10-dokto | dolga-forma | forra-jaras | jarat-lebeg | leben-nyakk | nyala-szegy | szeka-valo­ | valta-zuzak
     Rész

7012 19|                 hogy mással zsebkendővégről váltanók érettük a pisztolylövéseket.
7013 16|                     biztosság édes nyugalma váltja föl lassanként a szívükben,
7014  2|           takarék­pénztárak körül, hogy egy váltócskáját elhelyezze. Az is lehet,
7015  6|                   nyujtása, amelyek sohasem váltódnak be... A korrekt asszonyt
7016 12|           gyermekeit annak, hogy az apjuk a váltókon vegyen lovagló leckéket,
7017  6|                   nyugodt kontemplálás kora váltotta föl, a négy fal között,
7018 19|                     időjárás bekövetkezendő változását kiérezze.~ ~Mi, akik ilyen
7019 14|                     mint például az érzelmi változások kifolyásaképp. Hány nyugodt
7020 11|                    a foglalkozás szerint is változik, de az okos feleség, akárkit
7021  7|                     direkt acquisja folytán változnak át hüllőkből forróvérü állatokká.~ ~
7022  7|                 hűséges szempár pillant reá válto­­­zatlan szeretettel... Ha azonban -
7023 16|                     lakott már hosszu földi vándorlása közben, s bizonyos határozottsággal
7024 19|                illuzióval, hogy az útiruhás vándorokkal fogok tova repülni, a magas
7025  1|            láthatatlan könyekkel a szemében vándorol megásott sírja felé, annak
7026 16|                  öreg szolgája, a házasélet vándortanítója, álmatlan éjszakákon megalkotott
7027 13|                    borhoz, - cékla, mustár, vanilia, szódavíz és Giesshübli
7028 13|                   mustárt a pecsenye mellé, vaniliát a tésztára, szódavizet vagy
7029 15|            pillantást a babára, aki csipkés vánkosai közt szunnyadoz...~ ~Ha
7030 19|             ábrándosan öleljük át a kicsiny vánkost. Órákat töltünk egy hideg
7031 19|                    És beletemetvén fejünket vánkosunkba, míg a verőfény zöldes fénysugarakkal
7032 14|                 Pedig mily súlyos föladatok várakoznak a háztartás kormányát kezelő
7033 15|                    súlyos megpróbáltatások, váratlan fájdalmak, kínzó szenvedések
7034 14|                     aki odakünn a konyhában vára­kozik, az ó- és újvilág legügyesebb,
7035  7|                  Édes mutczigám, biztos­san várom 9-cz órakkor”. Egy temperamentumos
7036 12|                kedves atyjuk, a ház feje, a város legelső virilistái közé
7037 14|                  gyerekek legyenek az egész városrészben: az ilyen asszony majdnem
7038 19|                   fülkéje felé, ahol majd a varróasztala állni fog. És amíg ravasz
7039 19|             érzelmesség csak a diákoknak, a varrónőknek és a fűszerárús gyakor­nokoknak
7040 12|             olvadékony mosolylyal fogadja a varrónőt és a divatárus kisasszonyt
7041 19|              paradicsomból!~ ~Ti mosolyogva vártok e bérházak bejáratánál,
7042 18|                      úgy vágyakozik a forró vasaló után, mint a szomjas virág
7043 15|                   szerint hamisította meg a vásárcsarnok árjegyzési lapját, a csirke,
7044 14|                    fölmegy, aki a szakácsnő vásárcsarnoki műveleteit is a kellő ellenőrzéssel
7045 12|              rózsákkal állított be s minden vasárnap ott ebé­delt a családi asztaluknál;
7046 17|                     abessziniai négus kinél vásárolja a turbánját.~ ~Tisztelt
7047  8|                   akkor veszi igénybe:~ ~ha vásárolni megy, s attól fél, hogy
7048 19|                szerzett, mint Columbus vagy Vasco de Gama s a többi világutazó
7049 15|               aktákat, a pacienst, az épülő vasutat és a gyönyörűségtől remegve
7050 19|                  megjelenik egy préselt-bőr vasúti kupé és benne egy kékszemü,
7051 19|                házaiban, gondolatban a Rigi vasútján kapaszkodtam föl a fehér
7052 19|              szőnyegét fölszedték és szürke vászontakarók alá rejtették a fauteuilek
7053 19|       pillantásaimmal tova kísérve a repülő vas­kigyót, amely zakatolva tünt el
7054  7|                     a helyzetben, a föntebb vázolt körülmények között, így
7055 19|                botrányosan szentimentálisak va­gyunk, akár egy siheder leány.
7056 12|                    a szerencsétlen férfiu a va­­ló­ságra, amikor egy napon, mondjuk
7057 17|               porcikám él, mindig meg fogom védelmezni ezt az együgyü és boldogtalan
7058 18|                     a feleség legma­ga­sabb védnöksége mellett. Sok és súlyos kellemetlenség
7059  3|                urának, hanem a barátnője, a védőangyala, a gondviselése is.~ ~Az
7060 13|                  emberek, amikor a kolostor végébe majdnem akkora konyhát építtettek,
7061 13|                     édes az ujságot, mire a végére ér, betálalják a levest.~ ~
7062  2|                   első hajnali napsugárral, véget ér leányságának poézise
7063 19|                     édes termet jelenik meg végezetül, előttem a két aranyvirágos
7064 14|                   miniszterelnöki teendőket végezi. Az igazán ambiciózus asszonynak,
7065  2|                     regényírók a munkájukat végezni szokták; annál a boldog
7066 13|                 ahol hajnali ájtatosságukat végezték. A konyha nem szerepel a
7067 10|         világosságát, meghittségét; vacsora végeztével pipára gyújtott, ujságot
7068  8|            motivumokkal ekként szerencsésen végezvén, engedjék meg, bájos tanítványaim,
7069 14|                   irodájába, hogy az ügyeit végezze, s a fiatal asszony egyedül
7070 19|                Amikor rossz ortografiájukon végigdöcögünk, így szólunk magunkban érzékenyen:~ ~-
7071 13|                 quatres epingles, kénytelen végigenni a banális menűt, amelyet
7072  5|                  professzori fejtegetésemet végighallgatja. A beszéd itt nem igen több,
7073  1|                  fontosabb, amiket eddigelé végighallgattak... Aki szorgalmas lesz,
7074  4|         szomszédjában, amelynek vörös fénye végigömlik a vastag szőnyegen, vagy
7075 15|                 tanítómester feje fölött ma végigsuhantak a poézis gyöngyvirághangulatu
7076  1|               forr­­nak, pezsegnek, mielőtt végkép összeolvadnának, hogyne
7077 19|                    száz esztendővel ezelőtt véglegesen lejáratták a németek, mint
7078 10|                  megemlékezni: „Ideje, hogy végre-valahára kinyujtózkodjam”. Ma még
7079 16|                  folyamán látogatást tett a végrehajtó, s hogy az úr a hideg leves
7080 10|                     a haldokló jóbarát, aki végrendelkezni óhajt, sőt ha minden kötél
7081 10|                  miniszteri ankéttal vagy a végrendelkező jóbaráttal huzakodik elő.
7082  1|               egymást, csak azt érzik, hogy végtelen boldogság lenne, ha a másikat
7083  7|                    vagyunk és körülöttünk a végtelenség... Majdnem bizonyos, hogy
7084 19|                   közömbös embereknek és ne vegye készpénznek azokat az itéleteket,
7085 12|                    hogy az apjuk a váltókon vegyen lovagló leckéket, vagy sikkasztás
7086  4|               lazacot, a stíriai kappant, a vegyes befőttet, a parfait-t kell,
7087 15|                    elfelejtik, hogy szerves vegytan, okszerü ház­tartástan is
7088  1|                   is az algebrát, a szerves vegytant, vagy a filozófia forrásait...
7089 19|                  közömbös álarcunkat föl ne vegyük, s becsmérléssel ne beszéljünk
7090 19|                   át erős naftalináramlatok vegyültek össze a napsuga­ras levegővel,
7091  2|                   ujját örömében, hogy a  végzete ilyen bájos és vidámkedvü
7092 18|                  kifejezést használjunk - ő végzi rajta az utolsó ecsetvonásokat.~ ~
7093  6|                    az izgalmak édes perceit vég­képpen fölváltotta már a nyugodt
7094 16|                     a negyvenes évek elején vég­­képpen kimentek a divatból. Szép
7095  8|                    6. akinek tanácsait a t. vejeura minden körülmények közt
7096  6|                   irigykedő pillan­­tásokat vél fölfedezni a hites aszfaltbetyárok
7097 17|             nyaralás divatját elitélendőnek vélem. Sőt ellenkezőleg: az a
7098  7|               akarok szűrni belőle, szerény véleményem szerint tisztázhatja némiképp
7099  6|                     elmondjam Kegyeteknek a véleményemet.~ ~Mielőtt azonban erre
7100  9|               halandó, aki a körülötte élők vélemé­nyé­től teljesen független, úgyszólván
7101  3|                  párisi boulevárdokra, vagy Velence sötét vizeire elszökteti,
7102 12|           elsőosztályu kupéba, amely önöket Velencébe, Nápoly­ba, a Rivériára
7103 12|                      amikor minden leánynak veleszületett joga, hogy szép, elegáns
7104 19|             méltatlan vád, mert hiszen Ámor veletek szövetkezik az ő áldott,
7105 19|                  órákban. Gondolatban olyan véle­­ményeket kockáztatunk meg önmagunk
7106 19|             Forgatom, egyre forgatom a sima velinlapokat, s úgy rémlik, hogy csodálatos
7107 19|             Bädecker csak olyan volt a mai, velinnyomásos, vastag, pedáns művek mellett,
7108  9|                  ismerősöket, de nem is köt velük rögtön bizalmas barátságot;
7109  4|                   pongyolában sürög-forog a vendégei között, tiszta, csinos szobaleány
7110  4|                   csak úgy véletlenül jut a vendégeihez, az ismerősei és az ismerőseinek
7111  4|           tiszteljenek meg azzal, hogy őket vendégeikül lássák. Így: a műveltek
7112  4|                vonzó alakban, mint amikor a vendégeiről gondoskodik és a szerelmes
7113  4|             ambicióját helyezi abba, hogy a vendégeit háziasszonyi erényeivel
7114  4|                     a házaspár, aki folyton vendégekkel népesíti be az asztalát,
7115  4|              szerepel: a meghivásokról és a vendéges­kedésekről. Modern családot (akár a
7116  4|               rendszeresen kávéházba jár. A vendégfoga­dás kedves izgalmát, hogy ne
7117  4|                     és csábító, vendégre és vendéglátóra egyaránt. Ártatlan büszkeség,
7118  3|                    színház után a dunaparti vendéglőbe, aztán hazafelé, a fiakkerben,
7119  9|             tartozunk. Az az asszony, aki a vendéglőben a cigánynyal a fülébe húzatja
7120  4|               mindenkire kedves és csábító, vendégre és vendéglátóra egyaránt.
7121 16|                          Isten hozta kedves vendégünket” stb.) már a negyvenes évek
7122  1|                  már régtől fogva szokás, a Veni sancté-t elmondom... Kegyetek
7123 18|                csöndesen, felindulás nélkül venné föl ugyanezt a rojtos gallért,
7124  7|                      ne adja az Isten - azt vennék észre valamikor, hogy nem
7125  5|                alkalom adtán, ha különben a véralkata ösztökéli , épp úgy kikaparja
7126  7|                   ideg­­rend­szerükhöz és a véralkatukhoz képest nagyon különböző;
7127 16|                     kivánja. Egy kétméteres veranda többet ér, mint egy Marcel
7128 15|               szívét kopogtatja, a töltésen verejtékes arccal cipeli körzőjét és
7129  8|                   nél­kül tették talpukat a vérengző bestia fejére, elszánt vitézek,
7130 15|                    mint Önök, akik a szívük vérét is kiontanák érette...~ ~
7131 12|                 mészárost vagy az ügyvédet. Vérlázító igazságtalanság, hogy a
7132 15|                juthasson más ragyogásnál és verőfénynél. Hiszen az élet amúgy se
7133  2|                   Mari és a férjük - szinte versenyez abban, hogyan dédel­getheti
7134  9|                   kedves kisasszonyok, az a vért, amelyről még a legmerészebb
7135  5|                 ugyancsak nem lesz közömbös vér­alkatuvá, ha az én, professzori fejtegetésemet
7136 17|                tanácsaimat az emlékezetükbe vésik, hát az alábbi kis kátét
7137  2|                  regény­íróknak, s csak ott vesszük föl előadásunk fonalát,
7138  3|                    össze, s a dologban az a veszedelmes, hogy, ha egyszer megalakult,
7139 13|                 vagy húsz szakácsnőváltozás veszélyének inkább kiteszi magát az
7140 11|                affér távolról se volt olyan vesze­del­mes, amilyennek otthon, a fehér
7141 14|                     beszél a cselédváltozás vesze­­del­méről, mit szólna, ha az irodafőnökét
7142  5|              asszony­korukban talán hasznát veszik): három hűtlenségi vétket
7143  4|                    a legnagyobb szerelem is veszítene pompázó színeiből, ha a
7144 16|               kézszorítások már valamicskét veszíteni kezdenek izgató voltukból,
7145  2|                 húsz, vagy harminc forintot veszített az alsós nevezetü társasjátékban.
7146 10|               amikor az ankét már a hitelét vesztette, száz és száz plauzibilisebb
7147 14|                 ekkor megjelenik a legelső, vésztjósló felleg...~ ~Ne higyjenek
7148  6|              asszony néha lopott pillantást vet a férjére, s alattomos módon
7149 15|               törékeny jószág, de a hatalma vetekedik a királyokéval... A pólyababa
7150 19|                     hangulattal irányozná a vételkedvet, mint most teszi. De a hangulat
7151  5|                        Amikor azt a kérdést vetem föl, hogy mikor kezdődhetik
7152  5|                     közönséges alávalóságra vetemedik, nem igen akad másutt, mint
7153  9|                    szemben, mégis ilyesmire vetemednék, nem utasítja vissza, nem
7154  6|                 felől, néha öntudatlanul is véteni fog ama törvények elleni,
7155 19|                     a költözködésnek ezek a veteránjai, akiknek lelkében törött
7156 12|      egyszer-másszor ravasz oldalpillantást vetettek olvadozó vőlegényükre s
7157 19|                  kirakatok üvegén keresztül vetettem szomjas pillantásokat a
7158  2|                     Kegyetek dobogó szívvel vetik le a selyem utazóköpönyeget,
7159  5|                   veszik): három hűtlenségi vétket minden asszony köteles elnézni
7160  5|             háromszor még a legjobb férj is vétkezik a hitvesi fogadalma ellen.
7161 17|                   úri kisasszonyt feleségül vett?~ ~Ime, ezennel megjósolom,
7162 15|                     méltóságuk már kezdetét vette, hogy a csitri leánytól,
7163 19|                    voltunk bízva, észre sem vettük mindeddig ezeket a rossz
7164 16|                      minit az ujságok nyári vezércikkírói, akik annyi papirt és tintát
7165 19|                  amott a lámpa a villá­­mos vezeték zöld zsinórjával... Itt
7166 14|                     gondviselése a közelébe vezetett. Mihály bácsi, aki a vőlegénynyel
7167 10|                Kegyeteket majd az oltár elé vezetik. Mert a férfiak valamennyien
7168  7|                     így szólván a könyveket vezető angya­lokhoz:~ ~- Az a szegény
7169 12|                 másképp nem, hát a IV., V., VI., VII. vagy VIII. kerületi
7170 19|              vesznek el a meredek hegyhátak viaduktjain, de remegő kis keze már
7171  6|                valahogy, de az arca amolyan viaszbábuszerü női arc... Vajjon hova is
7172 19|                     vagy Marseille aranyos, vibráló melege. Az én szememben
7173 16|              válaszolt, nem pedig a goromba viceházmester, aki káromkodva cipeli el
7174 19|                      Ők csupán a házbért, a viceházmestereket, a költözködés rideg prózáját
7175 17|              cigarettára gyújt, s az összes vicomteokat megszégyenítő nyugalommal
7176  9|                    szalonban, férfiai pedig vidáman tréfálkozva üthetnek agyon
7177  2|                    végzete ilyen bájos és vidámkedvü feleséghez juttatta!~ ~ ~ ~
7178 17|                magába az éltető levegőt s a vidék meg a falu naiv örö­mei­vel
7179 19|                     józan és okos, mint egy vidéki gubacskereskedő. És szolgáljon
7180  2|                     akitől Kegyetek francia vígjátéki, hogy ne mondjam császárimrei
7181  8|                Bármit is mondanak a banális vígjátékírók, a rossz anekdoták és a
7182 17|                kimerült lelküket, s humort, vígságot, vállalkozó kedvet, ruganyosságot
7183  3|                    egynapos menyecskének is vigyáznia kell arra, hogy a házasélet
7184  3|                    önmaguk is féltő gonddal vigyázzanak, nehogy a kelletlenség,
7185  3|                   pillanataira tartogassa s vigyázzon, nehogy e pillanatok megszokottakká,
7186  7|         rezignációval így szól magában:~ ~- Vigye el a kánya, elégedjünk meg
7187 14|                   szakácsnői és szobaleányi viharokba. Végül~ ~9. §. Az asszony
7188 17|               csészéből, - hiába, az alpesi vihart is megszokja az ember, ha
7189  1|                    félre, a csipkedésnek, a vihogásnak, a pajkos nevetésnek szakadjon
7190 12|                    nem, hát a IV., V., VI., VII. vagy VIII. kerületi járásbíróság
7191 12|                     IV., V., VI., VII. vagy VIII. kerületi járásbíróság közbejöttével.
7192  2|                 Mari az előszoba pad­ló­ját vikszeli, ha egy írása azonnal elő
7193 14|                   szobaleány pedig a rendes vikszelő táncot lejti az ebédlő parkettjén.
7194 17|                  kék tavak és a zöld hegyek világában. Aki megteheti, okosan is
7195  4|                     a csillogó fehér abrosz világának tiszta harmó­niája, a kedves
7196  3|                      bizalmas voltát, enyhe világát ápolni: ez az asszony gyö­nyörü
7197 10|            izléséből, aki először röpítette világgá a „toujours perdrix” szálló
7198  4|             szükségük van arra, hogy néha a világgal érint­kez­ze­nek, akár úgy,
7199  9|                 érdeke kap­csolódik a külső világhoz, amely őt körülveszi. Olyan
7200  3|                     hasábok, de lángjuk nem világít a szívekbe, nem kelti föl
7201 19|                   tökéletes és a mosókonyha világítása ellen sem emelhető észszerü
7202  2|                  ebédlő küszöbén, e percben világosan érzik, hogy csak most kezdődik
7203 19|                    a miénkbe és egy szelid, világoskék szempár leányos bájjal merült
7204 16|       leg­fontosabbak, hanem a tisztaság, a világosság, a kényelmes és egyszerü
7205  3|                   szívükbe, a családi lámpa világossága jóságos érzéseket költ életre
7206 10|                    az ebédlő derüs melegét, világosságát, meghittségét; vacsora végeztével
7207  9|                     a családi lámpa hófehér világosságban ragyog az ebédlő­asztal
7208 19|            szentimentálisság kipusz­­tult a világtörténelemből. Az érzések nem olyanok,
7209  8|        tiszteletreméltó hölgy nyelvét. És a világtörténet tanuságai szerint akárhány
7210  3|              mellett, a rossz és érzéketlen világtól távol... E szerencsétlenek
7211 19|                     Vasco de Gama s a többi világutazó együttvéve.~ ~Három hét
7212  7|                  ebédlőkben - az ilyen öreg világ­csavargó hol meg nem fordul? - szomoru,
7213  4|           fürdőszoba, gázkályha és villamos vilá­gítás. A szerelmet, még a boldog
7214  6|               áldozatok is vannak e szomoru vilá­gon...~ ~ ~
7215 16|                    burkolt falak, a tiszta, vilá­gos, derüt árasztó, négyszögletes
7216 19|                     látjuk az ebédlő télies vilá­gosságát, hol összebújva lehet olvasni
7217  8|                     az édesmama a konyhában villámokat cikáztat és menny­kövekkel
7218 13|                     Elvégre, ha a gőzt és a villámot szabá­lyozni lehet, miért
7219 19|               ebédlőasztal, amott a lámpa a villá­­mos vezeték zöld zsinórjával...
7220  9|                    udvariasságot a túlzásba vinniök, mert valamint a tökéletesen
7221  2|           keringőtáncosokat küldtél, s néha virágbukétákhoz, Kugler-cukrokhoz is juttattál. -
7222 15|           megtaní­tani, ma ragyogó szemmel, virággal a gomblyukában foglalja
7223  4|                     ebédlő asztala mellett, virágillat közt, a gázkályha szomszédjában,
7224  1|                    tűzhelyhez, ahol illatos virágként bántak vele... Most egészen
7225 19|             kivánságát és csodálatos havasi virágok pompáznak a table d’hote-terem
7226 19|                   morzsákat, poharakat, pár virágot vagy gyümölcsöt. Egy csinos
7227  1|                          Kisasszonyok, szép virágszálak, édes, bohó, álmadozó gyermekek:
7228  8|                     el magától azt a szende virágszálat, akivel a maga házát fölékesítette.
7229 16|                    ahol még ingyen is lehet virág­zó fákat látni, s ahol a házmester
7230  8|                 otthon parancsolni, a saját vircsaftjában.~ ~Hasonlóképpen a helyzet
7231 12|                   ház feje, a város legelső virilistái közé tartozott s hogy a
7232 10|                akárhányszor könnyes szemmel virrasztott a hálószobában, míg korhely
7233  2|                  kis hálós ágyacskám fölött virrasz­tottál, aki megengedted, hogy mindig
7234  1|                Fiatalok vagytok, az arcotok virul, miért nem gondoltok hát
7235 17|                 objektiv igazság talaját. A viruló, egészséges menyecske, aki
7236 15|                     orrán hatalmas ókulárét visel, óvatosan bekukkant az ajtó
7237 15|           tövis­koszoruját is panasz nélkül viseljék, csakhogy a gyermek fogékony
7238 17|                     mulatván, - szabadabban viselkedhessenek, mint a nagyváros falai
7239 11|                  benne, vagyis helyesebben: viselkedjenek mindig úgy, mintha nagyságának
7240  6|                  pillanatban a meleg trikót viselő Bayard is lopva fölkacsint
7241 16|                   alatt nőnek ki a düledező viskók helyén. A mozaik-kővel kirakott
7242 19|                      de remegő kis keze már visszaadja a bizalmas szorítást és
7243 13|                     múltak ködéből hirtelen visszacsillan eléje ama juliusi napok
7244 13|                     az öreg Reaumur galádul visszaél hivatalos hatalmával, a
7245 19|                    téli coaks-kérdés felől. Visszaemlékezések gye­rekkori udvarlásokra,
7246 10|               természetesen nem igen tudnak visszaemlékezni, mert apa fiatalságában
7247  7|                     színházban nem fordítja visszafelé a gukkerjét, amikor a primadonna
7248  5|             megőszült tanítómester szavaira visszagondol.~ ~Azt tanácsolni, hogy
7249  7|                     vallotta. Akadtak, akik visszaköltözködtek az édes mamához, mert a
7250  5|                    nem ok, hogy a menyecske visszaköltözzék a szüleihez. Sírja ki magát
7251 17|                     meg­csökkent energiáját visszanyerje. De arról, hogy a fürdőzés
7252  9|                 legmerészebb illetlenség is visszapattan.~ ~A rendes látogatási idő
7253  5|                   Ez a részlet, tudom, hogy visszataszító; és mégis kell, hogy beszéljek
7254  4|                   édesebb a tűzhelyhez való visszatérés. Vagyis magyarán: a házasoknak
7255 19|                    és félénk mosolyában már visszatükröződik olykor a jövő minden reménye
7256  6|                  tölti el, amíg sértődötten visszavonul egy homályos sarokba, vagy
7257  9|                 mert valamint a tökéletesen visszavonuló házasokat általá­nos ellenszenv
7258  7|                  egyszer vagy másszor, majd vissza­fordítja pillantását mihamarább oda,
7259 18|                  most, hogy az előadásaimra vissza­­­pillantok, s le akarok szállani a
7260 15|             hangulatát minde­nüvé magunkkal visszük. Nézzék a rideg férfiút,
7261 14|                     a nyilvánosságra kerülő viszály és pörlekedés.~ ~6. §. A
7262  7|                   primadonna kissé túlzásba viszi a színésznői decolletage
7263  9|                      amely a látogatást nem viszonozza, a legnagyobb gorombaságot
7264  9|               azokat, akik a látogatásunkat viszonozzák. Ekkor már megállapít­hat­juk
7265 16|              gye­rekjáték volt ama jegyesek viszontagságaihoz képest, akik a nagyvárosban,
7266  2|                 hogy önöket asszonyi életük viszontagságaira előkészítse, ha egy-egy
7267  7|                  vagy nyolc hónap múlva fog viszontlátni. Aztán egy éjjel, amikor
7268 18|                  válópört.~ ~Cigaretta. Sok vita folyt már abban a kérdésben,
7269  7|                abszolut  férjek létezését vitatják, bátor vagyok a követ­kező
7270  6|                 rendes klubomban csevegnék, vitatkoznám a régi bará­taimmal?~ ~Viszont
7271 19|                    így szólt hozzám:~ ~- Ne vitatkozzunk tovább, mert ön nagyon szentimentálissá
7272  7|              amelyet az abszolut férfihűség vitatóihoz intézni akarok. Vajjon akad-e
7273 11|                  mint a Garay János obsitos vitéze. Szó sincs róla, ő mindenképp
7274  8|             vérengző bestia fejére, elszánt vitézek, akik egymaguk szembeszálltak
7275 19|                   józan és reális, akár egy vitorláshajó kapitánya, ne higyje, kisasszony,
7276 14|                 élet édes idilljébe először vitte bele a rosszkedv és a keserűség
7277 17|                     falu, ahová a kultúra e vívmányai még nem hatottak el, ugyanazt
7278  7|                utasostul és patkányostul, a víz alá merül. Csak ketten menekülnek
7279  2|                     a hadmentességi adót, a vízdíjat, a házmesterpénzt, s hogy
7280 10|                   mint a pontynak a fo­lyam vize; s az okos asszony mindössze
7281  3|           boulevárdokra, vagy Velence sötét vizeire elszökteti, mindig a gáncs
7282 17|                   fák alatt kóboroljon, kék vizek partján szívja magába az
7283  7|                 csak a nap korongja a távol vizekből föl nem bukkanik. A bájos
7284  1| Chopin-interpretációra áhitozik, a fürdőben vízfolyásként csevegnek a francia pincérrel,
7285 15|                  partjáról, ahol nádfödeles vizimalmok zakatolnak... A tanítómester
7286  9|                 járunk el, amikor a köteles viziteket már megtettük s fogadtuk
7287  9|                     legintimebb barátait. A vizitelésnek ez a fajtája legföljebb
7288 14|            kisasszonyok, hogy e kérdést nem vizsgálták meg köze­lebbről, mert ha
7289  5|              sikerrel tette le az érettségi vizsgát a zöldfa-utcai leánygimnáziumban.
7290 19|                     a kályhák jól fűlnek, a vízvezeték tökéletes és a mosókonyha
7291 19|                    valaha a szép Jeruzsálem völgyében, akár én a Duna partján
7292 15| gyöngyvirághangulatu szellői, amelyek távol völgyekből indulnak ki rejtelmes útjukra,
7293 19|                 szívünk hálával telik meg a vörösorru, haragos férfiu iránt, mert
7294 12|                   amelyek a batisztból vagy voil de lain-ből való remekműveket
7295 13|                    műveiben, a sze­­rel­mes vőlegény nem ír felőle a leveleiben
7296 14|               vezetett. Mihály bácsi, aki a vőlegénynyel a hivatalos megkérés előtt
7297 12|           oldalpillantást vetettek olvadozó vőlegényükre s titokban azt gondolták:~ ~-
7298  2|                   az édesmamájára, akinek a vőle­­gény már a legelső pillanattól
7299 19|                 éjszakán át. Hogyan, hát mi volnánk a rideg, cinikus, unott
7300 19|                    vagy még édesebb valóság volt-e az elmult napok története,
7301  6|                   járunk az utcákon, holott voltaképp semmi közünk egymáshoz?
7302  4|            mámorosan súgja:~ ~- Olyan bájos voltál, mint egy francia hercegnő,
7303  6|               legjobban, - végre én is csak voltam valaha fiatal! - hogy a
7304  1|                  függetlenségét, felelőtlen voltának minden kényelmét föláldozza,
7305  8|                    félelmet nem ismerő hősi voltára.~ ~Már Herodotosz följegyezte
7306  3|              közönségessé váljék. Graciózus voltával hódítsa meg a férfit, finom
7307 19|                    e drága órák illuzióját. Volta­kép­pen talán nem is a te banális
7308 16|                   veszíteni kezdenek izgató voltukból, amikor a mámor legelső
7309 19|              boldogtalanságunkat, elhagyott voltunkat siratjuk; mindezt magunkban,
7310  4|                     új hószem tapad, akként von maga után egyetlen zsúrvendég
7311  8|                  föl a felesége jövendőbeli vonásait. A szüntelen pattogó anyós
7312  6|                 puszta rokonszenv száz apró vonását következetesen összetévesztik
7313 19|                   széléről néztem az induló vonatokat és a kirakatok üvegén keresztül
7314 14|                     hallgatta a háztartásra vonat­kozó intim részleteket, s az
7315 14|                   alatt az asszony duzzogva vonul be a legbelső szobába, a
7316  4|                        a házasok ma már nem vonul­hatnak félre a világ elől, mint
7317  4|                  kell, hogy jelentse, hanem vonzalmamat és megbecsülésemet is az
7318 16|                    lakás. Néhány finom nipp vonzóan és bájosan hat ránk, de
7319 18|                  érdemes témáról: ez sokkal vonzóbb, mint a francia szakács
7320  5|                 Ararát hegye. Elvégre is, a vonzódás, vagy hogy messzebb menjünk:
7321  4|                     színházbajárás báját és vonzóerejét. Nem térek ki arra, hogy
7322  3|                   jókedvvel mindig megújuló vonzóerővel látja el, ha­nem önmaguk
7323  8|                     intimitásaiba. Gyermeki von­zalma a régi tűzzel loboghat iránta,
7324 12|                   egyenes arányban állott a Wertheim-szekrénye tartalmával. Ilyen körülmények
7325 19|                    és utána. Mióta a fiatal Werther deklamálásán minden könnyüket
7326 16|                butor szebb, mint az imitált XV-ik Lajos korabeli. A törékeny,
7327 15|                  ahol nádfödeles vizimalmok zakatolnak... A tanítómester ma kissé
7328 19|                    repülő vas­kigyót, amely zakatolva tünt el a töltés ösztövér
7329 12|                    helyzethez illő zsaket-, zakkó-, redingot-, frakk- és smo­­king
7330  9|                      mert az önző, a magába zárkó­zott, a saját boldogságában telhetetlen
7331 17|                   ha egy nyári reggel angol zárt tesznek a naftalinos lakás
7332  9|                  sérti meg, sőt nem is ejti zavarba a tolakodót, egyszerüen
7333 19|                     doktorát? Látja, őt nem zavarja érzés, hacsak az nem, hogy
7334 19|         távíróoszlop drótjai. A doktort nem zavarják a hangulatok, mert ő nem
7335 19|                   fejükkel. És ő kipirulva, zavartan fogja lehúzni kicsiny kezéről
7336 17|              hónapokat, ahol a gyógydíj- és zenedíj intézményét ismerik. Némely
7337 15|           rózsa­bukétákról, ábrándos éjjeli zenékről álmodott, sok száz és száz
7338 19|               lelkek faja, akik a táncot, a zenét, a jóbarátságot kitalálták.
7339  7|                     ajka oly talpra­esetten zengi: alapjában véve bizony egyikük
7340  8|             szakácsnő - mint a nép ajka oly zengzetesen mondja: - nem pariroz. Vagy
7341 10|                 áhítozni fog a felhő vagy a zivatar után. A férjek kimenője
7342  8|                 akárhány kisiklott házasság zökkent már vissza a rendes kerékvágásba,
7343 17|                   minden áldott esztendőben zöldelő fák alatt kóboroljon, kék
7344 19|                 vánkosunkba, míg a verőfény zöldes fénysugarakkal ékesíti a
7345  5|                   le az érettségi vizsgát a zöldfa-utcai leánygimnáziumban. A grófné,
7346 19|               szégyenkezve valljuk be, hogy zokogni szeret­nénk, s hullámzó
7347  6|                  szeretetreméltó affektálás zománca alól, az első láz elmultával
7348 19|             nefelejtsekkel, amelyek törökös zománcot adnak nekik, egy szőlőlevélalaku
7349 17|                    estig a gyógyudvarban, a zongora-teremben vagy az eszplanádon kószál.
7350  1|                    lehet; jókedvüen ülnek a zongorához, ha egy ismerősük tökéletes
7351 19|           souper-csárdást és nem játszaná a zongorán Leoncavallót, mert táncról
7352 19|                Leoncavallót, mert táncról s zongoráról semmitse tudna. A színház
7353  2|                     számvetés tudományán, a zongorázáson, a háztartástanon és az
7354 10|                      mindig lesz; egyszer a zord hivatalfőnök, aki sürgős
7355  9|                   nagy ismerői, elérkezik a zordon téli este, amikor odakünn
7356 12|                   megvolt a helyzethez illő zsaket-, zakkó-, redingot-, frakk-
7357 19|                    kandikálnak be az elzárt zsaluk hasadékán. Nem tudjuk, édes
7358 19|               Tavasz végén, amikor a bezárt zsalukon át erős naftalináramlatok
7359 17|                bevallhatjuk, hogy a kőszívü zsarnoknak ez esetben föltétlenül igaza
7360  7|                   közben, egy nyári mellény zsebében, gyürött cédulát találtak,
7361 15|                      szégyenkezve letörli a zsebkendőjével... Tudják, hogy mi jutott
7362 10|                 irigyeli. A kimenő csupán a zsilip legyen, amelyen át a meggyülemlett
7363 19|               lámpacsön­­gető villamos zöld zsinórját. És novellailag lévén fegyelmezve
7364 19|                     villá­­mos vezeték zöld zsinórjával... Itt a hintaszék, ahol
7365 14|              durcásan elkisérték Kegyeteket Zsófi, Mili, Leontine, vagy Mariska
7366 18|                  Azt se feledjék el, hogy a zsúr nem falusi lakodalom, s
7367  9|              táplált érzéseknél. Kerüljük a zsúr-asszonyokat, vagyis azokat, akik mindenütt
7368  4|                 meghívást, s az úgynevezett zsúrelőjegyzési kalendáriumra ma már épp
7369 18|                     azt, hogy a mi szokásos zsúrjainkkal is rokonszenvezek. A páratlan
7370 16|                 cserélni a téli évad összes zsúrjait. De ha a férj foglal­kozása
7371 16|                   színházba és a barát­nőik zsúrjára... Bizonyára nehéz tehát
7372 12|                      a cselédkérdés, vagy a zsúrkérdés. Neki mindaddig ez a részlet
7373 18|             asszonyok számára teremtette.~ ~Zsúrok. Hiába ironizálják ki a
7374  4|                   Nem is beszélek ezúttal a zsúrokról, ahol a legtöbb jelenlévő
7375  4|               akként von maga után egyetlen zsúrvendég száz és száz ujabb zsúrvendéget.
7376  4|               zsúrvendég száz és száz ujabb zsúrvendéget. Budapesten például számtalan
7377  9|                     anélkül, hogy felületes zsúrvirággá legyen; amely gyönyörű­séggel
7378 15|                külső formaság volt, a kövér Zsuzsa tetszése szerint hamisította
7379 15|                    ki a konyhapénzt a kövér Zsuzsának, először fújtak szakértőleg
7380 15|                     nyakát elvágja? A kövér Zsuzska ezt szólítja nagyságos asszonynak?
7381 17|             izgalmai közt rongálja amúgy is züllött idegeit, tényleg jól esik,
7382 19|                     éjjeli hallgatás szinte zúg. Az ember lelkén hirtelen
7383  5|              fejezetet a grófi palota egyik zugában, s ő is azon fogja törni
7384 19|      mozgal­masságában. Mások a Svábhegy, a Zugliget magas pontjain élvezték
7385 16|                   földíszítése, a kényelmes zúgok, a csecsebecsék, a nagyobb
7386 11|                   hős tányérjára a legszebb zúzákat és csirkecombokat...~ ~Óh,


10-dokto | dolga-forma | forra-jaras | jarat-lebeg | leben-nyakk | nyala-szegy | szeka-valo­ | valta-zuzak
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License