Rész

 1  2|      családi tűzhelyük mellől, és mégis - ó bár minél később - elkövetkezik
 2  4|   gyönyörűsége e rövid életnek és mégis, kedves kisasszonyok, azt
 3  5|      tanács csak üres malaszt. De mégis, nem állhatom meg, hogy
 4  5| boldogságáról van szó; hátha akad mégis köztük egy, aki az élet
 5  5|            hogy visszataszító; és mégis kell, hogy beszéljek róla,
 6  6|         ölelése, az édes odaadása mégis egészen az enyém...~ ~Persze,
 7  9|          Ha valaki, vele szemben, mégis ilyesmire vetemednék, nem
 8 11|           s mivel ez előadásoknak mégis csak az a végső céljuk,
 9 12|        őszin­tén: nem gondoltak-e mégis álmodozva a boldog jövőre,
10 15|       mesélni fog, úgy érzi, hogy mégis csak szép az élet, s hogy
11 15|     szónoklatokat mondjon és lám: mégis neki van a házban a legfőbb
12 19|       hálószalonjaihoz képest. És mégis: a szívem hálával telik
13 19|          a megvillanó képeket, de mégis örökké hálás leszek irántad,
14 19|            hogy irigyeljem őt. És mégis vannak percek, amelyekben