Rész

  1  1|     grandseigneur is egy személyben, de akik úgy lehet holnap már
  2  1|             házasság nem képzelhető, de a szerelem maga még távolról
  3  1|          másikat boldognak látnák... De a szerelem nem ölheti meg
  4  1|                Még szeretik egymást, de ah, már mind a ketten arra
  5  1|            is alkonyodóra fordulhat, de a szíve a vén embernek fiatal
  6  1|              a forrószívü, érzékeny, de kopott filozófus:~ ~- Fiatalok
  7  1|               jókedv és az egészség, de ah, nem tudjátok-e, hogy
  8  2|               mely - furcsa ugy-e? - de így hangzik: A szerelem
  9  2|             míg a ház ura szótlanul, de nagyon meghatottan pödörgeti
 10  2|              fényében egy futólagos, de ki­mond­hatatlanul boldog
 11  2|             a dac, a rosszindulat, - de e pillanatban, érzik, hogy
 12  2|            aki fölött ezután mindig, de mindig ott fog borongani
 13  2|      imádottja előtt térdreboruljon. De a vérből és idegekből való
 14  3|        fiakkerben, újra csókolódzik, de óvatosan, nehogy a kocsis
 15  3|             csak csontból és vérből, de főképp idegekből álló halandó,
 16  3|          tűzhelyben égnek a hasábok, de lángjuk nem világít a szívekbe,
 17  4|              a szükséges dekorációk, de az élet a boldogságnak ezt
 18  4|           annak idején az oltár elé. De a házból, amelyet a folytonos
 19  4|          vagy a csillogó kézelőre.~ ~De ha a zsúrt nem is tekintjük
 20  4|       ottho­nuk méltóságán őrködtek. De ne csak a sörcsarnoki cimborák
 21  5|            tanács csak üres malaszt. De mégis, nem állhatom meg,
 22  5|          ezen a műnyelven beszéljen; de a szerelmes asszony bizonyára
 23  5|             asszonynyal tréfálhat, - de attól is ugyancsak távol
 24  5|           hátat fordít a színpadnak, de annál többet lebzsel a színházak
 25  5|        szabad tenni a rossz férjről; de azt még róla se szabad föltennie,
 26  5|         következőkben mondani fogok. De ha rám hallgatnak, hát beírják
 27  5|          hogy a feleségét megcsalja. De a rosszak közt is vannak
 28  5|              a cselédek nem látják), de aztán jusson eszébe, amit
 29  6|            szavakat, amelyeket léha, de nőtelen ifjak a fülébe súgnak.
 30  6|    kvalifikálhatatlanul tapintatlan; de mindig szerelmesebb a feleségébe,
 31  6|           egymásra a házasság előtt; de amit éreztek: többnyire
 32  6|         boldoggá és büszkévé tett... De, fájdalom, egyik se pukkadt
 33  6|          nagysága, - ha csinos is, - de semmivel se különb a körülötte
 34  6|              csak megjárja valahogy, de az arca amolyan viaszbábuszerü
 35  6|             ha nem is öli meg éppen, de igen veszedelmesen csökkenti
 36  6|        hamvadó parazsát élesztgetik. De meg máskülönben is: közös
 37  6|               aki a bálban büsz­kén, de kissé féltékeny szívvel
 38  6|              nagy áldozatukba kerül, de ne sajnálják, hiszen a családi
 39  7|            tekintetben igazsága van, de mivel axiómákkal mégse lehet
 40  7|             képest nagyon különböző; de bizvást állithatom, hogy
 41  7|                d) akik elvileg hűek, de azért minden szép asszonyt
 42  7|             hogyan nem, az mellékes, de ez a két utas egy lakatlan
 43  7|               s a fákról ismeretlen, de csodásízü gyü­möl­csök kínálkoznak
 44  7|            Bocsánat, kedves Nagysád, de én férj vagyok és a feleségemnek
 45  7|          igaz, hogy ön nemcsak szép, de bájos, ennivaló, sőt úgyszólván
 46  7|        úgyszólván ellentállhatatlan, de az oltár előtt tett fogadalom
 47  7|         található misztikus elemről, de a szerelmet, ha kérnem szabad,
 48  7|       kilencven százaléka hűséges... De ha egy sincs, akkor senkise
 49  7|             mindenesetre hiba ez is, de a szalmaözvegyekre nézve,
 50  7|              még mondani egyet-mást, de ezt akkora hagyom, amikor
 51  7|         Barbarossa Frigyes idejében, de az se nősült meg soha és
 52  8|             teremtés”-nek mondhatja. De csakis odáig. Ellenben határozottan
 53  8|              szemlélődés ösvényéről. De ne lépjen le olyankor, amidőn
 54  8|         hasznot hajtónak mutatkozik, de legyen elég általánosságban
 55  8|            oceánjával bizonyíthatja, de segítségét csak akkor veszi
 56  8|            ha garde-ra van szüksége, de a férjét a napi munkája
 57  8|              öreg hölgyhöz hasonlít; de nincs csunyább, mintha a
 58  9|      homálytól a hajnali pirkadásig. De akármilyen jó dolog szerelmesnek
 59  9|           igen sok a mondanivalójuk, de ha napokon, hónapokon, éveken
 60  9|        nagyon szép és nagyon kedves, de teringettét, az se lenne
 61  9|          róla, imádom a feleségemet, de isten tudja, néha olyan
 62  9|            igen szárazon van mondva, de mindennek ellenére föltétlenül
 63  9|            többi emberi társaságtól. De fölhozhatok még egyebet
 64  9|          maguk úri házában fogadják. De persze, mint minden más
 65  9|             mint a babyjük ruhájára; de legfőképp a kacér, kikapós,
 66  9|        bizonyára - snájdig teremtés, de a mi társaságunkba, akik
 67  9|              a vendégek mulattatása; de gondoskodik minden egyes
 68  9|              fogadja az ismerősöket, de nem is köt velük rögtön
 69  9|       ud­varias mindenkivel szemben, de azt is önkéntelen éreztetni
 70 10|             jobb a Deákné vásznánál. De ezekre az időkre Kegyetek
 71 10|              ankéttal hozakodik elő, de holnap, amikor az ankét
 72 10|             melegét és nyugodtságát. De hiába, az a világ sorja,
 73 10|       szívesen megcserélne magával), de ha ez jól esik magának,
 74 10|           erőszakkal itthon tartsam. De elvárom, hogy nem szégyenít
 75 10|          vetődik haza. Mulasson jól, de ne felejtse el, hogy feleséges
 76 10|      havonként egy kimenő nem kevés, de a kéthetenként való már
 77 11|             az ő erősebbnek mondott, de voltaképpen igen puha nemébe
 78 11| boldogították. Nem abszolut lángész, de a Kegyetek szemében föltétlenül
 79 11|            is föltétlenül ott lobog, de az igazán bölcsek és az
 80 11|          nélkül való gentleman volt, de azért távolról se jutott
 81 11|          abrosz fölött, feltüntette. De az előadás heve őt is el­ragad­ta,
 82 11|     foglalkozás szerint is változik, de az okos feleség, akárkit
 83 11|           szép napon elrabolja tőle? De akárki is lesz, majdnem
 84 11|              talán pótolni másikkal, de az elveszett hangulatot -
 85 11|      bizalommal meggyónja egymásnak? De kedves kisasszonyok, az
 86 11|              a többieket itélik meg, de önmagukra nézve a morál
 87 11|            el kötelezőknek. A kevés, de jóindulatu álság, amelynek
 88 12|      ebé­delt a családi asztaluknál; de ne tagadják, hogy egyszer-másszor
 89 12|            koronánál. Inkább ritkán, de keveset, ez az a jelszó,
 90 12|           hogy csinosan öltözködjék. De hiba, sőt azt merném mondani
 91 12|       amelyek a batisztból vagy voil de lain-ből való remekműveket
 92 12|         elegánsabban és feltűnőbben, de ne törődjék azzal, hogy
 93 13|        leveleiben a menyasszonyának, de a nagy filozófusok, az igaziak,
 94 13|           úri házában tálalnak neki. De másodsorban már bizonyosan
 95 13|              illuziót teszek tönkre, de nem szabad elzárkóznom a
 96 13|              fordít­ja az ábrázatát, de arra nem tett esküt, hogy
 97 14|         mulatságos olvasmányok közé, de a cseléd­kér­dés maga fontosabb,
 98 14|           gazdasszonyi kiválóságait; de mi magunk közt megvallhatjuk,
 99 14|            és naivul megkérdezi:~ ~- De miért van, hogy mindeddig
100 14|             élet intimitását érinti. De ő, aki csak a tiszta lakást
101 14|              tőle kérjenek tanácsot, de azért sohase éreztessék
102 14|     cselédjét kellőképpen ellenőrzi, de rosszul cselek­szik, ha
103 14|            asszony ne legyen büszke, de ne is üljön le a konyhában,
104 15|       ügyetlen, szepegő jószágocska, de ha szeretettel fogadják,
105 15|      jószágot a szivükhöz szorítsák, de nem merik, hiszen még oly
106 15|            kicsi és törékeny jószág, de a hatalma vetekedik a királyokéval...
107 16|              szép és fölemelő dolog, de a boldogsághoz, fájdalom,
108 16|              kiaggatott cédulákat... De Budapesten, ahol a statisztika
109 16|           tényleg sok a kiadó lakás, de ah, mily végtelenül kevés
110 16|       Bizonyára akad ilyen lakás is, de ezt, kisasszonyok, a polgári
111 16|           téli évad összes zsúrjait. De ha a férj foglal­kozása
112 16|         vonzóan és bájosan hat ránk, de a sok apró­ság idegesekké
113 17|             energiáját visszanyerje. De arról, hogy a fürdőzés elengedhetetlen
114 17|             bölcs férfiu találta ki, de száz és száz bolond annyira
115 17|          mindig csinosan öltözködik, de nem ambicionálja azt a dicsőséget,
116 17|          hercegekként bánjanak vele, de tulajdonképpen naiv csacsinak
117 17|         ismeretséget idegen urakkal, de az asszonyok közül is csak
118 18|             kezelje a garderobe-ját, de persze, hogy így fejezzem
119 18|              hófehér tündérfényében. De a gleccsermászó asszonyt
120 18|     kényelmes formában tehet eleget. De amikor a zsúrt, mint intézményt,
121 18|         vonzó és kivánatos mulatság; de a léhák, rosszindulatuak,
122 19|           egy alvó ember lélegzését, de nagy csönd van és az éjjeli
123 19|              ágyban olvasni kezdünk, de a könyv valami tüneményes
124 19|         érettük a pisztolylövéseket. De hiába minden okoskodás;
125 19|           emelhető észszerü kifogás. De amíg mi látszólag az épített
126 19|              a kegyetlen kötelesség, de milyen nagy és különös élvezet
127 19|        józsefvárosi szobák idilljét, de még mindig meghitt barátaim
128 19|             mint Columbus vagy Vasco de Gama s a többi világutazó
129 19|       meredek hegyhátak viaduktjain, de remegő kis keze már visszaadja
130 19|            szorgalmas kis leányától, de lelkében már az új otthont
131 19|           ékességét és hangulatát.~ ~De addig, míg a parkettes fészek
132 19|          ezer nászutas menyecskét... De Istenemre, sohasem került
133 19|    köszönhetem a megvillanó képeket, de mégis örökké hálás leszek
134 19|              szerelmes falusi leány. De tudván, hogy ebben a minőségünkben
135 19|        hivatalbeli asz­talunk mellé. De néha, az olyan mámoros percekben,
136 19|            palástolni igyekeztünk.~ ~De ha az álarc alatt nem is
137 19|      emlegetünk minden hideg érzést, de lássa, otthon, mikor este
138 19|          mint a világ összes poétái, de érzéseinket nem tudnók érthető
139 19|          érzéseink költői khaoszába! De mindez nem gátolja meg,
140 19|   Ke­gyed­del, mert most ez a divat; de bensőleg azt a vágyat érzi,
141 19|           lehetnek szentimentálisak, de föltétlenül illemtudók.
142 19|            örök frigy boldog­ságára. De gyakran a lipótvárosi doktorok
143 19|      valószínüleg lázba hozza kissé, de szíve, ez a kitünő s jól
144 19|        vételkedvet, mint most teszi. De a hangulat aztán kizárólag
145 19|            nem is volna jóbarátja.~ ~De van és Kegyed táncolhatja
146 19|          teremtett lélek kényezteti? De lássa, kisasszony, (ne adja