Rész

 1  2|            foglalkozik, s akik talán el se tudják képzelni, hogy
 2  2|  gyermekország tündérei, tompítsátok el a neszt, amely az ablak
 3  3|          után még forróbbal búcsuzik el tőle, délután regényeket
 4  3|              térő álmukat és higyjék el, hogy ő is csak csontból
 5  3|           kisasszonyok, ne felejtsék el a legelső tanácsomat; már
 6  3|       kénytelen szomoruságban mulnak el, az esthangulat nem lopja
 7  3|             az idegesség posványaiba el ne merüljön. Ne csak férjükben
 8  3|           megújuló vonzóerővel látja el, ha­nem önmaguk is féltő
 9  4|            alakját többé nem fogadja el. A legnagyobb szerelem se
10  4|          fővárosban, akár a vidéken) el se lehet képzelni akként,
11  4|         vendég fájó szívvel távozzék el tőlünk a havas éjszakába
12  4|             oly könnyelmüséget követ el, mint aki a legelső utcai
13  5|              felhábo­rodást se fújja el a női szívből az a körülmény,
14  6|       marcangoló félté­kenység tölti el, amíg sértődötten visszavonul
15  6|              a passzust ne felejtsék el soha kisasszonyok! - minden
16  7|      agonizál...~ ~Nem hiába mondtam el ezt a hosszu mesét, mert
17  7|              szól magában:~ ~- Vigye el a kánya, elégedjünk meg
18  8|        oktalan durvasággal idegeníti el magától azt a szende virágszálat,
19  8| hasonlíthatatlanul több erővel látta el e tiszteletreméltó hölgy
20  8|             szakácsnéját s nem bújik el gyáván a hálószobába, míg
21  9|             házasok nem különíthetik el magukat végképpen a többi
22  9|     hozakodjam elő, s így nem mondom el, hogy mindig a fiatalabb
23  9|       legnagyobb gorombaságot követi el. Előadásaim természetéhez
24  9|           izléssel csak akkor járunk el, amikor a köteles viziteket
25  9|              akik szívesebben költik el a pénzüket a színházi páholyra,
26  9|             métermázsányi látszatért el nem cserél, bizonyára talál
27 10|          tudják, csak két­­szer ment el hazulról vacsora után: egyszer,
28 10|              egy napon könyörtelenül el fog érkezni az az idő, amikor
29 10|              a vacsorát, mert még ma el kell szaladnom hazulról;
30 10|           fizetett szolgával hivatta el magát hazulról, s önmaga
31 10|         Mulasson jól, de ne felejtse el, hogy feleséges ember, s
32 11|          leánynyal karöltve távozott el az oltártól vagy az anyakönyvezetőtől,
33 11|           Kisasszonyok, ne felejtsék el, amit oly melegen kötök
34 11|          csekély szolgálatot? Rakják el gondosan a kivágott cikket,
35 11|         morál törvényeit nem ösmerik el kötelezőknek. A kevés, de
36 12|              a legjobbat s képzeljük el, hogy a család tiszteletreméltó
37 12|        lovagiasság szabályai szerint el volt intézve. Mindig megvolt
38 12|           azt láz és kimerülés fogja el utána. Sőt annyiban még
39 12|               Ha az asszony biztosan el akarja érni azt, hogy léha
40 12|             foltos mellényben menjen el idegen emberek közé. Ha
41 13|            átutazó fejedelmek költik el nemzetközileg megállapított
42 13|              följegyzik, ne feledjék el beigtatni a következő -
43 13|              a feleségét mindhalálig el nem hagy­ja, hogy családjáról
44 14|              asszony majdnem annyira el van foglalva reggeltől estig,
45 14|         pedig dühös indulattal rohan el kártyázni a kaszinóba. Hány
46 14|               A titkaikat ne mondják el a cselédnek, a férjükre
47 14|             saját gyöngeségét árulja el. A férjet csak a legvégső
48 15|              a gomblyukában foglalja el helyét a tanári katedrán.
49 15|            babyknak.~ ~Ne piruljanak el, ne süssék le a szemüket,
50 15|             kövér babát azért hoztam el az Aranyos-völgy nádasai
51 15|             száz kilométer választja el a hitvesi jogaiba lépő fiatal
52 15| idegességükben talán keserűség tölti el a szívüket egymás iránt,
53 15|                  És sohase felejtsék el, hogy minden hangos szó,
54 16|              a lakásviszonyok döntik el, s a kis Ámor isten, nyilai
55 16| viceházmester, aki káromkodva cipeli el a Lichthofból a fel­gyülemlett
56 16|             tintát fogyasztottak már el évtizedek óta, hogy az úgynevezett „
57 16|      ötméteres kertért pedig bizvást el lehet cserélni a téli évad
58 17|         nyáron Budapesten, ha rögtön el is kell válnia magától...
59 17|            férjük e nyilatkozat után el fog sétálni a kaszinóba,
60 17|             pár boldog hetet tölthet el munkátlanul a kék tavak
61 17|           vívmányai még nem hatottak el, ugyanazt a szolgálatot
62 17|            konyhaszekrényben helyezi el, abszolute nem tarthat igényt
63 18|             s csak rövid idő választ el bennünket attól, hogy a
64 18|                 Egy kéz, egy láb még el van rajzolva itt-ott a háttér
65 18|       kifundálta, s szó nélkül rohan el a legközelebbi divatkereskedésbe,
66 18|            az önöké. Azt se feledjék el, hogy a zsúr nem falusi
67 19|              régi barátom ment volna el messzire, az oceánon túl.~ ~
68 19|              Isten tudja, merre tünt el, valami üveges edény­­­szek­rény
69 19|              gondolok, nem mondhatom el; az emberben végre is megmarad
70 19|              és közömbösen sétáltunk el mellettük, mit sem törődve
71 19|            szív­­dobogással olvassuk el a házmester urak e száraz
72 19|        szempár leányos bájjal merült el a mi szomjuhozó pillantásunkba.
73 19|               a miénk boldogan merül el a jövendőbe, mert hiszen
74 19|     vas­kigyót, amely zakatolva tünt el a töltés ösztövér telegráfoszlopai
75 19|        lelkemben.~ ~Sok év választja el tőlem a kis józsefvárosi
76 19|             szemei álmadozva vesznek el a meredek hegyhátak viaduktjain,
77 19|           bóbítás szobaleányok lesik el minden elfojtott kivánságát
78 19|    állatfajok. Az érzések nem múlnak el, nem vesznek ki, s talán
79 19|     pillantásunk bájos szemekbe vész el és ábrándosan öleljük át
80 19|         szavakba önteni. Nem alszunk el, gondolkodunk, a szívünk
81 19|         hideg mivoltát nem vállalnám el cserébe az én finom és túlérzékeny