Rész

 1  2|       álomba, mert a hálószobára egyszerre csillagos, aranyhímes fátyol
 2  3|          hogy némely födél alatt egyszerre a nyugalom szelid harmóniája
 3  7|         hajótörötteknek. Szóval, egyszerre csak belecsöppennek az ó-testamentum
 4 11|     ajtaját maga mögött bezárja, egyszerre vége szakadjon a rossz kedvének
 5 12|          tekintik, ha a szabónak egyszerre többet adnak át negyven
 6 13| boldogtalan, tányérjára hajolva, egyszerre csak így kiált föl:~ ~-
 7 15|       sírnának is, nevetnének is egyszerre:~ ~- Kicsi nagyságos asszony,
 8 15|      létezik számára... És akkor egyszerre mosolyogni kezd; és a nedvességet,
 9 19|         sőt az egész naprendszer egyszerre kiállhatatlannak tűnik föl.
10 19|          szembe mosolyog velünk. Egyszerre csak kietlennek, borzalmasnak
11 19|      agyunktól a szivünkig, mert egyszerre megérezzük, hogy nem egy
12 19| hangversenyeket, kocsikorzót? És egyszerre bizonyos szégyenérzéssel
13 19|          falak szürke kárpitját, egyszerre csak édes, kifejezhetetlen
14 19|           a szédítő hidakon át s egyszerre csak megáll az égbe nyúló
15 19|        minden érvéből kifogyott, egyszerre így szólt hozzám:~ ~- Ne