Rész

 1  1|          de akik úgy lehet holnap már fehér mirtuskoszorúval a
 2  1|       amikor, mint más iskolákban már régtől fogva szokás, a Veni
 3  1|     sancté-t elmondom... Kegyetek már mindazt ki­tanul­ták, ami
 4  1|       nélkül a modern fiatal lány már meg sem lehet; jókedvüen
 5  1|          szeretik egymást, de ah, már mind a ketten arra gondolnak,
 6  1|          a podagra, homloka körül már mutat­ko­zik egy-egy komoly
 7  1|        fölkel a tenger habjaiból, már fázva fogtok meghuzódni
 8  2| édesmamájára, akinek a vőle­­gény már a legelső pillanattól fogva
 9  3|        komoly fejtegetéseim során már több ízben említettem, a
10  3|          el a legelső tanácsomat; már az egynapos menyecskének
11  3|           háznak más a hangulata, már tudniillik, ha a kellemetlenkedés
12  4|       mondjuk így: - a házasok ma már nem vonul­hatnak félre a
13  4|           boldog szerelmet is, ma már bizonyos polgári kényelemmel
14  4|    hangulat, amikor a teaasztalon már lobog a kék láng a rézüst
15  4|      hálószoba nyitott ajtaján át már idelátszik az ampolna misztikus
16  4|         nyugalom, amely a belépőt már az előszoba küszöbén fogadja.
17  4|  zsúrelőjegyzési kalendáriumra ma már épp oly szük­sé­ge van a
18  4|      mindennap...~ ~Takács másnap már köszön bájos, új ismerősének,
19  4|           amikor elválnak, a férj már így szól hozzá nyájasan:~ ~-
20  4|       kötelességével: keljenek ki már a legelső kisérletnél az
21  5|          amelyikben az asszonynak már joga van ahhoz, hogy féltékeny
22  5|         baka­termino­logiában: ez már közönséges ordénáréság.
23  5|        tiszta harmoniáját zavarta már meg ez az oktalan gyanakodás.~ ~
24  5|    megkezdődjék, akkor az asszony már ne töltse az idejét eféle
25  5|           a féltékenységre, akkor már nem érdemes fél­té­kenynek
26  6|    perceit vég­képpen fölváltotta már a nyugodt hétköznapok csöndje,
27  6|         csöndje, mikor az asszony már gyűrött nemez-pongyolában
28  6|  meg­mondta volna, hogy Bayardnak már novemberben meleg trikót
29  6|           s hogy a fiatal asszony már végképp lemondott a hódítás
30  6|       kötelezők...~ ~Értik-e most már, miért mondtam előadásom
31  7|         ezt akkora hagyom, amikor már Kegye­tek asszonyokká lettek,
32  7|          az se nősült meg soha és már kilencéves korában elhalt...
33  8|  legkényesebb pontjához jutottam, már jó eleve meg­teszek minden
34  8|          hogy:~ ~1. az édesmama - már tudniillik a Kegyetek édesmamája -
35  8|   jogkörét, ha Marit vagy Julcsát már „ostoba libá”-nak nevezi.
36  8|        nem ismerő hősi voltára.~ ~Már Herodotosz följegyezte ugyanis
37  8|        kisiklott házasság zökkent már vissza a rendes kerékvágásba,
38  8|          édes percei lejártak. Ha már mindenáron lovagias ügyekbe
39  8|        amely összekapcsolja őket, már a természettől fogva ott
40  9|          hajjal, higgadt szívvel, már csak ki merem mondani a
41  9|      múlva, amikor az ember előtt már szinte megszokottá válik
42  9|         az otthon meghittségének. Már a lőcsei kalendárium megtanít
43  9|        meghittsége.~ ~Azt hiszem, már ennyi megokolás is elegendő
44  9|       idősebbnél. Azt se, amit ma már a finomabb szobaleányok
45  9|    kifejezést a mai talmi-tudósok már annyira nem kompromittálták
46  9|        amikor a köteles viziteket már megtettük s fogadtuk azokat,
47  9| látogatásunkat viszonozzák. Ekkor már megállapít­hat­juk az igazi
48  9|       bölcs francia guvernánt ezt már sok év előtt megtette helyettem.~ ~ ~ ~
49 10|            amiről két hónap mulva már sűrű könnyhullajtások közt
50 10|           holnap, amikor az ankét már a hitelét vesztette, száz
51 10|            de a kéthetenként való már tökéletesen elég; ennél
52 10|          okos feleség idáig jutva már a sarkára áll, s asszonyi
53 11|      aggodalmasan kér­­dezte:~ ~- Már megint összevesztél valakivel?~ ~
54 12|  toilettjére. Aki többet költ, az már nem áll a józan pénzbeosztás
55 13|       nagy problémáit tárgyalták, már gyakran foglalkoztak a konyhá­val.
56 13|     tálalnak neki. De másodsorban már bizonyosan ez a pont motoszkál
57 13|        ebéden csorba essék.~ ~ Ma már így is jó lesz.~ ~Ez a mondás
58 13|        axiómával válaszol:~ ~- Ma már így is jó lesz.~ ~ Futhatok
59 13| középiskola hatodik osztályán túl már csak szórványosan hatnak.~ ~ ~ ~
60 14|     nyugodt családi tűzhelyt dúlt már föl a lusta Teréz, a hamis
61 15|          hogy asszonyi méltóságuk már kezdetét vette, hogy a csitri
62 15|          nagyságos asszonynak? Na már csunyául romlik a világ,
63 16|          való forró kézszorítások már valamicskét veszíteni kezdenek
64 16|         célszerü mosókonyháról. Ő már tudja, amit Kegyetek csak
65 16|      Kegyetek bizonyára hallottak már egyet-mást a Herakles hőstetteiről,
66 16|           állapotok; ott mindenki már eleve ismeri az összes kiadó
67 16|           és tintát fogyasztottak már el évtizedek óta, hogy az
68 16|          való gravitálást (bár ma már a nagy­városokban megszünt
69 16|      tanítójuk sok helyütt lakott már hosszu földi vándorlása
70 16|     közelében nincs idegen ember, már e miatt is kincseket ér. (
71 16|       elférjen. A konyha fala, ha már sajnosan nélkülözi a csillogó
72 16|          bennünket, mert manapság már a cseléd is joggal megkivánja,
73 16|    elérhető hatások titka: mindez már a részletek dolga, amelyekbe
74 16|         kedves vendégünket” stb.) már a negyvenes évek elején
75 17|          házasélet boldogságának, már szó sincs; s az édesmama,
76 17| elrontotta, hogy a mai formájában már puszta nagyzolássá és esztelenséggé
77 18|         Cigaretta. Sok vita folyt már abban a kérdésben, hogy
78 18|          a gleccsermászó asszonyt már nem szeretem, sőt azzal
79 18|         nem asszonyos sport, amit már maguk az asszonyok is belátnak,
80 18|  asszonyok is belátnak, hiszen ma már sokkal kevesebb a lengyel­nadrágos
81 19|          piciny, pikkolós csésze. Már régóta a magaménak tekintem
82 19|         kirakatban, s jog szerint már hosszu ideje engem illetnének
83 19|     amikor cégtáblák kicserélését már nem tekinti elsőrangu mulatságnak,
84 19|     Megöregedett családapák, akik már jófor­mán meg sem tudnának
85 19|            a lelkünkben őt látjuk már, amint fehér vállas-kötényével
86 19|           tapétákat, a fantáziánk már két-három hónappal jár előre
87 19|   viaduktjain, de remegő kis keze már visszaadja a bizalmas szorítást
88 19|    szorítást és félénk mosolyában már visszatükröződik olykor
89 19|        kis leányától, de lelkében már az új otthont is látja,
90 19|           prakszisom alatt láttam már néhány ezer nászutas menyecskét...
91 19|           légy öreg Bädecker, aki már most megszerzed nekem e
92 19|       Kegyed, kisasszony, a minap már minden érvéből kifogyott,