IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Eloadások a Feleségképzo Akadémián Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5007 3| túl a spájzban való titkos nyalakodások korszakán, - hitem szerint 5008 3| Így szólott a rövidruhás, nyalakodó leány, aki még nem tudta, 5009 2| nem szeretné, no hiszen! Nyalja meg az az úr mind a tíz 5010 14| szempillanatra, amikor egy nyalka tűzoltó vagy a helyőrség 5011 17| figyelmükbe ajánlani:~ ~1. A nyaraláshoz még nem okvetetlen szükséges, 5012 17| Ha magának nincs pénze a nyaralásra, akkor micsoda szemtelenség 5013 17| erőben és energiában. A nyaralást bizonyára egy bölcs férfiu 5014 17| kényszerítene, hogy a feleségemet nyaralni küldjem. Harmadszor: az 5015 19| ki világos ruhájában, a nyaralóban nem olvasna regényeket. 5016 17| poros faluban töltsék a nyarat, s a férjüket arra kényszerítsék, 5017 9| első ízben arról a ravasz nyárspolgárról, aki télen a fűtetlen szobában 5018 8| kerékvágásba, amikor az édesmama nyelve komolyan akcióba lépett.~ ~ 5019 2| szerves kémián, a különböző nyelveken, a számvetés tudományán, 5020 8| e tiszteletreméltó hölgy nyelvét. És a világtörténet tanuságai 5021 9| flirt szót egyszerü, hazai nyelvünkbe átplántáltuk. Ettől az utóbbi 5022 8| szókimondó Mari vagy Julcsa fürge nyelvvel ekként válaszol:~ ~- Az 5023 19| a pénztáros iránt, aki a nyereményét kifizeti. Pedig a pénztáros 5024 19| amely nemsokára tőle fogja nyerni minden ékességét és hangulatát.~ ~ 5025 19| leszek irántad, akár a boldog nyerő a pénztáros iránt, aki a 5026 13| szívével, hanem csupán a nyers tudományával főzött. Csoda-e, 5027 13| fedez föl az egresmártásban, nyersnek találja a rostélyost, keménynek 5028 16| el, s a kis Ámor isten, nyilai ellövése előtt, előbb gondosan 5029 19| az épített tűzhely apró nyílásait kutatjuk, a lelkünkben őt 5030 17| turbánját.~ ~Tisztelt férjük e nyilatkozat után el fog sétálni a kaszinóba, 5031 4| szelleme, jó nevelése sohase nyilatkozhatik meg oly vonzó alakban, mint 5032 16| kaszárnyaszerűen nyolc különböző ajtó nyílik, a romboid-alaku ebédlő, 5033 15| fogja tépdesni, s aki meleg, nyiló rózsához hasonlatos arcocskájával 5034 10| elő. Sírás helyett inkább nyilt homlokkal áll az ura elé 5035 19| esedékes adósságukat. A nyílt érzelmesség csak a diákoknak, 5036 14| összes jó kvalitásait, mint a nyilvánosságra kerülő viszály és pörlekedés.~ ~ 5037 4| mindenki ismeri... Miska, most nyissa föl a szemét, mert ilyen 5038 1| Rózsás fülecskéjüket nyissák ki, a regényt, amit a pad 5039 19| majolikakályha sárga rézajtaját nyitogatja, mi ábrándozva nézünk az 5040 4| jár ki és be s a hálószoba nyitott ajtaján át már idelátszik 5041 17| legsötétebb szobát hagyja nyitva, a naftalin miatt megtiltja 5042 9| Nyolcadik óra.~ Látogatások~ ~Nem 5043 12| lesz. Az olyan asszony, aki nyolcszáz forintot fordít a toilettjére, 5044 19| levegőnek szinte érezhetetlen nyomását s vele az időjárás bekövetkezendő 5045 6| ezt gondolja magában: a nyomorúlt ellenállhatatlanul bájos 5046 19| meg könyvesboltját és kis nyomtató műhelyét, s az angol Murray 5047 16| időszakát a biztosság édes nyugalma váltja föl lassanként a 5048 10| hanem kedves, vonzó és nyugalmas fészeknek, amelyért minden 5049 17| vicomteokat megszégyenítő nyugalommal így válaszol:~ ~- Először 5050 17| kihajtatnak a keleti-, a nyugati- vagy a déli pályaudvarra, 5051 19| lapjaidnak, hanem az én nyughatatlan fantáziámnak köszönhetem 5052 4| A mai kor apái nem igen nyugodnának bele többé abba a gondolatba, 5053 10| élvezi a tűzhely melegét és nyugodtságát. De hiába, az a világ sorja, 5054 8| a szelid, a jókedvü, a nyugodtvérü ellenben a maga okosságával 5055 10| amelyik vak bizalommal nyugszik bele abba, hogy a kimenők 5056 12| asszony ártatlan arccal nyújt át neki egy hosszabb papirszeletet 5057 12| ilyen bélyeges papirokat nyujtanak át komoly arccal a ház fejének. 5058 11| életen át a karját fogja nyujtani, minden körülmények között 5059 6| más, mint olyan remények nyujtása, amelyek sohasem váltódnak 5060 3| a mindenért kárpótlást nyujtó otthon ez, hanem rideg penzió, 5061 12| rossz sejtelmektől gyötörve nyúl a hosszúkás papirszelet 5062 10| füllenteni tudjon. És a nyulnak, a hiuznak, a rókának tudománya 5063 19| egyszerre csak megáll az égbe nyúló Pilátus tövében, ahol feketefrakkos, 5064 10| leginkább szüksége van. A nyúlnak a lába, a hiuznak a szeme, 5065 14| konyhában várakozik, az ó- és újvilág legügyesebb, 5066 19| képzelődéseket ez a két ó-meisseni remekmű.~ ~Az ebédlő, amelynek 5067 7| kastélyok parkettjén és egyszerü ó-német ebédlőkben - az ilyen öreg 5068 7| egyszerre csak belecsöppennek az ó-testamentum első fejezetébe, a paradicsomba, 5069 17| engedi siklani a lába alul az objektiv igazság talaját. A viruló, 5070 9| házasoknál, viszont arra is obligálva vannak, hogy a hozzájuk 5071 11| füllentett, mint a Garay János obsitos vitéze. Szó sincs róla, 5072 7| éjszakánkint, amikor távolról az oceán hullámai mormolják fülükbe 5073 8| és öleléseknek akár egész oceánjával bizonyíthatja, de segítségét 5074 19| ment volna el messzire, az oceánon túl.~ ~Hónapok óta, délben 5075 1| mindenekfölött egy egész oceánt betöltő, megható szeretetnek 5076 6| csókja, az ölelése, az édes odaadása mégis egészen az enyém...~ ~ 5077 12| pénzbeosztás alapján s előbb-utóbb odajut, hogy a Budapesti Közlöny 5078 4| földszinten ül, hát fesztelenül odalép hozzá, megismerkedik a férjével ( 5079 4| darab? A fogadóban egyszer odaül melléjük a pálmagruppos 5080 4| egyedül vannak, hát unatkoznak odahaza.~ ~Nem is beszélek a meghivásoknak 5081 11| az okos mama a hihetetlen odisszeákat elhitte? Abszolute semmi. 5082 9| igazságra. Avagy nem a híres és ódon könyv emlékezett-e meg első 5083 16| a hat-hétszázforintos odú, imádott fővárosunkban igazán 5084 6| szépen otthon ülnék, s apa ölébe kuporodva hallgatnám az 5085 17| forrása bugyog: a természet öléből. A nagyvárosi ember szinte 5086 10| legpuhább fauteuil, a legforróbb ölelés, egy napon könyörtelenül 5087 6| elváltatok tőle; a csókja, az ölelése, az édes odaadása mégis 5088 8| háláját a csókoknak és öleléseknek akár egész oceánjával bizonyíthatja, 5089 19| szemekbe vész el és ábrándosan öleljük át a kicsiny vánkost. Órákat 5090 1| látnák... De a szerelem nem ölheti meg bennük az emberi gyöngeségeket, 5091 6| lelkét eltölti, ha nem is öli meg éppen, de igen veszedelmesen 5092 12| hogy a kisasszony-leánya öltözék dolgában is bájos legyen 5093 12| annyi gondot fordít a férje öltözékére, mint a magáéra s inkább 5094 12| redingot-, frakk- és smoking öltözete, s a számlát is, úgy ahogy, 5095 19| garniban s alkalmasint nem is öltözik be ferencrendi barátnak, 5096 12| ha azt állítom, hogy az öltözködés az évi jövedelemnek mindössze 5097 18| toilett-kérdése a fontos; a férj öltözködése majdnem annyit jelent, mint 5098 17| asszony mindig csinosan öltözködik, de nem ambicionálja azt 5099 19| annyit mond körülbelül: - Önből kifogyott a józanság és 5100 5| valamint a temperamentumot, az önérzetet, a jogos felháborodást 5101 2| kezét megcsókolta? Aki öngyilkosságot emlegetett, ha feleségül 5102 19| a doktor nem fog kettős öngyilkosságot elkövetni a soroksári-utcai 5103 9| mondottakból, kedves kisasszonyok, önként következik, hogy a látogatások 5104 9| mindenkivel szemben, de azt is önkéntelen éreztetni tudja, hogy a 5105 2| tudnák ölelni s kezüket önkéntelenül imára kulcsolják. És hangtalanul, 5106 19| számát, úgy titkoljuk ezt az önkénytelen hibánkat, akárcsak a körözött 5107 6| egy a titka: ha a ház ura önkéntelenül is szükségét látja annak, 5108 8| mintha a férj az anyósa önmagából kikelt arcában fedezi föl 5109 19| izgalmának, s egy órára önmagamat is csalódásba ejteni az 5110 8| nak nevezi. Ha megteszi, önmagának tulajdoníthatja a következményeket, 5111 18| kulcsait ő kezelné, s csupán önmagát tehetné felelőssé azért, 5112 3| vonzóerővel látja el, hanem önmaguk is féltő gonddal vigyázzanak, 5113 11| többieket itélik meg, de önmagukra nézve a morál törvényeit 5114 19| véleményeket kockáztatunk meg önmagunk felől, hogy mással zsebkendővégről 5115 19| uram! - szólunk gondolatban önmagunkhoz. - Önt három deci szomorodni 5116 19| környékeznek és hirtelen megijedünk önmagunktól. Rájövünk, hogy eddigi életünk 5117 19| kilencig. Egészséges álom kell Önnek, nem pedig szeretet és epekedés.~ ~ 5118 16| édesmama hirtelen így szól Önökhöz:~ ~- Itt lenne ám a legfőbb 5119 6| szerepelt a regényükben... Az önszuggerálás s a családi befolyások hatalma 5120 10| alapította; sőt az úgynevezett öntáviratok (egy cinkostárs segítségével) 5121 4| s a házi boldogságában öntelt fickó, a férj, derüs mosolylyal 5122 19| tudnók érthető szavakba önteni. Nem alszunk el, gondolkodunk, 5123 7| fiatal asszonyok néha sírva öntötték ki előttem a szivüket, mert 5124 5| Stefánia-útra, épp úgy elveszti az önuralmát, mint a mosónéja, ha arról 5125 7| nem zavarta meg az emberi önzés és gonoszság. Mivel nem 5126 18| és szelidlelkü. Mindebből önként következik, hogy a cigarettázó 5127 18| magam, mint a festő, aki önfeláldozó szorgalommal dolgozott a 5128 19| nevetünk egy-egy szegény ördög galibáin, sokan adjuk a 5129 10| megszállja néhanapján a kóborlás ördöge. Aki azt kivánja tőlük, 5130 9| szőke vagy gesztenyeszínü ördögökre gondoltam, az alkonyati 5131 19| szomorúbb estén, akár az öregedő Boccacció, hírtelen magába 5132 4| szól hozzá nyájasan:~ ~- Öregem, egyszer megtisztelhetnél 5133 19| premiére-ek és a kioszk örökkévaló doktorát? Látja, őt nem 5134 2| ő naiv hiszékenységében örökkévalónak képzelt!~ ~Kedves kisasszonyok, 5135 19| mint a természet nagy, öröktől fogva fönnálló szentimentálizmusa?~ ~*~ ~ 5136 16| a miénk, s amely a maga örökzöld pálmáival Nápoly színeit 5137 2| az az úr mind a tíz ujját örömében, hogy a jó végzete ilyen 5138 13| minden érzékével a jó ebéd örömeinek hódolt. Most? Kemény gallérban, 5139 13| nagyon is gyakran a konyha örömeiről álmodva keresik föl az állam 5140 6| legyenek, hogy ártatlan örömet találjanak abban, ha bájosságuk 5141 19| az, aki az Orfeumban örömkönnyeket hullat az izraelita kómikus 5142 4| fölnézel hozzánk.~ ~- Ezer örömmel...~ ~A férj kérdőleg néz 5143 3| órák nem kínálnak bizalmas örömöket; itt csak a látszatnál fogva 5144 15| csilingelnek... Sírni szeretnének örömükben és a fájdalom, amely egész 5145 19| miénkkel, hogy vágyainkban, örömünkben, boldogságunkban és fájdalmunkban 5146 17| a vidék meg a falu naiv örömeivel cserélje föl téli életének 5147 18| tulhaladja. Hasonlóképpen örül a szívem, amikor a fiatal 5148 9| hogy az eső után jobban örülünk a napfénynek, az apró pörpatvar 5149 19| rozetta annyit sem érnek össze-vissza, mint egy elhasznált keztyügomb. 5150 19| télies világosságát, hol összebújva lehet olvasni egy csodálatos 5151 2| leggazdagabb betege, avagy összedőlt a híd, amelyet mint indsellér 5152 9| és gondolatokban teljesen összeforrott család közt kellemes, olyanok 5153 14| szembe az Andrássy-úton. Minő összefüggés lehet a házasélet boldogsága 5154 19| vaggon-restaurantok ablakain, az összefutó sineken, az alacsony jelzőlámpákon, 5155 2| házmesterpénzt, s hogy azt az összeget is kicsiszolja az agyvelejéből, 5156 13| beigazolt tény, hogy az összehasonlító példák a középiskola hatodik 5157 8| ellenséggel, sündisznó módjára összehuzódtak, amikor a mama dörgő lépései 5158 9| kártyázással is.~ ~Az ilyen esti összejövetel, nagy toalettek nélkül, 5159 9| idegent egy egész életre összekapcsol egymással, mindenesetre 5160 8| mert hiszen az érzés, amely összekapcsolja őket, már a természettől 5161 2| isten szolgája holtomig összekapcsolt vele. Törődik hát vele a 5162 9| szocietás, amelylyel mi összekapcsoltuk magunkat, s amely egy grammnyi 5163 10| egy idegen úréval fogják összekötni, bizonyára nem gondoltak 5164 1| pezsegnek, mielőtt végkép összeolvadnának, hogyne forrongna hát két 5165 16| az asztalt leszedi, s apa összeráncolt homlokkal kutat a szivaros 5166 19| volna más, mint az idegek összesége, az idegeké, amelyek benne 5167 13| elnevezett mártással, az összetartozóság érzését makacsul ápoló ramsteack-rostokat, 5168 2| s egyikőjüket se lehetne összetéveszteni a Feuillet Oktáv hőseivel. 5169 6| amelyeket felületes álmaikban összetévesztettek a szerelemmel. A kölcsönös 5170 7| amit csak úgy egyszeribe összetör az ember... S mivel én hűséges, 5171 11| kérdezte:~ ~- Már megint összevesztél valakivel?~ ~Emlékeznek, 5172 13| az ebédünket minden nap összeállítanunk. A szegény fogast, amely 5173 19| teaestélyek, karonfogva leendő összebúvások az utcák téli homályában. 5174 19| azáltal, hogy tiszta élete összefonódik a miénkkel, hogy vágyainkban, 5175 3| feléje. És reá vár, ami ezzel összefügg, a másik föladat is, hogy: 5176 12| nyújtja át végül azt az összeget, amely a család hölgyeinek 5177 7| felesége minden második napon összekarmolt - a legelsőbbrendü ostobaságok 5178 12| kiflipénzt fillérenkint összespórolja, semhogy megengedné, hogy 5179 19| leány-penzionátus minden növendéke összevéve.~ ~ ~ ~Poézis a kapukon~ ~ 5180 8| le a passziv szemlélődés ösvényéről. De ne lépjen le olyankor, 5181 5| ha különben a véralkata ösztökéli rá, épp úgy kikaparja a 5182 19| zakatolva tünt el a töltés ösztövér telegráfoszlopai között, 5183 12| Vagyis az a férfi, akinek ötezer forint az évi jövedelme, 5184 9| egymással, mindenesetre jó ötlet volt az úristentől, amelyért 5185 10| kimenőre vágyódó férj ötletek dolgában messze túlhaladja 5186 10| praktikus életre annyi jó ötletet pazarolna, mint a kifogásokra: 5187 4| fölháborítónak találja, hogy ötletét otthon nem hangos jókedvvel, 5188 16| berendezett boudoir, egy ötméteres kertért pedig bizvást el 5189 6| Ötödik óra.~ Udvarlók~ ~Az erkölcsös 5190 12| gazdálkodás mellett körülbelül ötszáz forintot szánhat a maga, 5191 17| hogy az ember naponkint ötször öltözködjék, s hogy a jó 5192 12| polgári feleség a nálánál ötszörte vagyonosabb nőket veszi 5193 16| fészekre, ha a Kegyetek ötvenezer koronás hozományából is 5194 10| mind csak gyerekjáték az övéhez képes.~ ~Mivelhogy ez előadásoknak 5195 10| jóbarát, aki végrendelkezni óhajt, sőt ha minden kötél szakad, 5196 8| esküdött meg arra, hogy a mama óhajtásaihoz képest fogja megállapítani 5197 4| csak a második mód felől óhajtok beszélni, vagyis azokról 5198 19| vörös kötetére.~ ~Mert nem Ohnet vagy Albert Delpit voltak 5199 4| a gyöngédebb lelkűek - ojtsák a férjük lelkébe is azt 5200 8| beteg;~ ~ha igazán komoly oka van arra, hogy boldogtalannak 5201 16| halasztást szenved abból az okból, hogy az alkalmas lakás 5202 10| száz és száz plauzibilisebb okkal fogja megostromolni a hitvesi 5203 1| feleség diplomáját, a legszebb oklevelet, amit csak vén egyetemek 5204 17| küldjem. Harmadszor: az oknyomozó világtörténelem megemlékezik 5205 7| ne mondjuk: kényszerítő okok nélkül még álmában se gondol 5206 2| és nekem se legyen soha okom arra, hogy valamikor kevésbbé 5207 16| bútorkereskedőre bízza, mindjárt okosabban teszi, ha egy körúti butorkereskedést 5208 19| pisztolylövéseket. De hiába minden okoskodás; Önök előtt egy-egy mosolygó 5209 9| azokra, akik kritika és okosság nélkül választják meg a 5210 6| csakugyan bájos, s hogy a női okossága egy színvonalon áll a házias 5211 3| feladata. Az asszony szívéből, okosságától, intelligenciájától függ 5212 8| nyugodtvérü ellenben a maga okosságával még a fenyegető egyéb bajokat 5213 9| házasságokban a káosz kora; észszel, okossággal, jó izléssel csak akkor 5214 12| mindaddig ez a részlet nem okozott túlságos fejfájásokat; egy 5215 15| elfelejtik, hogy szerves vegytan, okszerü háztartástan is van a világon, 5216 10| után sírva fakad, csak egy oktalanabb asszony van: az, amelyik 5217 5| cselekszik viszont elsietve és oktalanul, ha a féktelen érzést a 5218 8| a leányának szakértelmes oktatásokat ad afelől, hogy a gallérokat 5219 2| összetéveszteni a Feuillet Oktáv hőseivel. Mind önző, szeszélyes, 5220 15| madár, aki az orrán hatalmas ókulárét visel, óvatosan bekukkant 5221 17| hidegen hagynak.~ ~8. Nem okvetetlenül muszáj, hogy az ember olyan 5222 2| hősökhöz. A mélabús és olajbarna goëlette-kapitánynak, aki 5223 16| a csillogó majolikát, az olajfestést semmiképp se nélkülözze. 5224 19| hangulat aztán kizárólag az olajpogácsára és a szilvaízre szorítkoznék. 5225 17| ugyanazt a szolgálatot sokkal olcsóbb áron teszi meg. Az angol 5226 18| eltöltenek a kártyázó férjük oldala mellett. Elvileg kijelentem, 5227 12| hogy egyszer-másszor ravasz oldalpillantást vetettek olvadozó vőlegényükre 5228 19| színében: a sürgő-forgó, oldaltáskás asszonyokban, a selyemsipkás 5229 19| a mogorva házmesterrel oldalunkon, a szívünk hálával telik 5230 7| temperamentumos asszony akképpen oldotta meg a csomót, hogy ártatlan 5231 16| lakáskérdés”-t megoldják. Nem oldták meg, minthogy a lakáskérdést 5232 16| cselédszoba ne a velencei ólombörtönökre emlékeztessen bennünket, 5233 3| is kialusznak. Az otthon oltárán ne csak az érzéki vágyak 5234 6| asszony, aki a jó Isten oltárától eljövet végképpen lemond 5235 3| a családi érzéseknek új oltárt emelnek, vagyis új tűzhely 5236 11| karöltve távozott el az oltártól vagy az anyakönyvezetőtől, 5237 12| fokozatosan, női tapintattal oltsák bele férjök lelkébe a szomoru 5238 15| hirtelen csillogó napsugárrá olvad, ha a baba sír, a májusi 5239 12| család tiszteletreméltó feje olvadékony mosolylyal fogadja a varrónőt 5240 3| tőle, délután regényeket olvas és Gerbaud-cukrot szopogat, 5241 19| Delpit voltak az én kedves olvasmányaim, hanem a száraz, apróbetüs 5242 19| ruhájában, a nyaralóban nem olvasna regényeket. Nem sírna, amikor 5243 11| leányiskolák számára írt olvasókönyvekhez s a túlságos őszinteség 5244 10| pipára gyújtott, ujságot olvasott, s akárhányszor előbb feküdt 5245 13| jóakaratu biztatásban:~ ~- Olvassa édes az ujságot, mire a 5246 19| amikor oly szívdobogással olvassuk el a házmester urak e száraz 5247 13| ápoló ramsteack-rostokat, az olvasztott vaj hangulatát hirdető rántott 5248 9| nyilvánosság számára élnek, sem olyanokkal, amelyeknél a mindenáron 5249 9| ha együtt van, még pedig olyat, amely mindannyiját érdekli. 5250 13| asztalon porhanyós húsok, omlatag tészták, gyöngéd rózsaszínben 5251 19| amely fekete felhőkben omlott fölfelé a lokomotivok kéményén. 5252 5| kis kapui körül, amikor őnagysága miatt tökéletes biztonságban 5253 17| ruganyosságot hozzanak magukkal onnan, ahol mindennek gazdag és 5254 5| férjből lesz a leggaládabb opportunista; aki a szinházban, amikor 5255 17| Tisztelt hallgatóim, ne legyünk optimisták: egy napon, - mondjuk a 5256 19| felől, hogy az ebéd rendes órában az asztalon legyen. Kegyed 5257 3| szerint... Az együttlét órái kénytelen szomoruságban 5258 10| minden jó férjnek a szabad óráiban ott a helye a felesége 5259 19| aki immár hosszu harmadfél órája viseli sötét hajfürtje 5260 2| feleségül nem megy hozzá? Aki órákig elsétált az ablakai alatt? 5261 7| mutczigám, biztossan várom 9-cz órakkor”. Egy temperamentumos asszony 5262 19| potom tíz krajcárjáért egy órán át gyönyörködhettem az utazás 5263 19| öntudatlan izgalmának, s egy órára önmagamat is csalódásba 5264 8| mivel a fiatalok - ha pár órával később is - bizonyára kibékülnek 5265 5| bakaterminologiában: ez már közönséges ordénáréság. A feleségnek mindent föl 5266 19| kuplét énekel. A kuplé, az orfeum, a vendéglő, a hivatal, 5267 19| valami mulató kompánia s egy orfeumi kuplét énekel. A kuplé, 5268 19| kháoszában. Ő az, aki az Orfeumban örömkönnyeket hullat az 5269 19| lámpához, vagy a dilizsánsz az Orient-expressz, ebédlő- vagy hálószalonjaihoz 5270 3| legyen az ura rabszolgája, s őrizkedjék attól, hogy a szívtelen 5271 18| kis polgári feleségeknek őrizkedni kell az efajta föltünési 5272 9| utóbbi fajtától a legjobban őrizkedünk; mert a jóbarátnő rossz 5273 8| Vagyis:~ ~2. a férjének őriző angyala;~ ~3. a kitünő gazdasszony, 5274 3| üsse meg. A nászúton is őrizze meg a maga egyénisége költői 5275 6| feleségül, akinek láttára őrjöngő dervistáncot fog eljárni 5276 4| hogy otthonuk méltóságán őrködtek. De ne csak a sörcsarnoki 5277 8| karmaiba, az elefántnak az ormányába, a bivalynak a nyakába, 5278 8| ugyanis írásaiban, hogy idült oroszlánszelidítők, akik reszketés nélkül 5279 13| kényszerítse, hogy az állatkerti oroszlánt imitálva, idegesen járjon 5280 15| sárgacsőrü madár, aki az orrán hatalmas ókulárét visel, 5281 5| szép női termet, egy pisze orrocska, egy kicsike láb szemléletében? 5282 19| hirdetései.~ ~Derék, borvirágos orru házmesterek, hadd szorítom 5283 14| ő excellenciája, aki az ország gondjait és ügyeit intézi.~ ~ 5284 19| Akadémia, a politechnikum, az országház, a börze, s az olajpogácsa 5285 19| száguldva szelnék át az országot. Megvolna a tudós Akadémia, 5286 19| kikerülnek. Amikor rossz ortografiájukon végigdöcögünk, így szólunk 5287 19| mindeddig ezeket a rossz ortografiával megfogalmazott hirdetéseket. 5288 11| magyar Bluntschlira. Ha orvos, ha képviselő, ha kereskedő, 5289 10| szólította, s egyszer, amikor orvosért kellett szaladnia, mert 5290 19| gyógyíthatatlan betegsége. Az orvosok előtt régen tudvalevő igazság: 5291 19| könyvkereskedő-dinasztia nagy őséről, csupán annyit jegyeztek 5292 5| gyönge szellő; mert, ahol ősérzésekről van szó, ott mindenféle 5293 19| ragadós betegségek vagy az őskori állatfajok. Az érzések nem 5294 19| Rájövünk, hogy könnyelmüek és ostobák voltunk. Rájövünk, hogy 5295 19| és az életet meglehetősen ostobának tartja. A szoba ki van hűlve 5296 7| összekarmolt - a legelsőbbrendü ostobaságok egyike; mert vagy van ok 5297 15| nyári reggel, talán egy őszi alkonyaton kopogtatás hallatszik 5298 19| végig a csendes utcákon, s őszies hangulatok környékezik. 5299 14| tudja? - kiált föl Samu őszinte csodálkozással. - A szegény 5300 11| olvasókönyvekhez s a túlságos őszinteség némelykor sokszorta veszedelmesebb, 5301 19| föltétlenül hisz az arcok őszinteségében. Pedig mennyire csalódik! 5302 14| vagy - mondjuk ki bátor őszinteséggel - ama Bandikon, Pistákon, 5303 12| emelésére szükséges. Valljuk meg őszintén: nem gondoltak-e mégis álmodozva 5304 5| gyanúsítja a ház büszke oszlopát, hogy titokban a saját szobalányával 5305 7| a következő kategóriákba oszszam:~ ~a) idegen nők után futkosó 5306 13| példák a középiskola hatodik osztályán túl már csak szórványosan 5307 9| abból a nemes és igazán úri osztályból választjuk, amely szívesen 5308 2| akinek az a föladat jutott osztályrészéül, hogy önöket asszonyi életük 5309 17| férjük egyhavi jövedelmét nem osztják ki borravalónak.~ ~3. A 5310 19| boldogságunkban és fájdalmunkban osztozik.~ ~Az élet legelső, legtisztább 5311 10| mintafiliszter, akinek most, őszülő fejjel, adja magát; s a 5312 19| pallos helyett kulcscsomó otromba kezetekben, mutatóujjatok 5313 9| szépen odahaza marad a saját otthonában.~ ~A fiatal asszony, a kinek 5314 19| leányától, de lelkében már az új otthont is látja, amely nemsokára 5315 4| ő maga is belátja, hogy otthonuk méltóságán őrködtek. De 5316 15| elfelejti a pörös aktákat, a pacienst, az épülő vasutat és a gyönyörűségtől 5317 4| naphosszat a rigó, meg a pacsirta énekét hallgassák. A mai 5318 10| kényszeríteni, hogy a szoba pádimentumán sétálgasson. A rendetlenkedés, 5319 13| étel lyukat éget a szája padlásába, ne tálaljunk 120 fokos 5320 19| berendezett fürdőszobával, a padlással, a pincével és a mosókonyhával. 5321 14| mosókonyhába is leszáll, a padlás lépcsőin is fölmegy, aki 5322 2| jön, ha Mari az előszoba padlóját vikszeli, ha egy írása azonnal 5323 4| színházi bemutatón fölint a páholyába, vagy ha a földszinten ül, 5324 19| semmitse tudna. A színház páholyából: nem dőlne ki világos ruhájában, 5325 9| el a pénzüket a színházi páholyra, mint a babyjük ruhájára; 5326 1| csipkedésnek, a vihogásnak, a pajkos nevetésnek szakadjon vége; 5327 19| tartják) hosszu heteken át palástolni igyekeztünk.~ ~De ha az 5328 16| királynői jogarukkal, a portörlő pálcával, e paradicsomba bevonulhatnak... 5329 18| ekkor újra a kezébe veszi a palettát, újra elmerül a fáradságos 5330 19| bérházak bejáratánál, lángoló pallos helyett kulcscsomó otromba 5331 19| kherubnak, a ki lángoló pallosával szigoruan állt meg a kapuban 5332 4| egyszer odaül melléjük a pálmagruppos sarokba, elhúzatja a cigánynyal 5333 16| s amely a maga örökzöld pálmáival Nápoly színeit és hangulatát 5334 5| néhány fejezetet a grófi palota egyik zugában, s ő is azon 5335 2| mulva nászútjukat a keleti pályaudvar üvegcsarnoka alatt befejezték. 5336 17| a nyugati- vagy a déli pályaudvarra, azzal az eltökélt szándékkal, 5337 9| asszony rikító címére akarna pályázni.~ ~A jó, a művelt, az egyszerü, 5338 4| végképp száműztük a száz arany pályadíjjal kitüntetett népszínművekbe. 5339 1| legény oldalán, hajtat ki a pályaház üvegfödele alá... Nem ösmerik 5340 1| nem hallja az elsiratatlan panaszokat, nem érzi a félreértések, 5341 2| tüneteket észlelve, nem szalad panaszos ajakkal az édes mamához, 5342 19| szememben egy csodálatos panoráma volt ez a banális piros 5343 3| mást, mint a fülemüle s a papagály mást, mint a merinói kos. 5344 15| professzoruk, a száraz, pápaszemes bölcselkedő, aki Kegyeteket 5345 15| és a nedvességet, amely pápaszemét elhomályosította, szégyenkezve 5346 19| néz farkasszemet a csipkés papirkeret közül. Itt egy bájos, szőke 5347 12| időnként ilyen bélyeges papirokat nyujtanak át komoly arccal 5348 12| gyötörve nyúl a hosszúkás papirszelet után.~ ~- Óh, ne ijedjen 5349 12| nyújt át neki egy hosszabb papirszeletet s a világ legtermészetesebb 5350 16| vezércikkírói, akik annyi papirt és tintát fogyasztottak 5351 14| szanatóriumba...~ ~- Hát Pappék? Ott is csak tíz napig volt...~ ~- 5352 14| csak tíz napig volt...~ ~- Pappné, kezét csókolom, hirtelen 5353 10| szeles idő van odakünn, papucsban ül le a vacsorázó-asztalhoz. 5354 19| elfeledte kikészíteni a papucsokat az éjjeli szekrény belsejéből. 5355 19| Istentől való munkájában. A paradicsom megfordított kherubjai vagytok 5356 19| Egy-kettő, kifelé a paradicsomból!~ ~Ti mosolyogva vártok 5357 13| paradicsomleves helyett paradicsomfagylaltot. Elvégre, ha a gőzt és a 5358 13| rajongó férjnek ne adjunk paradicsomleves helyett paradicsomfagylaltot. 5359 9| érdemes beszélni. Ennek a paragrafusaira nem én tanítom meg Kegyeteket; 5360 9| szándékom, hogy az illemkodexek paragrafusaival hozakodjam elő, s így nem 5361 8| Tessen szíves lenni otthon parancsolni, a saját vircsaftjában.~ ~ 5362 19| érzések kifejezhetetlen parányait fölfogjuk. Mint ahogy a 5363 10| Mindannyiunkban van egy parányi rész ama gall udvari férfiu 5364 18| zsúrjainkkal is rokonszenvezek. A páratlan szerda, amikor egy sereg 5365 6| szivében az érzések hamvadó parazsát élesztgetik. De meg máskülönben 5366 16| a portörlő pálcával, e paradicsomba bevonulhatnak... Az ilyen 5367 11| vissza, hogy egy-egy hirhedt párbajhőst arcul üssön. Kegyetek sápadtan 5368 19| ember nem is szükségképp párbajképtelen, bizonyos, hogy nem ébreszt 5369 2| goëlette-kapitánynak, aki zsebkendővégről párbajozik a májfoltos márkival, hogy 5370 18| mint a cognacozó vagy a párbajozó asszony.~ ~Sport. Bájos, 5371 19| szerelmet, a mai gavallérok a parfait kanalazása közben céloznak 5372 4| kappant, a vegyes befőttet, a parfait-t kell, hogy jelentse, hanem 5373 8| zengzetesen mondja: - nem pariroz. Vagy asszony az ember, 5374 12| Nápolyba, a Rivériára vagy Párisba elviszi. Ez az idegen úr 5375 3| Kegyeteket a Riviérára, a párisi boulevárdokra, vagy Velence 5376 8| menyecske-leány a csipkés párnái közt pihen, a mama föltétlenül 5377 19| mely robogva siet a tenger partja felé. Néha magunk előtt 5378 15| útjukra, kristályos patakok partjáról, ahol nádfödeles vizimalmok 5379 4| órakor így szól nőtelen partnereihez:~ ~- Ha kedvesek vagytok, 5380 16| környezetben. A sok aranyozás parvenü-izlésre mutat. A kép vagy eredeti 5381 13| jókedv vagy a levertség, a párbajok, sőt a szerelem legbensőbb 5382 4| térek ki arra, hogy ez a passzió rengeteg pénzbe kerül, - 5383 8| mama sohase térjen le a passziv szemlélődés ösvényéről. 5384 19| különböznek éppen a mesebeli pásztoroktól. Daphnis még jambusban vallott 5385 15| rejtelmes útjukra, kristályos patakok partjáról, ahol nádfödeles 5386 5| krajcárért mérget hozasson a patikából. Pointe-okra a valóságos 5387 7| alkotmány, utasostul és patkányostul, a víz alá merül. Csak ketten 5388 19| rácsozatán belül vidám tűz pattog a bágyadt decemberi homályban.~ ~ 5389 14| idegesség villamos szikrái pattognak. Ez az a hangulat, amelyben 5390 10| életre annyi jó ötletet pazarolna, mint a kifogásokra: minden 5391 13| szeretne a hús mellé, mustárt a pecsenye mellé, vaniliát a tésztára, 5392 7| követni fogják a Francillon példáját, aki tudvalevőleg a „fogat 5393 13| hogy az összehasonlító példák a középiskola hatodik osztályán 5394 13| mint a többi férjjel való példálózás. Egyáltalában beigazolt 5395 7| egy van, azért az egyetlen példányért szívesen elismerem, hogy 5396 16| Hihető-e, hogy a Laresek és Penatesek ezt a piszkos tanyát a maguk 5397 15| romlik a világ, ha az ilyen penészvirágot is férjhez adják...~ ~Asszonyokká, 5398 12| érte jön...~ ~- Mennyi az a pénz? kérdezi a boldogtalan férj, 5399 17| a maga dús kamatait: nem pénzben, nem anyagi javakban, hanem 5400 12| az már nem áll a józan pénzbeosztás alapján s előbb-utóbb odajut, 5401 17| tespedjen... Ha magának nincs pénze a nyaralásra, akkor micsoda 5402 12| neki, álmaink tündérének, pénzen kell venni a blúzokat és 5403 3| nyujtó otthon ez, hanem rideg penzió, amelyben két közömbös idegen 5404 19| udvarlásokra, a leánykori napló a penzióban, a régi lángokkal való ingerkedés. 5405 19| van, egészen egyedül.~ ~A pénzügyi tanácsos, vagy akár a statisztikai 5406 9| szívesebben költik el a pénzüket a színházi páholyra, mint 5407 19| kitünő exceptionales-eit s per maga beszél Kegyeddel, 5408 8| ágynemüszellőztetés édes percei lejártak. Ha már mindenáron 5409 6| mikor az izgalmak édes perceit végképpen fölváltotta már 5410 19| irigyeljem őt. És mégis vannak percek, amelyekben az ő közönyét, 5411 19| De néha, az olyan mámoros percekben, amilyen a multkori volt, 5412 10| röpítette világgá a „toujours perdrix” szálló igéjét. Az örökös 5413 6| földarabolásával van elfoglalva, perfidül így szól a lelke mélyén:~ ~- 5414 19| akik tegnap még a borfiuval perlekedtünk s kétszer küldtük vissza 5415 19| lokomotivok kéményén. A perronjegy potom tíz krajcárjáért egy 5416 15| bolondosan ügyetlen kis perszona, aki sírva menekül az utolsó 5417 9| csak a férfiakra gondoló perszónákat, akiknek kedveért mi a csunya 5418 15| az élet, s hogy a mogorva pesszimisták, akik minden földi dolog 5419 17| fürdő, ahová az unatkozó pestiek járnak, nem pedig a másik, 5420 13| helytelen, ha a férjnek, aki petroleum-ízt fedez föl az egresmártásban, 5421 1| szervezetek is forrnak, pezsegnek, mielőtt végkép összeolvadnának, 5422 6| bánatát belefojtja a gyöngyöző pezsgőbe, fájó mélabúval ezt gondolja 5423 19| érdekelnek annyira, mint a két piciny, pikkolós csésze. Már régóta 5424 7| dalt, aggódva lesik egymás pihegését, mert ah, oly végtelenül 5425 8| menyecske-leány a csipkés párnái közt pihen, a mama föltétlenül rendelkezhetik 5426 18| munka után a jól megérdemelt pihenést megkezdjük, közvetetlen 5427 19| a gondolatra, hogy a két pikkolós-csészémet elrabolták. Valami babonaság 5428 2| ez a legveszedelmesebb pillanata annak a korszaknak, amikor 5429 5| az élet valamely súlyos pillanatában a tapasztalatokban megőszült 5430 15| fájdalmak, kínzó szenvedések pillanataiban első gondolatuk mindig 5431 3| föllobbanását a meghittség drága pillanataira tartogassa s vigyázzon, 5432 6| ha az udvarlói csak egy pillanatig is rosszat gondolnának felőle... 5433 4| a házasélet idilljének pillanatnyi, kedves megszakítását. Ne 5434 8| meg családi tűzhelyéhez, s pillanatnyilag: nincs abban a hangulatban, 5435 3| tartogassa s vigyázzon, nehogy e pillanatok megszokottakká, banálisakká, 5436 19| amilyen a multkori volt, egy pillanatra ledobjuk az álarcot, s 5437 15| hogy mi jutott eszébe e pillanatban?... A baba, aki este kövér 5438 7| egy bájos, hűséges szempár pillant reá változatlan szeretettel... 5439 19| türelmetlen munkáján. És pillantásaimmal tova kísérve a repülő vaskigyót, 5440 7| másszor, majd visszafordítja pillantását mihamarább oda, ahonnan 5441 19| keresztül vetettem szomjas pillantásokat a Bädeckerek vastag, vörös 5442 7| bájos angol asszony észbontó pillantással néz a holdvilágnál a férfi 5443 15| furcsa látogatóra esik a pillantásuk: a hosszulábu, sárgacsőrü 5444 19| könnyek nélkül. A sötétben pillantásunk bájos szemekbe vész el és 5445 19| merült el a mi szomjuhozó pillantásunkba. És a boldogságnak egy kifejezhetetlen 5446 19| nábob másodszülött fiaképp pillantotta meg a napvilágot.~ ~Az erősebb 5447 11| mindig a bámulat lelkes pillantásával kell fölnézniök az ő kopasz 5448 6| graciózus asszonyával, irigykedő pillantásokat vél fölfedezni a hites aszfaltbetyárok 5449 19| csibemáját a feledékeny pincér. Ő, valószinüleg nem fekszik 5450 1| vízfolyásként csevegnek a francia pincérrel, Shaksperet - ha éppen esős 5451 19| fürdőszobával, a padlással, a pincével és a mosókonyhával. És ime, 5452 15| is elábrándozik még néha pipafüst mellett az otthonos kályhasarokban, 5453 19| bőrpárnáján meglátta. Ő igen szép piquet-mellényt hord, a Nemzeti Szinház 5454 19| jegeccé vált birsalmasajtok piramisai...~ ~A szivem elfacsarodik 5455 15| pólyásbaba fölfelé görbíti pirinyós kis ajkacskáját és rámosolyog 5456 9| alkonyati homálytól a hajnali pirkadásig. De akármilyen jó dolog 5457 15| légy velünk! - a láz forró pirossága kiütközik...~ ~A fiatal 5458 15| beállítanak: a babyknak.~ ~Ne piruljanak el, ne süssék le a szemüket, 5459 13| pulykák és kövér kappanok pirulnak. Ám ha az élet minden körülményeiben 5460 10| ebédlőbe, s az ártatlan lelkek piruló szendeségével így szól Kegyetekhez:~ ~- 5461 14| őszinteséggel - ama Bandikon, Pistákon, Gyurikon és Miskákon járt, 5462 5| egy szép női termet, egy pisze orrocska, egy kicsike láb 5463 6| annak, hogy én egy idegen, piszeorru hölgygyel élek ugyanegy 5464 19| zsebkendővégről váltanók érettük a pisztolylövéseket. De hiába minden okoskodás; 5465 5| majdnem annyi, mintha a pisztrángtól azt kívánnók, hogy a torony 5466 15| vagyok, kellek-e? Ezt a pityergő, dundi, kövér babát azért 5467 16| kellemes szobák, melyeknek plafondjáról, a szivárvány minden színében 5468 19| s nem nézi elmerengve a plafondot, hanem elalszik mint egy 5469 1| sárga irigység bacillusait plántálhatják... Sőt nemcsak az elméleti 5470 7| arról, hogy a balatonfüredi platánok mögött egy szende hölgy 5471 19| impresszióját éreztem az én együgyü, platonikus vágyakodásomban.~ ~Tavasz 5472 10| vesztette, száz és száz plauzibilisebb okkal fogja megostromolni 5473 18| plüssbutorok, amelyek fölött a pletyka sűrü áramlatai gomolyognak: 5474 12| beszédtárgy fog szerepelni a pletykakedvelő zsúrokon.~ ~Szó sincs róla, 5475 16| kiváncsi, kárörvendő, pletykás, irigy és alamuszi. A lakás, 5476 18| rosszakaratu, közönséges pletykákkal súlyosítanak.~ ~ ~ ~ 5477 19| alá rejtették a fauteuilek plüssét, bennem is, mint annyi romantikus 5478 1| megőszültek, lábait kikezdte a podagra, homloka körül már mutatkozik 5479 2| szótlanul, de nagyon meghatottan pödörgeti a bajuszát, Kegyetek dobogó 5480 7| legöregebb akadémiai tagok is pödörgetni kezdik a bajuszukat, ha 5481 14| meg a húszezer forintos pörben a fölebbezést? Pedig a rossz 5482 10| kiadni, s a konyhában a pörkölendő kávé ügyében intézkedik. 5483 13| gyöngéd rózsaszínben csillogó pörköltek jelentek meg.~ ~És nyári 5484 14| nyilvánosságra kerülő viszály és pörlekedés.~ ~6. §. A gondos háziasszony 5485 8| élvezettől, hogy a szakácsnéval pöröljön s a kulcscsomóját keresse. 5486 9| örülünk a napfénynek, az apró pörpatvar után a családi boldogságnak, 5487 3| szemtelenkedik, egy-egy apró pörpatvarocska, egy-egy akut félreértés 5488 2| kellemetlenség érte: elvesztette a pört, amely ezreket jövedelmezett 5489 19| vagyunk, mint a világ összes poétái, de érzéseinket nem tudnók 5490 4| kalyibában töltsék életüket, egy pohárból igyanak, egy cseréptányérból 5491 19| egy tölgyfából készült pohárszéket, egy fehér asztalt, az ebédutáni 5492 5| mérget hozasson a patikából. Pointe-okra a valóságos élet nem dolgozik; 5493 15| rózsaszin szalagot a babyje pókhálóingecskéjébe belefűzi...~ ~Mert a pólyababa 5494 14| tartja, mint az éléskamra polcain egybegyüjtött kincseket, 5495 16| a maga minden adófizető polgárának építene valami csinos cottage-t 5496 1| írást-olvasást, a felsőbb polgáriban a háztartást és a költészettant, 5497 19| Megvolna a tudós Akadémia, a politechnikum, az országház, a börze, 5498 15| negyedik szobában is, mikor a pólyababának véletlenül aludni kegyeskedik; 5499 15| telestele lesz a habfehér pólyababával, aki finom csipkéi közül 5500 15| gondol Kegyetekre is, akik a pólyásbabát ápolgatják, becézgetik a 5501 13| rostélyost, keménynek a pommes soufflé-t, a feleség haragosan 5502 19| csodálatos havasi virágok pompáznak a table d’hote-terem fehér 5503 4| legnagyobb szerelem is veszítene pompázó színeiből, ha a férfi és 5504 4| a fiatal asszony kedves pongyolában sürög-forog a vendégei között, 5505 4| drágakövei csillognak, s a pongyolához közelebb hajolva, mámorosan 5506 12| kell venni a blúzokat és a pongyolákat s hogy a bájos, karcsu teremtések, 5507 8| előadásaim egyik legkényesebb pontjához jutottam, már jó eleve megteszek 5508 19| Svábhegy, a Zugliget magas pontjain élvezték a fenséges nyári 5509 19| Bädecker-kötetek, amelyek banális pontossággal sorolták föl a templomokat, 5510 7| nevét viseli.~ ~Ez utóbbi ponttal kapcsolatban sokat tudnék 5511 15| mosolygott, s a szófukar ponty, a konyhaasztalon feküdve, 5512 10| épp oly életelemük, mint a pontynak a folyam vize; s az okos 5513 10| kiván bölcsebbet, mintha a pontyot arra akarná kényszeríteni, 5514 6| ülök én itt átellenben egy pongyolaruhás urinővel, ahelyett, hogy 5515 14| felső részein évtizedes por rakódjék le, akinek kutató 5516 17| nagyon téved, mert míg egy porcikám él, mindig meg fogom védelmezni 5517 13| amikor a szülői asztalon porhanyós húsok, omlatag tészták, 5518 3| napon majd a lábasok és poroló-pálcák fölött a korlátlan egyeduralmat 5519 17| Budapest környékén, egy poros faluban töltsék a nyarat, 5520 13| trumeau alatt bujdokló utolsó porszemnek semmint az ebéden csorba 5521 16| királynői jogarukkal, a portörlő pálcával, e paradicsomba 5522 5| kisasszonyok, egy ismeretlen portugál közmondás azt mondja: a 5523 3| kedvetlenségbe, az idegesség posványaiba el ne merüljön. Ne csak 5524 1| kegyetlenebb, szigorubb potentát: az Élet...~ ~ ~ 5525 7| erkölcsi törvényekhez külön pótfüzetet adtam ki... Juliusban és 5526 18| meg jóakarattal a szerény pótlásokat, amelyekkel tanitójuk a 5527 11| ezüstnemüt még lehet talán pótolni másikkal, de az elveszett 5528 19| lokomotivok kéményén. A perronjegy potom tíz krajcárjáért egy órán 5529 19| kárba vész mindaz a sok póz, amelylyel morális fogyatkozásunkat ( 5530 14| idilljéből került tekintélyes poziciójára, eleintén nem igen járatos 5531 8| hogy a mama társadalmi pozicióját, sulyát és jelentőségét 5532 1| megfeledkezett: hogy mik azok a pozitiv és negativ kellékek, amelyek 5533 19| magában:~ ~- Hosszu svájci prakszisom alatt láttam már néhány 5534 1| bájos, vonzó és boldogságra predesztinált feleséggé teszik...~ ~Ezt 5535 11| szégyenérzettel tudja folytatni a prelegálást, mert hiszen - bár jóval 5536 18| amikor a fiatal asszony kurta prémes bundácskájában szélvészként 5537 19| Hiszen ismeri a doktort, a premiére-ek és a kioszk örökkévaló doktorát? 5538 9| darabot, anélkül, hogy a léha premiérpillangók számát szaporítaná; amely 5539 19| hirtelen megjelenik egy préselt-bőr vasúti kupé és benne egy 5540 19| világos ruhája előtt, a kis préseltbőr-kupé fürgén robog tova a sötét 5541 6| találkozás az ő férfiui prestige-ének ártani fog. A férj állandó 5542 8| eleve megteszek minden preventiv intézkedést, s habozás nélkül 5543 16| többet ér, mint egy Marcel Prévost stilusban berendezett boudoir, 5544 19| fiakkerezése alkalmával prezumtiv apósa a számozatlan kocsi 5545 4| egy francia hercegnő, akit Prielle Kornélia játszik...~ ~A 5546 17| fürdőhelyen se integet, s a primással akkor se kacérkodik, ha 5547 17| rendelet nem adta meg azt a privilégiumot, hogy a korrekt asszonyok, - 5548 12| a tornázást; aki először próbálkozik meg vele, azt láz és kimerülés 5549 13| az élet és a halál nagy problémáit tárgyalták, már gyakran 5550 7| az asszonyi féltékenység problémáját... Mivel ugyanis tökéletes 5551 18| tartom, aki a saját nemét profanizálja. Ha éppen szenvedélye a 5552 5| véralkatuvá, ha az én, professzori fejtegetésemet végighallgatja. 5553 1| aki nem érdemesítené a vén professzort arra, hogy a tanításait 5554 11| tanitómesterük nem igen ért a próféták mesterségéhez s így nem 5555 5| a ferencrendi gvárdiánok programmja szerint fogja berendezni 5556 9| megállapíthatjuk az igazi programot, vagyis bölcs körültekintéssel, 5557 3| félreértés és sok-sok csunya próza is a csókok édes tengerén 5558 16| feledkezik meg a rideg élet prózájáról: a szabónőről, a konyhaedényekről, 5559 10| A férjek kimenője ezen a pszihológiai igazságon alapszik, vagyis: 5560 19| A házmesterek nem jó pszikológusok, mert ők nem olvassák le 5561 19| felől. Bámulatosan sikerült puddingok és csokoládé-torták, jegeccé 5562 6| De, fájdalom, egyik se pukkadt meg, mert a feleségem ő 5563 13| amelynek belsejében a fehérhusu pulykák és kövér kappanok pirulnak. 5564 3| közömbös a másiknak, ideges és puskaporos a harmadiknak. Ez a hangulat 5565 19| érzelmesség mindaddig nem pusztul ki az emberek szívéből, 5566 17| boldog élet conditio sine qua non-ját, se Mózes, se Jézus 5567 13| Kemény gallérban, mindig à quatres epingles, kénytelen végigenni 5568 16| szélességü hálószoba, a rabcellára emlékeztető fürdőszoba, 5569 5| mondják - a szenvedélyek rabja legyen, hogy ez a morzsa 5570 3| Szerelmében ne legyen az ura rabszolgája, s őrizkedjék attól, hogy 5571 19| fehér kandallót is, amelynek rácsozatán belül vidám tűz pattog a 5572 19| érzések nem olyanok, mint a ragadós betegségek vagy az őskori 5573 13| tagadom, - hiszen saját nemem rágalmazója nem lehetek, - hogy a házasodni 5574 3| szívében, gyöngédségével a ragaszkodás édes kötelékeit alkossa 5575 9| beszédtárgyakhoz görcsösen ragaszkodnunk kelljen. Az a szocietás, 5576 19| ki elég díszszel, s hogy ragoutlevesébe nem tett csibemáját a feledékeny 5577 15| lelkébe ne juthasson más ragyogásnál és verőfénynél. Hiszen az 5578 7| röpködnek, a mennyboltozat ragyogóan verőfényes, s a fákról ismeretlen, 5579 5| vagy tizenegyágu korona ragyogott. A szenvedély vagy a közömbösség 5580 11| amikor vacsora után a pipára rágyújtott, büszke boldogsággal így 5581 4| lennie. A meghívás nemcsak a rajnai lazacot, a stíriai kappant, 5582 5| komoly apa, akit ő leányos rajongásában a tisztesség mintaképének 5583 13| levest, viszont a forróságért rajongó férjnek ne adjunk paradicsomleves 5584 14| megbízhatatlan, sőt azon is rajt éri, hogy a konyhapénzből 5585 18| kifejezést használjunk - ő végzi rajta az utolsó ecsetvonásokat.~ ~ 5586 2| amilyennek a romantikus írók rajzolják. Ó nem, eszembe se jut azt 5587 19| hogy a képek egész sorozata rajzolódjék meg általa a lelkemben.~ ~ 5588 18| kéz, egy láb még el van rajzolva itt-ott a háttér alakjai 5589 11| ezt a csekély szolgálatot? Rakják el gondosan a kivágott cikket, 5590 14| felső részein évtizedes por rakódjék le, akinek kutató szeme, 5591 11| bámulat megalázkodásával rakta a hős tányérjára a legszebb 5592 15| pirinyós kis ajkacskáját és rámosolyog Kegyetekre. És akkor mindent 5593 13| összetartozóság érzését makacsul ápoló ramsteack-rostokat, az olvasztott vaj hangulatát 5594 2| fitymálva forgatja ide-oda a ramsteacket, s célzatos megjegyzéseket 5595 1| mutatkozik egy-egy komoly ránc, amely könyörtelenül jelzi, 5596 5| A kérdés tehát, kortól, rangtól és származástól eltekintve, 5597 13| olvasztott vaj hangulatát hirdető rántott csirkét éppen úgy megunjuk 5598 8| attól fél, hogy a kereskedő rászedi;~ ~ha garde-ra van szüksége, 5599 8| hivatalos neve - komolyan rászolgál a beavatkozásra. Vagyis, 5600 3| okosan, tudománynyal, sőt ravaszsággal is. Ez a fontos föladat 5601 6| szenvedélyek természetes reakciója, amely után - föltéve, hogy 5602 19| kifogyott a józanság és a reálisság érzéke, s fölösleges módon 5603 7| csillagok lobognak... Óh, borulj reám és szoríts magadhoz... Égő 5604 13| odakünn és idebenn az öreg Reaumur galádul visszaél hivatalos 5605 12| helyzethez illő zsaket-, zakkó-, redingot-, frakk- és smoking öltözete, 5606 4| szmokingját, a frakkját és a redingotját s nagyszerüen beletrenírozza 5607 15| minden érzésük, szivük minden redője telestele lesz a habfehér 5608 19| partján néha, a kivilágított redut előtt.~ ~Ha elfogad tőlem 5609 13| jelentőségü. Az igazi bölcsek rég tudják, hogy a hangulatok, 5610 2| hasonlíthat tökéletesen a regénybeli hősökhöz. A mélabús és 5611 19| a Montepin és Gaborieau regényeit.~ ~Mert csupa regény ez 5612 2| bolygón és a Marlitt asszony regényeiben...~ ~Így gondolkodik az 5613 5| a franciát majmoló hazai regényekben történik, hogy Claire grófné, 5614 3| házaséletben a cukron, a regényeken, a dunaparti fogadón, meg 5615 19| élet legelső, legtisztább regényének kezdetét jelentik számunkra 5616 10| áltassák magukat azzal a regényes álommal, hogy férjük sohase 5617 6| tulajdonképp nem szerepelt a regényükben... Az önszuggerálás s a 5618 2| korszakát engedjük át a regényíróknak, s csak ott vesszük föl 5619 19| valamelyik feledhetetlen nap reggelén, ámulva dörzsöljük meg a 5620 13| akinek aprópénzes erszényét reggelenként megdézsmálja. A menü megállapításában 5621 19| Tartarin-korszaka, amikor reggelenkint a perron aszfaltjáról gyönyörködtem 5622 19| élvezték a fenséges nyári reggelt, - én boldogan szívtam magamba 5623 6| éreztek: többnyire nem a régimódi regények igazi, önzetlen 5624 1| mint más iskolákban már régtől fogva szokás, a Veni sancté-t 5625 19| jobban titkolják a bennük rejlő szentimentálizmust, mint 5626 19| arcunkról, amit a szívünkben rejtegetünk. Egy kalmár, nem: - egy 5627 14| Istené, az ágy alatti világ rejtelmeibe is belelát, aki gondot akar 5628 19| szürke vászontakarók alá rejtették a fauteuilek plüssét, bennem 5629 2| bájos interieurt magába rejti. Mari, a szobaleány, elébük 5630 1| hideg tekintet bolondos rémeket idéz a szemük elé, egy esztelen 5631 19| képzelődéseket ez a két ó-meisseni remekmű.~ ~Az ebédlő, amelynek asztalára 5632 12| vagy voil de lain-ből való remekműveket megalkotják.~ ~Ha az asszony 5633 19| visszatükröződik olykor a jövő minden reménye és boldogsága. Még most 5634 2| hogy fehér leányszobájuk reményeiben csalódni fognak. Az élet 5635 6| esetben se más, mint olyan remények nyujtása, amelyek sohasem 5636 6| mondtam azt, hogy jogtalan reményeket ébresszenek az udvarlóik 5637 18| műve, amelyhez oly nagy reményekkel fogott, még a legapróbb 5638 8| közt vakon követheti.~ ~Reménylem, hogy e lojális kijelentéseim 5639 7| gonoszság. Mivel nem igen van reményük, hogy valami hajó hamarosan 5640 16| azonban még egyelőre kevés a reménység...~ ~A főbb irányelvek, 5641 19| sima velinlapokat, s úgy rémlik, hogy csodálatos dallamok 5642 12| a számlát is, úgy ahogy, rendbehozta; ha másképp nem, hát a IV., 5643 6| gondoskodjam, az íróasztalát rendben tartsam, s a fehérnemüs 5644 17| törvény, sem miniszteri rendelet nem adta meg azt a privilégiumot, 5645 8| pihen, a mama föltétlenül rendelkezhetik a kulcsokkal, számon kérheti 5646 7| fokozatok... Ha az, akit a sors rendelni fog, önöket igazán szereti 5647 11| az okos feleség, akárkit rendelt is a sors melléje, mindig 5648 14| az ebéd rossz, a lakás rendetlen, s a családi fészek levegőjében 5649 10| pádimentumán sétálgasson. A rendetlenkedés, vagy mint ők mondják: a 5650 19| ebédutáni szieszta kedves rendetlenségével, morzsákat, poharakat, pár 5651 5| férjétől azt kivánja, hogy rendetlenül öltözködjék, mint akkor, 5652 7| mamához, mert a garderobe rendezése közben, egy nyári mellény 5653 16| meghitt fészkét miképpen rendezi be? A lakás teknikája, butorzata, 5654 16| Szép ebédlőt nem azért rendeztünk be, hogy - ha vendég nincs 5655 16| magunk egyéni izlése szerint rendezzük be, még akkor is, ha e tekintetben 5656 15| irodájában a pörös aktáira hajol, rendelőszobájában a beteg szívét kopogtatja, 5657 4| különb, mint az, amelyik rendszeresen kávéházba jár. A vendégfogadás 5658 10| kivételes intézmény lehet; ha rendszeressé válik, csakhamar megbontja 5659 19| álarc alatt nem is látja meg rendszerint a szentimentális lelkeket, 5660 4| arra, hogy ez a passzió rengeteg pénzbe kerül, - hiszen fölteszem, 5661 17| a meghibbant egészséget reparálják. Nem állítom, hogy a fürdőbejárás 5662 18| ha a kabát, melyet aznapi reprezentálása céljából kiválasztott, úgy 5663 9| magukat, csak otthon nem; a reprezentáló-mániában szenvedő hölgyeket, akik 5664 19| útiruhás vándorokkal fogok tova repülni, a magas vasuti töltéseken. 5665 19| pillantásaimmal tova kísérve a repülő vaskigyót, amely zakatolva 5666 19| volt legalább teóriában részesévé lehetni az utazó emberek 5667 4| legnagyobb megbecsülésben részesítik. Csak mindenképp finom, 5668 9| akik igazán úri nevelésben részesültünk, nem való.~ ~A mondottakból, 5669 8| oroszlánszelidítők, akik reszketés nélkül tették talpukat 5670 14| háztartás ezer aprólékos részletében megszerzi a kellő jártasságot! 5671 16| hatások titka: mindez már a részletek dolga, amelyekbe ez általános 5672 14| háztartásra vonatkozó intim részleteket, s az esze inkább a Kisfaludy-Társaság 5673 18| jelentékeny hézagot, egy részt, amely bágyadtabb a többinél, 5674 2| megjegyzéseket tesz a resztölt burgonya vagy a vörös cékla 5675 12| divatárus kisasszonyt s maga is résztvesz azokban a családi tanácskozásokban, 5676 9| barátság.~ ~Az üdvözlő, a részvevő, a tisztelgő, a bemutatkozó 5677 13| tésztát, amely épp oly kevéssé rétes, mint ahogy tiroli. A vendéglői 5678 13| fürdő marhahust s a tiroli rétesnek elkeresztelt tésztát, amely 5679 11| édesatyjuk, a ház feje, előadott? Rettegett krakélereknek bátran a szemükbe 5680 11| kelléke, hogy a férj mint rettenthetetlen lovag s mint ritka és kivételes 5681 19| házmester a majolikakályha sárga rézajtaját nyitogatja, mi ábrándozva 5682 16| fürdőszoba, melynek ezüstös rézcsapjai csillognak a beáradó napsugarakban, 5683 19| sziklatömege, a kis német rezidenciák szökőkútjai, Nimes, Saint-Etienne 5684 7| kiegyezik a sorssal, s bölcs rezignációval így szól magában:~ ~- Vigye 5685 4| teaasztalon már lobog a kék láng a rézüst alatt, a fiatal asszony 5686 11| gazemberek, sőt attól se riadt vissza, hogy egy-egy hirhedt 5687 6| Ez a kis leleplezés ne riassza vissza Kegyeteket a házasságtól, 5688 19| házaiban, gondolatban a Rigi vasútján kapaszkodtam föl 5689 4| egyenek, s naphosszat a rigó, meg a pacsirta énekét hallgassák. 5690 9| ezzel a snájdig asszony rikító címére akarna pályázni.~ ~ 5691 2| valami különös, rózsás álomba ringatták. A fiakker megáll a ház 5692 16| tartozik nálunk a legnagyobb ritkaságok közé. Sőt még álmaink álma, 5693 10| segítségével) se tartoznak éppen a ritkaságok közé. A tapasztalások szerint, 5694 12| Velencébe, Nápolyba, a Rivériára vagy Párisba elviszi. Ez 5695 3| hogy ő, aki Kegyeteket a Riviérára, a párisi boulevárdokra, 5696 7| építenek, s miként a mesebeli Robinzon, gyönyörü kis gazdaságra 5697 19| kis préseltbőr-kupé fürgén robog tova a sötét alagútakon, 5698 19| fülkéjére gondolunk, mely robogva siet a tenger partja felé. 5699 10| férfiu izléséből, aki először röpítette világgá a „toujours perdrix” 5700 19| kimondhatatlan távolságban röpköd fölöttünk, s tisztán halljuk, 5701 7| ultramarinszínü madarak röpködnek, a mennyboltozat ragyogóan 5702 11| hó - ő is csak férfi, aki röstelli a gyöngeségeket, amelyeket 5703 2| hazatértekor üdvözli önöket, rövidebb, sőt hidegebb a szokottnál. 5704 3| észrevegye.” Így szólott a rövidruhás, nyalakodó leány, aki még 5705 6| A kijózanulás egy-egy rohama néha még a legkorrektebb 5706 16| jegyesség mámorának legelső rohamai után tehát ő bölcsen áttér 5707 19| üvegből. Egy gallér ki van rojtosodva kissé. Az utcán kurjongat 5708 18| származik abból, ha a kézelők rojtosak, s ha a kabát, melyet aznapi 5709 16| hálószobába nem való a kis rokokó-diván, amelyen meghitt barátnőinket 5710 9| amelyeknek hölgyei szinte rokoni fesztelenséggel huzódhatnak 5711 6| vagy mondjuk: a puszta rokonszenv száz apró vonását következetesen 5712 4| Budapesten például számtalan rokonszenves ifju él, aki novembertől 5713 13| hogy a grizes tésztával rokonszenvezni fog. Az olyan feleség tehát, 5714 9| vacsora után, az ember csak a rokonainál vagy a legbizalmasabb ismerőseinél 5715 16| különböző ajtó nyílik, a romboid-alaku ebédlő, a két méter szélességü 5716 15| tündérálmot, egy csillogó illuziót rombol szét a gyermek lelkében, 5717 6| Juliák, a Heloise-ok, a Romeók, az Abelardok szívében 5718 15| asszonynak? Na már csunyául romlik a világ, ha az ilyen penészvirágot 5719 17| nagyváros izgalmai közt rongálja amúgy is züllött idegeit, 5720 10| amikor a gazember lihegve ront be az ebédlőbe, s az ártatlan 5721 5| feleségét megcsalja. De a rosszak közt is vannak ám kategóriák 5722 18| szakács menüje, amelyet rosszakaratu, közönséges pletykákkal 5723 7| elhalt... A maiaknál csak a rosszaságban vannak fokozatok... Ha az, 5724 2| felburjánzott az irigység, a dac, a rosszindulat, - de e pillanatban, érzik, 5725 18| kivánatos mulatság; de a léhák, rosszindulatuak, kacérok, stréberek gyülekezete, 5726 15| ideges megjegyzés, minden rosszindulatu malicia egy tündérálmot, 5727 14| idilljébe először vitte bele a rosszkedv és a keserűség bacillusait.~ ~ 5728 14| Kegyetek után, unottan és rosszkedvüen, legföljebb akkor derülve 5729 19| lelketek nedves falakat, rosszúl fűlő kályhákat, sötét előszobákat 5730 19| magába, hanem félangolos rostbeefet eszik. Az idegek beteges 5731 13| egresmártásban, nyersnek találja a rostélyost, keménynek a pommes soufflé-t, 5732 8| a „Budapesti látnivalók” rovatában helyet foglaljon;~ ~4. gyermekeinek 5733 19| társaságok és a bálrendezői rozetta annyit sem érnek össze-vissza, 5734 15| szeretettel fogadják, hát feslő rózsabimbó lesz belőle... Kicsi baba, 5735 15| tépdesni, s aki meleg, nyiló rózsához hasonlatos arcocskájával 5736 19| kellemetlen szagát érzik, mi a rózsák és gyöngyvirágok illatát.~ ~ 5737 12| aki naponkint harmatos rózsákkal állított be s minden vasárnap 5738 15| fiatal mama az első kék- vagy rózsaszin szalagot a babyje pókhálóingecskéjébe 5739 13| omlatag tészták, gyöngéd rózsaszínben csillogó pörköltek jelentek 5740 4| idelátszik az ampolna misztikus rózsaszíne: a férj elragadtatva csókolja 5741 15| csárdástáncosokról, harmatos rózsabukétákról, ábrándos éjjeli zenékről 5742 19| idegeké, amelyek benne oly rugalmasak, masszivak, akár a távíróoszlop 5743 13| útján, sőt a munkakedvét, a rugalmasságát is növeli a kellőképp gondozott 5744 18| férfiakat ügyességben és ruganyosságban tulhaladja. Hasonlóképpen 5745 17| vígságot, vállalkozó kedvet, ruganyosságot hozzanak magukkal onnan, 5746 13| sőt a szerelem legbensőbb rugóit is néha ott kell keresni 5747 19| ajtaja megnyílna az ő világos ruhája előtt, a kis préseltbőr-kupé 5748 9| páholyra, mint a babyjük ruhájára; de legfőképp a kacér, kikapós, 5749 2| háztartása, cselédjei, mosónéi és ruhaszámlái kerülnek.~ ~Ez nem mindig 5750 5| kedvteléseinek: szereti a csinos ruhát, a szép nyakkendőt, a baráti 5751 14| ébred annak a tudatára, hogy rút csalás áldozata lett. A 5752 19| rezidenciák szökőkútjai, Nimes, Saint-Etienne vagy Marseille aranyos, 5753 12| kisasszonyok, hogy a férfiak egy sajátságos babona áldozatai: valamennyien 5754 12| keze alá, bizonyára nem sajnálja a fáradságot, hogy a Stanley 5755 6| áldozatukba kerül, de ne sajnálják, hiszen a családi boldogságukról 5756 16| elférjen. A konyha fala, ha már sajnosan nélkülözi a csillogó majolikát, 5757 16| minden zúgába szétömlik, a sajtosszekrény, amelyet érthetetlen nagyzolással 5758 14| nagysága nem tudja? - kiált föl Samu őszinte csodálkozással. - 5759 14| heteiben vakon megbízik Samuban, a cselédszerző-intézet 5760 14| házukba!~ ~2. §. Ne higyjenek Samunak, a kifutónak, mert neki 5761 1| régtől fogva szokás, a Veni sancté-t elmondom... Kegyetek már 5762 11| párbajhőst arcul üssön. Kegyetek sápadtan és szívdobogva hallgatták 5763 16| leülni sem merünk az ilyen sápkóros környezetben. A sok aranyozás 5764 10| szintén furfangos észjárású Sardou, sőt Feydeau, Bisson s a 5765 15| pillantásuk: a hosszulábu, sárgacsőrü madár, aki az orrán hatalmas 5766 17| öltözködjék, s hogy a jó barátnők sárgaságot kapjanak irigységükben. 5767 10| feleség idáig jutva már a sarkára áll, s asszonyi tudományának 5768 16| beszélgetésre nincs egy kényelmes sarok, egy jó karosszék, egy félrevonulásra 5769 1| fázva fogtok meghuzódni a sarokban, szemetek ijedten mered 5770 14| rossz irnok vagy a rossz segéd; sőt talán még nagyobb is, 5771 8| oceánjával bizonyíthatja, de segítségét csak akkor veszi igénybe:~ ~ 5772 19| kályhákat, sötét előszobákat sejt meg e kicsiny fehér cédulák 5773 3| egy megmagyarázhatatlan sejtelem rögtön elárulja, hogy a 5774 19| boldogságnak egy kifejezhetetlen sejtelme fut végig agyunktól a szivünkig, 5775 12| boldogtalan férj, miközben rossz sejtelmektől gyötörve nyúl a hosszúkás 5776 2| amely leányálmaik minden sejtelménél többet ér.~ ~Fejüket lehajtják 5777 19| tudja a jövőt, ki lát a sejtelmes messzeségbe? Lehet, hogy 5778 12| szerepet a szerelemben, aligha sejti, hogy a pironkodó gyermek 5779 3| becsülik egymást. Miből sejtik meg? A jó Isten tudja. Nem 5780 19| boldog fészek színhelyét sejtjük és lefelé haladva a lépcsőkön, 5781 2| dobogó szívvel vetik le a selyem utazóköpönyeget, hogy a 5782 19| oldaltáskás asszonyokban, a selyemsipkás urakban, a zöld és barna 5783 17| Istennek hála nem szenved semmiféle bajban, még attól, hogy 5784 16| majolikát, az olajfestést semmiképp se nélkülözze. A szobák 5785 18| szenvedélye a dohányzás, - amit semmiképpen sem vagyok képes koncedálni, - 5786 5| a feleség féltékenysége? Semmikor. Amikor komoly ok volna 5787 16| vagy eredeti legyen, vagy semmilyen. Az íróasztalon ne legyen 5788 19| egyéb, mint haszontalan semmiség. Rájövünk, hogy könnyelmüek 5789 12| lánykorukban se nélkülöztek semmit abból, ami a szépség emelésére 5790 19| mert táncról s zongoráról semmitse tudna. A színház páholyából: 5791 6| nagysága, - ha csinos is, - de semmivel se különb a körülötte élő 5792 9| iránt való kötelességek alól senkit se ment föl; mert aki kedvetlen, 5793 18| páratlan szerda, amikor egy sereg jókedvü, csinos, egymáshoz 5794 9| nem utasítja vissza, nem sérti meg, sőt nem is ejti zavarba 5795 6| féltékenység tölti el, amíg sértődötten visszavonul egy homályos 5796 19| a tökéletesség ez a kis service, amely most Isten tudja, 5797 19| jövendő ezen a pompás apró service-en fordul meg kizárólag. Mert 5798 16| mikor a nagy lakáskereső séta komolyan megkezdődik, ébrednek 5799 10| hogy a szoba pádimentumán sétálgasson. A rendetlenkedés, vagy 5800 17| nyilatkozat után el fog sétálni a kaszinóba, mi pedig, hatszemközt 5801 19| mélyébe.~ ~A Váci-utca hangos sétálói közt, a köszöntések, a csevegés, 5802 19| hirdetéseket. Hidegen és közömbösen sétáltunk el mellettük, mit sem törődve 5803 1| csevegnek a francia pincérrel, Shaksperet - ha éppen esős idő van 5804 10| így szól Kegyetekhez:~ ~- Siettesd cicám a vacsorát, mert még 5805 19| szentimentálisak vagyunk, akár egy siheder leány. Magunk előtt szégyenkezve 5806 5| körülmény, hogy valaki esetleg sikerrel tette le az érettségi vizsgát 5807 19| módja felől. Bámulatosan sikerült puddingok és csokoládé-torták, 5808 12| vegyen lovagló leckéket, vagy sikkasztás miatt kerüljön a derék Kisfaludy 5809 14| szólna, ha az irodafőnökét sikkasztáson érné, vagy ha a helyettese 5810 17| marad, célzatosan ki engedi siklani a lába alul az objektiv 5811 16| meg a többi hős munkája silány gyerekjáték volt ama jegyesek 5812 19| Forgatom, egyre forgatom a sima velinlapokat, s úgy rémlik, 5813 18| az okos asszony a végső simítást önmaga adja meg az ura toilettjének, 5814 3| szívekbe az egymáshoz való simulás vágyát, egyik szempár nem 5815 19| kicsiny, fehér kéz meghitten simult a miénkbe és egy szelid, 5816 2| Hiszen tökéletes férfiak úgy sincsenek másutt, mint a Mars bolygón 5817 17| mint a boldog élet conditio sine qua non-ját, se Mózes, se 5818 19| vaggon-restaurantok ablakain, az összefutó sineken, az alacsony jelzőlámpákon, 5819 10| jóbaráttal huzakodik elő. Sírás helyett inkább nyilt homlokkal 5820 15| fiatal pár lakását a baba sírása vagy nevetése avatja igazán 5821 15| ha a pólyababa legelső sírását meghallják... Vén tanítómesterük 5822 2| kissé remegő teremtést, aki sirásra hajló ajakkal áll meg az 5823 3| leánykori udvarló marad, sirassák meg soha vissza nem térő 5824 19| boldogtalanságunkat, elhagyott voltunkat siratjuk; mindezt magunkban, hang 5825 19| játszhatja a Bajazzókat, sírhat a színházak kitünőbb darabjain, 5826 3| eltávoznak, nem csupán a sírig tartó együttélésre kötelezték 5827 7| vagyok és a feleségemnek sírigtartó hűséget fogadtam... Igaz, 5828 19| olvasna regényeket. Nem sírna, amikor valamelyik barátnője 5829 15| így szól Kegyetekhez, akik sírnának is, nevetnének is egyszerre:~ ~- 5830 15| lesz belőle... Kicsi baba, síró baba, mosolyogj hát szépen 5831 1| szemetek ijedten mered a sírra, amely a szomszédból felétek 5832 12| zakkó-, redingot-, frakk- és smoking öltözete, s a számlát is, 5833 14| ilyen baj ki ne hozná a sodrából. Vajjon a tréfás férj, aki 5834 4| csak a kávéházba vagy a sörcsarnokba való; s az ilyen férj nemcsak 5835 4| méltóságán őrködtek. De ne csak a sörcsarnoki cimborák betörése ellen 5836 4| be, a kártyázás, vagy a sörözés kedélyes utóhangulatában. 5837 19| Elsősorban egy világos, sötétbarna ebédlőt, egy tölgyfából 5838 1| néma boldogtalanság árnyai sötétlettek feléje... Parkettes kastélyokban, 5839 18| s amikor végre, boldog sóhajtással, leteszi kezéből az ecsetet, 5840 12| földi képviselőivel s nem sóhajtottak-e föl akárhányszor lányszobájuk 5841 6| csodáljátok, s gondoljatok rá sóhajtozva, ha elváltatok tőle; a 5842 10| a többiek is közönséges sóhivatalnokok hozzá képest. Ha a praktikus 5843 19| értékét, csak akkor (bár sohse tudná meg), ha egyszer nagyon 5844 3| egy-egy akut félreértés és sok-sok csunya próza is a csókok 5845 2| kicsi kaprisz-vánkosra és sokáig nézik az aranyos mennyezetet, 5846 8| Ha a férj a konyhapénzt sokallja. Ehhez a kedves mamának 5847 3| csupán megérezhető szimptomák sokaságából, amelyeket szinte lehetetlen 5848 12| nagyságától és az értékpapirok sokaságától függ? Akárhány szerényebb 5849 7| utóbbi ponttal kapcsolatban sokat tudnék beszélni a téli és 5850 11| túlságos őszinteség némelykor sokszorta veszedelmesebb, mint a tulságos 5851 8| van a házaséletben, mint a sóra a levesben. Ilyen eset például: 5852 5| kategóriák s akárhány akad soraikban, aki nem tartozik a megrögzött 5853 10| nyugodtságát. De hiába, az a világ sorja, hogy még a jót, a kedvest, 5854 10| voltát. Az öreg tanító, aki e sorokat írja, s akinek annyi sok 5855 19| öngyilkosságot elkövetni a soroksári-utcai garniban s alkalmasint nem 5856 19| amelyek banális pontossággal sorolták föl a templomokat, a híres 5857 19| fölnyitanom, hogy a képek egész sorozata rajzolódjék meg általa a 5858 9| legértékesebb a divatos látogatások sorozatában. Itt terem az igazi jókedv 5859 7| okos feleség kiegyezik a sorssal, s bölcs rezignációval így 5860 13| rostélyost, keménynek a pommes soufflé-t, a feleség haragosan ezt 5861 2| s ime, a keresztes lovag soványnak találja a marhahúst s negyedóráig 5862 19| betegséggé fajult ez a különös sóvárgás. És mivelhogy, fájdalom, 5863 17| ember tisztességes lakásban sóvárogja át a szalmaözvegyi heteit. 5864 19| töltéseken. Szomjasan és sóvárogva szívtam magamba a pályaház 5865 14| ki azokat a konyhába, a spájzba, s a toalett-tükör fölé, 5866 16| érthetetlen nagyzolással spájznak neveznek, a hosszu folyosó, 5867 16| áhítozzék a lámpa fényére, a spájzban, szükség esetén, két felnőtt 5868 3| való bánás művészete is speciális művészet, egészen más, mint 5869 13| mindegy, hogy a capmartini Splendid Hotel-ben, avagy a majsaháti 5870 18| rokonszenvezek túlságosan, aki sportszenvedélyének csupán a biciklizéssel hódol. 5871 19| délben és este, rendes stációt tartok a váci-utcai bizsutériás 5872 5| eltekintve, ez: melyik az a stádium, amelyikben az asszonynak 5873 12| sajnálja a fáradságot, hogy a Stanley vagy a Livingstone szívósságával 5874 16| De Budapesten, ahol a statisztika adatai szerint mindig nyolcezer 5875 19| pénzügyi tanácsos, vagy akár a statisztikai hivatal fogalmazója e percben 5876 16| hozta kedves vendégünket” stb.) már a negyvenes évek elején 5877 5| mailcoach-án kocsizik ki a Stefánia-útra, épp úgy elveszti az önuralmát, 5878 19| tányérkával. Mellettük, ugyane stilus szerint, egy velencei cukortartó, 5879 4| nemcsak a rajnai lazacot, a stíriai kappant, a vegyes befőttet, 5880 18| rosszindulatuak, kacérok, stréberek gyülekezete, a plüssbutorok, 5881 4| ilyen korcsmai színvonalra sülyeszsze. Az efféle kedélyesség csak 5882 8| száz főnyi ellenséggel, sündisznó módjára összehuzódtak, amikor 5883 19| izgalmában és színében: a sürgő-forgó, oldaltáskás asszonyokban, 5884 4| szobaleány még egy darabig sürgölődve jár ki és be s a hálószoba 5885 10| a zord hivatalfőnök, aki sürgős éjjeli munkára hívta be, 5886 15| Ne piruljanak el, ne süssék le a szemüket, ne taszigálják 5887 3| tapintata és jó érzéke ezt sugallja. Szerelmében ne legyen az 5888 8| hagyják tehát most abba a sugdolózást, csukják be a regényt, amit 5889 6| de nőtelen ifjak a fülébe súgnak. Vagyis: nem szabad megengednie, 5890 18| bundácskájában szélvészként suhan végig a csillogó jégen, 5891 19| hanem a reális élet poézise suhant át szentimentális lelkünkön, 5892 8| mama társadalmi pozicióját, sulyát és jelentőségét távolról 5893 10| átmenet tehát a férfira a súlyosabb. Időt kell engedni arra, 5894 18| közönséges pletykákkal súlyosítanak.~ ~ ~ ~ 5895 10| amiről két hónap mulva már sűrű könnyhullajtások közt győződtek 5896 18| amelyek fölött a pletyka sűrü áramlatai gomolyognak: ettől 5897 7| szerelmi láztól remegve susogja:~ ~- Egyedül vagyunk és 5898 2| hangtalanul, megindulva susogják az éjszaka csöndjében: Jó 5899 10| amikor ezt a szót először suttogták magukban!) valaha olyan 5900 16| asztal fölött való titokzatos suttogások és az asztal alatt való 5901 19| mozgalmasságában. Mások a Svábhegy, a Zugliget magas pontjain 5902 19| gondolja magában:~ ~- Hosszu svájci prakszisom alatt láttam 5903 11| hogy annak a haszontalan sviháknak se lesz többé kedve ahhoz, 5904 17| asszonyok, - ott mulatván, - szabadabban viselkedhessenek, mint a 5905 7| a színésznői decolletage szabadalmát;~ ~3. ha társaságban más 5906 10| türelmetlenkedése nevelésük szabadságából s engedményeiből folyik; 5907 1| megváltozását jelenti... A férfi szabadságát, függetlenségét, felelőtlen 5908 10| családi tűzhelyhez, sietve szabadul a gallér, a kézelő, a nyakkendő 5909 9| az egyszerü, illendőségi szabálynak a megmotiválására, hogy 5910 13| lehet, miért ne lehetne szabályozni a főfokot is?~ ~ Ne főzzünk 5911 13| ha a gőzt és a villámot szabályozni lehet, miért ne lehetne 5912 12| szegény, aki azt hiszi, hogy a szabóipar nem játszik fontos szerepet 5913 12| fejfájásokat; egy látogatás a szabójánál s a szabónak tíz látogatása 5914 12| Mert nem mindig a drága szabónők a legjobbak; s egy külvárosi 5915 12| hozzá:~ ~- Itt van, édes, a szabónőm számlája... Hagyja künn 5916 16| rideg élet prózájáról: a szabónőről, a konyhaedényekről, a kárpitosról, 5917 12| legolcsóbb és legügyesebb szabónőt. Mert nem mindig a drága 5918 12| szeretett férfiu lelkében. A szabószámla-kifizetést épp úgy meg kell szokni, 5919 12| családi tűzhely körében a szabószámlának is helye van. Gyöngédséggel 5920 12| pénzbe kerül s hogy a női szabót épp úgy meg kell fizetni, 5921 19| Ők a naftalin kellemetlen szagát érzik, mi a rózsák és gyöngyvirágok 5922 19| a gyorsvonatok akkor is száguldva szelnék át az országot. 5923 13| ha az étel lyukat éget a szája padlásába, ne tálaljunk 5924 14| különbséget, mely az úrnő, a szakácsné és a szobaleány közt tátong. 5925 8| hát maga szidja össze a szakácsnéját s nem bújik el gyáván a 5926 15| ezüstjubileumukat megült szakácsnék, akik egy kisebbszerü földrengéstől 5927 17| gyerekestül, bonnostul és szakácsnéstul kihajtatnak a keleti-, 5928 2| marhahúst s negyedóráig szidja a szakácsnét, mert a székelygulyás az 5929 8| attól az élvezettől, hogy a szakácsnéval pöröljön s a kulcscsomóját 5930 3| csókolódzik, délelőtt kiadja a szakácsnőnek a hadiparancsot a déli ebédre 5931 8| kulcsokkal, számon kérheti a szakácsnőtől a konyhapénzt, sőt - szükség 5932 13| Vagyis: tíz- vagy húsz szakácsnőváltozás veszélyének inkább kiteszi 5933 10| nem szégyenít meg azzal a szakácsnőm előtt, hogy hajnaltájban 5934 10| óhajt, sőt ha minden kötél szakad, attól se riad vissza, hogy 5935 11| becikkelyezett életkorán és a szakálla fehér, mint a frissen hullott 5936 15| aki este kövér kacsóival a szakállát fogja tépdesni, s aki meleg, 5937 14| megőszült professzor alábbi szakaszait, s függeszszék ki azokat 5938 11| a legelső, a legkitünőbb szakembert lássák benne, vagyis helyesebben: 5939 15| Zsuzsának, először fújtak szakértőleg a csirke tolla közé, azt 5940 11| fogja kívánni, hogy a maga szakmájában a legkülönb legénynek nézzék, 5941 2| tüneteket észlelve, nem szalad panaszos ajakkal az édes 5942 19| kigyózó láncában, a föl-alá szaladgáló konduktorok intézkedéseiben, 5943 10| amikor orvosért kellett szaladnia, mert Julcsa, a szakácsnő, 5944 10| vacsorát, mert még ma el kell szaladnom hazulról; ankétünk van a 5945 2| álmodtak, aki imádottja egy szalagjáért évekig tartó háboruba indul 5946 15| első kék- vagy rózsaszin szalagot a babyje pókhálóingecskéjébe 5947 18| visszapillantok, s le akarok szállani a katedráról, amelyen oly 5948 12| utiruhájukban, egy idegen úr karján, szálljanak föl az elsőosztályu kupéba, 5949 10| világgá a „toujours perdrix” szálló igéjét. Az örökös jó megkivántatja 5950 16| is úgy érzi magát, mintha szállodában laknék.~ ~És még egyet, 5951 4| folytonos idegen járás szinte szállószerüvé tesz, kivész a családi tűzhely 5952 17| akár Budapesten.~ ~4. A szalmaözvegy-asszony ne kössön ismeretséget idegen 5953 7| mindenesetre hiba ez is, de a szalmaözvegyekre nézve, mint tudjuk, az erkölcsi 5954 17| lakásban sóvárogja át a szalmaözvegyi heteit. Aki az itthon maradt 5955 7| 4. s végül: ha nyáron, a szalmaözvegység szomoru idejében, esetleg 5956 5| hüsöl, s őt, az elhagyott szalmaözvegyet, ezer alkalom csábítja. 5957 19| szorítkoznék. Az önök csinos szalon-asztalán nem heverne ott a díszkötéses 5958 19| napsugaras levegővel, amikor a szalonok szőnyegét fölszedték és 5959 16| felbukkanó nagybácsikra számit, évi jövedelmének mintegy 5960 16| erszény nem bírja meg... Ne is számítsanak rá, hogy királynői jogarukkal, 5961 12| látogatása ő nála (mindig a számla kíséretében) s az ügy a 5962 12| Itt van, édes, a szabónőm számlája... Hagyja künn a pénzt, 5963 12| smoking öltözete, s a számlát is, úgy ahogy, rendbehozta; 5964 10| valakije, akinek a tetteiért számolni tartozik.~ ~Ekként szólván, 5965 19| alkalmával prezumtiv apósa a számozatlan kocsi bőrpárnáján meglátta. 5966 19| regényének kezdetét jelentik számunkra azok a fehér lapok, amelyek 5967 4| csermelyparti kunyhót végképp száműztük a száz arany pályadíjjal 5968 2| a különböző nyelveken, a számvetés tudományán, a zongorázáson, 5969 15| megsemmisülésben látják, gonoszul s szánalomraméltó módon füllentenek...~ ~Kedves 5970 14| Kardosnét beszállították a szanatóriumba...~ ~- Hát Pappék? Ott is 5971 3| házasság fölött.~ ~Hiába a jó szándék, hiába a bűnbánat, sőt hiába 5972 17| pályaudvarra, azzal az eltökélt szándékkal, hogy augusztus vége előtt 5973 9| növendékeit.~ ~Nem az a szándékom, hogy az illemkodexek paragrafusaival 5974 8| jelentőségét távolról sincs szándékomban kisebbíteni, s hogy éppen 5975 4| szezon alatt három-négyszáz szandvicset s ugyanannyi csésze theát 5976 12| körülbelül ötszáz forintot szánhat a maga, a felesége és a 5977 16| úgynevezett középsorsuaknak szánt lakás, a hat-hétszázforintos 5978 9| premiérpillangók számát szaporítaná; amely néha attól se riad 5979 9| bírás gyönyörűségét. Ez igen szárazon van mondva, de mindennek 5980 5| tehát, kortól, rangtól és származástól eltekintve, ez: melyik az 5981 18| és súlyos kellemetlenség származik abból, ha a kézelők rojtosak, 5982 11| nézzenek föl rá. Mi baj származott abból, hogy az okos mama 5983 1| azokból az esküvésekből származtak, amelyek két szerelmes szivet 5984 5| vagy a közömbösség nem a származástól függ, hanem kizárólag attól, 5985 15| amelyben a baba az angyalok szárnysuhogását hallja... Ha a baba nevet, 5986 17| szerető férjük az édesmama e szavai után, hidegvérüen cigarettára 5987 5| tapasztalatokban megőszült tanítómester szavaira visszagondol.~ ~Azt tanácsolni, 5988 6| meg többé ama hizelkedő szavakat, amelyeket léha, de nőtelen 5989 19| érzéseinket nem tudnók érthető szavakba önteni. Nem alszunk el, 5990 2| kevésbbé szeressem...~ ~Végső szavuk átolvad az álomba, mert 5991 4| betörése ellen emeljék föl szavukat, hanem - hiszen Kegyetek 5992 4| megalázza. Ne bánják, ha erélyes szavukért megharagszik; utóbb ő maga 5993 19| sokan adjuk a cinikus, századvégi legényt, akik oly szentimentális 5994 7| hogy a férjek kilencven százaléka hűséges... De ha egy sincs, 5995 9| minden embernek száz és százféle érdeke kapcsolódik a külső 5996 12| nagyon kevés... Mindössze százötven korona...~ ~Tudniok kell, 5997 16| Az egyszerü angol butor szebb, mint az imitált XV-ik Lajos 5998 16| Lajos korabeli. A törékeny, szecessziós berendezés megfoszt bennünket 5999 19| idegzetü ember nem hangulatokat szed magába, hanem félangolos 6000 16| milliomosok kaparítják meg, vagy a szédelgők, akiknek a legmagasabb házbér 6001 4| a férj, derüs mosolylyal szedi elő a fali szekrényből virágos 6002 19| tova a sötét alagútakon, a szédítő hidakon át s egyszerre csak 6003 17| szegény leányomat az utcáról szedtem föl, s hogy tetszése szerint 6004 5| bűnös. Esküjét csak olyankor szegi meg, amikor az asszony valahol 6005 19| kocsikorzót? És egyszerre bizonyos szégyenérzéssel konstatáljuk, hogy szívünk 6006 10| tartsam. De elvárom, hogy nem szégyenít meg azzal a szakácsnőm 6007 19| is megmarad egy szemérnyi szégyenkezés, még akkor is, ha olyan 6008 11| ime, félreteszek minden szégyenkezést s habozás nélkül beismerem, 6009 4| foltocskája miatt halálra szégyenli magát az idegen előtt, aki 6010 11| tanítómesterük csak bizonyos szégyenérzettel tudja folytatni a prelegálást,