Rész

 1  1|              akik e pillanatban még fehér leányszobájuk csöndjében
 2  1|           akik úgy lehet holnap már fehér mirtuskoszorúval a fejükön
 3  2|            megengedted, hogy mindig fehér leányszobám, csinos blúzom,
 4  2|             ott kell kezdenem, hogy fehér leány­szobájuk reményeiben
 5  4|         tűzhely poézise, a csillogó fehér abrosz világának tiszta
 6  6|             kezd, miközben az ura a fehér kezecskéjével babrál:~ ~-
 7  9|      szerelmi boldogtalanságban is, fehér hajjal, higgadt szívvel,
 8 11|             életkorán és a szakálla fehér, mint a frissen hullott
 9 11| vesze­del­mes, amilyennek otthon, a fehér abrosz fölött, feltüntette.
10 12|             hogy az új blúz, vagy a fehér báliruha nem az édesmama
11 19|            készült pohárszéket, egy fehér asztalt, az ebédutáni szieszta
12 19|           fantáziám, okvetlenül egy fehér kandallót is, amelynek rácsozatán
13 19|            a kapukon~ ~Ezer és ezer fehér cédula hirdeti a budapesti
14 19|      története, amikor egy kicsiny, fehér kéz meghitten simult a miénkbe
15 19|  szentimentális lelkünkön, s hogy a fehér kezet, amely oly melegen
16 19|           jelentik számunkra azok a fehér lapok, ame­lyek a házmesterek
17 19|     lelkünkben őt látjuk már, amint fehér vállas-kötényével jókedvüen
18 19|      előszobákat sejt meg e kicsiny fehér cédulák révén, a miénk boldogan
19 19|         vasútján kapaszkodtam föl a fehér hegycsúcsokra, s a Pilátus
20 19|      pompáznak a table d’hote-terem fehér asztalán. És míg az udvarias
21 19|          érzés, hacsak az nem, hogy fehér mellényét nem keményítették