Rész

  1  1|                   polgáriban a háztartást és a költészettant, sőt úgy
  2  1|             odakünn - eredetiben olvassák és a teniszezés terén is becsületet
  3  1|                 erejüknek, frisseségüknek és ügyességüknek. Azonfelül
  4  1|              amely az unalmas szótalanság és a hencegő fecsegés közt
  5  1|                apa, a körültekintő tanító és a tudós egyetemi professzor
  6  1|                   hogy mik azok a pozitiv és negativ kellékek, amelyek
  7  1|                   leányt jó, bájos, vonzó és boldogságra predesztinált
  8  1|             valamikor igazán szeretett... És a maga önzésében nem látja
  9  1|           ele­gen­dő biztosítéka a boldog és harmonikus házasságnak.
 10  1|             előttük, mindinkább unottabbá és terhesebbé lesz...~ ~Az
 11  1|                 embernek fiatal maradt... És ez a szív akárhányszor elfacsarodott,
 12  1|                még tiétek az élet, jókedv és az egészség, de ah, nem
 13  1|              szomszédból felétek tátong - és új szerelmesek ujjongásai
 14  1|                 fölött csillog a verőfény és a nap­sugár... Szeressetek,
 15  1|                  gyermekek: üljenek körém és hall­gassák meg ime, a családi
 16  2|            zongorázáson, a háztartástanon és az egészségi ismén kivül
 17  2|             szerelem csökkenésének fontos és életrekiható tüneteiről.~ ~
 18  2|           fejezetét tökéletesen megértsék és hasznukra fordíthassák.~ ~
 19  2|              igent, s Kegyetek izgatottan és nagyon kipirulva borul­nak
 20  2|                   mindenki - Julcsa, Mari és a férjük - szinte versenyez
 21  2|                  a kicsi kaprisz-vánkosra és sokáig nézik az aranyos
 22  2|            önkéntelenül imára kulcsolják. És hangtalanul, megindulva
 23  2|                 úgy szeressen, mint most, és nekem se legyen soha okom
 24  2|                csúf lármájából idehangzik és csókoljátok meg szerelmesen
 25  2|                   ér leányságának poézise és az álmodó gyermekből földi
 26  2|                 családi tűzhelyük mellől, és mégis - ó bár minél később -
 27  2|             szerelem csökkenésének fontos és életrekiható tüneteinek
 28  2|                   lovag szótlanul jár föl és alá dolgozószobájában, a
 29  2|                     Ez lett volna a finom és udvarias gavallér, aki az
 30  2|             illuzióit a házasélet csöndes és derült harmóniájának kellene
 31  2|           regénybeli hősökhöz. A méla­bús és olajbarna goëlette-kapitánynak,
 32  2|                magáénak mondhassa, könnyü és egyszerü a dolga, mert neki
 33  2|               térdreboruljon. De a vérből és idegekből való férjre, akit
 34  2|                 megtiszteltek, sok súlyos és kikerülhetetlen gond hárul.
 35  2|            háztartása, cselédjei, mosónéi és ruhaszámlái kerülnek.~ ~
 36  2|                  mindig könnyü mesterség; és a szerelmes lovag, akitől
 37  2|                 napi munkájában elfáradt. És az isten szolgája holtomig
 38  2|               másutt, mint a Mars bolygón és a Marlitt asszony regényei­ben...~ ~
 39  2|                  a jó végzete ilyen bájos és vidámkedvü feleséghez juttatta!~ ~ ~ ~
 40  3|                még rövid szoknyát hordott és nem volt egészen túl a spájzban
 41  3|                  délután regényeket olvas és Gerbaud-cukrot szopogat,
 42  3|                   egy-egy akut félreértés és sok-sok csunya próza is
 43  3|               csókok édes tengerén kivül. És főképpen nem tudta, hogy
 44  3|                   hangulata támad, kedves és poétikus az egyiknek, unalmas
 45  3|             poétikus az egyiknek, unalmas és közömbös a másiknak, ideges
 46  3|               közömbös a másiknak, ideges és puskaporos a harmadiknak.
 47  3|                   vissza nem térő álmukat és higyjék el, hogy ő is csak
 48  3|                   hogy ő is csak csontból és vérből, de főképp idegekből
 49  3|                 férjet, - hogy egy csunya és prózai szót használjak, -
 50  3|             szeretettel közeledik feléje. És reá vár, ami ezzel össze­függ,
 51  3|                 szép napon majd a lábasok és poroló-pálcák fölött a korlátlan
 52  3|                  a maga egyénisége költői és tartózkodó báját, s óvatosan,
 53  3|           ügyeljen arra, nehogy unalmassá és közönségessé váljék. Graciózus
 54  3|                    erős, amikor tapintata és jó érzéke ezt sugallja.
 55  3|                 mindig, hogy a ház kedves és vonzó tanyájává lesz-e az
 56  3|                   az egészséges jókedvnek és a szívderítő költészetnek.~ ~
 57  3|         tudniillik, ha a kellemetlenkedés és az idegesség le­vegőjét
 58  3|             emberek laknak, akik szeretik és becsülik egymást. Miből
 59  3|            állandó vendég a keserü panasz és a rosszindulatu félreértés...
 60  3|                 élnek együtt s nem a szív és a szeretet törvényei szerint...
 61  3|                   egymás mellett, a rossz és érzéketlen világtól távol...
 62  4|               vagyis - legyünk ideálisták és mondjuk így: - a házasok
 63  4|               nincs fürdőszoba, gázkályha és villamos vilá­gítás. A szerelmet,
 64  4|                meg a tökéletes magánynyal és a legnagyobb szerelem is
 65  4|             pompázó színeiből, ha a férfi és nő örökké csak egymásra
 66  4|                 szerepel: a meghivásokról és a vendéges­kedésekről. Modern
 67  4|                  milieu mindenkire kedves és csábító, vendégre és vendéglátóra
 68  4|               kedves és csábító, vendégre és vendéglátóra egyaránt. Ártatlan
 69  4|                   vendégeiről gondoskodik és a szerelmes férj még szerelmesebbé
 70  4|                  ha a felesége ügyességét és szeretetreméltóságát látja.
 71  4|                 darabig sürgölődve jár ki és be s a hálószoba nyitott
 72  4|              gyönyörűsége e rövid életnek és mégis, kedves kisasszonyok,
 73  4|               mint a színházbajárás báját és vonzóerejét. Nem térek ki
 74  4|              tiszta harmó­niája, a kedves és derüs nyugalom, amely a
 75  4|                 fogadja. A vendég ünnepet és jókedvet jelentsen, a házasélet
 76  4|                 bele a családiasság finom és kellemes érzését.~ ~Kikből
 77  4|            mindenképpen korrekt, kellemes és szimpátikus férfiunak, vagy
 78  4|         szimpátikus férfiunak, vagy finom és disztingvált úrinőnek kell
 79  4|               jelentse, hanem vonzalmamat és megbecsülésemet is az idegen
 80  4|                   a tanítás, miért a kis- és nagyváros társadalmi életében
 81  4|                 vendégeihez, az ismerősei és az ismerőseinek az ujabb
 82  4|                 tárgyaltam? Nagyon művelt és finom úriembernek látszik...~ ~
 83  4|                  egyetlen zsúrvendég száz és száz ujabb zsúrvendéget.
 84  4|                   szmokingját, a frakkját és a redingotját s nagyszerüen
 85  4|                     pedig az, - az ebédek és vacsorák meg­hívottaival
 86  4|              vagytok, hát eljöttök hozzám és nálam vacsoráztok... Persze
 87  4|               éppen a ház körül akad...~ ~És a szegény fiatal asszonyhoz,
 88  4|                   előtt, aki büszke­ségét és ambicióját helyezi abba,
 89  4|         pillanatban, három vagy négy léha és éhes fickó állít be, a kártyázás,
 90  4|                 kedélyes utóhangulatában. És a férj furcsának, sőt fölháborítónak
 91  4|                   hogy úri házukat, meleg és poétikus otthonukat a könnyelmü
 92  5|                  világ előtt vagyunk férj és feleség... Én ezentúl a
 93  5|              asszony akkor is csak húsból és vérből való asszony marad,
 94  5|             kérdés tehát, kortól, rangtól és származástól eltekintve,
 95  5|               cselekszik viszont elsietve és oktalanul, ha a féktelen
 96  5|                   könnyed csevegést elmés és szeretetreméltó asszonyokkal.
 97  5|           ártatlan hiuság, hogy kedvesnek és ragyogó szellemünek tartsák.
 98  5|                létére is idegen csókokról és tör­vénytelen ölelésekről
 99  5|                tudom, hogy visszataszító; és mégis kell, hogy beszéljek
100  6|                hogy ez a tanács frivolnak és léhának tetszhetik, s így
101  6|                 kötelességem, hogy a férj és asszony udvarlóinak fontos
102  6|                  át kell esnem egy súlyos és megszégyenítő vallomáson,
103  6|              idegen a kezemet szorongassa és a derekamat átölelje?~ ~
104  6|          mindinkább kibukkannak a látszat és a szeretetreméltó affektálás
105  6|                   láz elmultával sok ezer és ezer fiatal házaspár ébred
106  6|             könyörtelenül náthát kap...~ ~És ugyane pillanatban a meleg
107  6|                  s ez a gondolat boldoggá és büszkévé tett... De, fájdalom,
108  6|                 hogy a feleségét bámulják és körülrajongják, otthon diadaltól
109  6|               hódításban is: ime, az okos és becsületes feleség mottója...~ ~
110  6|                 boldogságukról van szó... És elvégre, még ennél nagyobb
111  7|                 térített volna az istenes és jóravaló életre.~ ~Az ó-egyiptomi
112  7|                  Uri kastélyok parkettjén és egyszerü ó-német ebédlőkben -
113  7|                mások, nem kevésbbé szépek és fiatalok, szikrázó szemmel
114  7|            gyufatartókat, majolikavázákat és egyéb műtárgyakat vagdosott
115  7|            fogadják, ideg­­rend­szerükhöz és a véralkatukhoz képest nagyon
116  7|                 hogy egyik se célravezető és tökéletes. A túlontúl tragikus
117  7|               enyhe viszont elbizakodottá és vakmerővé teszi a szörnyeteget,
118  7|            lelketlen ahhoz, hogy egy szép és hűséges teremtésről, hacsak
119  7|                 bocsátkozzék: én, az öreg és tapasztalt professzor, nem
120  7|                egész alkotmány, utasostul és patkányostul, a víz alá
121  7|                  meg: az abszolut hű férj és egy gyönyörü, rózsásarcu,
122  7|               zavarta meg az emberi önzés és gonoszság. Mivel nem igen
123  7|             sziget alá vetődik, loncokból és levelekből pompás kunyhót
124  7|            tesznek szert. Reggeltől estig és estétől reggelig együtt
125  7|              susogja:~ ~- Egyedül vagyunk és körülöttünk a végtelenség...
126  7|               epedő férj vár... Szeretlek és boldog lennék, ha te is
127  7|               lobognak... Óh, borulj reám és szoríts magadhoz... Égő
128  7|                 bánatos férfi lába elé... És a férfi -~ ~Kedves kisasszonyok,
129  7|                Nagysád, de én férj vagyok és a feleségemnek sírigtartó
130  7|                mivel én hűséges, szótartó és korrekt férj vagyok, hát
131  7|               vagyok, hát holmi csókokról és ölelésekről abszolute nem
132  7|                   igazán szeret bennünket és erős, hogy ne mondjuk: kényszerítő
133  7|                   ha a gyermekeit szereti és dolgozik értük, s ha lelke
134  7|                 oltár, ahova minden nemes és derék gondolatát elhozza...
135  7|                   hogy az ura szerelméről és tisztességéről bizonyos -
136  7|              sokat tudnék beszélni a téli és a nyári hűtelenség közt
137  7|          pótfüzetet adtam ki... Juliusban és augusztusban ugyanis a rendes
138  7|                  de az se nősült meg soha és már kilencéves korában elhalt...
139  7|                igazán szereti s ha komoly és megbízható támasza lett
140  8|             gyermekeinek szerető, gyöngéd és bölcseségtől sugárzó anyja,
141  8|             társadalmi pozicióját, sulyát és jelentőségét távolról sincs
142  8|             érdekelt felek, vagyis a férj és feleség szívében.~ ~Kedves
143  8|           vígjátékírók, a rossz anekdoták és a müncheni Fliegende Blätter
144  8|               édesmama, az etika, a morál és a társadalmi illendőség
145  8|           tiszteletreméltó hölgy nyelvét. És a világtörténet tanuságai
146  8|             konyhában villámokat cikáztat és menny­kövekkel hajigálódzik.~ ~
147  8|                  szemében csak egy idegen és közömbös delnő, mert hiszen
148  8|            monológokat szavaljon a „Romeó és Julia” címü tragédiából.
149  8|             amelyikben a férj szerelmének és gyöngédségének tüzét az
150  8|               iránta, háláját a csókoknak és öleléseknek akár egész oceánjával
151  8|                   a célom, hogy a mamákat és me­nyecske-leányukat egymás
152  8| me­nyecske-leányukat egymás iránt hideggé és közömbössé tegyem. Ehhez
153  8|                  látvány, mintha a fiatal és boldogságtól sugárzó asszony
154  9|                napokon, hónapokon, éveken és évtizedeken át mindig csak
155  9|                   ebédlő­asztal fölött, - és a férj, a novellák vonzó
156  9|                        Mindez nagyon szép és nagyon kedves, de teringettét,
157  9|              igazságra. Avagy nem a híres és ódon könyv emlékezett-e
158  9|                    csakhogy annál drágább és értékesebb legyen majd előttük
159  9|              bizonyítására, hogy a fiatal és a kevésb­bé fiatal házasok
160  9|                 hogy minden embernek száz és százféle érdeke kap­csolódik
161  9|                   az embertársai haragját és megrovásait provokálja;
162  9|          közöttünk, akik gazdagok, erősek és függetlenek?~ ~Lám, kedves
163  9|            látogatásokat tenni más fiatal és öreg házasoknál, viszont
164  9|              környékezi, akképp az unalom és a banalitás szürkesége borul
165  9|                borul azokra, akik kritika és okosság nélkül választják
166  9|               megróni való, mint a másik; és öreg barátjuk talán nem
167  9|                   a látogatásuk teknikája és módszere felől is igyekezik
168  9|               Társaságunkat abból a nemes és igazán úri osztályból választjuk,
169  9|                 kell. Ha ilyen diszkrétül és ügyesen választjuk meg a
170  9|              legföljebb négy-öt, érzésben és gondolatokban teljesen összeforrott
171  9|                 Itt terem az igazi jókedv és az igazi barát­ság.~ ~Az
172 10|                   valamennyien egyformák; és még a jó férjet is megszállja
173 10|      minisz­tériumban a háziállatok száj- és körömfájása ügyében. A miniszternek
174 10|            ankétet, s a háziállatok száj- és körömfájása alatt voltaképpen
175 10|                   hitelét vesztette, száz és száz plauzibilisebb okkal
176 10|                legdivatosabb drámaírókat; és a fiatal Dumas, a szintén
177 10|                ügyesen füllenteni tudjon. És a nyulnak, a hiuznak, a
178 10|                  élvezi a tűzhely melegét és nyugodtságát. De hiába,
179 10|                    a természet törvényén. És az okos asszony nem is hullat
180 10|                  homlokkal áll az ura elé és egyszerüen így szól hozzá:~ ~-
181 10|             voltaképpen a szórakozás száz és száz fajtájáról mond le,
182 10|             tekintse, hanem kedves, vonzó és nyugalmas fészeknek, amelyért
183 10|           megbontja a házasélet nyugalmát és egyenletes voltát. Az öreg
184 10|                   akinek annyi sok boldog és boldogtalan házasságot volt
185 10|                többet megengedni esztelen és könnyelmü cselekedet. Az
186 11|                  becikkelyezett életkorán és a szakálla fehér, mint a
187 11|            jegyezni szokták, s írják bele és húzzák kétszer alá ezt az
188 11|         legfurfangosabb, legnagyobb szívü és leggeniálisabb egyéniség
189 11|                  az az egyik legfontosabb és legszükségesebb kelléke,
190 11|        rettenthetetlen lovag s mint ritka és kivételes lángész szerepeljen
191 11|               lobog, de az igazán bölcsek és az igazán bátrak se mentesek
192 11|                szakadjon a rossz kedvének és az idegességének, s az ebédlő
193 11|           eré­nyek­­ben gazdag, tökéletes és lovagias atyjukra, aki akárhányszor
194 11|                  üssön. Kegyetek sápadtan és szívdobogva hallgatták őt,
195 11|             tányérjára a legszebb zúzákat és csirkecombokat...~ ~Óh,
196 11|                  édesatyjuk, a lo­va­gias és tökéletes férfiu, e pillanatokban
197 11|                róla, ő mindenképp korrekt és gáncs nélkül való gentleman
198 11|               közös vágy: hogy bámulattal és megdöbbe­­­néssel nézzenek
199 11|             emberfiának ilyen szeretetben és megbecsülésben van része!~ ~
200 11|         megismerték, hiszen a hiuság száz és száz különböző módon nyilatkozik
201 11|                   a hitvestársa izléséhez és hajlamaihoz. Együgyü tanitó­meste­rük
202 11|       mesterségéhez s így nem tudhatja ki és mi lesz az a férfiu, aki
203 11|                 teremtést, aki bámulattal és megilletődéssel néz föl
204 11|         legtitkosabb érzéseit is őszintén és bizalommal meggyónja egymásnak?
205 11|                   Az em­berek gyönge, hiu és gyarló teremtések, akik
206 11|                  amelynek alapja a tiszta és okos szeretet, igazán nem
207 12|                takarékbetétek nagyságától és az értékpapirok sokasá­gától
208 12|             mosolylyal fogadja a varrónőt és a divatárus kisasszonyt
209 12|                   a jövőben a kalapjaimat és toilett-számláimat kifizeti...~ ~
210 12|                 zakkó-, redingot-, frakk- és smo­­king öltözete, s a
211 12|              pénzen kell venni a blúzokat és a pongyolákat s hogy a bájos,
212 12|                  joga, hogy szép, elegáns és hódító legyen!~ ~Kedves
213 12|                  helye van. Gyöngédséggel és óvatosan tegyék ezt, mert
214 12|             próbálkozik meg vele, azt láz és kimerülés fogja el utána.
215 12|                szánhat a maga, a felesége és a gyermekei toilettjére.
216 12|                 fedezze föl a legol­csóbb és legügyesebb szabónőt. Mert
217 12|                akarja érni azt, hogy léha és szívtelen teremtésnek mondják,
218 12|            öltözködjék minél elegánsabban és feltűnőbben, de ne törődjék
219 12|                 férje kirojtolt gallérban és kopott nyakkendővel megy
220 12|            nyakkendővel megy a hivatalába és a klubjába. A csinos feleség,
221 12|                Mutasd meg nekem az uradat és én megmondom, hogy ki vagy.~ ~ ~ ~
222 13|                  az igaziak, akik az élet és a halál nagy problémáit
223 13|            belsejében a fehérhusu pulykák és kövér kappanok pirulnak.
224 13|              megdölt a rossz konyha miatt és nem egy váló­pör maradt
225 13|                 aligha azokra az ebédekre és vacsorákra gondol, amelyeket
226 13|             bucsut vettek, mindeni délben és minden este a megszokott
227 13|                 pörköltek jelentek meg.~ ~És nyári napokon, amíg odakünn
228 13|               nyári napokon, amíg odakünn és idebenn az öreg Reaumur
229 13|             nemzetiszalagos hivatalnokát. És akár hiszik, akár nem, komolyan
230 13|                   vagy a toilette-jükkel. És a könyvbe, amelybe a házasélet
231 13|                asszony, semmint az éhesen és türelmetlenül hazatérő férjet
232 13|  paradicsomfagylaltot. Elvégre, ha a gőzt és a villámot szabá­lyozni
233 13|                 mustár, vanilia, szódavíz és Giesshübli helyett e kényelmes
234 13|      akadékoskodni, amíg Julcsa dühbe jön és itt hagy bennünket. Futhatok
235 14|          baktatott Kegyetek után, unottan és rosszkedvüen, legföljebb
236 14|              lehet a házasélet boldogsága és a léha Julcsa vagy Teréz
237 14|         tapasztalataik lennének a Julcsák és Terézek fontos és éppen
238 14|                 Julcsák és Terézek fontos és éppen nem kicsinylendő szerepéről.
239 14|              Bandikon, Pistákon, Gyurikon és Miskákon járt, akiket a
240 14|               hogy a babái a legcsinosabb és leg­tisztább gyerekek legyenek
241 14|                    aki az ország gondjait és ügyeit intézi.~ ~Bizonyára
242 14|               konyhában vára­kozik, az ó- és újvilág legügyesebb, legszorgalmasabb
243 14|             legügyesebb, legszorgalmasabb és főképp a leghűségesebb cseléde.
244 14|            asszony átnézi a cselédkönyvet és naivul megkérdezi:~ ~- De
245 14|         konyhapénzből szemérmetlenül lop. És a családi boldogság derült
246 14|                csak a tiszta lakást látja és a jó ebédhez ül, férfiúi
247 14|                föl a lusta Teréz, a hamis és rosszindulatu Julcsa! A
248 14|    egyenetlenségnek volt szülőoka a rossz és megbízhatatlan cseléd, aki
249 14|            először vitte bele a rosszkedv és a keserűség bacillusait.~ ~
250 14|                 mely az úrnő, a szakácsné és a szobaleány közt tátong.
251 14|                  Bánjanak vele jólelküleg és szeretettel.~ ~4. §. A cseléd
252 14|               fölemeli.~ ~5. §. Ha a férj és a feleség között nézeteltérés
253 14|             nyilvánosságra kerülő viszály és pörlekedés.~ ~6. §. A gondos
254 14|      cselédügyeket, s a férfi tekintélyét és szigorát küldi harcba a
255 14|              szabad beavatni a szakácsnői és szobaleányi viharokba. Végül~ ~
256 15|                megszabadul a gyárkémények és bérkaszár­nyák levegőjéből -
257 15|             azoknak a liliputi hölgyeknek és uraknak fogjuk szentelni,
258 15|                  pirinyós kis ajkacskáját és rámosolyog Kegyetekre. És
259 15|                 és rámosolyog Kegyetekre. És akkor mindent elfelejtenek,
260 15|                  semmi, amit eddig láttak és éreztek, hogy a világ csupa
261 15|               Sírni szeretnének örömükben és a fájdalom, amely egész
262 15|               zenékről álmodott, sok száz és száz kilométer választja
263 15|               Mert a pólyababa igen kicsi és törékeny jószág, de a hatalma
264 15|      nagyobbszabásu szónoklatokat mondjon és lám: mégis neki van a házban
265 15|                  gyülnek a látóhatárra... És jaj, százszor jaj minden
266 15|         verejtékes arccal cipeli körzőjét és léniáját... Munkája, életének
267 15|                 nem is létezik számára... És akkor egyszerre mosolyogni
268 15|                egyszerre mosolyogni kezd; és a nedvességet, amely pápaszemét
269 15|                pacienst, az épülő vasutat és a gyönyörűségtől remegve
270 15|                  a figyelmére méltatja... És meghatva, szerelem­től mámorosan
271 15|                   jele annak, hogy a férj és a feleség imádja egymást...~ ~
272 15|              körül mást, mint boldogságot és megelégedést. A baba lelkéhez
273 15|                   fér­kőz­zék a fájdalmak és keserüségek prózája. Még
274 15|                 juthasson más ragyogásnál és verőfénynél. Hiszen az élet
275 15|                  is kiontanák érette...~ ~És sohase felejtsék el, hogy
276 16|               való titokzatos sutto­gások és az asztal alatt való forró
277 16|                    A szerelem nagyon szép és fölemelő dolog, de a boldogsághoz,
278 16|              jellegét.~ ~Így szól a józan és okos mama, aki az ő drága
279 16|                sincs, amely az álmaik­nak és az igényeiknek megfelelne...~ ~
280 16|                  igazán csúf, kellemetlen és kijózanító. Hihető-e, hogy
281 16|                  Hihető-e, hogy a Laresek és Penatesek ezt a piszkos
282 16|                   fel­gyülemlett szemetet és üvegtörmeléket...~ ~Bizonyára
283 16|                  pálmáival Nápoly színeit és hangulatát hozza e színtelen
284 16|          toiletteben járjanak a színházba és a barát­nőik zsúrjára...
285 16|          vezércikkírói, akik annyi papirt és tintát fogyasztottak már
286 16|               kárörvendő, pletykás, irigy és alamuszi. A lakás, melynek
287 16|                   világosság, a kényelmes és egyszerü beosztás. Az előszoba
288 16|                  legyen görbe, a sok ajtó és ablak ne tegye lehetetlenné,
289 16|                 Néhány finom nipp vonzóan és bájosan hat ránk, de a sok
290 16|                   sok apró­ság idegesekké és bosszusakká tesz bennünket.
291 16|              mintha szállodában laknék.~ ~És még egyet, kisasszonyok:
292 16|                  az ilyesmit a kárpitosra és a bútorkereskedőre bízza,
293 17|                 védelmezni ezt az együgyü és boldogtalan teremtést...~ ~
294 17|                  fürdőhelyen üdült volna. És negyedszer: az édes­mamának
295 17|                  pedig a másik, az áldott és csodatevő, ahol csakugyan
296 17|                   munkátlanul a kék tavak és a zöld hegyek világában.
297 17|                  s gyerekestül, bonnostul és szakácsnéstul kihaj­tat­nak
298 17|                      hanem azért, hogy új és új benyomásokkal frissítsék
299 17|              onnan, ahol mindennek gazdag és kiapadhatatlan forrása bugyog:
300 17|                 föl téli életének oktalan és raffinált élvezeteit. A
301 17|            frisseségben, fiata­los erőben és energiában. A nyaralást
302 17|                férfiu találta ki, de száz és száz bolond annyira elrontotta,
303 17|         formájában már puszta nagyzolássá és esztelenséggé vált.~ ~Bájos
304 17|        szolgálattevő személyek grófokként és hercegekként bánjanak vele,
305 17|               hónapokat, ahol a gyógydíj- és zenedíj intézményét ismerik.
306 17|                 számára csak a legszükebb és legsötétebb szobát hagyja
307 17|                 igényt arra, hogy gyöngéd és szerető feleségnek nevezzék.~ ~
308 18|               Kegyeteknek - szorgalmukhoz és buzgóságukhoz képest - kiadjuk
309 18|          dolgozott a képen hosszu heteken és hónapokon keresztül, s amikor
310 18|            halovány, egy mozdulat banális és közönséges... És ekkor újra
311 18|                  banális és közönséges... És ekkor újra a kezébe veszi
312 18|               Mutasd meg nekem a férjedet és én megmondom, hogy ki vagy!
313 18|                  a feleség gyöngédségének és szeretetének. A házasságban
314 18|                   védnöksége mellett. Sok és súlyos kellemetlenség származik
315 18|                léha, fölületes, könnyelmü és férfiasan brutális asszony.
316 18|                 jószívü, asszonyosan puha és szelidlelkü. Mindebből ön­ként
317 18|                  a férfiakat ügyes­ségben és ruganyosságban tulhaladja.
318 18|                 évvel is ezelőtt. A lapda és a korcsolya: ezt a kettőt
319 18|            szentelünk: ez okos, praktikus és kellemes dolog, s a modern
320 18|             egymással: mindenesetre vonzó és kivánatos mulatság; de a
321 18|             gondolkodása épp oly diszkrét és előkelő, mint az önöké.
322 19|                túl.~ ~Hónapok óta, délben és este, rendes stációt tartok
323 19|                  villamos zöld zsinórját. És novellailag lévén fegyelmezve
324 19|                 bennem olyan hangulatokat és szineket ébresztett föl,
325 19|                   a vendéglői borjuvesést és a gólyanyaku knike­­bajnos
326 19|             környékezik. Üressé­­get érez és az életet meglehetősen ostobának
327 19|             lélegzését, de nagy csönd van és az éjjeli hallgatás szinte
328 19|                   gondolatok környékeznek és hirtelen megijedünk önmagunktól.
329 19|                Rájövünk, hogy könnyelmüek és ostobák voltunk. Rájövünk,
330 19|                    a vacsorázó társaságok és a bálrendezői rozetta annyit
331 19|               tette. Forduljon a fal felé és aluggyék holnap reggeli
332 19|                 Önnek, nem pedig szeretet és epekedés.~ ~Óh, kedves barátaim,
333 19|           aranyvirágos pikkolós-csésze.~ ~És a sötétben, amely ágyunk
334 19|            Bámulatosan sikerült puddingok és csokoládé-torták, jegeccé
335 19|                   Poézis a kapukon~ ~Ezer és ezer fehér cédula hirdeti
336 19|                házakon a kiadó lakásokat. És csodálatos, hogy mi, nőtelen
337 19|      megfogalmazott hirdetéseket. Hidegen és közömbösen sétáltunk el
338 19|                  sem törődve a két-három- és négyszobás lakásokkal, a
339 19|                   a padlással, a pincével és a mosókonyhával. És ime,
340 19|              pincével és a mosókonyhával. És ime, harmincéves korunkban
341 19|               ifjuságunk­­ban, a Montepin és Gaborieau regényeit.~ ~Mert
342 19|                 szagát érzik, mi a rózsák és gyöngyvirágok illatát.~ ~
343 19|                meghitten simult a miénkbe és egy szelid, világoskék szempár
344 19|                szomjuhozó pillantásunkba. És a boldogságnak egy kifejezhetetlen
345 19|              virág, amelyet tőle kaptunk. És kezünkbe fogva a virágos,
346 19|             hangversenyeket, kocsikorzót? És egyszerre bizonyos szégyenérzéssel
347 19|                diáké, s hogy az élet szép és a költészet nem csupán a
348 19|                   nem csupán a regényírók és poéták hazugsága. Szobánk
349 19|                   fotográfia kartonjáról. És beletemetvén fejünket vánkosunkba,
350 19|             érzékenység borúl a szívünkre és sírni szeretnénk arra a
351 19|               örömünkben, boldogságunkban és fájdalmunkban osztozik.~ ~
352 19|                    a vízvezeték tökéletes és a mosókonyha világítása
353 19|                   varróasztala állni fog. És amíg ravasz figyelmetességgel
354 19|          kottatartó, a könyvesszekrény... És a zongora fölött az ő képe
355 19|                 fészek színhelyét sejtjük és lefelé haladva a lépcsőkön,
356 19|             szigo­ruan állt meg a kapuban és így szólott a remegő Ádámhoz:~ ~-
357 19|         kandeláberes lépcsőfeljárás felé. És a kherub rideg szava helyett
358 19|                 egy derék ember jóságával és barátságával:~ ~- Méltóztassanak
359 19|                 induló vonatok lármájában és mozgal­masságában. Mások
360 19|                  utazás minden izgalmában és színében: a sürgő-forgó,
361 19|             selyem­sipkás urakban, a zöld és barna kocsik kigyózó láncában,
362 19|                kötelesség, de milyen nagy és különös élvezet volt legalább
363 19|                   az utazó emberek boldog és öntudatlan izgalmának, s
364 19|              vasuti töltéseken. Szomjasan és sóvárogva szívtam magamba
365 19|      visszafojtott, türelmetlen munkáján. És pillantásaimmal tova kísérve
366 19|             szalonok szőnyegét fölszedték és szürke vászontakarók alá
367 19|             fajult ez a különös sóvárgás. És mivelhogy, fájdalom, nem
368 19|                néztem az induló vonatokat és a kirakatok üvegén keresztül
369 19|                  fogadók table d’hote-ját és a fiakkerek meg droskék
370 19|             szobában, közel a jó Istenhez és a Kálvária-templom tornyához,
371 19|             alapította meg könyvesboltját és kis nyomtató műhelyét, s
372 19|                  hálószalonjaihoz képest. És mégis: a szívem hálával
373 19|                   apróbetüs Bädeckereket. És néha, amikor a könyvet fáradtan
374 19|                   préselt-bőr vasúti kupé és benne egy kékszemü, utiruhás
375 19|           visszaadja a bizalmas szorítást és félénk mosolyában már visszatükröződik
376 19|              olykor a jövő minden reménye és boldogsága. Még most a szegény
377 19|                   nyerni minden ékességét és hangulatát.~ ~De addig,
378 19|               minden elfojtott kivánságát és csodálatos havasi virágok
379 19|                hote-terem fehér asztalán. És míg az udvarias garcon a
380 19|                   bólo­gatnak a fejükkel. És ő kipirulva, zavartan fogja
381 19|                  hogy csodálatos dallamok és édes regények csendülnek
382 19|                   az öreg Bädecker száraz és pedáns adatainak tengeréből.~ ~ ~ ~
383 19|                Önből kifogyott a józanság és a reálisság érzéke, s fölösleges
384 19|                  sok mindent ennek előtte és utána. Mióta a fiatal Werther
385 19|             kiment az irodalom divatjából és az élő emberek sem dicsekesznek
386 19|            fölösleges tulajdonsága révén. És lássa, kisasszony, mindennek
387 19|                tízszerezzük meg barátaink és becsülőink számát, úgy titkoljuk
388 19|                   lelkeket, s ha ön józan és reális, akár egy vitorláshajó
389 19|             higyjen a közömbös embereknek és ne vegye készpénznek azokat
390 19|       pillantásunk bájos szemekbe vész el és ábrándosan öleljük át a
391 19|                egy hideg fotográfia előtt és így szó­­lunk magunkhoz:
392 19|                 Kegyed, aki annyira józan és okos, természetesen föltétlenül
393 19|                  diákoknak, a varrónőknek és a fűszerárús gyakor­nokoknak
394 19|             idegekkel bolyongunk az utcán és a társaságban, természetesen
395 19|                   normális életszervekkel és érzelmesség nélkül járják
396 19|            szentimentálizmust s oly józan és okos, mint egy vidéki gubacskereskedő.
397 19|                   vidéki gubacskereskedő. És szolgáljon elégtételül a
398 19|                  a doktort, a premiére-ek és a kioszk örökkévaló doktorát?
399 19|               testi hüvelye, amely csinos és mutatós ruháit érvényre
400 19|                benne, hogy irigyeljem őt. És mégis vannak percek, amelyekben
401 19|          vállalnám el cserébe az én finom és túlérzékeny idegeimért.~ ~
402 19|                akkor is igen szép hidakat és bámulatos alagutakat építenének,
403 19|                kizárólag az olajpogácsára és a szilvaízre szorítkoznék.
404 19|                 kedvvel a souper-csárdást és nem játszaná a zongorán
405 19|             jóbarát kezét megszoríthatja. És talán, meg­­bocsásson, nem
406 19|                 volna jóbarátja.~ ~De van és Kegyed táncolhatja a souper-csárdást,
407 19|        szentimentálisság nem idegen tőle. És mi volna más a gyöngyvirág
408 19|                  más a gyöngyvirág illata és a madarak dala, mint a természet
409 19|                 kisasszony, aki oly józan és okos, mint egy ókori bölcs,
410 19|              valami szolgálatrakész kuzin és Mari, a szakácsnő, kitünően
411 19|                 minden józansága ellenére és kutatva néz körül egy hű
412 19|               óvatosan lefekteti majd önt és maga aggodal­masan ballag