Rész

  1  1|            a modern fiatal lány már meg sem lehet; jókedvüen ülnek
  2  1|            rendes vendégek, szintén meg tudják találni a fiatal
  3  1|            De a szerelem nem ölheti meg bennük az emberi gyöngeségeket,
  4  1|    kételkedések lángjait gyujthatja meg szívükben, egy hideg tekintet
  5  1|             tréfáért se nehezteltek meg, a fiatal lány a hófehér
  6  1|           maga köré gyűjti, szentül meg van győződve afelől, hogy
  7  1|        üljenek körém és hall­gassák meg ime, a családi boldogság
  8  2|           sirásra hajló ajakkal áll meg az ebédlő küszöbén, e percben
  9  2|            is juttattál. - ó engedd meg, könnyezve kérlek, hogy
 10  2|           idehangzik és csókoljátok meg szerelmesen a fiatal asszony
 11  2|          sőt hidegebb a szokottnál. Meg fogják figyelni ideges­ségének
 12  2|     legmagasabb izlésének nem felel meg. Sőt kiméletlensége nem
 13  2|        kiméletlensége nem állapodik meg ezeknél a tüne­teknél: dühös,
 14  2|         olvadozó tekintettel térjen meg családi tűzhelyéhez, s kopaszodó
 15  2|            engem szeret, hozzám tér meg, ha a napi munkájában elfáradt.
 16  2|         szeretné, no hiszen! Nyalja meg az az úr mind a tíz ujját
 17  3|        képzelődések nyomán alakulna meg! „A házasság, - mondta nekem
 18  3|    regényeken, a dunaparti fogadón, meg a csókolódzáson kivül még
 19  3|             udvarló marad, sirassák meg soha vissza nem térő álmukat
 20  3|            a kellő művészettel üsse meg. A nászúton is őrizze meg
 21  3|           meg. A nászúton is őrizze meg a maga egyénisége költői
 22  3|          Graciózus voltával hódítsa meg a férfit, finom kacérságával
 23  3|             édes kötelékeit alkossa meg. Asszonyosan puha, férfiasan
 24  3|           tűzhely lángjait gyújtják meg a házukban. E tűzhely melegét,
 25  3|      becsülik egymást. Miből sejtik meg? A jó Isten tudja. Nem a
 26  3|        félreértés... A háznak nincs meg a maga hangulata, az asszony
 27  3|              egyik kéz nem szorítja meg a másikat... Nem az édes,
 28  4|       egyenek, s naphosszat a rigó, meg a pacsirta énekét hallgassák.
 29  4|           fenyőfa-kunyhóban huzódik meg, ahol (legalább a népmesék
 30  4|     legnagyobb szerelem se elégszik meg a tökéletes magánynyal és
 31  4|      nevelése sohase nyilatkozhatik meg oly vonzó alakban, mint
 32  4|          férj elragadtatva csókolja meg a fiatal asszony kezét,
 33  4|      majdnem válogatás nélkül hívja meg asztalához a vendéget, feledve,
 34  4|         hogy a vendéget majdnem úgy meg kell válogatni, mint a férjet
 35  4| gondolkodásu embereket tiszteljenek meg azzal, hogy őket vendégeikül
 36  5|              De mégis, nem állhatom meg, hogy a féltékenységről
 37  5|           az örök férfi nyilatkozik meg benne, a hódításnak szinte
 38  5|          boldogságával nem elégszik meg, s idült családapa létére
 39  5|             harmoniáját zavarta már meg ez az oktalan gyanakodás.~ ~
 40  5|           alkalmasint még nem értik meg egészen, amit a következőkben
 41  5|         Esküjét csak olyankor szegi meg, amikor az asszony valahol
 42  6|      ilyenféle szavakkal állapítják meg a fiatal asszony kö­ve­tendő
 43  6|          esküdött, nem hallgathatja meg többé ama hizel­ke­dő szavakat,
 44  6|             része lefolyik, inganak meg abban a hitükben, hogy amit
 45  6|          fájdalom, egyik se pukkadt meg, mert a feleségem ő nagysága, -
 46  6|       lelkét eltölti, ha nem is öli meg éppen, de igen veszedelmesen
 47  6|           Vagyis: ha mindennap újra meg kell hódítania a feleségét.
 48  6|            parazsát élesztgetik. De meg máskülönben is: közös emberi
 49  7|          thébai, még nem emlékeztek meg eddigelé olyan férfiuról,
 50  7|             öreg világ­csavargó hol meg nem fordul? - szomoru, fiatal
 51  7|            asszony akképpen oldotta meg a csomót, hogy ártatlan
 52  7|     ellenében ajánlatosak, engedjék meg kisasszonyok, hogy a férjeket
 53  7|              Csak ketten menekülnek meg: az abszolut hű férj és
 54  7|            idilljét még nem zavarta meg az emberi önzés és gonoszság.
 55  7|        Vigye el a kánya, elégedjünk meg annyival, ha kedves urunk,
 56  7|           szomoru idejében, esetleg meg talál feledkezni arról,
 57  7|           idejében, de az se nősült meg soha és már kilencéves korában
 58  8|     szerencsésen végezvén, engedjék meg, bájos tanítványaim, hogy
 59  8|        alatt olvasnak, s szívleljék meg tapasztalatokban megőszült
 60  8|    megbetegszik, s huzamosabb időre meg van fosztva attól az élvezettől,
 61  8|             anyósról se feledkezett meg: mert a tigrisénél, elefánténál,
 62  8|            szine előtt nem esküdött meg arra, hogy a mama óhajtásaihoz
 63  8|     egyszer-másszor kedvetlenül tér meg családi tűzhelyéhez, s pillanatnyilag:
 64  8|          tegyem. Ehhez nem is volna meg az erőm, mert hiszen az
 65  8|           mond a Fliegende Blätter, meg a sok rossz anekdota: még
 66  9|             ódon könyv emlékezett-e meg első ízben arról a ravasz
 67  9|           okosság nélkül választják meg a barátaikat, s úgyszólván
 68  9|           amely gyönyörű­séggel néz meg egy új darabot, anélkül,
 69  9|    diszkrétül és ügyesen választjuk meg a társaságunkat, aligha
 70  9|          utasítja vissza, nem sérti meg, sőt nem is ejti zavarba
 71  9|       paragrafusaira nem én tanítom meg Kegyeteket; az édes­mama
 72 10|      csöndjében először barátkoztak meg azzal a gondolattal, hogy
 73 10|     intézkedik. Alkalmasint könnyen meg is ijedtek volna, ha apa
 74 10|     könnyhullajtások közt győződtek meg: hogy imádott férjük szemtelenül
 75 10|         elvárom, hogy nem szégyenít meg azzal a szakács­nőm előtt,
 76 11|          helyesebben: habár szentül meg lennének győződve a felől,
 77 11|        kikezdjen... Ha sohase kapta meg a magáét, hát most meghallotta,
 78 11|         különböző módon nyilatkozik meg a különböző férfiakban.
 79 11|         alól, s ő is csak éppen úgy meg fogja kívánni, hogy a maga
 80 11|             most a szívükre: tegyék meg neki azt a nagy szívességet,
 81 11|           bámulják, miért ne tennék meg neki ezt a csekély szolgálatot?
 82 11|      elveszett hangulatot - higyjék meg nekem - soha többé! Ha ügyvéd
 83 11|             ügyvéd lesz, hallgassák meg türelemmel a pörös eseteit
 84 11|             csak a többieket itélik meg, de önmagukra nézve a morál
 85 12|        emelésére szükséges. Valljuk meg őszin­tén: nem gondoltak-e
 86 12|         izlése szerint választhatok meg mindent, a cipőtől a kalapig!~ ~
 87 12|            után.~ ~- Óh, ne ijedjen meg, nagyon kevés... Mindössze
 88 12|           hogy a női szabót épp úgy meg kell fizetni, mint a cselédszerzőt,
 89 12|      szabószámla-kifizetést épp úgy meg kell szokni, mint a tornázást;
 90 12|             aki először próbálkozik meg vele, azt láz és kimerülés
 91 12|         amely így hangzanék: Mutasd meg nekem az uradat és én megmondom,
 92 13|         csillogó pörköltek jelentek meg.~ ~És nyári napokon, amíg
 93 13|           kony­hával nem egy férjet meg lehet tartani a hűség, a
 94 13|      imitálva, idegesen járjon föl- meg alá az ebédlőben. A feleség,
 95 13| érvényesüljön. Inkább kegyelmezzünk meg a trumeau alatt bujdokló
 96 14|            e kérdést nem vizsgálták meg köze­lebbről, mert ha megtették
 97 14|        asszonynak, aki nem elégszik meg azzal, ha a takarítás csak
 98 14|             szemcsiptetéssel jegyzi meg, hogy a szende hajadon,
 99 14|           csak úgy ímmel-ámmal írná meg a húszezer forintos pörben
100 14|        cseléd. Tízszer is gondolják meg egyhuzamban, hogy kit fogadnak
101 15|        tetszése szerint hamisította meg a vásárcsarnok árjegyzési
102 15|           földrengéstől nem ijednek meg, ellágyult szívvel állanak
103 15|           férjüknek először vallják meg, hogy a gólyával konferáltak...~ ~
104 15|     szívüket egymás iránt, álljanak meg a hófehér ágyacska mellett,
105 16|        használjak, a házmester adja meg a törvényes jellegét.~ ~
106 16|           köze­pet­te se feledkezik meg a rideg élet prózájáról:
107 16|           azt mondom: hogy Herakles meg a többi hős munkája silány
108 16| Szent-György hava előtt nem kapható meg... Az esküvő napját többnyire
109 16|           polgári erszény nem bírja meg... Ne is számítsanak rá,
110 16|            a milliomosok kaparítják meg, vagy a szédelgők, akiknek
111 16|             t megoldják. Nem oldták meg, minthogy a lakáskérdést
112 16|          külső területeken alapítja meg, ahol még ingyen is lehet
113 16|           házmester még nem kivánja meg, hogy a harmademeleti lakó,
114 16|            más egyéb ok nem engedné meg ezt a kifelé való gravitálást (
115 16|           az úr a hideg leves miatt meg akarta gyil­kolni szeretett
116 16|      szomszéd rossz cselédje rontja meg.) Magában a lakásban nem
117 16|        délelőtti órákban tiszteljen meg bennünket a látogatásával.
118 16|          hosszu élettel ajándékozza meg, ez előadások során bizonyára
119 16|  keretünkben csak annyit jegyezzünk meg, hogy nincs csúfabb lát­vány,
120 17|             egy porcikám él, mindig meg fogom védelmezni ezt az
121 17|            éltető levegőt s a vidék meg a falu naiv örö­mei­vel
122 17|        miniszteri rendelet nem adta meg azt a privilégiumot, hogy
123 17|        egész nyáron egyedül hagyja. Meg különben is: a férj nem
124 17|           sokkal olcsóbb áron teszi meg. Az angol vagy a francia
125 18|       művének szentelve, hallgassák meg jóakarattal a szerény pótlásokat,
126 18|         amely így hangzanék: Mutasd meg nekem a férjedet és én megmondom,
127 18|          végső simítást önmaga adja meg az ura toilett­jének, a
128 18|  toilett­jének, a nyakkendőt ő köti meg, s a kefével - hogy művészi
129 18|           körülbelül ekképp alakult meg:~ ~A jó kis polgári feleségeknek
130 18|      uriasszony. A zsúrra ne hívják meg a felületes ismerőseiket,
131 19|       hosszu ideje engem illetnének meg.~ ~Két kicsiny, gránátszinü
132 19|    másodszülött fiaképp pillantotta meg a napvilágot.~ ~Az erősebb
133 19|         véle­­ményeket kockáztatunk meg önmagunk felől, hogy mással
134 19|             egy édes termet jelenik meg végezetül, előttem a két
135 19|           színgazdagságával indítja meg bennünk a képzelődéseket
136 19|       pompás apró service-en fordul meg kizárólag. Mert a többi
137 19|      családapák, akik már jófor­mán meg sem tudnának élni a nagy
138 19|           fületlen csészék jelennek meg arra a gondolatra, hogy
139 19|         reggelén, ámulva dörzsöljük meg a szemün­ket, amikor a napsugarak
140 19|             a szívünk hálával telik meg a vörösorru, haragos férfiu
141 19|  agglegényszívek, dehogy értitek ti meg a kapuk édes poézisét. A
142 19|              sötét előszobákat sejt meg e kicsiny fehér cédulák
143 19|          házmesterek, hadd szorítom meg vörös kezeteket, amelylyel
144 19|          pallosával szigo­ruan állt meg a kapuban és így szólott
145 19|        szemem gyönyörűséggel pihent meg a barna vaggon-restaurantok
146 19|             hote-ját és a fiakkerek meg droskék hatósá­­gilag megállapított
147 19|          egész sorozata rajzolódjék meg általa a lelkemben.~ ~Sok
148 19|            hogy 1827-ben alapította meg könyvesboltját és kis nyomtató
149 19|          Murray mintájára maga írta meg s maga bocsátotta közzé
150 19|              a szívem hálával telik meg a boldogult koblenzi mester
151 19|          gondol, aki könnyezve vált meg az ő szorgalmas kis leányától,
152 19| minőségünkben nem igen tízszerezzük meg barátaink és becsülőink
153 19|            álarc alatt nem is látja meg rendszerint a szentimentális
154 19|    khaoszába! De mindez nem gátolja meg, hogy gúnyos, unott, közömbös
155 19|     frázisokat szavaljon. Nem teszi meg, mert kinevetnék s ez ártana
156 19|             idegbajos emberek érzik meg az ő aprólékos nuance-aikkal
157 19|          beteges elvékonyodása adja meg a képességet ahhoz, hogy
158 19|            ahogy a beteg karban van meg egyedül a tehetség, hogy
159 19|      fölhangzanék, s nem könnyítené meg szívét némelykor oly kifejezhetetlen
160 19|         csak akkor (bár sohse tudná meg), ha egyszer nagyon boldogtalan