Rész

 1  1|         új szerelmesek ujjongásai fölött csillog a verőfény és a
 2  2|        valaha kis hálós ágyacskám fölött virrasz­tottál, aki megengedted,
 3  2|           földi asszony lesz, aki fölött ezután mindig, de mindig
 4  3|       örökké ott lebeg a házasság fölött.~ ~Hiába a jó szándék, hiába
 5  3|         lebegnek a hófehér abrosz fölött...~ ~Kedves kisasszonyok,
 6  3|          lábasok és poroló-pálcák fölött a korlátlan egyeduralmat
 7  5|      asszony marad, ha a bölcsője fölött kilenc- vagy tizenegyágu
 8  9|           ragyog az ebédlő­asztal fölött, - és a férj, a novellák
 9 10|       rosszat is, s akinek a feje fölött mindig verőfényes ég ragyog,
10 11| amilyennek otthon, a fehér abrosz fölött, feltüntette. De az előadás
11 12|     ragyog a férfiak garderobe-ja fölött. Mily kellemetlen kiábrándulás,
12 15|          kopott tanítómester feje fölött ma végigsuhantak a poézis
13 15|    egymást...~ ~Amikor házasságuk fölött súlyos felhők boronganak,
14 16|         hetében, amikor az asztal fölött való titokzatos sutto­gások
15 18|       Kedves kisasszonyok, e pont fölött nem szabad elsiklanunk,
16 18|           a plüssbutorok, amelyek fölött a pletyka sűrü áramlatai
17 19|   könyvesszekrény... És a zongora fölött az ő képe tizennégy éves
18 19|           viseli sötét haj­fürtje fölött az eskető pap áldását. Édes
19 19|         szemlét tart a fehérneműi fölött, s boldog, ha délutáni fiakkerezése