Rész

 1  3|       hirtelen megsejtik, hogy itt olyan emberek laknak, akik
 2  3|      mernének tenni, hogy akik itt laknak, tökéletesen egymáshoz
 3  3|    kínálnak bizalmas örömöket; itt csak a látszatnál fogva
 4  3|       boldog érzést: milyen jó itt, egymás mellett, a rossz
 5  5|       végighallgatja. A beszéd itt nem igen több, mint a gyönge
 6  6|       egymáshoz? Miért ülök én itt átellenben egy pon­gyo­laruhás
 7  9|     mint minden más kérdésben, itt se szabad az udvariasságot
 8  9|       látogatások sorozatában. Itt terem az igazi jókedv és
 9 12|    hangján így szól hozzá:~ ~- Itt van, édes, a szabónőm számlája...
10 13|       amíg Julcsa dühbe jön és itt hagy bennünket. Futhatok
11 15|       Kicsi nagyságos asszony, itt vagyok, kellek-e? Ezt a
12 16| hirtelen így szól Önökhöz:~ ~- Itt lenne ám a legfőbb ideje,
13 18|   fájdalom, nem merítettem ki. Itt is, ott is fölfedezek egy
14 19|      csipkés papirkeret közül. Itt egy bájos, szőke leány,
15 19|     magunkban hangtalanul:~ ~- Itt lesz majd a toilette-tükör,
16 19|        ő sötét haját lebontja. Itt áll a fekete zongora, itt
17 19|      Itt áll a fekete zongora, itt az ő ki­­­csiny íróasztala,
18 19|      aranyos gyertyatartókkal. Itt az ebédlőasztal, amott a
19 19|    vezeték zöld zsinórjával... Itt a hintaszék, ahol délutánonkint