Rész

  1  1|               az irodalmat szeretik, s a zsúron, ahol rendes vendégek,
  2  1|       magával hozza e gyarló földre, s hogy a hitvesi erények okvetetlen
  3  1|       álmainak, csöndes illuzióinak, s mindenekfölött egy egész
  4  1|       gondolnak, amit elveszítettek, s az együttlét, amelynek a
  5  1|             szemében könyeket látott s szomoru, kialvófélben lévő
  6  2|            tantárgygyal foglalkozik, s akik talán el se tudják
  7  2|             végre kimondta az igent, s Kegyetek izgatottan és nagyon
  8  2|        engedjük át a regény­íróknak, s csak ott vesszük föl előadásunk
  9  2|        ajtajában fogadja Kegyeteket, s míg a ház ura szótlanul,
 10  2|             a szívükre tudnák ölelni s kezüket önkéntelenül imára
 11  2|           keringőtáncosokat küldtél, s néha virágbukétákhoz, Kugler-cukrokhoz
 12  2|      forgatja ide-oda a ramsteacket, s célzatos megjegy­zése­ket
 13  2|          évekig tartó háboruba indul s ime, a keresztes lovag soványnak
 14  2|        soványnak találja a marhahúst s negyedóráig szidja a szakácsnét,
 15  2|           becsapja az ebédlő ajtaját s az ártatlan kályhának a „
 16  2|           lakás legtávolabbi zúgába, s érezvén, hogy valami megváltozott
 17  2|          vízdíjat, a házmesterpénzt, s hogy azt az összeget is
 18  2|             meg családi tűzhelyéhez, s kopaszodó fejjel (mert a
 19  2|              jobb a Deákné vásznánál s egyikőjüket se lehetne összetéveszteni
 20  2|          megbánja, ha kifujta magát, s ha a családi fészek melege
 21  3|           motivumból szövődik össze, s a dologban az a veszedelmes,
 22  3|      há­zas­ságból sohase lesz többé s a családi fészek melegségének
 23  3|         kanári mást, mint a fülemüle s a papagály mást, mint a
 24  3|          költői és tartózkodó báját, s óvatosan, félő gonddal ügyeljen
 25  3|           legyen az ura rabszolgája, s őrizkedjék attól, hogy a
 26  3|              pillanataira tartogassa s vigyázzon, nehogy e pillanatok
 27  3|             költ életre Kegyetekben, s hirtelen megsejtik, hogy
 28  3|            van, minden férj udvarias s minden asszony mosolyog, -
 29  3|          tökéletesen egymáshoz valók s egymáson kivül aligha van
 30  3|       együttérzés csak külső látszat s hogy a plüssbutorok között
 31  3|          férj csak ebédelni jár haza s az alkonyi órák nem kínálnak
 32  3|        látszatnál fogva élnek együtt s nem a szív és a szeretet
 33  3|         szeretetének tiszta poézisét s az érzéki föllob­banást
 34  3|        magunk is melléje telepedjünk s nem fáj, ha tőle a rideg
 35  4|             cseréptányérból egyenek, s naphosszat a rigó, meg a
 36  4|              tudjuk csak elképzelni, s a csermelyparti kunyhót
 37  4|           való együttlét idilljének, s a társaságbéli kirándulások
 38  4|        asztalra az aranyvörös italt, s a házi boldogságában öntelt
 39  4|             tőlünk a havas éjszakába s míg út­köz­ben egy kávéházba
 40  4|              sürgölődve jár ki és be s a hálószoba nyitott ajtaján
 41  4|        gyűrűk drágakövei csillognak, s a pongyolához közelebb hajolva,
 42  4|             férjet vagy a feleséget, s aki a felületes ismerősét
 43  4|     többnyire nem is ismeri egymást; s ahol akárhányszor megtörténik,
 44  4|              öreg kutyá”-nak nevezi, s a beszélgetés után e szavakkal
 45  4|            frakkját és a redingotját s nagyszerüen beletrenírozza
 46  4|            ismeretlenekkel csevegni, s egy szezon alatt három-négyszáz
 47  4|           három-négyszáz szandvicset s ugyan­annyi csésze theát
 48  4|             új zsúrra kap meghívást, s az úgynevezett zsúrelőjegyzési
 49  4|            rögtön letegezik egymást) s megkérdi, hogyan tetszik
 50  4|    cigánynyal a szép asszony nótáját s amikor elválnak, a férj
 51  4|            kérdőleg néz a feleségére s a fiatal asszony kedvesen
 52  4|      multjának kiemelkedő mozzanatai s 4. hogy a frakkján, a fekete
 53  4|           más ismerősük is meghívja, s mert, ha egyedül vannak,
 54  4|            vagy a sörcsarnokba való; s az ilyen férj nemcsak meghivása
 55  5|         morzsányi ebből az érzésből, s nem kell éppen, hogy a nő -
 56  5|          grófi palota egyik zugában, s ő is azon fogja törni a
 57  5|         valóságos élet nem dolgozik; s csak a francia, vagy a franciát
 58  5|            becsöngeti a komornyikját s finom nonchalence-szal így
 59  5|         ahhoz, hogy féltékeny legyen s mikor cselekszik viszont
 60  5|             a rendes kártyapartieját s a könnyed csevegést elmés
 61  5|      boldogságával nem elégszik meg, s idült családapa létére is
 62  5|            több a jellemtelenségnél; s csak egyetlen szó van rá,
 63  5|              is vannak ám kategóriák s akárhány akad soraikban,
 64  5|             a fenyvesek alatt hüsöl, s őt, az elhagyott szalma­özvegyet,
 65  5|             jobb a Deák­né vásznánál s hogy a jó, a derék, a komoly
 66  6|              oltár elől eltávo­zott, s a kiválasztott férfiunak
 67  6|     ugyancsak nem ismerik az életet; s hogy az az asszony, aki
 68  6|     frivolnak és léhának tetszhetik, s így kötelességem, hogy a
 69  6|   legkorrektebb lelkeket is elfogja, s akárhány férj van, aki a
 70  6|            töltjük a hosszu estéket, s karonfogva járunk az utcákon,
 71  6|         íróasztalát rendben tartsam, s a fehérnemüs garderobe-jára
 72  6|            most szépen otthon ülnék, s apa ölébe kuporodva hallgatnám
 73  6|      regényükben... Az önszuggerálás s a családi befolyások hatalma
 74  6|            pillantást vet a férjére, s alattomos módon ezt gondolja
 75  6|        fölkacsint a tányérja mellől, s míg látszólag a filet földarabolásával
 76  6|             megpukkad irigysé­gében, s ez a gondolat boldoggá és
 77  6|              igazi érzései... Mert - s ezt a passzust ne felejtsék
 78  6|             asszony csakugyan bájos, s hogy a női okossága egy
 79  6|           foglalkozik más férjekkel, s hogy a fiatal asszony már
 80  6|            is találkozhatik, mint ő, s hogy ez a találkozás az
 81  6|            az ura állandó szerelmét, s ők azok, akik a közömbösség
 82  6|        ölelni a pironkodó teremtést, s szemében ott ragyog a néma
 83  6|      udvaroljatok neki, csodáljátok, s gondoljatok rá sóhajtozva,
 84  6|         átallják tehát a fáradságot, s igyekezzenek meghódítani
 85  7|         egyike; mert vagy van ok rá, s akkor hiábavaló min­den
 86  7|           min­den beszéd, vagy nincs s akkor mi szükség arra, hogy
 87  7|              kikötőjében. Hajóra ül, s szomorodott szívvel gondol
 88  7|           hirtelen sziklához ütődik, s mielőtt csak gondolni is
 89  7|  mennyboltozat ragyogóan verőfényes, s a fákról ismeretlen, de
 90  7|             pompás kunyhót építenek, s miként a mese­beli Robinzon,
 91  7|        egymás ajkáról hallgathatják, s éjsza­kánkint, amikor távolról
 92  7|         holdvilágnál a férfi szemébe s mámorosan, szerelmi láztól
 93  7|        szeretnél... Egyedül vagyunk, s fölöttünk csupán a néma,
 94  7|            minden nap, minden éjjel, s királynői termete szeretkezésre
 95  7|      egyszeribe összetör az ember... S mivel én hűséges, szótartó
 96  7|         férfiak nincsenek a világon, s mivel a legöregebb akadémiai
 97  7|         feleség kiegyezik a sorssal, s bölcs rezignációval így
 98  7|           szereti és dolgozik értük, s ha lelke előtt a családi
 99  7|             mint a feleségével;~ ~4. s végül: ha nyáron, a szalmaözvegység
100  7|            erkölcsi hordereje felől, s ki tudnám fejteni, hogy
101  7|        Kegye­tek asszonyokká lettek, s a francia bohózatokat is
102  7|           fog, önöket igazán szereti s ha komoly és megbízható
103  8|        minden preventiv intézkedést, s habozás nélkül kijelentem,
104  8|            szándékomban kisebbíteni, s hogy éppen én vagyok az,
105  8|            feleségekké képezzem ki - s kerülgetés nélkül hangot
106  8|           amit a pad alatt olvasnak, s szívleljék meg tapasztalatokban
107  8|              asszonyka megbetegszik, s huzamosabb időre meg van
108  8|              a szakácsnéval pöröljön s a kulcscsomóját keresse.
109  8|          szidja össze a szakácsnéját s nem bújik el gyáván a hálószobába,
110  8|             meg családi tűzhelyéhez, s pillanatnyilag: nincs abban
111  8|        igénybe:~ ~ha vásárolni megy, s attól fél, hogy a kereskedő
112  9|            dolog szerelmesnek lenni, s akármilyen édes gyötrelem
113  9|             kandallóban lobog a tűz, s a családi lámpa hófehér
114  9|         választják meg a barátaikat, s úgyszólván örökké idegen
115  9|      paragrafusaival hozakodjam elő, s így nem mondom el, hogy
116  9|              viziteket már megtettük s fogadtuk azokat, akik a
117  9|         helyzete a miénknek megfelel s akik izlés, műveltség, comme
118  9|            összekapcsoltuk magunkat, s amely egy grammnyi természetességet
119 10|       váratlanul Brünnbe szólította, s egyszer, amikor orvosért
120 10|          gyújtott, ujságot olvasott, s akárhányszor előbb feküdt
121 10|         hadiparancsot szokta kiadni, s a konyhában a pörkölendő
122 10|              egy szép illuziójuktól, s ridegen azt mondom: ne üljenek
123 10|           őszülő fejjel, adja magát; s a szegény édes­mama akárhányszor
124 10|             pontynak a fo­lyam vize; s az okos asszony mindössze
125 10|         lihegve ront be az ebédlőbe, s az ártatlan lelkek piruló
126 10|              után tartja az ankétet, s a háziállatok száj- és körömfájása
127 10|         házasélet örökös napsugarát, s agyában megszületett a lázongó
128 10|           hivatta el magát hazulról, s önmaga hamisította a hazug
129 10|          Sardou, sőt Feydeau, Bisson s a többiek is közönséges
130 10|             velünk még a rosszat is, s akinek a feje fölött mindig
131 10|            el, hogy feleséges ember, s hogy van valakije, akinek
132 10|              igazságtalan intézmény, s hogy ezek után neki is joga
133 10|              nevelésük szabadságából s engedményeiből folyik; s
134 10|             s engedményeiből folyik; s hogy a férfi voltaképpen
135 10|               hogy otthonülő legyen; s a házasság neki eddigi jogainak
136 10|            élet korlátait megszokja, s hogy tűzhelyét ne fogságnak
137 10|          tanító, aki e sorokat írja, s akinek annyi sok boldog
138 10|             jutva már a sarkára áll, s asszonyi tudományának minden
139 11|              expiá­lása a beismerés, s mivel ez előadásoknak mégis
140 11|     félreteszek minden szégyenkezést s habozás nélkül beismerem,
141 11| aranyigazsá­­gokat jegyezni szokták, s írják bele és húzzák kétszer
142 11|           mint rettenthetetlen lovag s mint ritka és kivételes
143 11|             kicsike fészkébe hazatér s az előszoba ajtaját maga
144 11|        kedvének és az idegességének, s az ebédlő lámpája alatt
145 11|              magáról a téli kabátját s olyan hangon, amely mindnyájukat
146 11|            férje kipirult homlokára, s aggodalmasan kér­­dezte:~ ~-
147 11|      huszárfőhadnagyokat inzultálja, s a krakéler-osztály tiszteletre­méltó
148 11|            arcokat maga körül látta, s ami a fődolog, őt is csak
149 11|             a próféták mesterségéhez s így nem tudhatja ki és mi
150 11|              általános szabály alól, s ő is csak éppen úgy meg
151 11|            tesz a dolgozószobájában, s kérdezzenek tőle csillogó
152 11|           türelemmel a pörös eseteit s játszszák néha szándékosan
153 11|             amit Kegyetek iránt érez s akár­hol is legyen, mindig
154 11|         számára írt olvasókönyvekhez s a túlságos őszinteség némelykor
155 12|            virilistái közé tartozott s hogy a bőkezűsége egyenes
156 12|             toilett gyönyörűségeiről s hogy az új blúz, vagy a
157 12|             dolgában is bájos legyen s akárhány többszörös milliomos
158 12|          hogy tegyük föl a legjobbat s képzeljük el, hogy a család
159 12|              a divatárus kisasszonyt s maga is résztvesz azokban
160 12|            divat földi képviselőivel s nem sóhajtottak-e föl akárhányszor
161 12|       harmatos rózsákkal állított be s minden vasárnap ott ebé­delt
162 12|       vetettek olvadozó vőlegényükre s titokban azt gondolták:~ ~-
163 12|           egy látogatás a szabójánál s a szabónak tíz látogatása
164 12|         mindig a számla kíséretében) s az ügy a lovagiasság szabályai
165 12|        frakk- és smo­­king öltözete, s a számlát is, úgy ahogy,
166 12|           egy hosszabb papirszeletet s a világ legtermészetesebb
167 12|            blúzokat és a pongyolákat s hogy a bájos, karcsu teremtések,
168 12|          libegve járnak az aszfalton s a kirakatok előtt, időnként
169 12|          toilett prózai pénzbe kerül s hogy a női szabót épp úgy
170 12|           józan pénzbeosztás alapján s előbb-utóbb odajut, hogy
171 12|          drága szabónők a legjobbak; s egy kül­­városi ház hátulsó
172 12|           öltözékére, mint a magáéra s inkább a kiflipénzt fillérenkint
173 13|            erőtadó huslevesek főnek, s amelynek belsejében a fehérhusu
174 13|      majsaháti Arany Koroná-ban-e? - s épp így nem lehet a kedvünkre,
175 13|          barna lében fürdő marhahust s a tiroli rétesnek elkeresztelt
176 13|             bocsáss, a kabát ját is, s minden érzékével a jó ebéd
177 13|         kisasszonyok, vegyék egyszer s mindenkorra tudomásul, hogy
178 13|              egyáltalában nincsenek, s hogy az önöké kétségen kivül
179 14|              hogy az ügyeit végezze, s a fiatal asszony egyedül
180 14|        vonat­kozó intim részleteket, s az esze inkább a Kisfaludy-Társaság
181 14|         kellő ellenőrzéssel kisé­ri, s később - óh boldog álom! -
182 14|         alázatosan kezet csókol neki s ravasz szemcsiptetéssel
183 14|             nélkül átadja a foglalót s egyéb illetékeket, s csak
184 14|        foglalót s egyéb illetékeket, s csak három nap mulva ébred
185 14|            volt alkalmam megismerni, s mondhatom, kis­­asszonyok,
186 14|            rossz, a lakás rendetlen, s a családi fészek levegőjében
187 14|        megjegyzés maliciától gyanús, s amelynek hatása alatt az
188 14|        professzor alábbi szakaszait, s függeszszék ki azokat a
189 14|        azokat a konyhába, a spájzba, s a toalett-tükör fölé, persze
190 14|         függőben lévő cselédügyeket, s a férfi tekintélyét és szigorát
191 15|         becsipett a saját témájától, s gondolkodván azokon, amiket
192 15|             mégis csak szép az élet, s hogy a mogorva pesszimisták,
193 15|   megsemmi­sülésben látják, gonoszul s szánalomraméltó módon füllentenek...~ ~
194 15|     hallatszik hálószobájuk ajtaján, s ami­kor kézimunkájuk mellől
195 15|         bekukkant az ajtó hasadékán, s tétovázva így szól Kegyetekhez,
196 15|              csupa aranyos napsugár, s hogy a levegőben édesszavu
197 15|           alatt gúnyosan mosolygott, s a szófukar ponty, a konyhaasztalon
198 15|     véletlenül aludni kegyes­ke­dik; s ezüstjubileumukat megült
199 15|            szakállát fogja tépdesni, s aki meleg, nyiló rózsához
200 16|       szobaleány az asztalt leszedi, s apa összeráncolt homlokkal
201 16|   kárpitos­ról, az üvegkereskedőről, s a célszerü mosókonyháról.
202 16|         butorok, világos mosókonyha, s tisztességes lakás nélkül
203 16|          élet köznapi kellékeire is, s ama bizonyos estén kimondja
204 16|             a Herakles hőstetteiről, s a világtörténelem egyéb
205 16|              összes kiadó lakásokat, s akárhány házasság halasztást
206 16|            lakásviszonyok döntik el, s a kis Ámor isten, nyilai
207 16|             a beáradó napsugarakban, s mindenekfölött a diszkrétül
208 16|         amely kizárólagosan a miénk, s amely a maga örökzöld pálmáival
209 16|              dohányzásról lemondjon, s Kegyetek se tudná­nak meglenni
210 16|          lehet virág­zó fákat látni, s ahol a házmester még nem
211 16|             leszaladjon a lépcsőkön, s a tüsszentést kedves egészségére
212 16|             földi vándorlása közben, s bizonyos határozottsággal
213 16|      harmadosztályu kereseti adónál, s a budapesti bornál még egy
214 16|              általános szabály alól; s boldogan, ragyogó szemmel
215 16|        látogatást tett a végrehajtó, s hogy az úr a hideg leves
216 17|            harciasan a kezébe fogja, s így szól a ház nyugodtan
217 17|              az utcáról szedtem föl, s hogy tetszése szerint halálra
218 17|  közömbösséget affektáló férfiu elé, s azon a hangon, amelyet Jászai
219 17|            töltse a nyári hónapokat, s asszonykorában nem lesz
220 17|       hidegvérüen cigarettára gyújt, s az összes vicomteokat megszégyenítő
221 17|            életmódjának búcsút mond; s evez, uszik, hegyeket mászik,
222 17|        boldogságának, már szó sincs; s az édesmama, aki ama nézetének
223 17|           naftalinos lakás ajtajára, s gyerekestül, bonnostul és
224 17|    frissítsék föl kimerült lelküket, s humort, vígságot, vállalkozó
225 17|             magába az éltető levegőt s a vidék meg a falu naiv
226 17|        naponkint ötször öltözködjék, s hogy a jó barátnők sárgaságot
227 17|             fürdőbe, hogy a pincérek s egyéb szolgálattevő személyek
228 17|              fürdőhelyen se integet, s a primással akkor se kacérkodik,
229 17|           megtiltja a szellőztetést, s a férj fehérneműit a konyhaszekrényben
230 17|            faluban töltsék a nyarat, s a férjüket arra kény­szerítsék,
231 18|         kurzusomnak vége felé járok, s csak rövid idő választ el
232 18|              és hónapokon keresztül, s amikor végre, boldog sóhajtással,
233 18|     előadásaimra vissza­­­pillantok, s le akarok szállani a katedráról,
234 18|              ha a kézelők rojto­sak, s ha a kabát, melyet aznapi
235 18|              intézményét kifundálta, s szó nélkül rohan el a legközelebbi
236 18|        garderobe kulcsait ő kezelné, s csupán önmagát tehetné felelőssé
237 18|             a nyakkendőt ő köti meg, s a kefével - hogy művészi
238 18|    nyilvánosság előtt cigarettáznak, s a közvélemény e kérdésben
239 18|              jókedvvel üti a lapdát, s nagyokat kacag, ha a férfiakat
240 18|         praktikus és kellemes dolog, s a modern ember, akit a napi
241 18|              egymáshoz való asszony, s egy csapat derüskedvü, jómodoru
242 18|           zsúr nem falusi lakodalom, s a raffinált, nagyzoló vendéglátásnak
243 18|        csésze tea, egy-két vajasrúd, s finom eszmecsere valamely
244 19|              tekintem mind a kettőt, s úgy érzem, mintha csupán
245 19|     letétként volnának a kirakatban, s jog szerint már hosszu ideje
246 19|             végig a csendes utcákon, s őszies hangulatok környékezik.
247 19|           szoba ki van hűlve otthon, s a szoba­­leány elfeledte
248 19|     kurjongat valami mulató kompánia s egy orfeumi kuplét énekel.
249 19|   Melankóliával forgatja az albumot, s hosszan elnéz egy-egy szelid
250 19|           Füst! dörmögjük magunkban, s oly kétségbeesetten blazirtaknak
251 19|        Huszárosan káromkodunk egyet, s erélyesen megpödörjük a
252 19|        távolságban röpköd fölöttünk, s tisztán halljuk, amint a
253 19|      tanulmányozása a divatlapoknak, s boldog konfe­ren­ciák az
254 19|            szentimentális lelkünkön, s hogy a fehér kezet, amely
255 19|             a borfiuval perlekedtünk s kétszer küldtük vissza a
256 19|          mint egy gimna­zista diáké, s hogy az élet szép és a költészet
257 19|           előre a boldog jöven­dőben s így szólunk magunkban hangtalanul:~ ~-
258 19|            és öntudatlan izgalmának, s egy órára önmagamat is csalódásba
259 19|        magamba a pályaház levegőjét, s a szemem gyönyörűséggel
260 19|           föl a fehér hegycsúcsokra, s a Pilátus hotelje elől néztem
261 19|              át szomjuhozó lelkemet, s egy kicsiny, harmademeleti
262 19|            és kis nyomtató műhelyét, s az angol Murray mintájára
263 19|              mintájára maga írta meg s maga bocsátotta közzé első
264 19|          Columbus vagy Vasco de Gama s a többi világutazó együttvéve.~ ~
265 19|     alagútakon, a szédítő hidakon át s egyszerre csak megáll az
266 19|        forgatom a sima velinlapokat, s úgy rémlik, hogy csodálatos
267 19|      józanság és a reálisság érzéke, s fölösleges módon érzel­­mes.
268 19|     érzésbeli inkorrektséget jelent, s ha az érzelmes ember nem
269 19|     pillanatra le­dobjuk az álarcot, s ilyenkor kárba vész mindaz
270 19|             szentimentális lelkeket, s ha ön józan és reális, akár
271 19|           múlnak el, nem vesznek ki, s talán a biblia egy-egy hőse
272 19|            hogy zokogni szeret­nénk, s hullámzó érzések hömpölyögnek
273 19|            álarcunkat föl ne vegyük, s becsmérléssel ne beszéljünk
274 19|             kitünő exceptionales-eit s per maga beszél Ke­gyed­del,
275 19|            Kegyed lába elé boruljon, s nevetséges frázisokat szavaljon.
276 19|           teszi meg, mert kinevetnék s ez ártana a házassági chance-ainak.
277 19|         szinte érezhetetlen nyomását s vele az időjárás bekövetkezendő
278 19|        meg­veti a szentimentálizmust s oly józan és okos, mint
279 19|      keményítették ki elég díszszel, s hogy ragoutlevesébe nem
280 19|       éjjelen­ként túláradó szívvel, s nem nézi elmerengve a plafondot,
281 19|            tart a fehérneműi fölött, s boldog, ha délutáni fiakkerezése
282 19|         tisztességes alapon játszák, s a lóver­se­­­nyeken akkora
283 19|         kissé, de szíve, ez a kitünő s jól megkonstruált jószág,
284 19|             soroksári-utcai garniban s alkalmasint nem is öltözik
285 19|     bámulatos alagutakat építenének, s a gyorsvonatok akkor is
286 19|               az országház, a börze, s az olajpogácsa is épp oly
287 19|             ott a díszkötéses Heine, s ha valaki betegen esnék
288 19|           Leoncavallót, mert táncról s zongoráról semmitse tudna.
289 19|            Mendelssohn fölhangzanék, s nem könnyítené meg szívét
290 19|            sétál, ha ehhez kedve van s nem ad feleletet ismerő­seinek,
291 19|              szíve is elszorul majd, s úgy érzi, mintha torkát