Rész

 1  2|        mert a nászút ünnepnapjai őt is valami különös, rózsás
 2  4|        körszakállas ifjuval, aki őt bizalmasan „öreg kutyá”-
 3  5|         fenyvesek alatt hüsöl, s őt, az elhagyott szalma­özvegyet,
 4  9|          a külső világhoz, amely őt körülveszi. Olyan halandó,
 5 11|        és szívdobogva hallgatták őt, a mama pedig a bámulat
 6 11|  feltüntette. De az előadás heve őt is el­ragad­ta, fantáziája
 7 11|          látta, s ami a fődolog, őt is csak elfogta egyszer-másszor
 8 15|        gondol az esté­re, amikor őt a pólyásbaba ő Felsége majd
 9 19| nyílásait kutatjuk, a lelkünkben őt látjuk már, amint fehér
10 19|      örökkévaló doktorát? Látja, őt nem zavarja érzés, hacsak
11 19|      elalszik mint egy mormotér. Őt nem kínozza ismeretlen szomjúság,
12 19|          mint egy Uchatius-ágyu. Őt az új kélbimbó vagy a szezon
13 19|    megvan benne, hogy irigyeljem őt. És mégis vannak percek,