Rész

 1  1|            fiatal lányhoz illő tónust, azt a hangot, amely az unalmas
 2  1|            Kegyetek jelenlétében, csak azt az egyet nem tudják, amiről
 3  1|              ösmerik még egymást, csak azt érzik, hogy végtelen boldogság
 4  1|               tanításait meghallgassa, azt (Isten ne adja látnom) nem
 5  2|            abban, hogyan dédel­getheti azt a kissé remegő teremtést,
 6  2|       rajzolják. Ó nem, eszembe se jut azt állítani, hogy ő, akiért
 7  2|               a házmesterpénzt, s hogy azt az összeget is kicsiszolja
 8  2|         társasjátékban. Méltányosság-e azt kivánni tőle, hogy e lélekállapotában
 9  3|                csak férjükben keressék azt a fluidumot, amely az otthon
10  4|            mégis, kedves kisasszonyok, azt mon­dom: ebből a mulatságból
11  4|                hangulata forog kockán. Azt merném mondani, hogy a vendéget
12  4|           valami lukullusi lakomára... Azt kaptok, ami éppen a ház
13  4|            ojtsák a férjük lel­kébe is azt az érzést, hogy akit az
14  4|              az asztalukhoz meghívnak, azt a legnagyobb megbecsülésben
15  5|               a féltékenység?~ ~Amikor azt a kérdést vetem föl, hogy
16  5|               szavaira visszagondol.~ ~Azt tanácsolni, hogy az okos
17  5|           annyi, mintha a pisztrángtól azt kívánnók, hogy a torony
18  5|          ismeretlen portugál közmondás azt mondja: a házasság nem kolostor.
19  5|            helyesen akkor, ha férjétől azt kivánja, hogy rendetlenül
20  5|            öltözködjék, mint akkor, ha azt is rossz néven veszi tőle,
21  5|          hibáztatni, mint a feleségben azt, hogy többnyire nem a hites
22  5|            megjegyzéseket tesz, - vagy azt az édes titkot súgja az
23  5|              tenni a rossz férjről; de azt még róla se szabad föltennie,
24  5|                gondolják, mintha ezzel azt akarnám mondani, hogy háromszor
25  6| tapasztalatokban megőszült professzor, azt állítom, hogy az olvasókönyvek
26  6|              az alapja. Eszembe se jut azt állítani, hogy a fiatalok
27  6|               vagyok kénytelen eltűrni azt, hogy egy nyájas idegen
28  6|              ezt gondolja magában:~ ~- Azt hittem, hogy valami középkori
29  6|               szól a lelke mélyén:~ ~- Azt hittem, hogy a legszebb
30  6|                valamennyi ismerősöm... Azt hittem, hogy minden jó barátom
31  6|            mindez távolról sem jelenti azt, mintha én Kegyeteket a
32  6|            boldogtalan ember... Amikor azt tanácsolom, hogy idegen
33  6|               még távolról sem mondtam azt, hogy jogtalan reményeket
34  7|             állatokká.~ ~Amint látják, azt a hatodik kategóriát, amely
35  7|              emberi szóra vágyakoznak, azt csak egymás ajkáról hallgathatják,
36  7|              Nézdd, a nyári éjszaka is azt súgja a fülünkbe, hogy szeressük
37  7|           azonban - ne adja az Isten - azt vennék észre valamikor,
38  7|               t. férjüket, akkor én is azt mondom, ideje lesz, hogy
39  8|               következményeket, vagyis azt, ha a szókimondó Mari vagy
40  8|       durvasággal idegeníti el magától azt a szende virágszálat, akivel
41  9|            asszony mondta-e ki először azt az axiómát, hogy az ember
42  9|             emlékeimen keresztül látom azt az időt, amelyben szőke
43  9|          családi fészek meghittsége.~ ~Azt hiszem, már ennyi megokolás
44  9|                még egyebet is, például azt, hogy minden embernek száz
45  9|              látogatást az idősebbnél. Azt se, amit ma már a finomabb
46  9|              megalkotott cikkelyekhez. Azt mondanám, hogy népszerü
47  9|                mindenkivel szemben, de azt is önkéntelen éreztetni
48 10|               illuziójuktól, s ridegen azt mondom: ne üljenek föl az
49 10|      néhanapján a kóborlás ördöge. Aki azt kivánja tő­lük, hogy örökösen
50 10|                azidőben még nem tudják azt, amiről két hónap mulva
51 10|              Magam vagyok az első, aki azt mondom: hogy igazság szerint
52 10|              nem is hullat könnyet, ha azt látja, hogy az ura a miniszteri
53 10|         szentelni. Magunk közt szólva, azt hiszem, hogy nincs valami
54 10|           megfigyelnie, mérték gyanánt azt a nézetét fejezi ki, hogy
55 10|              is. Hogy mik a fegyverei: azt a legegyügyübb asszony is
56 11|          kisasszonyok, vegyék elő most azt a diktandó füzetet, amelybe
57 11|        megremegtette, így szólott:~ ~- Azt hiszem, hogy annak a haszontalan
58 11|              mint fáj a szívem, amikor azt kell mondanom, hogy édesatyjuk,
59 11|              szívükre: tegyék meg neki azt a nagy szívességet, hogy
60 11|          intimitásai közé tartozik. Ha azt kívánja, hogy bámulják,
61 12|             közepette nyújtja át végül azt az össze­get, amely a család
62 12|                vőlegényükre s titokban azt gondolták:~ ~- Tehát ez
63 12|        kifizeti...~ ~Ő, a szegény, aki azt hiszi, hogy a szabóipar
64 12|          először próbálkozik meg vele, azt láz és kimerülés fogja el
65 12|              budget keretében elmehet? Azt hiszem, méltányos vagyok,
66 12|           hiszem, méltányos vagyok, ha azt állítom, hogy az öltözködés
67 12|               Szó sincs róla, magam is azt vallom, hogy az asszonynak
68 12|              öltözködjék. De hiba, sőt azt merném mondani bűn, ha a
69 12|                biztosan el akarja érni azt, hogy léha és szívtelen
70 12|            házasság legbiztosabb jele. Azt merném mondani, hogy a jóravaló
71 13|             hiszik, akár nem, komolyan azt állítom, hogy a jó kony­hával
72 14|               kicsinylendő szerepéről. Azt merném mondani, hogy boldogságuk
73 14|         harcába induló férj nagyképüen azt hiszi, hogy a feleségének
74 14|             később - óh boldog álom! - azt is ambicionálja, hogy a
75 14|           azért sohase éreztessék vele azt a különbséget, mely az úrnő,
76 14|               baj van, az okos asszony azt nem érezteti az urával.
77 15|       szakértőleg a csirke tolla közé, azt hitték ugyebár, hogy asszonyi
78 16|           megértik, mit jelent, amikor azt mondom: hogy Herakles meg
79 16|             leányálmaiban szerepeltek. Azt merem állítani, hogy a lakás­keresés
80 17|          kávézó urához:~ ~- Maga talán azt hiszi, hogy a szegény leányomat
81 17|    Leánykorában megengedhette magá­nak azt a fényüzést, hogy fürdőhelyen
82 17|              legtávolabbról sem akarom azt állítani, hogy a nyaralás
83 17|        öltözködik, de nem ambicionálja azt a dicsőséget, hogy az egész
84 17|       miniszteri rendelet nem adta meg azt a privilégiumot, hogy a
85 18|               alapos megfontolás után, azt a nézetet vallom, hogy a
86 18|          vállatvonva így válaszol:~ ~- Azt hiszi, hogy nekem nincs
87 18|              mindezzel még nem mondtam azt, hogy a feleség abszolute
88 18|               még távolról sem mondtam azt, hogy a mi szokásos zsúrjainkkal
89 18|                előkelő, mint az önöké. Azt se feledjék el, hogy a zsúr
90 19|           kinevetnek bennünket, amikor azt mondjuk, hogy a lakáskeresés
91 19|              is poézis. Az illuzióknak azt az édes láncolatát, amely
92 19|                eléje tartja, bizonyára azt gondolja magában:~ ~- Hosszu
93 19|            elfogad tőlem egy tanácsot, azt ajánlom: ne higyjen a közömbös
94 19|                ez a divat; de bensőleg azt a vágyat érzi, hogy a Kegyed