogy a jó végzete ilyen bájos
 43  3|              hitem szerint abból áll, hogy az ember fölkelés előtt
 44  3|             leány, aki még nem tudta, hogy a házaséletben a cukron,
 45  3|                És főképpen nem tudta, hogy mindegyik házaséletnek az
 46  3|            dologban az a veszedelmes, hogy, ha egyszer megalakult,
 47  3|           hitükben most úgy képzelik, hogy ő, aki Kegyeteket a Riviérára,
 48  3|           térő álmukat és higyjék el, hogy ő is csak csontból és vérből,
 49  3|   leányiskolában bizonyára tanul­ták, hogy minden élő lény más-más
 50  3|             megszoktak.~ ~A férjet, - hogy egy csunya és prózai szót
 51  3|      legfontosabb kvalifikációja: az, hogy a tanítvány szeretettel
 52  3|       össze­függ, a másik föladat is, hogy: az otthon édes, finom,
 53  3|               is vigyáznia kell arra, hogy a házasélet akkordját a
 54  3|      rabszolgája, s őrizkedjék attól, hogy a szívtelen asszonyok zsarnoki
 55  3|               magukat, hanem arra is, hogy a szere­­lem­nek, a barátságnak,
 56  3|       intelligenciájától függ mindig, hogy a ház kedves és vonzó tanyájává
 57  3|          tapasztalták-e kisasszonyok, hogy némely födél alatt egyszerre
 58  3|    Kegyetekben, s hirtelen megsejtik, hogy itt olyan emberek laknak,
 59  3|              Fogadást mernének tenni, hogy akik itt laknak, tökéletesen
 60  3|             sejtelem rögtön elárulja, hogy a nyugalom, a boldogság,
 61  3|      együttérzés csak külső látszat s hogy a plüssbutorok között állandó
 62  3|         kapcsolatnak is erősebb kell, hogy legyen, mint valamennyi,
 63  3|        ébreszti föl bennünk a vágyat, hogy magunk is melléje telepedjünk
 64  3|               megkezdik, hanem az is, hogy családi életük hangulata
 65  3|              nem csupán az a kelléke, hogy két ember nagyon szeresse
 66  3|        szeresse egymást, hanem az is, hogy mindig jókedvünek, frissnek,
 67  4|           mint a régi poéták korában, hogy egy csermely partján, a
 68  4|              többé abba a gondolatba, hogy menyecske-leányuk egy fenyőfa-kunyhóban
 69  4|        házasoknak szükségük van arra, hogy néha a világgal érint­kez­ze­nek,
 70  4|           érint­kez­ze­nek, akár úgy, hogy ők a világot fölkeresik,
 71  4|         világot fölkeresik, akár úgy, hogy a világnak (vagy legalább
 72  4|             se lehet képzelni akként, hogy a barátai elől elzárkózzék.
 73  4|         egyaránt. Ártatlan büszkeség, hogy a vendég fájó szívvel távozzék
 74  4|       vendégfoga­dás kedves izgalmát, hogy ne mondjam ünnepi hangulatát,
 75  4|       vonzóerejét. Nem térek ki arra, hogy ez a passzió rengeteg pénzbe
 76  4|            kerül, - hiszen fölteszem, hogy mindegyikük egy feketebajuszu,
 77  4|       asztalához a vendéget, feledve, hogy ezzel jóformán a családja
 78  4|           kockán. Azt merném mondani, hogy a vendéget majdnem úgy meg
 79  4|          ismerősét megtiszteli azzal, hogy a házát megnyitja előtte,
 80  4|        valakivel. Akit arra méltatok, hogy az asztalomhoz ültessem,
 81  4|           befőttet, a parfait-t kell, hogy jelentse, hanem vonzalmamat
 82  4|             akárhányszor megtörténik, hogy a házigazda félóráig cseveg
 83  4|    beletrenírozza magát a művészetbe, hogy az ismeretlenekkel csevegni,
 84  4|     társadal­munkban nem is ritkaság, hogy a fiatal asszony összetalálkozik
 85  4|     megtisztelhetnél bennünket azzal, hogy vacsorára is fölnézel hozzánk.~ ~-
 86  4|                   Meghívják, anélkül, hogy tisztában volnának azzal:
 87  4|          tisztában volnának azzal: 1. hogy Miska nem a földkerekség
 88  4|              leg­léhább frátere-e, 2. hogy nem fog-e szemtelenül udvarolni
 89  4|               a fiatal asszonynak, 3. hogy mik a multjának kiemelkedő
 90  4|            kiemelkedő mozzanatai s 4. hogy a frakkján, a fekete nyakkendőjén,
 91  4|               kvalifikációja is arra, hogy egy úri ház ilyen bizalmasan
 92  4|              ambicióját helyezi abba, hogy a vendégeit háziasszonyi
 93  4|               fölháborítónak találja, hogy ötletét otthon nem hangos
 94  4|         legelső kisérletnél az ellen, hogy úri házukat, meleg és poétikus
 95  4|              utóbb ő maga is belátja, hogy ottho­nuk méltóságán őrködtek.
 96  4|            lel­kébe is azt az érzést, hogy akit az asztalukhoz meghívnak,
 97  4|               tiszteljenek meg azzal, hogy őket vendégeikül lássák.
 98  5|              azt a kérdést vetem föl, hogy mikor kezdődhetik a féltékenység,
 99  5|              féltékenység, jól tudom, hogy mai előadásom nagyrészben
100  5|              mégis, nem állhatom meg, hogy a féltékenységről is ne
101  5|       visszagondol.~ ~Azt tanácsolni, hogy az okos feleség végképp
102  5|            pisztrángtól azt kívánnók, hogy a torony csúcsára fölrepüljön.
103  5|           érzésből, s nem kell éppen, hogy a nő - mi­ként a regények
104  5|            szenvedélyek rabja legyen, hogy ez a morzsa úgy megnöve­ked­jék,
105  5|          Elvégre is, a vonzódás, vagy hogy messzebb menjünk: a szere­lem
106  5|               szívből az a körülmény, hogy valaki esetleg sikerrel
107  5|           mosónéja, ha arról értesül, hogy a t. méltóságos úr lámpagyújtás
108  5|            fogja törni a fejecskéjét, hogy öt krajcárért mérget hozasson
109  5|           hazai regényekben történik, hogy Claire grófné, megtudván,
110  5|             Claire grófné, megtudván, hogy a gróf egy ballettáncosnőnél
111  5|            mindennapi események közé, hogy a grófné, a férje hűtlen­ségéről
112  5|              azok az urak elfelejtik, hogy az asszony akkor is csak
113  5|                hanem kizárólag attól, hogy a feleség szerelmes-e, avagy
114  5|            érzéstelen, attól kitelik, hogy ezen a műnyelven beszéljen;
115  5|        asszonynak már joga van ahhoz, hogy féltékeny legyen s mikor
116  5|             nem kötelezte magát arra, hogy ezután a ferencrendi gvárdiánok
117  5|              ha férjétől azt kivánja, hogy rendetlenül öltözködjék,
118  5|               rossz néven veszi tőle, hogy egy idegen, bájos nővel
119  5|             habár nem is színigazság, hogy ezt csupa udva­­rias­­­ságból
120  5|               is ugyancsak távol áll, hogy rossz fát tegyen a tűzre;
121  5|            vágya, az ártatlan hiuság, hogy kedvesnek és ragyogó szellemünek
122  5|                mint a feleségben azt, hogy többnyire nem a hites ura,
123  5|           titkot súgja az ura fülébe, hogy címeres gazember, - bizonyára
124  5|              bizonyára megérett arra, hogy a Moravcsik Ernő Emil úr
125  5|              Mi természetesebb annál, hogy az ilyen férjből lesz a
126  5|               akinek az az ambiciója, hogy az urából úgynevezett alattomos
127  5|             Ugyan, nem ég ki a szeme, hogy a feleségét az egész világ
128  5|     gyanúsítja a ház büszke oszlopát, hogy titokban a saját szobalányával
129  5|             van a rossz férjnek arra, hogy a feleségéhez hűtelenné
130  5|            bizonyára nem szorul arra, hogy a maga fizetett cselédjével
131  5|             róla se szabad föltennie, hogy a maga asszonyát, a cselédje
132  5|           tudná. Ez a részlet, tudom, hogy visszataszító; és mégis
133  5|         visszataszító; és mégis kell, hogy beszéljek róla, hiszen hány
134  5|          elnézni a férjének, föltéve, hogy a hűtlenségek julius vagy
135  5|            ezzel azt akarnám mondani, hogy háromszor még a legjobb
136  5|             férj képtelen volna arra, hogy a feleségét megcsalja. De
137  5|          nyári eset tehát még nem ok, hogy a menyecske visszaköltözzék
138  5|              egy ókori bölcs mondott: hogy egyik férfi se jobb a Deák­né
139  5|            jobb a Deák­né vásznánál s hogy a jó, a derék, a komoly
140  5|            Amikor komoly ok volna rá, hogy megkezdődjék, akkor az asszony
141  6|              nem szabad megen­gednie, hogy udvaroljanak neki. Én azonban,
142  6|              professzor, azt állítom, hogy az olvasókönyvek szerzői
143  6|              nem ismerik az életet; s hogy az az asszony, aki a jó
144  6|               végképpen lemond arról, hogy udvarlói legyenek, egyúttal
145  6|             egyúttal arról is lemond, hogy az ura a legénykori, szenvedélyes
146  6|          megőrizze iránta...~ ~Érzem, hogy ez a tanács frivolnak és
147  6|       tetszhetik, s így kötelességem, hogy a férj és asszony udvarlóinak
148  6|      vallomáson, amely alkalmas arra, hogy a férfiak egész nemét kompromittálja
149  6|               feleségét, ha az látja, hogy az idegen férfiak is méltányolják.
150  6|               a férj, aki észreveszi, hogy felesége más férfiakra hatást
151  6|          Eszembe se jut azt állítani, hogy a fiatalok talán közömbösen
152  6|         inganak meg abban a hitükben, hogy amit éreznek, az valóságos
153  6|   Tulajdonképpen mi is a célja annak, hogy én egy idegen, piszeorru
154  6|            élek ugyanegy födél alatt? Hogy egy asztalnál ebédelünk,
155  6|   pon­gyo­laruhás urinővel, ahelyett, hogy a rendes klubomban csevegnék,
156  6|       Istenkém, hogyan is történt az, hogy én örökre búcsút vettem
157  6|             még a hírét se hallottam, hogy én az ebédjéről gondoskodjam,
158  6| garderobe-jára felügyeljek? Ahelyett, hogy most szépen otthon ülnék,
159  6|         vagyok kénytelen eltűrni azt, hogy egy nyájas idegen a kezemet
160  6|               ébred annak a tudatára, hogy szerelem tulajdonképp nem
161  6|              magában:~ ~- Azt hittem, hogy valami középkori lovaghoz
162  6|        szerelmes, se nem gondol arra, hogy az égről a holdvilágot lehozza
163  6|               előre meg­mondta volna, hogy Bayardnak már novemberben
164  6|               mélyén:~ ~- Azt hittem, hogy a legszebb leányt vettem
165  6|              ismerősöm... Azt hittem, hogy minden jó barátom megpukkad
166  6|           mert ez a kis kiábrándulás, hogy úgy mondjam, csak átmeneti
167  6|      reakciója, amely után - föltéve, hogy a fiatal asszony nem esett
168  6|    előbb-utóbb a feleségébe, föltéve, hogy az asszony csakugyan bájos,
169  6|            asszony csakugyan bájos, s hogy a női okossága egy színvonalon
170  6|             biztosnak lennie a felől, hogy a felesége még gondolatban
171  6|          foglalkozik más férjekkel, s hogy a fiatal asszony már végképp
172  6|            tartania kell kissé attól, hogy bájos felesége megnyerőbb,
173  6|              találkozhatik, mint ő, s hogy ez a találkozás az ő férfiui
174  6|             is szükségét látja annak, hogy a felesége szemében ő legyen
175  6|           mondtam előadásom kezdetén, hogy az okos asszony még az esküvője
176  6|               közös emberi gyarlóság, hogy mindaz, ami másoknak tetszik,
177  6|              féltékeny szívvel látja, hogy a feleségét bámulják és
178  6|               voltam valaha fiatal! - hogy a kacér feleség ura okvetetlen
179  6|                Amikor azt tanácsolom, hogy idegen férfiak iránt is
180  6|            szeretetreméltók legyenek, hogy ártatlan örömet találjanak
181  6|             távolról sem mondtam azt, hogy jogtalan reményeket ébresszenek
182  6|               az utjukba akad. Tudom, hogy ez nagy áldozatukba kerül,
183  7|              s akkor mi szükség arra, hogy egymás életét megkeserítsük?
184  7|               bizonyságuk volt arról, hogy a férjüknek egy idegen asszony
185  7|         szikrázó szemmel fogadkoztak, hogy követni fogják a Francillon
186  7|        akképpen oldotta meg a csomót, hogy ártatlan gyufatartókat,
187  7|                de bizvást állithatom, hogy egyik se célravezető és
188  7|             aki elég lelketlen ahhoz, hogy egy szép és hűséges teremtésről,
189  7|            engedjék meg kisasszonyok, hogy a férjeket általában a következő
190  7|       gondolatától is irtóznék annak, hogy egy idegen nővel holmi szerelmi
191  7|        kérdést intézni:~ ~Tegyük föl, hogy az abszolut hű férjnek véletlenül
192  7|             gondolni is lehetne arra, hogy a léket betömjék, az egész
193  7|          Mivel nem igen van reményük, hogy valami hajó hama­rosan a
194  7|            végtelenül jól esik nekik, hogy a másik oly közel van...
195  7|      végtelenség... Majdnem bizonyos, hogy sohase kerülünk vissza oda,
196  7|               ajkam eleped a vágytól, hogy a tiédre tapadhasson...
197  7|              is azt súgja a fülünkbe, hogy szeressük egymást...~ ~Igy
198  7|               egyetlen férj, föltéve, hogy még innen van azon koron,
199  7|           érzéseket magukba fogadják, hogy ebben a helyzetben, a föntebb
200  7|            hűséget fogad­tam... Igaz, hogy talán sohase látom többé
201  7|              távollevő cicámat, igaz, hogy ön nemcsak szép, de bájos,
202  7|       pél­dányért szívesen elismerem, hogy a férjek kilencven százaléka
203  7|               minden csak attól függ, hogy akad-e olyan alkalom, amelynél
204  7|           bajuszukat, ha észreveszik, hogy egy csinos nő fixirozza
205  7|             szeret bennünket és erős, hogy ne mondjuk: kényszerítő
206  7|               álmában se gondol arra, hogy hűtelenné legyen hozzánk...
207  7|           vele az a szerencsétlenség, hogy az ellentálló ereje elhagyja:
208  7|              mindig nem elég ok arra, hogy az ember a Dunának menjen
209  7|             feleség - föltéve persze, hogy az ura szerelméről és tisztességéről
210  7|               talál feledkezni arról, hogy a balatonfüredi platánok
211  7|           felől, s ki tudnám fejteni, hogy juliusban például még maga
212  7|    még­egyszer a figyelmükbe ajánlom, hogy: abszolut tökéletes férjek
213  7|        féltékenykedéssel nem érdemes, hogy az életüket keserítsék...
214  7|               vennék észre valamikor, hogy nem öt, tíz vagy száz, hanem
215  7|               azt mondom, ideje lesz, hogy az édes mamával ama bizonyos
216  8|        házasságban~ ~Tudatában annak, hogy előadásaim egyik legkényesebb
217  8|            habozás nélkül kijelentem, hogy:~ ~1. az édesmama - már
218  8|             háztartása, megérdemelné, hogy a „Budapesti látnivalók”
219  8|               követheti.~ ~Reménylem, hogy e lojális kijelentéseim
220  8|        tisztelt kisasszonyok, afelől, hogy a mama társadalmi pozicióját,
221  8|           szándékomban kisebbíteni, s hogy éppen én vagyok az, aki
222  8|              meg, bájos tanítványaim, hogy a szívtelen férjek álláspontjára
223  8|         előadásoknak nem az a céljuk, hogy önöket jó leányokká, hanem
224  8|               jó leányokká, hanem az, hogy jó feleségekké képezzem
225  8|          fosztva attól az élvezettől, hogy a szakácsnéval pöröljön
226  8|                egészen odáig elmehet, hogy a szobaleányt „ügyetlen
227  8|         intézményét akként fogja föl, hogy naponkint reggel jár haza,
228  8|        följegyezte ugyanis írásaiban, hogy idült oroszlánszelidítők,
229  8|             az eszembe ezt követelni, hogy a mama sohase térjen le
230  8|         fölkiált a harmadik emeletre, hogy az ágynemüszellőztetés édes
231  8|          előtt nem esküdött meg arra, hogy a mama óhajtásaihoz képest
232  8|              nézetének ad kifejezést, hogy a szent házasság a leg­perfidebb
233  8|   szakértelmes oktatásokat ad afelől, hogy a gallérokat a jó feleség
234  8|            nincs abban a hangulatban, hogy monológokat szavaljon a „
235  8|        kibékülnek egymással, föltéve, hogy sze­relmes szívvel léptek
236  8|             sohase haragszik annyira, hogy egy csókról - a kellő pillanatban -
237  8|           elég általánosságban annyi: hogy a jó feleség csak a legvégső
238  8|          vásárolni megy, s attól fél, hogy a kereskedő rászedi;~ ~ha
239  8|           igazán komoly oka van arra, hogy boldogtalannak érezze magát.~ ~
240  8|            láthatják, nem az a célom, hogy a mamákat és me­nyecske-leányukat
241  8|      napsugaras utcákon; büszke arra, hogy a szép, a nyugodt, az okos,
242  9|              Látogatások~ ~Nem tudom, hogy egy angol filozófus, vagy
243  9|               először azt az axiómát, hogy az ember elsősorban társaslény.
244  9|            mondani a nagy igazsá­got: hogy még a legtisztább szerelem
245  9|             az a mennyei gyönyörűség, hogy a világ legbájosabb asszonyát
246  9|           gyengeségünket bizo­nyítja, hogy az eső után jobban örülünk
247  9|              takaró alól, csak azért, hogy annál kedvesebb legyen majd
248  9|       elegendő annak a bizonyítására, hogy a fiatal és a kevésb­bé
249  9|              egyebet is, például azt, hogy minden embernek száz és
250  9|               ügyelni tartozunk arra, hogy barátságos, illedelmes,
251  9|         szabálynak a megmotiválására, hogy a fiatal házaspárok kötelesek
252  9|             arra is obligálva vannak, hogy a hozzájuk hason­lókat a
253  9|    növendékeit.~ ~Nem az a szándékom, hogy az illemkodexek paragrafusaival
254  9|             elő, s így nem mondom el, hogy mindig a fiatalabb házaspár
255  9|               szobaleányok is tudnak, hogy az a házaspár, amely a látogatást
256  9|           cikkelyekhez. Azt mondanám, hogy népszerü magyarázatokkal,
257  9|            jár a társaságba, anélkül, hogy felületes zsúrvirággá legyen;
258  9|              egy új darabot, anélkül, hogy a léha premiérpillangók
259  9|            néha attól se riad vissza, hogy cigánymuzsika mellett vacsorázzék,
260  9|         mellett vacsorázzék, anélkül, hogy ezzel a snájdig asszony
261  9|          legjobban megfelel, föltéve, hogy magunk is a jó, a művelt,
262  9|      kisasszonyok, önként következik, hogy a látogatások úgynevezett
263  9|           valamikor abba a helyzetbe, hogy a mindenáron való beszéd­tárgyakhoz
264  9|           gondoskodik, aki jól tudja, hogy az ő kötelessége a vendégek
265  9|          egyes vendég maga is, azzal, hogy őszintén, egyszerüen, nagyzoló
266  9|           önkéntelen éreztetni tudja, hogy a kétértelműségekhez vagy
267 10|              meg azzal a gondolattal, hogy életüket egy idegen úréval
268 10|         bizonyára nem gondoltak arra, hogy ez az idegen úr, a férjük (
269 10|         idegen úr, a férjük (istenem, hogy elpirultak, amikor ezt a
270 10|          olyan lelketlen tudna lenni, hogy Kegyeteket - ha csak valami
271 10|         gyermek­koruk óta megszokták, hogy apa fáradtan tér haza esténként
272 10|               Aki azt kivánja tő­lük, hogy örökösen a feleségük szoknyája
273 10|            arra akarná kényszeríteni, hogy a szoba pádimentumán sétálgasson.
274 10|             azzal a regényes álommal, hogy férjük sohase fog elkivánkozni
275 10|             sincs okosabb dolga, mint hogy az embert a puha fészkéből
276 10|  könnyhullajtások közt győződtek meg: hogy imádott férjük szemtelenül
277 10|         szoktak megemlékezni: „Ideje, hogy végre-valahára kinyujtózkodjam”.
278 10|         szakad, attól se riad vissza, hogy valami hazug elutazás ürügye
279 10|           mondják a természettudósok, hogy minden állatnak az a szerve
280 10|         férjnek pedig az a tehetsége, hogy ügyesen füllenteni tudjon.
281 10|         előadásoknak nem az a céljuk, hogy az olvasókönyvek elméleteit
282 10|       elméleteit igazolják, hanem az, hogy a fiatal leányokat a boldog
283 10|              kinálkozó jó alkalommal, hogy a kimenőt áhítozó férjeket
284 10|              az első, aki azt mondom: hogy igazság szerint minden jó
285 10|              hiába, az a világ sorja, hogy még a jót, a kedvest, a
286 10|         hullat könnyet, ha azt látja, hogy az ura a miniszteri ankéttal
287 10|               barátom, nem szükséges, hogy füllentsen; jól tudom, hogy
288 10|           hogy füllentsen; jól tudom, hogy a mai estéjét a barátainak
289 10|              közt szólva, azt hiszem, hogy nincs valami jó izlése (
290 10|             menjen, - eszembe se jut, hogy erőszakkal itthon tartsam.
291 10|           itthon tartsam. De elvárom, hogy nem szégyenít meg azzal
292 10|            azzal a szakács­nőm előtt, hogy hajnaltájban vetődik haza.
293 10|               jól, de ne felejtse el, hogy feleséges ember, s hogy
294 10|               hogy feleséges ember, s hogy van valakije, akinek a tetteiért
295 10|         feleség nem töprenkedik azon, hogy a férjek kimenője igazságtalan
296 10|             igazságtalan intézmény, s hogy ezek után neki is joga lenne
297 10|             neki is joga lenne ahhoz, hogy a szórakozásai után futkosson.
298 10|               nem szabad elfelejteni, hogy a férfiak türelmetlenkedése
299 10|              engedményeiből folyik; s hogy a férfi voltaképpen a szórakozás
300 10|               ellenben arra nevelték, hogy otthonülő legyen; s a házasság
301 10|               Időt kell engedni arra, hogy az új élet korlátait megszokja,
302 10|           élet korlátait megszokja, s hogy tűzhelyét ne fogságnak tekintse,
303 10|        bizalommal nyugszik bele abba, hogy a kimenők száma korlát­lanul
304 10|              azt a nézetét fejezi ki, hogy havonként egy kimenő nem
305 10|              még az árnyéka ellen is. Hogy mik a fegyverei: azt a legegyügyübb
306 11|               csak az a végső céljuk, hogy Kegyeteket, kisasszonyok,
307 11|             habozás nélkül beismerem, hogy a régi szólásmód, amely
308 11|            lennének győződve a felől, hogy görögös frizurájuk alatt
309 11|              legszükségesebb kelléke, hogy a férj mint rettenthetetlen
310 11|               édes, a boldogító álom, hogy: ha az élet küzdelmei közül
311 11|              szólott:~ ~- Azt hiszem, hogy annak a haszontalan sviháknak
312 11|               lesz többé kedve ahhoz, hogy én velem kikezdjen... Ha
313 11|         magáét, hát most meghallotta, hogy mit tartok felőle...~ ~A
314 11|             bátran a szemükbe mondta, hogy gazemberek, sőt attól se
315 11|            sőt attól se riadt vissza, hogy egy-egy hirhedt párbajhőst
316 11|             amikor azt kell mondanom, hogy édesatyjuk, a lo­va­gias
317 11|         távolról se jutott az eszébe, hogy az aktiv huszárfőhadnagyokat
318 11|             minden férfiúval megesik, hogy kártyaközben vagy az élet
319 11|            mindnyájunkkal közös vágy: hogy bámulattal és megdöbbe­­­néssel
320 11|              Mi baj származott abból, hogy az okos mama a hihetetlen
321 11|              van része!~ ~Nem mondom, hogy minden férj olyan, aminőnek
322 11|               lesz, majdnem bizonyos, hogy ez a szerencsés kópé se
323 11|          éppen úgy meg fogja kívánni, hogy a maga szakmájában a legkülönb
324 11|               azt a nagy szívességet, hogy kiváló embernek tartják.
325 11|             tartozik. Ha azt kívánja, hogy bámulják, miért ne tennék
326 11|         abszolut uralkodója.~ ~Lehet, hogy akad egy-egy felületes bölcselkedő,
327 12|            kisasszonyok, a legjobbat: hogy kedves atyjuk, a ház feje,
328 12|           virilistái közé tartozott s hogy a bőkezűsége egyenes arányban
329 12|         körülmények között valószinü, hogy lánykorukban se keltett
330 12|            toilett gyönyörűségeiről s hogy az új blúz, vagy a fehér
331 12|   bizonyítgatnom a régi tapasztalást, hogy az apák gavallériája nem
332 12|            szinte beteges büszkesége, hogy a kisasszony-leánya öltözék
333 12|            szükséges. Mondom azonban, hogy tegyük föl a legjobbat s
334 12|             legjobbat s képzeljük el, hogy a család tiszteletreméltó
335 12|          tartani szoktak. Tegyük föl, hogy lány­ko­ruk­ban se nélkülöztek
336 12|           majd megmutatom a világnak, hogy mi az igazi elegáncia! Óh,
337 12|      kisasszonyok, nem kell mondanom, hogy ez az idő csakugyan elérkezik.
338 12|           mindörökre búcsút mondanak, hogy finom angol utiruhájukban,
339 12|              tarto­gat­ták. Bizonyos, hogy menyasszonykodásuk hosszu
340 12|          asztaluknál; de ne tagadják, hogy egyszer-másszor ravasz oldalpillantást
341 12|               szegény, aki azt hiszi, hogy a szabóipar nem játszik
342 12|            szerelemben, aligha sejti, hogy a pironkodó gyermek lelkében
343 12|              mi forrong! Mit tudja ő, hogy a toilett-kérdés a házas­életnek
344 12|            kell, kedves kisasszonyok, hogy a férfiak egy sajátságos
345 12|             kellemetlen kiábrándulás, hogy neki, álmaink tündérének,
346 12|           blúzokat és a pongyolákat s hogy a bájos, karcsu teremtések,
347 12|             talán sohase gondol arra, hogy a toilett prózai pénzbe
348 12|         toilett prózai pénzbe kerül s hogy a női szabót épp úgy meg
349 12|            Vérlázító igazságtalanság, hogy a toilettért pénzt mer kérni
350 12|          leánynak veleszületett joga, hogy szép, elegáns és hódító
351 12|              lelkébe a szomoru tényt, hogy a családi tűzhely körében
352 12|             különbözik a tornázástól, hogy egészen megszokni sohase
353 12|               vagyok, ha azt állítom, hogy az öltözködés az évi jövedelemnek
354 12|         alapján s előbb-utóbb odajut, hogy a Budapesti Közlöny apró
355 12|                holott mindenki tudja, hogy az urának háromezer forint
356 12|            róla, magam is azt vallom, hogy az asszonynak szinte önmaga
357 12|              iránt való köteles­sége, hogy csinosan öltözködjék. De
358 12|             kitenni gyermekeit annak, hogy az apjuk a váltókon vegyen
359 12|            nem sajnálja a fáradságot, hogy a Stanley vagy a Livingstone
360 12|          biztosan el akarja érni azt, hogy léha és szívtelen teremtésnek
361 12|    feltűnőbben, de ne törődjék azzal, hogy a férje kirojtolt gallérban
362 12|             jele. Azt merném mondani, hogy a jóravaló feleség épp annyi
363 12|  össze­spórol­ja, semhogy megengedné, hogy az ura gyűrött kabátban,
364 12|               uradat és én megmondom, hogy ki vagy.~ ~ ~ ~
365 13|             igazi bölcsek rég tudják, hogy a hangulatok, a jókedv vagy
366 13|            rágalmazója nem lehetek, - hogy a házasodni készülő ifju
367 13|            akik a pillanattól kezdve, hogy dadájuktól érzékeny bucsut
368 13|             balsorsa arra kényszerit, hogy a vendéglő törzs­ven­dége
369 13|               lehet középszerü; arra, hogy a mindennapi táplálékunkról
370 13|             hotelben lakik - mindegy, hogy a capmartini Splendid Hotel-ben,
371 13|             életében nem is gyanítja, hogy ő holta után mily megdönt­he­tetlen
372 13|                Megházasodom!~ ~Tudom, hogy sok édes illuziót teszek
373 13|        elzárkóznom a rideg tény elől, hogy a házasuló ifjak nagyon
374 13|            nem, komolyan azt állítom, hogy a jó kony­hával nem egy
375 13|               Kegyeteket eléggé arra, hogy a konyhával legalább is
376 13|             férjet arra kényszerítse, hogy az állatkerti oroszlánt
377 13|       gondviseléstől úgy van alkotva, hogy nem szereti, ha az étel
378 13|             tett az oltár előtt arra, hogy a feleségét mindhalálig
379 13|           mindhalálig el nem hagy­ja, hogy családjáról becsületesen
380 13|             becsületesen gondoskodik, hogy idegen nőszemélyek felé
381 13|               de arra nem tett esküt, hogy a grizes tésztával rokonszenvezni
382 13|             eledelt, arra hivatkozva, hogy a sok házi dolog miatt nem
383 13|        férjnek nem volna szíve ahhoz, hogy a feleségét halálra szekálja.
384 13|              s mindenkorra tudomásul, hogy más férjek egyáltalában
385 13|             egyáltalában nincsenek, s hogy az önöké kétségen kivül
386 13|          Egyáltalában beigazolt tény, hogy az összehasonlító példák
387 14|             arról voltak nevezetesek, hogy néha az édesmamájuk életét
388 14|                Látszik, kisasszonyok, hogy e kérdést nem vizsgálták
389 14|       szerepéről. Azt merném mondani, hogy boldogságuk nagy része nem
390 14|            vagy bevonul az irodájába, hogy az ügyeit végezze, s a fiatal
391 14|             hatszobás lakásban. Azaz, hogy nem egész egyedül: Julcsa,
392 14|            férj nagyképüen azt hiszi, hogy a feleségének otthon nem
393 14|            igen van egyéb dolga, mint hogy a konyhapénzét el­költse.
394 14|     me­nyecs­kére! Nem lehet tagadni, hogy lánykorában csak félfüllel
395 14|            magunk közt megvallhatjuk, hogy Mihály bácsi jólelküen tódított.~ ~
396 14|    jártasságot! A férfiak nem tudják, hogy minden asszony egy kicsike
397 14|               történik, aki nem tűri, hogy a szekrény felső részein
398 14|           gondot akar fordítani arra, hogy az ura a fogadó kosztja
399 14|                  azt is ambicionálja, hogy a babái a legcsinosabb és
400 14|          szemcsiptetéssel jegyzi meg, hogy a szende hajadon, aki odakünn
401 14|         megkérdezi:~ ~- De miért van, hogy mindeddig nem igen volt
402 14|               ébred annak a tudatára, hogy rút csalás áldozata lett.
403 14| megbízhatatlan, sőt azon is rajt éri, hogy a konyhapénzből szemérmetlenül
404 14|     felületességének: szó sincs róla, hogy az okos asszonyt az ilyen
405 14|             még nagyobb is, annyiból, hogy a családi élet intimitását
406 14|            mondhatom, kis­­asszonyok, hogy több boldogtalanság fakadt
407 14|            gondolják meg egyhuzamban, hogy kit fogadnak a házukba!~ ~
408 14|            mert neki az a mestersége, hogy cselédeket ajánljon. Ő,
409 14|              is üljön le a konyhában, hogy a cselédekkel eszméket cseréljen.~ ~ ~ ~
410 15|             baba~ ~Ne csodálkozzanak, hogy vén professzoruk, a száraz,
411 15| tanítványainak mesélni fog, úgy érzi, hogy mégis csak szép az élet,
412 15|            mégis csak szép az élet, s hogy a mogorva pesszimisták,
413 15|          Aranyos-völgy nádasai közül, hogy mindörökre itthagyjam...
414 15|            szupécsárdást; elfelejtik, hogy szerves vegytan, okszerü
415 15|         önökre mosolyog... Úgy érzik, hogy mindaz semmi, amit eddig
416 15|              eddig láttak és éreztek, hogy a világ csupa aranyos napsugár,
417 15|             csupa aranyos napsugár, s hogy a levegőben édesszavu üveghangok
418 15|                  Mint vágyódnak arra, hogy a csöppnyi jószágot a szivükhöz
419 15|             közé, azt hitték ugyebár, hogy asszonyi méltóságuk már
420 15|        méltóságuk már kezdetét vette, hogy a csitri leánytól, aki odahaza
421 15|              még nem igen képes arra, hogy nagyobbszabásu szónoklatokat
422 15|          gondjai annyira elfoglalják, hogy a világ, amely körülötte
423 15|             zsebkendőjével... Tudják, hogy mi jutott eszébe e pillanat­ban?...
424 15|        férjüknek először vallják meg, hogy a gólyával konferáltak...~ ~
425 15|              legbiztosabb jele annak, hogy a férj és a feleség imádja
426 15|               És sohase felejtsék el, hogy minden hangos szó, minden
427 15|              szét a gyermek lelkében, hogy az élet sötét prózáját bocsássa
428 16|              legfőbb ideje, gyerekek, hogy a jövendő fészketek iránt
429 16|            fájdalom, az is szükséges, hogy az ember a házmesterekkel
430 16|                A hitvesi szerelemnek, hogy egy furcsa kifejezést használjak,
431 16|               később fogunk megtudni: hogy jó cselédek, tartós butorok,
432 16|            jelent, amikor azt mondom: hogy Herakles meg a többi hős
433 16|               szenved abból az okból, hogy az alkalmas lakás Szent-György
434 16|    jegyespárok nem igen félnek attól, hogy födél nélkül marad­nak...
435 16|        megdöb­benve annak a tudatára, hogy a nyolcezer üres lakás közt
436 16|      szerepeltek. Azt merem állítani, hogy a lakás­keresés napjai ábrándítják
437 16|               gyönyörü illuziójukból, hogy az élet csupa illatos poézis...~ ~
438 16|              és kijózanító. Hihető-e, hogy a Laresek és Penatesek ezt
439 16|                 Ne is számítsanak rá, hogy királynői jogarukkal, a
440 16|              ő tőle se lehet kivánni, hogy a dohányzásról lemondjon,
441 16|           tudná­nak meglenni anélkül, hogy uriasszonyhoz méltó toiletteben
442 16|               kénytelenség előtt áll, hogy Kegyeteknek a lakás dolgában
443 16|   fogyasztottak már el évtizedek óta, hogy az úgynevezett „lakáskérdés”-
444 16|        házmester még nem kivánja meg, hogy a harmademeleti lakó, ha
445 16|          határozottsággal állíthatja, hogy a kanyarónál, az influ­­en­zá­nál,
446 16|      hivatalból hazatérő családfőnek, hogy a mellettük lakó nagyságáéknál
447 16|       látogatást tett a végrehajtó, s hogy az úr a hideg leves miatt
448 16|                Nem is beszélve arról, hogy minden jó cselédünket a
449 16|          ablak ne tegye lehetetlenné, hogy a butorokat elrakhassák,
450 16|          cseléd is joggal megkivánja, hogy emberszámba vegyék.~ ~Majd
451 16|              ama fontos kérdésről is, hogy a jóizlésü ember a maga
452 16|           csak annyit jegyezzünk meg, hogy nincs csúfabb lát­vány,
453 16|              nem azért rendeztünk be, hogy - ha vendég nincs a háznál -
454 17|               harmadik évben az után, hogy az anyakönyvvezető színe
455 17|                 Maga talán azt hiszi, hogy a szegény leányomat az utcáról
456 17|             az utcáról szedtem föl, s hogy tetszése szerint halálra
457 17|        ártatlan feleségét? Mondhatom, hogy nagyon téved, mert míg egy
458 17|       indiszkrét, amikor megkérdezem, hogy miért haragszik?~ ~Az édesmama
459 17|            feleli:~ ~- Ha az a terve, hogy a feleségét a halálba üldözi,
460 17|             magá­nak azt a fényüzést, hogy fürdőhelyen töltse a nyári
461 17|       asszonykorában nem lesz bolond, hogy a szaharai forróságban tespedjen...
462 17|            micsoda szemtelenség volt, hogy egy úri kisasszonyt feleségül
463 17|              Ime, ezennel megjósolom, hogy szerető férjük az édesmama
464 17|             engem arra kényszerítene, hogy a feleségemet nyaralni küldjem.
465 17|         húnyta le a szemeit, anélkül, hogy valaha fürdőhelyen üdült
466 17|               beleszólása, mint abba, hogy az abessziniai négus kinél
467 17|               maradván, bevallhatjuk, hogy a kőszívü zsarnoknak ez
468 17|              reparálják. Nem állítom, hogy a fürdőbejárás divatja talán
469 17|               uszik, hegyeket mászik, hogy a meg­csökkent energiáját
470 17|               visszanyerje. De arról, hogy a fürdőzés elengedhetetlen
471 17|              nézetének ad kifejezést, hogy a szegény, fiatal asszonyka
472 17|          semmiféle bajban, még attól, hogy juliusban is Budapesten
473 17|              sem akarom azt állítani, hogy a nyaralás divatját elitélendőnek
474 17|     ellenkezőleg: az a meggyőződésem, hogy a fiatal házaspárok, - pláne,
475 17|               az eltökélt szándékkal, hogy augusztus vége előtt nem
476 17|          okosan, - fölteszem ugyanis, hogy egészség dolgában nem szorulnak
477 17|               fürdőre, - hanem azért, hogy új és új benyomásokkal frissítsék
478 17|            szinte rá van utalva arra, hogy pár hétig minden áldott
479 17|            bolond annyira elrontotta, hogy a mai formájában már puszta
480 17|         Kegyetek megtisztelnek azzal, hogy a tanácsaimat az emlékezetükbe
481 17|             nem okvetetlen szükséges, hogy egy szerencsétlen nőiszabó
482 17|          szükségképpen annyit jelent, hogy az ember naponkint ötször
483 17|       naponkint ötször öltözködjék, s hogy a jó barátnők sárgaságot
484 17|        ambicionálja azt a dicsőséget, hogy az egész fürdőhely csak
485 17|             nem azért megy a fürdőbe, hogy a pincérek s egyéb szolgálattevő
486 17|              meg azt a privilégiumot, hogy a korrekt asszonyok, - ott
487 17|           fürdőzés nem annyit jelent, hogy az ember reggeltől estig
488 17|              Nem okvetetlenül muszáj, hogy az ember olyan helyen töltse
489 17|           gondoskodni tartozik arról, hogy a szegény ember tisztességes
490 17|              nem tarthat igényt arra, hogy gyöngéd és szerető feleségnek
491 17|     feleségnek nevezzék.~ ~10. Arról, hogy Budapest környékén, egy
492 17|         férjüket arra kény­szerítsék, hogy naponként harmadfél órát
493 18|               óra.~ Apróságok~ ~Most, hogy ezidei kurzusomnak vége
494 18|           választ el bennünket attól, hogy a hosszu munka után a jól
495 18|               a bizonyit­ványt arról, hogy a férjhezmenésre kitünően
496 18|         ecsetet, hirtelen észreveszi, hogy munkája még távolról sem
497 18|         elmerül a fáradságos munkába, hogy műve, amelyhez oly nagy
498 18|               ambiciózus festő; most, hogy az előadásaimra vissza­­­pillantok,
499 18|               tudatára ébredek annak, hogy a témámat, fájdalom, nem
500 18|         jutván az ő ideális céljához: hogy bájos növendékei egytől-egyig
501 18|          nézetemnek adtam kifejezést, hogy a görög bölcsek, ha ma élnének,
502 18|             férjedet és én megmondom, hogy ki vagy! Kedves kisasszonyok,
503 18|           után, azt a nézetet vallom, hogy a férj maga kell hogy kezelje
504 18|         vallom, hogy a férj maga kell hogy kezelje a garderobe-ját,
505 18|             garderobe-ját, de persze, hogy így fejezzem ki magam: a
506 18|              válaszol:~ ~- Azt hiszi, hogy nekem nincs egyéb gondom
507 18|              egyéb gondom annál, mint hogy a maga gallérjaival, kézelőivel
508 18|       legközelebbi divatkereskedésbe, hogy rojtos gallérját egy csillogó
509 18|        mindezzel még nem mondtam azt, hogy a feleség abszolute ne ügyeljen
510 18|               köti meg, s a kefével - hogy művészi kifejezést használjunk -
511 18|            Előkelő, budapesti szokás, hogy immár az asszonyok is rendes
512 18|          mellett. Elvileg kijelentem, hogy az asszonynak a kávéházban
513 18|          mellett gibicel, megérdemli, hogy az ura azonnal beadja ellene
514 18|          folyt már abban a kérdésben, hogy az asszonyok helyesen teszik-e,
515 18|            találják. Kegyetek tudják, hogy egyszerü tanítómesterük
516 18|               mert az a meggyőződése, hogy ez a divatos kifejezés voltaképpen
517 18|         Mindebből ön­ként következik, hogy a cigarettázó asszonyt olyan
518 18|              akképpen van berendezve, hogy a vendéget bár­mily időben
519 18|             távolról sem mondtam azt, hogy a mi szokásos zsúrjainkkal
520 18|            önöké. Azt se feledjék el, hogy a zsúr nem falusi lakodalom,
521 19|             az a rettenetes gondolat, hogy egyedül van, egészen egyedül.~ ~
522 19|     megijedünk önmagunktól. Rájövünk, hogy eddigi életünk alig volt
523 19|       haszontalan semmiség. Rájövünk, hogy könnyelmüek és ostobák voltunk.
524 19|            ostobák voltunk. Rájövünk, hogy mindaz, amiért küzdöttünk:
525 19|      kockáztatunk meg önmagunk felől, hogy mással zsebkendővégről váltanók
526 19|       elfacsarodik arra a gondolatra, hogy a két pikkolós-csészémet
527 19|           Valami babonaság él bennem, hogy az egész jövendő ezen a
528 19|             lakásokat. És csodálatos, hogy mi, nőtelen emberek, akik
529 19|        bennünket, amikor azt mondjuk, hogy a lakáskeresés is poézis.
530 19|       jelennek meg arra a gondolatra, hogy új évnegyed következik.
531 19|            mert egyszerre megérezzük, hogy nem egy eltünő álom, hanem
532 19|           szentimentális lelkünkön, s hogy a fehér kezet, amely oly
533 19|         szégyenérzéssel konstatáljuk, hogy szívünk még fiatal, mint
534 19|              egy gimna­zista diáké, s hogy az élet szép és a költészet
535 19|         szeretnénk arra a gondolatra, hogy ez a bájos teremtés mindörökké
536 19|           nemesebbek lennénk azáltal, hogy tiszta élete össze­fonódik
537 19|             össze­fonódik a miénkkel, hogy vágyainkban, örömünkben,
538 19|       biztosítanak bennünket a felől, hogy a kályhák jól fűlnek, a
539 19|            ejteni az édes illuzióval, hogy az útiruhás vándorokkal
540 19|             volt bár­hol fölnyitanom, hogy a képek egész sorozata rajzolódjék
541 19|            jegyeztek föl a lexikonok, hogy 1827-ben alapította meg
542 19|           velinlapokat, s úgy rémlik, hogy csodálatos dallamok és édes
543 19|       dicséretképpen mondta. Éreztem, hogy ezzel annyit mond körülbelül: -
544 19|             párbajképtelen, bizonyos, hogy nem ébreszt írígységet e
545 19|              falusi leány. De tudván, hogy ebben a minőségünkben nem
546 19|                ne higyje, kisasszony, hogy a szentimentálisság kipusz­­tult
547 19|              szégyenkezve valljuk be, hogy zokogni szeret­nénk, s hullámzó
548 19|      csodálatos könyvet. Úgy érezzük, hogy nagyobb poéták vagyunk,
549 19|               mindez nem gátolja meg, hogy gúnyos, unott, közömbös
550 19|           bensőleg azt a vágyat érzi, hogy a Kegyed lába elé boruljon,
551 19|               meg a képességet ahhoz, hogy a hangulatokat, az érzések
552 19|               meg egyedül a tehetség, hogy a levegőnek szinte érezhetetlen
553 19|             elégtételül a férfiaknak, hogy közöttük is elegendő találkozik,
554 19|         zavarja érzés, hacsak az nem, hogy fehér mellényét nem keményítették
555 19|     keményítették ki elég díszszel, s hogy ragoutlevesébe nem tett
556 19|             tulajdonság megvan benne, hogy irigyeljem őt. És mégis
557 19|            húznák be valami kapu alá, hogy a forgalmat ne gátolja.
558 19|               lépten-nyomon elárulja, hogy a szentimentálisság nem
559 19|          bölcs, nem igen szorul arra, hogy barátai legyenek. A ruháit
560 19|         kitünően gondoskodik a felől, hogy az ebéd rendes órában az
561 19|  ismerő­seinek, ha éppen lusta ahhoz, hogy kis ajkát kinyissa. Minek
562 19|         sejtelmes messzeségbe? Lehet, hogy egy szomoru al­ko­nyaton