IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] ----- ----- ----- a 2284 abauji 1 abba 2 abbahagyta 2 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 2284 a 755 az 665 hogy 416 és | Szomaházy István Az elvált asszony Concordances a |
Rész
1 1| A zenekar hangolni kezd.~ ~ 2 1| zenekar hangolni kezd.~ ~A márványos folyosókon, melyeknek 3 1| méltóságos tengernek látszott a lassan hömpölygő Duna vize, 4 1| lassan hömpölygő Duna vize, a drága, süppedő, piros szőnyegeken, 5 1| szőnyegeken, melyek az ülésterem, a társalgók, a dohányzók, 6 1| ülésterem, a társalgók, a dohányzók, a miniszteri 7 1| társalgók, a dohányzók, a miniszteri fogadószobák 8 1| ott szorongatta zsebében a levelet, melynek alapján 9 1| foglalhatott helyet, tegeződhetett a miniszterekkel és a nagybirtokosokkal, 10 1| tegeződhetett a miniszterekkel és a nagybirtokosokkal, s az 11 1| védelme alatt üzenhetett hadat a fönnálló jogrendnek; a többi 12 1| hadat a fönnálló jogrendnek; a többi a kiváltságosokkal 13 1| fönnálló jogrendnek; a többi a kiváltságosokkal való együttlét 14 1| együttlét örömeit élvezte, a hűséges, együttérző gibic 15 1| együttérző gibic örömét, akit a nagy sikerek láza még magánál 16 1| sikerek láza még magánál a játékosnál is jobban átjár... 17 1| rablókalandokat mesélt; a széles arcok fölött sűrű 18 1| szivarfüst gomolygott, s a levegő hangos zsibongással 19 1| zsibongással volt tele, mintha a kortestanyák elcsöndesült 20 1| most itt támadt volna föl a dunaparti palota oszlopai 21 1| ötödfélszáz képviselőnek majdnem a fele új, részben ismeretlen 22 1| akik mindaddig Pesten és a vidéken ügyvédeskedtek, 23 1| kurta zekékben rándultak ki a falusi névnapokra, vagy 24 1| szolgáltattak igazságot a parasztoknak. Most mindannyian 25 1| körüljártatták szemüket a márványtól és aranydiszitésektől 26 1| erdélyiességgel, másutt a Dunántúl szélesre taposott 27 1| szélesre taposott nyelvén, mely a Bakony és a zalai hegyek 28 1| nyelvén, mely a Bakony és a zalai hegyek levegőjét hozta 29 1| hegyek levegőjét hozta ide a gótstílü palotába. Pompás, 30 1| akár két nappal ezelőtt a vidéki vendéglő különszobájában. 31 1| váltották meg belépőjegyüket a parlamentbe, távolabb ezüstszakállas 32 1| simogatták kövér kezüket, míg a szines ablakok mellől egy-egy 33 1| kissé gúnyos mosolygással, a hullámzó embererdőt. A tömegben 34 1| a hullámzó embererdőt. A tömegben föltünt néhány 35 1| leány, akit kiváncsisága a buffetből vagy a gyorsírók 36 1| kiváncsisága a buffetből vagy a gyorsírók műhelyéből hozott 37 1| műhelyéből hozott ide, s a zöldatillás teremszolgák 38 1| kissé megzavarodva állott a függönyös kijáróknál. Az 39 1| vérét lángra gyujtotta, csak a régiek álltak nyugodtan 40 1| régiek álltak nyugodtan a lobogó izgalmak hullámverésében, 41 1| immár negyven év óta tagja a képviselőháznak, fáradtan 42 1| képviselőháznak, fáradtan bóbiskolt a baloldali folyosón, mások 43 1| meg kabátjuk belső zsebét. A megbizólevelet keresték. 44 1| vonult át arcukon, mert a drága okirat, istennek hála, 45 1| sértetlenül ott pihent a szívük fölött...~ ~Egy-egy 46 1| hírü politikus tünt föl a látóhatáron, aki az elnöki 47 1| aki az elnöki irodába vagy a buffet-be sietett, s barátságos 48 1| élclapokból ismert körszakállát, a közoktatásügyi miniszter 49 1| közoktatásügyi miniszter sasorrát, s a honvédelmi miniszter kedélyes 50 1| embonpointját megpillantották; a vidékieket - akik közül 51 1| közül túlnyomó számban volt a kormánypárti - ez a látvány 52 1| volt a kormánypárti - ez a látvány annyira föllelkesítette, 53 1| sokan éljenezni kezdtek. A miniszterek ijedten, tréfás 54 1| szemük, melyben még ott égett a multheti diadal öröme, rácáfolt 55 1| az elhárító gesztusra, s a szeretet és hála melegével 56 1| egyszerre csönd támadt: a miniszterelnök magas alakja 57 1| miniszterelnök magas alakja megjelent a jobboldali folyosó végén. 58 1| vértanu-pillantással adta át a szolgának, aki két lépésnyiről 59 1| attasékorabeli hóditásainak glóriája, a legendás párisi korszak, 60 1| legendás párisi korszak, amikor a nagykövetség szinte történelmivé 61 1| még most is ott függött a vidéki nagymamák szalonjaiban), 62 1| nagymamák szalonjaiban), de a kor, fájdalom, őt is megrokkantotta: 63 1| megrokkantotta: néha behunyta a szemét, mintha a gyalogjárás 64 1| behunyta a szemét, mintha a gyalogjárás kínokat okozna 65 1| oly temérdek dolgot adott a szívének... De energiája, 66 1| szeretetreméltósága most is a régi volt, s szemével, melynek 67 1| akik közelébe jutottak. A parlamentben az volt a babona, 68 1| A parlamentben az volt a babona, hogy a politikánál, 69 1| parlamentben az volt a babona, hogy a politikánál, melyet a kormány 70 1| hogy a politikánál, melyet a kormány követ, sokkal inkább 71 1| összetartja az uralkodópártot a miniszterelnök szeme, mely 72 1| csodálatos erővel hat még a lázadókra is...~ ~A folyosón 73 1| még a lázadókra is...~ ~A folyosón egy pillanatra 74 1| támadt: mindenki abbahagyta a beszélgetést, s szinte önkéntelenül 75 1| önkéntelenül beleilleszkedett a sorfalba, melynek mentén 76 1| sorfalba, melynek mentén a mosolygó miniszterelnök 77 1| hajszál hiányzott, hogy a rajongók, akiknek legnagyobb 78 1| köszönhette új pozicióját, a vállukon nem hordozták körül 79 1| vállukon nem hordozták körül a palotában, melynek e pillanatban 80 1| pillanatban korlátlan ura volt. A miniszterelnök, mint egy 81 1| végighordozta tekintetét a sokaságon, barátságosan 82 1| friss anekdotát, melyet a Ház öreg tréfamesterei a 83 1| a Ház öreg tréfamesterei a vidékről hoztak föl számára, 84 1| hódoló embergyűrű vett körül. A vidéki szolgabirák, akik 85 1| rideg aktákon találkoztak a nevével, a birtokosok, akik 86 1| aktákon találkoztak a nevével, a birtokosok, akik a kaszinóban 87 1| nevével, a birtokosok, akik a kaszinóban hajnalig vitatkoztak 88 1| gúnyosan lekicsinyelték a pertárban, most valamennyien 89 1| egyszerre átérezték volna a történelmi pillanat fontosságát, 90 1| először álltak szemtől-szembe a miniszterelnökkel. Most 91 1| izgalomtól reszkettek, s a szívük megdobbant a tudattól, 92 1| reszkettek, s a szívük megdobbant a tudattól, hogy a maguk kicsiny, 93 1| megdobbant a tudattól, hogy a maguk kicsiny, szürke, jelentéktelen 94 1| láthatatlan közösségbe lépett a nagy emberrel, akinek vállán 95 1| kérdezték maguktól halkan a kis vicinális politikusok, 96 1| eddig dörgő hangon beszéltek a zöld asztalnál, akik elméletben 97 1| elméletben semmibe se vették a tekintélyeket, de most egyszerre 98 1| nyert kielégítést, mert a miniszterelnök, rövid tanácskozás 99 1| után, udvariasan átsietett a baloldali folyosóra, anélkül, 100 1| közül megszólított volna. A pártvezérek, akik az ülésteremben 101 1| hazaárulónak nevezték, itt, a fórum kuliszái közt, majdnem 102 1| lelkesen fogadták, mint a saját pártja: mindannyian 103 1| választások leírásával, a botrányok tarka gyüjteménye 104 1| gyüjteménye látott napvilágot a tudósításokban és a táviratokban, 105 1| napvilágot a tudósításokban és a táviratokban, melyek a 106 1| a táviratokban, melyek a választásokról hírt hoztak, 107 1| választásokról hírt hoztak, de a miniszterelnök magánszemélyével 108 1| volna minden vád: ezeken a nyájas arcokon még nyoma 109 1| arcokon még nyoma sem volt a haragnak, mely az ellenzéki 110 1| országon végigreszketett. A politikáról itt egyáltalában 111 1| udvarias bókokat mondott a miniszterelnöknek, sokan 112 1| pompás arcszínéről, mintha a lefolyt hetek alatt az lett 113 1| hetek alatt az lett volna a legnagyobb gondjuk, hogy 114 1| legnagyobb gondjuk, hogy a miniszterelnök három kilóval 115 1| És az új emberek, akik a falusi korcsmák udvarán 116 1| baritonhangon jelentették ki, hogy a kormány feje gyáván eladta 117 1| önkéntelenül meghajtották a fejüket, mikor a szomoru 118 1| meghajtották a fejüket, mikor a szomoru és rokonszenves 119 1| áruló elhaladt előttük...~ ~A fekete tábla mellől, ahol 120 1| tíz-tizenöt percig némán nézte a különös színjátékot, mely 121 1| különös színjátékot, mely a szemei előtt lejátszódott. 122 1| megtestesülése volt annak a vasárnapi, falusi elegánciának, 123 1| falusi elegánciának, mely a méhészegyleti teke-partiek 124 1| notabilitásait jellemzi. A fiatalember mozdulatlan 125 1| gúnyosan megrándult, s amikor a miniszterelnök hirtelen 126 1| Oly impertinens volt ez a tekintet, hogy a kegyelmes 127 1| volt ez a tekintet, hogy a kegyelmes úr egy másodpercig 128 1| másodpercig rajta felejtette a pillantását. Az ismeretlent 129 1| Az ismeretlent azonban ez a figyelem nem hatotta meg; 130 1| így szólott magában:~ ~- A parlamentben volnék, az 131 1| ellenzék táborában? Óh nem, ez a versaillesi park és ez a 132 1| a versaillesi park és ez a bicegő férfi a napkirály 133 1| park és ez a bicegő férfi a napkirály ő felsége...~ ~ 134 1| felsége...~ ~Vajjon ki volt ez a vakmerő legény, aki ennyire 135 1| célokat, melyek őt is, mint a többieket, odavonzották 136 1| többieket, odavonzották volna a hatalmas férfi udvarába? 137 1| hizelkedőnél, aki foga fehérét már a legelső pillanatban kimutatta?~ ~ 138 1| Saáry Gézának - így hívták a rövidnadrágost - mindeddig 139 1| alkalma volt ahhoz, hogy a közélet terén szerepeljen. 140 1| töltött néhány esztendőt, s a marosvásárhelyi cenzorok 141 1| kétszer látta életében, s a politikáról, a vezető emberekről, 142 1| életében, s a politikáról, a vezető emberekről, a kulisszák 143 1| politikáról, a vezető emberekről, a kulisszák közt folyó intrikákról 144 1| ujságokban olvasott róluk. A mezővárosban, ahol letelepedett, 145 1| mezővárosban, ahol letelepedett, a papon kívül csupán ő volt 146 1| az intelligens ember; de a parasztok tűzbe-vízbe mentek 147 1| tűzbe-vízbe mentek volna érte, s a megye székházában aggódva 148 1| akárhányszor váratlanul fölforgatta a főispán circulusait. Nem 149 1| lelkében nem volna más érzés a hideg józanságnál és más 150 1| józanságnál és más tudomány a legkeserűbb emberismeretnél; 151 1| emberismeretnél; de mikor kortesutján a falvakat végigjárta, a parasztok 152 1| kortesutján a falvakat végigjárta, a parasztok mámorosan kapták 153 1| kisebbségben maradt mellette; a pénzt elfogadták tőle, de 154 1| pénzt elfogadták tőle, de a választás napján valamennyien 155 1| választás napján valamennyien a falusi ügyvédre szavaztak...~ ~ 156 1| Miben állott ereje a szófukar legénynek, akinél 157 1| senkire se illett volna rá a „száraz pipás” elnevezés, 158 1| pipás” elnevezés, melyet a budapesti kávéházak törzsközönsége 159 1| törzsközönsége oly sűrűn használ? A charmeur szónak ez a vidéki 160 1| használ? A charmeur szónak ez a vidéki ügyvéd mindeddig 161 1| még sohasem ölelt senkit a keblére s a szerelmi vallomások 162 1| ölelt senkit a keblére s a szerelmi vallomások technikáját 163 1| technikáját csak azokból a regényekből ismerte, melyeket 164 1| egyszerre végigsüvített a népes folyosókon, s a miniszterelnök 165 1| végigsüvített a népes folyosókon, s a miniszterelnök eltünt a 166 1| a miniszterelnök eltünt a függöny mögött, mely az 167 1| jókedvü raj követte, de a vidéki ügyvéd még egy pillanatig 168 1| egy pillanatig künn maradt a folyosón, s megvetéssel, 169 1| görbülő ajakkal tekintett a fekete-kabátos sokaság után...~ ~ ~ 170 2| Zsófia és Josephine.~ ~A szoba ajtaja halkan fölnyílott, 171 2| ajtaja halkan fölnyílott, s a konyhában, ahol a két öreg 172 2| fölnyílott, s a konyhában, ahol a két öreg nő még mindig bóbiskolva 173 2| kérdezte csodálkozva.~ ~A vén kisasszonyok nyájasan 174 2| kisasszonyok nyájasan néztek rá a forróvizes dézsa mellől.~ ~- 175 2| tudjuk. Ki tartaná rendben a háztartást, ha a tyúkokkal 176 2| rendben a háztartást, ha a tyúkokkal térnénk nyugovóra? 177 2| talán valamit parancsolni a képviselő úrnak?~ ~- Teát 178 2| hogy találok spirituszt a konyhai kredencben. Magam 179 2| vásárolni, nemhiába, hogy ez a lármás nagyváros egészen 180 2| megzavarta az eszemet...~ ~A fiatalember, aki a szorgalmas 181 2| A fiatalember, aki a szorgalmas vén kisasszonyokat 182 2| Saáry képviselő volt, a két öreg hölgy pedig Mozgay 183 2| kora reggel nyakába vette a várost, megállt minden cédulás 184 2| melynek tisztasága már a legelső pillanatban bizalmat 185 2| bizalmat keltett benne. A két hölgy némi büszkeséggel 186 2| büszkeséggel mutatta meg neki a hófehér ágyat, az időtől 187 2| kikefélt zöld ripsz-kanapét, a himzett terítővel letakart 188 2| sublád ódon díszedényeit, s a himzett pamutdinnyét, mely 189 2| névjegytartó szomszédságában állott a háromlábu asztalon. Tipikus 190 2| fölött függő olajnyomaton az a jelenet volt megörökítve, 191 2| és kényelmesnek találta a helyiséget, s némi alkuvás 192 2| arra az áldozatra, hogy a szobát huszonnyolc forintért 193 2| skatulyáját, s miközben a két öreg kisasszony előzékenyen 194 2| előzékenyen segítségére volt a kicsomagolásnál, mindjárt 195 2| nagyon szívesen venné, ha a petróleumra vonatkozólag 196 2| megegyezni sikerülne.~ ~- A képviselő úr itthon akar 197 2| minden este? - kérdezték a hölgyek leplezetlen bámulattal.~ ~- 198 2| leplezetlen bámulattal.~ ~- Hát a pesti emberek az utcán töltik 199 2| Josephine kisasszony, aki a két öreg lány közül elevenebbnek 200 2| országgyűlési képviselők, akiktől a haza joggal elvárhatja, 201 2| joggal elvárhatja, hogy a nép előtt éjszaka is mutatkozzanak.~ ~- 202 2| És hol van éjszaka a nép?~ ~- Óh, ne tessék úgy 203 2| tudná! Hol másutt, mint a kávéházakban, a mulatóhelyeken 204 2| másutt, mint a kávéházakban, a mulatóhelyeken és az orfeumokban, 205 2| muzsikálnak és pezsgőznek. A képviselő urak - én legalább 206 2| tanulmányozhatják nyugodtan a főváros közviszonyait...~ ~ 207 2| bennünket, mi majdnem minden nap a színházba járunk...~ ~- 208 2| Annyira szeretik a színházat?~ ~A két vénleány 209 2| szeretik a színházat?~ ~A két vénleány titkolózva, 210 2| tekintett egymásra.~ ~- Mi nem a színházat szeretjük, - mondta 211 2| mondta Josephine.~ ~- A színdarabok kedvéért akár 212 2| akkor miért mennek mégis a színházba?~ ~Josephine letette 213 2| Josephine letette kezéből a tollseprőt, mellyel az új 214 2| lakó kicsomagolt könyveiről a port leverte.~ ~- Ő nem 215 2| folytatta rejtelmes arccal a másik leány.~ ~- Mit nem 216 2| tudok? - szólott elképedve a képviselő.~ ~Josephine szeme 217 2| szeme csakúgy ragyogott a jókedvtől.~ ~- Tetszett 218 2| alamuszi pillantással.~ ~- A híres színésznek? A legnagyobb 219 2| A híres színésznek? A legnagyobb magyar szerelmes 220 2| magyar szerelmes színésznek? A boldog férfiunak, akibe 221 2| rokonságban Mozgay Sándorral?~ ~A két öreg dáma megint lopva 222 2| hatásvadászattal Josephine.~ ~- A testvéröcsénk, - folytatta 223 2| fizettük érte az iskolapénzt a szinésziskolában. Addig, 224 2| szinésziskolában. Addig, míg a diplomát meg nem kapta, 225 2| diplomát meg nem kapta, a másik szobát is kiadtuk, 226 2| szobát is kiadtuk, s magunk a konyhában laktunk, mert 227 2| konyhában laktunk, mert a tanulás nagyon sok pénzbe 228 2| Nagysádékat?~ ~Josephine megrázta a fejét.~ ~- Mi hála istennek 229 2| nem szorultunk rá, mert mi a kézimunkánkból is fejedelmileg 230 2| De különben sincs abban a helyzetben, hogy bennünket 231 2| tetszik tudni úgy-e, hogy ő a legelegánsabb férfi Budapesten? 232 2| mindenki megfordul utána, a Belváros minden kirakata 233 2| utána sompolygunk, hogy a hölgyeket nézzük, akik az 234 2| messziről látják?~ ~- Óh nem, a színpadon is látjuk, hiszen 235 2| sohase látogatja meg?~ ~A két leány összecsapta a 236 2| A két leány összecsapta a kezét.~ ~- Jó isten, hogy 237 2| vagyunk és hogy nekünk még a jégeső se árt meg; mit keresne 238 2| irulunk-pirulunk boldogságunkban a másodemeleti zártszéken...~ ~ 239 2| Hálásan emelték szemüket a téglaszínű plafond felé, 240 2| felé, melynek irányában a jó istenkét képzelték, 241 2| istenkét képzelték, de a képviselő nem osztozott 242 2| hanem komolyan megcsóválta a fejét és így szólott a rajongó 243 2| megcsóválta a fejét és így szólott a rajongó vén kisasszonyokhoz:~ ~- 244 2| idejönnie, hogy Nagysádéknak ezt a dolgos kezét megcsókolja... 245 2| is hozzá semmi közöm...~ ~A két leány duzzogva vonult 246 2| kritizálta meg ily csunyán a legnagyobb magyar színészt. 247 2| színészt. Josephine-nak az volt a véleménye, hogy a falusi 248 2| az volt a véleménye, hogy a falusi embertől nem szabad 249 2| elismerőleg tette hozzá, hogy a szája ugyan rossz, de a 250 2| a szája ugyan rossz, de a jelleme kifogástalan, mert 251 2| záporeső esik, pontosan hazatér a hónaposszobájába.~ ~- Tudod, 252 2| egész petróleum kiégett nála a lámpából? - szólott a derék 253 2| nála a lámpából? - szólott a derék Zsófia, aki a szobát 254 2| szólott a derék Zsófia, aki a szobát délelőttönként tisztogatni 255 2| kelt...~ ~Amint látnivaló, a két öreg kisasszony nem 256 2| róla, hogy nem tartozik a lumenek közé. Ők, akik huszonkét 257 2| adtak ki hónapos szobákat a vidékről fölkerült ifjúságnak, 258 2| méltán voltak büszkék arra a tudományukra, hogy mindenkinek 259 2| tudományukra, hogy mindenkinek a veséjébe látnak. „Bennünket 260 2| helyeslőleg bólintott hozzá.~ ~A két öreg dáma, aki életében 261 2| öreg dáma, aki életében még a légynek se vétett, s akiktől 262 2| egy kalandor szökött meg a házbérrel és a készpénzkölcsönökkel, 263 2| szökött meg a házbérrel és a készpénzkölcsönökkel, ravaszul 264 2| hogy fenékig belelát ennek a nagy, forrongó, szívtelen 265 2| forrongó, szívtelen városnak a lelkébe, holott, még a szenesember 266 2| városnak a lelkébe, holott, még a szenesember lelkébe se láttak, 267 2| varrógépügynök feleségével üldögéltek a vaskorlátos folyosón. És 268 2| csoda, hiszen Nagysádék a kedves öccsük révén a legelőkelőbb 269 2| Nagysádék a kedves öccsük révén a legelőkelőbb társaságokba 270 2| kérdezte Zsófia hajnalonként a testvérétől, aki bekötött 271 2| aki bekötött fejjel főzte a kávét, míg ő az albérlő 272 2| ilyenkor tünődve rázta meg a fejét, s így válaszolt:~ ~- 273 2| szegénykének attól tartani, hogyha a vízbe esik, hát a nagy esze 274 2| hogyha a vízbe esik, hát a nagy esze miatt elmerül. 275 2| miatt elmerül. Ami pedig a modorát illeti, hát bizony 276 2| fogják sok szavát hallani a képviselőházban...~ ~A két 277 2| hallani a képviselőházban...~ ~A két öreg kisasszony ezután 278 2| akkor se lobbanna lángra, ha a legszebb leány kacérkodnék 279 2| volt szerelmes, - mondta a szentimentális Josephine, 280 2| szentimentális Josephine, aki már a világ valamennyi piroskötéses 281 2| fekete cúgos cipőjét, míg a konyha egyszerre megtelt 282 2| konyha egyszerre megtelt a frissen főzött kávé illatával. 283 2| főzött kávé illatával. És a leányok most megnyugodva 284 2| most megnyugodva ültek le a tisztára súrolt asztal mellé, 285 2| asztal mellé, s mialatt a forró kávét kanalazták, 286 2| emberismeret tudományából! Ez a ti szürke, unalmas, száraz 287 2| merülhetne az eszétől, ha a vízbe esnék, mert több az 288 2| több az esze, mint annak a sok nagyhangúnak együttvéve, 289 2| nagyhangúnak együttvéve, aki a miniszterek udvarában lebzsel. 290 2| ennek még sok szavát hallani a képviselő urak! És az se 291 2| pénztelenség miatt eszi a hideg vacsorát és gyávaságból 292 2| itthon minden este, - ez a száraz pipás nem tartozik 293 2| tartozik azok közé, akik a félelmet ismerik. Ami pedig 294 2| illeti, hogy nincs érzéke a szerelem iránt, - hát attól 295 2| eltörpülnek mellette...~ ~A láthatatlan lény azonban, 296 2| rövid ideig pihenhettek: a képviselő úr fölébredt és 297 2| és harsányan csöngetett a ruhájáért...~ ~ ~ 298 3| csak egy percig! Nem annak a sárbogárdi Saárynak vagy 299 3| sárbogárdi Saárynak vagy te a fia, aki valaha a tolnai 300 3| vagy te a fia, aki valaha a tolnai megyegyűléseken szerepelt?~ ~ 301 3| kártyatermében intézte e szavakat a pártvezér a fiatal képviselőhöz, 302 3| intézte e szavakat a pártvezér a fiatal képviselőhöz, aki 303 3| észrevétlenségben rejtőzhetett el a politikai statiszták soraiban. 304 3| politikai statiszták soraiban. A klub mostanában szokatlanul 305 3| váratlanul nagy számban kerültek a parlamentbe, teljes számban 306 3| teljes számban ott sürögtek a kibukottak is, akik a pótválasztásoktól 307 3| sürögtek a kibukottak is, akik a pótválasztásoktól még 308 3| tudósításokat írtak lapjaiknak a pártkör mozgalmairól s a 309 3| a pártkör mozgalmairól s a külső tagok százai, akik 310 3| lelkesedésük hevét hozták ide a forrongó khaoszba. Már kezdtek 311 3| Már kezdtek kibontakozni a jövendő alakulások körvonalai: 312 3| bizakodva jártak föl s alá a termekben, a pártvezér mögött 313 3| jártak föl s alá a termekben, a pártvezér mögött már föltünt 314 3| pártvezér mögött már föltünt a leendő trónbitorló, aki 315 3| mágnás hallgatta szivarozva a demagógok fejtegetéseit, 316 3| demagógok fejtegetéseit, s a névtelen csoportok hullámaiból 317 3| leendő karriérjét egyengette. A Ház még csak formailag alakult 318 3| silhouette-ekként, kirajzolódtak a jövendőbeli viharok szereplői: 319 3| jövendőbeli viharok szereplői: a stréberjelöltek, akik tehetség 320 3| öblös hangot hoztak magukkal a távoli perifériákról, a 321 3| a távoli perifériákról, a panamisták, akik már a befolyásos 322 3| a panamisták, akik már a befolyásos férfiak körül 323 3| férfiak körül settenkedtek s a lelkes és makulátlan honfiak, 324 3| makulátlan honfiak, akik a Petur bán szilaj lelkével 325 3| szilaj lelkével indultak a nagy, politikai küzdelembe. 326 3| Ki vette volna itt észre a szürkekabátos, vidéki fiskálist, 327 3| gúnyos mosollyal hallgatta a nagyhangúak vitatkozását, 328 3| alázatosan meglapulva ült a játékosok háta mögött? Mindeddig 329 3| Mindeddig még jóformán a nevét se tudták, - igaz, 330 3| iránta - de most megtörtént a csoda: a pártvezér kegyesen 331 3| most megtörtént a csoda: a pártvezér kegyesen intett 332 3| egyszerre csak odafordult hozzá a játékteremben, ahol hódoló 333 3| kívül állt az embergyűrűn s a falon függő arcképeket nézegette.~ ~ 334 3| mosollyal hordozta körül a tömegen.~ ~A nagy ember 335 3| hordozta körül a tömegen.~ ~A nagy ember tünődve nézett 336 3| egy percig... Nem annak a sárbogárdi Saárynak vagy 337 3| sárbogárdi Saárynak vagy te a fia, aki valaha a tolnai 338 3| vagy te a fia, aki valaha a tolnai megyegyűléseken szerepelt...?~ ~ 339 3| megyegyűléseken szerepelt...?~ ~A képviselő ajka kesernyésen 340 3| esztergályos volt Pincehelyen, s a szegények házában halt meg, 341 3| megbénult és nem folytathatta a mesterségét... Az édesanyám 342 3| pályára?~ ~- Elvégeztem a jogot és három esztendő 343 3| esztendő óta ügyvéd vagyok. A Davidicumban - ez egy vidéki 344 3| tizenhétéves koromig, s később a püspöktől kaptam segítséget 345 3| mondta leereszkedőleg a pártvezér, aki betegesen 346 3| hűséges harcosa fogsz lenni a zászlónak, melyre választóid 347 3| választóid előtt fölesküdtél... A csatában a közkatonáké a 348 3| fölesküdtél... A csatában a közkatonáké a legszebb szerep, - 349 3| A csatában a közkatonáké a legszebb szerep, - tette 350 3| miközben barátságosan, a maga kegyességétől szinte 351 3| az egykori árvának...~ ~A klub lassanként kiürült, 352 3| klub lassanként kiürült, a képviselők közös vacsorára 353 3| össze, de Saáry nem vegyült a tömegbe: észrevétlenül elmaradt 354 3| észrevétlenül elmaradt a lármás sokaságtól, s gyalogszerrel 355 3| gyalogszerrel indult el a sötét körúton, anélkül, 356 3| egyszerre eltüntek mellőle a nagyváros bérpalotái, a 357 3| a nagyváros bérpalotái, a villamosok és járókelők 358 3| gondolatban ismét ott volt a hegyes-völgyes városban, 359 3| városban, melynek talán ő volt a legnyomorultabb kis egzisztenciája. 360 3| rosszulszabott kék ruhájában rótta a meredek utcákat, húsz magához 361 3| halott jóvoltából jutottak a mindennapi kenyérhez. Egy 362 3| kanonok hagyatékából épült föl a fehérre meszelt Davidicum, 363 3| fagyott volna meg, hiszen a szülői ház melegségét sohase 364 3| megvilágosodott ismét előtte a hideg tanulószoba, ahol 365 3| hideg tanulószoba, ahol a praefectus fölügyelete alatt 366 3| praefectus fölügyelete alatt a leckéjét tanulta, a kopott 367 3| alatt a leckéjét tanulta, a kopott hálóterem, melyben 368 3| gyermektest pihent éjszakánként, a folyóparti kert, melyben 369 3| hosszú fenyőfa-asztala, a cseréptányérokkal és bádogpoharakkal, 370 3| italukat eléjük rakták, a számozott szalvétákkal, 371 3| szemével látta önmagát: a sápadt, kékruhás kis fiút, 372 3| lihegve kapaszkodik föl a vársziklákon át a gimnáziumba, 373 3| kapaszkodik föl a vársziklákon át a gimnáziumba, s a maga nyomorúsága 374 3| vársziklákon át a gimnáziumba, s a maga nyomorúsága tudatában 375 3| az utolsó pad szélén, míg a többiek - a boldogok! - 376 3| szélén, míg a többiek - a boldogok! - jókedvü betyárkodással 377 3| fölbukkant ismét eléje a multak homályából, sehogyse 378 3| főtisztelendő úr, - mondta a kis fiú reszketve, - engedjék 379 3| akarsz tanulni? - kérdezte a jószívü pap csodálkozva. - 380 3| örülsz, hogy könyveidet a földhöz csaphatod? Hát tulajdonképp 381 3| csaphatod? Hát tulajdonképp mik a terveid a jövőre?~ ~A gyermek 382 3| tulajdonképp mik a terveid a jövőre?~ ~A gyermek szeme 383 3| mik a terveid a jövőre?~ ~A gyermek szeme most félelmetesen 384 3| ember akarok lenni, - mondta a nyakát szegezve. - Azt akarom, 385 3| hirtelen lehajtotta ismét a fejét, két keze könyörögve 386 3| audienciára jelentkezett a megyés püspöknél. Közbenjárásának 387 3| Közbenjárásának megvolt az eredménye: a püspök kijelentette, hogy 388 3| elsején pontosan megérkezett a püspöki irodából a szegényes 389 3| megérkezett a püspöki irodából a szegényes segítség, - a 390 3| a szegényes segítség, - a hatodikban a fiatal jogász 391 3| segítség, - a hatodikban a fiatal jogász hálásan lemondott 392 3| jogász hálásan lemondott a további támogatásról, mert 393 3| támogatásról, mert most már abban a helyzetben volt, hogy maga 394 3| maga is meg tudta keresni a kenyerét. Másolt és rossz 395 3| csakugyan gyorsabban végzett a vizsgáival, mint azok, akiket 396 3| Mikor diplomájával a kezében, az esős utcán át 397 3| elmosolyodott... Nem az öröm és a diadal reflexe volt ez, 398 3| diadal reflexe volt ez, hanem a keserü öngúnyé... Most egyszerre 399 3| mindeddig kéz alatt vásárolta, a leányok pedig annyit se 400 3| annyit se törődtek vele, mint a fűszeres boltiszolgájával. 401 3| vették volna tudomásul, hogy a világon van? Ebben a sápadt 402 3| hogy a világon van? Ebben a sápadt és sovány legényben 403 3| legényben semmi se volt a romantikus álmok hőseiből; 404 3| szenvedély riadtan menekült a közeléből. A huszonötéves 405 3| riadtan menekült a közeléből. A huszonötéves ügyvéd, diplomájával 406 3| huszonötéves ügyvéd, diplomájával a kezében, keserűen elvonta 407 3| ő tudta legjobban, hogy a szíve mennyire vonaglik 408 3| gúnyosan magában, ahogy a homályos körúton ballagva, 409 3| ballagva, ismét eszébe jutottak a leereszkedő szavak, melyeket 410 3| tovább töprenkedjék, mert a József-körút sarkán egyszerre 411 3| József-körút sarkán egyszerre a vállára ütött valaki s egy 412 3| kisöcsém? Talán most is a haza sorsán bánkódol?~ ~ 413 3| bánkódol?~ ~Saáry fölütötte a fejét: Nyitray Ádám, a híres 414 3| fölütötte a fejét: Nyitray Ádám, a híres közbeszóló állott 415 3| harminchat év óta képviselte a vágvölgyi kerületet, de 416 3| évtized óta virrasztott a baloldal hegycsúcsain, héjja 417 3| kérdéshez sem, mert az volt a hite, hogy a jó Isten őt 418 3| mert az volt a hite, hogy a jó Isten őt csupán elmés 419 3| Magyarország címtárát helyettesíti. A közhit azt tartotta róla, 420 3| róla, hogy memória dolgában a koronás királlyal vetekedik: 421 3| Hol jársz itt, ahol a madár se jár? - kérdezte 422 3| kérdezte harsogó hangon a fiatalembertől, miután hatalmas 423 3| tenyerével még egyszer jót ütött a Saáry Géza cingár és beesett 424 3| kószálok az utcán, hogy fejemet a nagy füsttől kiszellőztessem.~ ~- 425 3| kiszellőztessem.~ ~- Túl vagy már a vacsorán?~ ~- Nem, de rendesen 426 3| Betérsz ám az ördögbe, nem a boltba. Nem vagy te éhenkórász 427 3| Szépen velem fogsz tartani a dunaparti fogadóba, ahol 428 3| dunaparti fogadóba, ahol a leányom és az unokám várakozik. 429 3| az unokám várakozik. Ha a haza a bizalmával megtisztelt, 430 3| unokám várakozik. Ha a haza a bizalmával megtisztelt, 431 3| többé jogod ahhoz, hogy a nyilvánosság elől elrejtőzzél...~ ~- 432 3| Csak nem mehetek ebben a züllött kabátban egy előkelő 433 3| darócruhában is mutatkozhatik, mert a politikusnál nem a ruha 434 3| mert a politikusnál nem a ruha a fontos, hanem a jó 435 3| politikusnál nem a ruha a fontos, hanem a jó vér és 436 3| nem a ruha a fontos, hanem a jó vér és a magyaros temperamentum. 437 3| fontos, hanem a jó vér és a magyaros temperamentum. 438 3| viszek magammal valakit, aki a bánatában megvigasztalja...~ ~ 439 3| cserkésző egylovasnak, s mielőtt a fiatal képviselő tiltakozhatott 440 3| erőszakkal tessékelte be a kocsiba, mely döcögve megindult 441 3| döcögve megindult velük a Rákóczi-út felé. A szakállas 442 3| velük a Rákóczi-út felé. A szakállas ember előbb rágyújtott 443 3| ölelte Saáry Gézát.~ ~- A kis unokámnak nagy bánata 444 3| mondta sóhajtva, de még ez a sóhajtás is inkább kedélyes 445 3| Micsoda? - kérdezte a fiatalember udvariasan.~ ~- 446 3| fiatalember udvariasan.~ ~- A mult héten választották 447 3| szegényke csak most töltötte be a tizenkilencedik esztendejét. 448 3| De így jár az ember, ha a pólyásbabákat férjhez adja, 449 3| részvevően megbólintotta a fejét, míg a kocsi fokozott 450 3| megbólintotta a fejét, míg a kocsi fokozott tempóban 451 3| tempóban robogott végig a Kossuth Lajos-utca aszfaltján. 452 3| Pár perc mulva ott voltak a nagy fogadó halljában, melyből 453 3| melyből már be lehetett látni a csillogó étterembe, a virágos 454 3| látni a csillogó étterembe, a virágos asztalok mellett 455 3| Ádám barátságosan intett a legközelebbi sarokasztal 456 3| Látod őket? Az idősebbik a leányom, a fiatalabbik a 457 3| Az idősebbik a leányom, a fiatalabbik a kis unokám, 458 3| a leányom, a fiatalabbik a kis unokám, az a mord katona 459 3| fiatalabbik a kis unokám, az a mord katona pedig, aki oly 460 3| oly szigoru arccal issza a sörét, a szegény, elvált 461 3| szigoru arccal issza a sörét, a szegény, elvált asszony 462 3| testvérbátyja. Amint látod, még a mamának is bátran udvarolhatsz...~ ~ 463 3| bátran udvarolhatsz...~ ~A jókedvü patriárka büszkesége 464 3| megokoltnak látszott: erről a viruló mamáról csakugyan 465 3| most nem őt nézte, hanem a fiatal asszonyt, akinél 466 3| hát elhinni róla, hogy már a csalódások szomoru iskoláját 467 3| ragyogó arccal cipelte magával a hölgyek asztalához. És jókedvüen 468 3| szólott:~ ~- Itt hozom ezt a szegény fiút, akit az országúton 469 3| ejtettem. Különben Saáry Géza a neve...~ ~ ~ 470 4| Saáry szögletesen hajlongott a hölgyek előtt: az előkelő 471 4| egy új asztalt toljanak a régi mellé, s a pincéreket, 472 4| toljanak a régi mellé, s a pincéreket, akik nagy szolgálatkészséggel 473 4| körülötte, kivétel nélkül a keresztnevükön szólította. 474 4| keresztnevükön szólította. A népszerü öreg képviselő 475 4| bizonyos föltünést keltett a túlzsúfolt teremben: az 476 4| leereszkedéssel megsúgta, hogy a Chamberlainről elnevezett 477 4| elnevezett tojásétel is szerepel a mai est műsorán.~ ~- Fiaim, 478 4| éhenhalok, - mondta tréfásan a vén ember, szédületes tájékozottsággal 479 4| azt szerette volna, hogy a konyha váratlanul elsülyedjen 480 4| elsülyedjen odakünn, hogy a rostbeef sohase érkezzék 481 4| súlyos gondokat okozott neki a probléma, hogy mit fog cselekedni 482 4| mit fog cselekedni azzal a temérdek evőeszközzel, melyet 483 4| hogy nem tanították meg a társaságban való forgolódás 484 4| Tanuló-éveiben örülhetett, ha a mindennapi kenyeret nem 485 4| nélkülöznie, később - miután a mezővárosban ügyvédképp 486 4| szabályok szerint használják. A kis falusi fiskális úgy 487 4| kinevette volna azokat a majmokat, akik még e szükséges 488 4| életéből egy-két napot, ha a vacsorázástól fölmentik.~ ~ 489 4| szerencsére, nem valósultak meg: a hölgyek jókedvüen hallgatták 490 4| pillantásokkal zavarták volna, a huszárönkéntes ivott, de 491 4| ivott, de nem beszélt, s a fiatal képviselő csakhamar 492 4| egész vacsorád? - kérdezte a vén Nyitray csodálkozva.~ ~ 493 4| darabig tartózkodnia kell; a túlságos munka erős fejfájásokat 494 4| Szivaroznod sem szabad? A nikotin is megárt az idegeidnek?~ ~ 495 4| megárt az idegeidnek?~ ~A fiatal képviselő szelíden 496 4| cigarettát elszívtam valamikor a Davidicum kertjében, de 497 4| Davidicum kertjében, de a praefectus megcsípett és 498 4| volt szabad kimozdulnom a tanulószobából... Talán 499 4| Talán ezt vettem annyira a szívemre, hogy azóta minden 500 4| gyújtott, élénken megcsóválta a fejét, a huszárönkéntes, 501 4| élénken megcsóválta a fejét, a huszárönkéntes, aki ezidő 502 4| cigarettát szívott el napjában, a csodaállatokat megillető 503 4| elvált asszony fölnyitotta a réticule-jét, s egy pompás 504 4| attól se kell tartania, hogy a praefectus becsukja... Nekem, 505 4| becsukja... Nekem, lássa, az a meggyőződésem, hogy az életben 506 4| az életben egyedül csak a cigaretta ér valamicskét...~ ~ 507 4| meg szőke gyermekfejét és a következő pillanatban már 508 4| csakugyan ellensége volt a dohányzásnak; most azonban 509 4| azonban úgy érezte, hogy a cigaretta nagyszerűen izlik 510 4| csodamódon jól érezte magát: a világos terem, melyet nyíló 511 4| virágok tettek poétikussá, a cigány, aki halk keringőket 512 4| sötétzöld pálmagrupp mögött, a csillogó szemü, kipirult 513 4| dőltek hátra karosszékeikben, a pincérek, akik diszkrétül 514 4| kívánságát teljesítsék, a pezsgősüvegek ragyogó sztanniolja, 515 4| ragyogó sztanniolja, mely a párás jégtartókból kivöröslött: 516 4| úgy tünt föl neki, hogy a fény és a melegség, a jólét 517 4| föl neki, hogy a fény és a melegség, a jólét és a kényelem 518 4| hogy a fény és a melegség, a jólét és a kényelem itt 519 4| és a melegség, a jólét és a kényelem itt puha aszbesztfalként 520 4| aszbesztfalként zárja el attól a hideg világtól, melyben 521 4| metamorfózist köszönhette... De a fiatal asszony jókedvüen 522 4| nyelvecskéjét borzongva mártotta meg a pezsgőben, melyet gavallér 523 4| bátyja sűrűen töltögetett a poharába.~ ~- Nem lett rosszul? - 524 4| lett rosszul? - kérdezte a képviselőtől. - Most megint 525 4| Saáry komolyan megrázta a fejét.~ ~- Nem, - mondta, - 526 4| az életben egyedül csak a cigaretta ér valamicskét...~ ~- 527 4| legokosabb, ha hozzám fordul...~ ~A beszélgetés itt megakadt, 528 4| nyakcsokra csakúgy ragyogott a villamos ívlámpák fényében. 529 4| aki Budapesten piheni ki a hosszu tanyai élet unalmát, 530 4| bajusza arra vallott, hogy nem a pusztai leányok ízlésére 531 4| idegen sietve bemutatkozott a képviselőnek, - oly sietve 532 4| mutatkozott be, hogy Saáry a nevét se értette, - aztán 533 4| nevét se értette, - aztán a régi, bizalmas ismerős fesztelenségével 534 4| fesztelenségével foglalt helyet a képviselőék asztalánál. 535 4| neki helyet maguk között. A kövér fiú előbb koccintott 536 4| kövér fiú előbb koccintott a férfiakkal, aztán titokzatosan 537 4| aztán titokzatosan intett a cigánynak, aki sietve befejezte 538 4| magában kissé fölindulva a fiatal képviselő, - hogy 539 4| fiatal képviselő, - hogy ez a jóképü óriás lesz az, aki 540 4| lesz az, aki új barátnőmet a multak csalódásáért kárpótolni 541 4| csalódásáért kárpótolni fogja...~ ~A beszélgetés, mely most a 542 4| A beszélgetés, mely most a fiatalok közt megindult, 543 4| egyszerüen Masá-nak szólította a fiatal asszonyt, komoly 544 4| szemrehányásokat tett neki, hogy a szép időt Pesten tölti, 545 4| Amalfiban legyen. Mindezt talán a jóbarát is megtehette volna; 546 4| is megtehette volna; de a fiatal képviselő most csodálkozva 547 4| csodálkozva hallotta, hogy a kövér idegen minden átmenet 548 4| egyszerre csak tegezni kezdi a meghatott Masát, aki pironkodva 549 4| maradj, - mondta gyöngéden és a többiek ezt egészen természetesnek 550 4| ahelyett, hogy valahol a tenger partján pihennél... 551 4| valahova, - itt van nálam éppen a levél, melyet ma reggel 552 4| egymáshoz bújva olvasták el a levelet, melyben az ismeretlen 553 4| az ismeretlen Mariska - a jelek arra vallottak, hogy 554 4| óriás testvérhúga - azt a reményét fejezte ki, hogy 555 4| boldogan, nevetve olvasta végig a levelet, s lelkesedve, elérzékenyült 556 4| pillantással szólott:~ ~- Óh, a jó, az édes, az önfeláldozó 557 4| ha együtt fogok ülni vele a vasuti kupéban! De Olaszországig - 558 4| elmeséljük egymásnak...~ ~Mikor a társaság - nagyobbmérvü 559 4| fájdalom cikázott végig a szívén és a torka összeszorult 560 4| cikázott végig a szívén és a torka összeszorult a könnyektől... 561 4| és a torka összeszorult a könnyektől... Még sohase 562 4| mélységes hatást, mint ez a fiatal teremtés, akiben 563 4| fiatal teremtés, akiben a gyermek és az érett asszony 564 4| kimondhatatlan vágy fogta el, hogy a kékszemü kis Masát, akiről 565 4| tegnap még azt se tudta, hogy a világon van, félénk gyermekként 566 4| rögtön tudatára ébredt annak a szörnyűségnek, hogy ehhez 567 4| szörnyűségnek, hogy ehhez a gyöngédséghez, melyért most 568 4| kétségbeesve nézett szét a ruhatárban, ahol az asszonyok 569 4| otthon talál, kivéve azt a pár hetet, amit legfelsőbb 570 4| töltök...~ ~Az asszonyok és a két fiatalabb férfi a szálloda 571 4| és a két fiatalabb férfi a szálloda előtt fiakkerbe 572 4| akinek még nem volt kedve a lefekvéshez - becsalta képviselőtársát 573 4| becsalta képviselőtársát a szálloda kávéházába. Jó 574 4| mellett, anélkül, hogy Saáry a túláradó szívét kiöntötte 575 4| reggelig se fogyott volna ki a választási anekdotákból, - 576 4| anekdotákból, - de mikor a pincérek már nagyon is átlátszó 577 4| célzásokat kezdtek tenni arra a szándékukra, hogy a helyiséget 578 4| arra a szándékukra, hogy a helyiséget becsukják, végre 579 4| megkérdezte:~ ~- Ki volt az a kövér úr, aki odabenn az 580 4| ült?~ ~Nyitray összecsapta a kezét.~ ~- Nem tudod? Igazán 581 4| hogy egy betűt se értettem a nevéből.~ ~- És a beszélgetésből 582 4| értettem a nevéből.~ ~- És a beszélgetésből se jöttél 583 4| úgy érezte, mintha valaki a szívére lépett volna.~ ~- 584 4| gondolom, hogy ez az úr a kis unokád jövendőbelije...~ ~ 585 4| unokád jövendőbelije...~ ~A vén képviselő akkorát nevetett, 586 4| képviselő akkorát nevetett, hogy a szemüveges francia tanár - 587 4| francia tanár - rajtuk kívül a kávéház egyetlen vendége - 588 4| kezéből az ujságot.~ ~- A jövendőbelije? Nem, édes 589 4| Nem, édes barátom, nem a jövendőbelije, sőt ellenkezőleg... 590 4| ellenkezőleg... Ez az úr a multbelije szegény unokámnak, 591 4| multbelije szegény unokámnak, a Masa ura, akitől a mult 592 4| unokámnak, a Masa ura, akitől a mult héten elválasztották...~ ~ 593 4| elválasztották...~ ~És látva a Saáry elképedését, komolyabban 594 4| Hogy nem adják egymás előtt a közömbös idegent, mintha 595 4| egymáshoz valók, de egyébként a válás után is a régiek maradtak... 596 4| egyébként a válás után is a régiek maradtak... A kis 597 4| is a régiek maradtak... A kis unokám ügyeit most is 598 4| kis unokám ügyeit most is a volt ura intézi, Masa pedig 599 4| se tudna éjjelenkint, ha a volt ura garderobját idegen 600 4| idegen kezelné...~ ~- Hát a lakására is elmegy?~ ~- 601 4| tegnap voltak ott, hogy a Bandi báli ingeit a tisztítóba 602 4| hogy a Bandi báli ingeit a tisztítóba elküldjék...~ ~ 603 4| tisztítóba elküldjék...~ ~A főpincér alázatosan jelentette, 604 4| alázatosan jelentette, hogy a kávéházat bezárják, a beszélgetés 605 4| hogy a kávéházat bezárják, a beszélgetés tehát ennél 606 5| Az önkéntes.~ ~A képviselőház megalakulási 607 5| képviselőház megalakulási munkái, s a szokatlan heves viták, melyek 608 5| szokatlan heves viták, melyek a válaszfölirat ügyében megindultak, 609 5| belenyúltak az őszi ülésszakba, s a fiatal képviselők, akik 610 5| ismerkedésekben merült ki; a parlament etikettje ugyanis 611 5| vitákban résztvegyenek. A tekintélyek körül, akik 612 5| akik már meg-megütögették a készülő politikai hangverseny 613 5| fiatalok ültek, alig várva a pillanatot, melyben az ország 614 5| magukra vonhatják; de egyelőre a mártirok önmegtagadásával 615 5| ismeretlenség ködében, mely a nyilvánosság elől eltakarta 616 5| tapsoltak, s megszorították a pártjukbeli szónok kezét; 617 5| ügyészi állását megtartotta a vidéki takarékpénztárnál, 618 5| megszökött Budapestről, hogy a hosszu semmittevés után, 619 5| mely jobban kimerítette a legfárasztóbb munkánál, 620 5| ismét nyakig belevesse magát a váltókeresetek és sommás 621 5| napig élénken résztvett a takarékpénztár ügyeiben, 622 5| melegen figyelmébe ajánlották a kormány mielőbb való megbuktatását, 623 5| egy éjjel hirtelen megúnta a mezővároska idilljét, s 624 5| mezővároska idilljét, s a hajnali gyorsvonattal visszautazott 625 5| gyorsvonattal visszautazott a fővárosba. Nagyot lélegzett, 626 5| erdőcske elmaradt mögötte; de a vonaton sokáig hasztalanul 627 5| hasztalanul töprengett azon a problémán, hogy tulajdonképp 628 5| az eszébe, aki most talán a narancsfáktól illatos tengerparton 629 5| ólomszínü felhők lebegnek a kietlen őszi tarlók fölött. 630 5| tarlók fölött. Fázott, mert a kupéban hideg volt, de fantáziájában 631 5| de fantáziájában hirtelen a tavasz ragyogó színfoltjai 632 5| színfoltjai csillantak meg: a sárga vitorlák, melyek a 633 5| a sárga vitorlák, melyek a gyémántként, sziporkázó 634 5| sziporkázó vízre hajolnak, a napfény, mely arany-patinával 635 5| az opálszínü hullámokat, a hófehér madarak, melyek 636 5| hófehér madarak, melyek a hajók árbócai körül keringenek 637 5| különös izgatottsággal a fiatal képviselő, míg a 638 5| a fiatal képviselő, míg a vonat gyorsan robogott tova 639 5| vonat gyorsan robogott tova a nedves mezőkön, s az étkezőkocsi 640 5| didergő madarak néztek rá a telegráfpóznák tetejéről. 641 5| tetejéről. De ő nem látta a nedves mezőket és a fázósan 642 5| látta a nedves mezőket és a fázósan összegubbaszkodó 643 5| verebeket, ügyet sem vetett a kövér, vidéki urakra, akik 644 5| akik jóizüen falatoztak a fehér asztalok mellett, 645 5| fanatikus makacssággal gondolt a langyos tavaszi szellőre, 646 5| langyos tavaszi szellőre, mely a kék tengert végigszántja, 647 5| kék tengert végigszántja, a kacér nyaralókra, melyek 648 5| nyaralókra, melyek lábukkal a fodros vízre dőlnek, s a 649 5| a fodros vízre dőlnek, s a nagy, előkelő hôtelekre, 650 5| Masa nem egyedül utazott a tengerpartra, s tisztán 651 5| tengerpartra, s tisztán látta, hogy a piros nádszékhez, melyből 652 5| elvált asszony délelőttönként a tengert nézi, bizalmasan, 653 5| diákos féltékenységgel gondol a férjre, akit törvényesen 654 5| törvényesen elválasztottak a feleségétől. Eszébe jutott 655 5| árvaház, ahol fölnevelték, a fütetlen szoba, ahol a 656 5| a fütetlen szoba, ahol a vizsgálataira készült, a 657 5| a vizsgálataira készült, a sok váltókereset, melyet 658 5| sok váltókereset, melyet a takarékpénztár megbízásából 659 5| takarékpénztár megbízásából a törvényszékhez beadott, 660 5| ki, arra eszmélve, hogy a hideg és reális motivumok 661 5| átmenet nélkül belehullott a langyos szentimentálizmus 662 5| Saáry este fölnézett a pártkörbe, ahol az abszolut 663 5| ideig szórakozottan lebzselt a sokaság közt, anélkül, hogy 664 5| az öreg hazafi nem volt a klubban, bár a szolgák tudtak 665 5| nem volt a klubban, bár a szolgák tudtak róla, hogy 666 5| róla, hogy Budapesten van. A fiatal képviselő többször 667 5| tekint az ajtó felé, de a vén bohém fehér lapátszakálla 668 5| nyolc órakor se tünt föl a zajongó politikusok közt.~ ~- 669 5| megint ott fogom találni a dunaparti fogadóban, - gondolta 670 5| hogy mi beszélni valója van a jókedvü szakállemberrel. 671 5| és gérokkot vett magára (a gérokkot most csináltatta 672 5| gérokkot most csináltatta a falusi szabójánál), de a 673 5| a falusi szabójánál), de a fogadóban kiderült, hogy 674 5| kiderült, hogy hiába fáradt: a vén Nyitrayt ott se látták 675 5| másik ismerőst fedezett föl: a fiatal huszárönkéntest, 676 5| aki zord egyedüllétben ült a cigány mellett, de nyájasan 677 5| nyájasan megbiccentette a fejét, mikor a tétovázó 678 5| megbiccentette a fejét, mikor a tétovázó Saáryt megpillantotta.~ ~- 679 5| Egyedül? - kérdezte a képviselő, akinek a szíve, 680 5| kérdezte a képviselő, akinek a szíve, maga se tudta miért, 681 5| fiú udvariasan fölállott a helyéből.~ ~- Parancsol 682 5| helyéből.~ ~- Parancsol a képviselő úr? Ha jobb asztalt 683 5| elhagyott. Nagyapa három nap óta a kerületében van, édesanyámnak 684 5| kerületében van, édesanyámnak a pusztán akadt dolga, Masa 685 5| egy-két nap múlva megunja a mulatságot.~ ~- Azt hiszi, 686 5| Masa két-három hét alatt a világ legszebb vidékét is 687 5| legszebb vidékét is megunja. Ő a korzót, a pesti cigányt 688 5| is megunja. Ő a korzót, a pesti cigányt s a kedves 689 5| korzót, a pesti cigányt s a kedves cukrászdáját nem 690 5| cukrászdáját nem adja oda még a legfestőibb gleccserért 691 5| aki cseppet se szimpatizál a magánnyal és a természet 692 5| szimpatizál a magánnyal és a természet fenségével...~ ~ 693 5| ragyogó arccal foglalt helyet a sarokasztalnál, mintha hosszu 694 5| egyszerre elfujták volna a lelkéből. Amíg sugárzó pillantással 695 5| az étlapot, titokban azt a megfigyelést tette, hogy 696 5| megfigyelést tette, hogy a huszárönkéntes bámulatosan 697 5| huszárönkéntes bámulatosan hasonlít a testvérére, s hogy voltaképp 698 5| testvérére, s hogy voltaképp a Masa pajkos, üde és finoman 699 5| látja. Sohase szimpatizált a katonaévüket szolgáló fiatalemberekkel - 700 5| fiatalemberekkel - az volt a meggyőződése, hogy itt 701 5| hogy itt szoktatják őket a cifra és léha életre - de 702 5| hogy keblére tudná ölelni a kékatillás fiut, aki a Masa 703 5| ölelni a kékatillás fiut, aki a Masa szemével tekint rá, 704 5| szemével tekint rá, s akiből a Masa édes fölületessége 705 5| megölelte és tegezni kezdte a Masa öccsét, aki eleintén 706 5| észrevette, hogy merről fuj a szél, egy merész kanyarodással 707 5| micsoda pezsgő-márkát szeret a legjobban, s melyik nótát 708 5| férfiasan kifejezést adott annak a nézetének, hogy testvére 709 5| testvére az egész földön a legtökéletesebb teremtés. 710 5| történetekkel okolta meg, részint a Masa gyermekkorából, mikor 711 5| Masa gyermekkorából, mikor a kisleány az egész vidéket 712 5| óra alatt megtudta, hogy a fiatal leány, akiért száz 713 5| beszélte az angol nyelvet, mint a boldogult György király, 714 5| György király, úgy ülte a lovat, mint egy délamerikai 715 5| délamerikai cowboy, s úgy értett a gazdálkodáshoz, mint egy 716 5| hány kérője volt, mielőtt a sógoromhoz hozzáment volna? - 717 5| cigarettájából óriási füstfelhőt fujt a levegőbe.~ ~- Hány?~ ~- 718 5| de ő nem akart hallani se a grófokról, se a milliomosokról, 719 5| hallani se a grófokról, se a milliomosokról, hanem öngyilkossággal 720 5| közeli atyafiságban áll a Laczházy grófokkal, a vagyona 721 5| áll a Laczházy grófokkal, a vagyona se igen áll alul 722 5| áll alul az öt millión - ő a vármegye első virilistája - 723 5| virilistája - de édesanyám már a legelső pillanatban megmondta, 724 5| Akarod, hogy elmondjam neked a tiszta igazságot?~ ~És a 725 5| a tiszta igazságot?~ ~És a közlékeny huszár most - 726 5| mellett - elmesélte, hogy a válásnak a Laczházy könnyelmüsége 727 5| elmesélte, hogy a válásnak a Laczházy könnyelmüsége volt 728 5| tett volna olyasmit, ami a végleges szakítást előidézte 729 5| percig se vette komolyan a hitvesi hűséget, minden 730 5| pillanatnyira tudták eltéríteni a feleségétől.~ ~- Akár hiszed, 731 5| rossz percet is okozna, de a testvérem képtelen volna 732 5| képtelen volna rá, hogy a történtek után együtt éljen 733 5| finomabb izlésü, semhogy a kalandjait elfelejtené. 734 5| tágranyilt szemmel hallgatott.~ ~A huszár komolyan megrázta 735 5| huszár komolyan megrázta a fejét.~ ~- Édes barátom, 736 5| Laczházy is épp oly idegen a szemében, mint akármelyik 737 5| igen volt nagy véleménnyel a női nemről, de most alaposan 738 5| megváltozott. Ha egyáltalában élne a földön asszony, aki képes 739 5| hogy szerelmet ébresszen a szívében, akkor egyedül 740 5| érdemetlenre pazarlod. Ha nem lenne a testvérem, magam is beleszeretnék, 741 5| édesebb kis teremtést még a piroskötéses regényekben 742 5| regényekben se találhatsz...~ ~A mulatságnak körülbelül három 743 5| már hat óránál is, mikor a két fiatalember ágyba került. 744 5| fiatalember ágyba került. A huszár ugyanis ragaszkodott 745 5| udvariasságra ösztönözte a képviselőt: ő viszont kabinetkérdést 746 5| hogy barátját elkiséri a Krisztinavárosba. Így kisérgették 747 6| A karzaton.~ ~A jó isten tudja, 748 6| A karzaton.~ ~A jó isten tudja, hogyan kerülte 749 6| kerülte ki Saáry figyelmét a sajó-eörsi választás ügye, - 750 6| ezidőben gyakran hazahívták a kerületébe - annyi bizonyos, 751 6| váratlan meglepetés érte: a Ház folyosóján, a buffet 752 6| érte: a Ház folyosóján, a buffet előtt, a jókedvü 753 6| folyosóján, a buffet előtt, a jókedvü óriással találkozott... 754 6| viselt, az arca sugárzott a boldogságtól, kezében pedig 755 6| szorította keblére, hogy a fiatal képviselő minden 756 6| eddig tegeződő viszonyban.~ ~A képviselő fürkészve nézett 757 6| kollégák vagyunk, amennyiben a tisztelt nép engem is megbizott, 758 6| Csóthyról beszélsz, a vén kurucról, aki a hetvenes 759 6| beszélsz, a vén kurucról, aki a hetvenes évek óta képviselte 760 6| óta képviselte állandóan a sajó-eörsi kerületet?~ ~- 761 6| Úgy van, ez volt az a kerület, mely harmincöt 762 6| azonban, fájdalom, megszünt ez a paradicsomi állapot, legalább 763 6| ki akarták tépni kezemből a szabadelvüség lobogóját.~ ~ 764 6| szabadelvüség lobogóját.~ ~A fiatalember elképedve emelte 765 6| elképedve emelte föl pillantását a magasba, ahol az óriás hatalmas 766 6| akiben az öreg úr halála után a nemzet bizalma összpontosult. 767 6| Mindeddig csak annyit tudtam a politikáról, mint a fácán 768 6| tudtam a politikáról, mint a fácán a gyorsírásról, vezércikket 769 6| politikáról, mint a fácán a gyorsírásról, vezércikket 770 6| fölvilágosítottak róla, hogy a hazának az én kipróbált 771 6| én kipróbált tehetségemre a lehető legsürgősebben szüksége 772 6| kicibáltak pusztai tanyámról a fórumra, s azóta - tegnap 773 6| beszédeket mondtam, hogy a vén Gladstone - ha ugyan 774 6| Akár látszik, akár nem, a sajó-eörsi kerület meg van 775 6| Ferencnek végre utódja akadt a képviselőházban... Nem hiszed?... 776 6| gyöngéden két keze közé fogta a barátja arcát.~ ~- Óh, mennyei 777 6| már kövér embert, aki nem a nagyméltóságu kormány híve? 778 6| nagyméltóságu kormány híve? A kövér ember attól hízik 779 6| teljesen meg van elégedve a közállapotokkal, csak természetes 780 6| természetes tehát, hogy a magas kormány lobogójával 781 6| kormány lobogójával indultam a küzdelembe...~ ~Áhítatosan 782 6| küzdelembe...~ ~Áhítatosan nézett a plafond felé és ünnepies 783 6| szent kötelességünk, hogy a hazáért a legnagyobb áldozatot 784 6| kötelességünk, hogy a hazáért a legnagyobb áldozatot is 785 6| áldozatot is meghozzuk!... Én a hazámért mindenre kész vagyok, 786 6| vagyok, még arra is, hogy a kormányt támogassam...~ ~ 787 6| dugott - félig erőszakkal - a Saáry szájába, majd karonkapta 788 6| szájába, majd karonkapta a fiatalembert és magával 789 6| fiatalembert és magával cipelte a szőnyeges folyosón. Jókedvtől 790 6| Valaki odafönn van a karzaton és mindenáron azt 791 6| Kicsoda? - kérdezte Saáry és a szíve egyszerre kalimpálni 792 6| szemtanuja akar lenni annak a lélekemelő látványnak, 793 6| bizalmának letéteményese a históriába, illetve a t. 794 6| letéteményese a históriába, illetve a t. Ház üléstermébe bevonul... 795 6| föl akarja használni, hogy a te munkától megőszült jobbodat 796 6| várakozó arccal tekintett a fiatalember szemébe, aztán 797 6| jól sejted, igazad van: az a lelkes, fiatal hölgy csakugyan 798 6| De most már gyere, szedd a lábaidat, mert megigértem, 799 6| szeliden követte barátját a jobboldali karzatra, ahol 800 6| aki feltünően hasonlított a bátyjára, de a fiatal képviselő 801 6| hasonlított a bátyjára, de a fiatal képviselő ezt csak 802 6| futólag konstatálta, mert a szeme kizárólag Masával 803 6| jókedvvel nyujtotta neki a kezét, aztán nagyképüen 804 6| nagyképüen neki kezdett a kalandjai elbeszélésének. 805 6| Olaszországnak teljes négy hétig a bájos pesti asszony volt 806 6| bájos pesti asszony volt a központja, az események, 807 6| feje körül hullámzottak, a férfiak, a miniszterelnöktől 808 6| hullámzottak, a férfiak, a miniszterelnöktől a liftkezelőig, 809 6| férfiak, a miniszterelnöktől a liftkezelőig, mind beléje 810 6| ismerkedni Mariskával, hogy a „kis magyar leány” kezét 811 6| azért azt akarta elhitetni a társasággal, hogy sokkal 812 6| hogy sokkal kevesebbet mond a valóságnál.~ ~- Nem hiszik, 813 6| van dolguk...~ ~Mariska a legszentebb becsületszavára 814 6| mozdulattal elhallgattatta a lelkesült gardedámot.~ ~- 815 6| biztosra veszi, hogy ennek a hölgynek a háztartástan 816 6| veszi, hogy ennek a hölgynek a háztartástan és az irodalomtörténet 817 6| irodalomtörténet okozza még a legnagyobb földi gondot... 818 6| milliomosok, hogy hányasod volt a magaviseletből, s hogy milyen 819 6| külalakja?~ ~Masa durcásan ütött a volt ura kezére, aztán hátat 820 6| voltakép borzalmasan unalmas ám a maguk parlamentje!... Azért 821 6| Tulajdonképpen miről beszél az a cvikkeres úr ott a jobboldalon?~ ~- 822 6| beszél az a cvikkeres úr ott a jobboldalon?~ ~- A földmívelésügyi 823 6| úr ott a jobboldalon?~ ~- A földmívelésügyi minisztérium 824 6| költségvetéséről, illetve a belvizek szabályozásáról...~ ~- 825 6| friss botrányokkal izgatnák a karzati közönség idegeit... 826 6| ülés végéig folyton csak a belvizekről fognak beszélni?~ ~- 827 6| olyan száraz legény, mint az a cvikkeres úr?~ ~- Sőt még 828 6| Kicsoda?~ ~Saáry lesütötte a szemét, zavartan mosolygott, 829 6| így szólott:~ ~- Én...~ ~A kurta szócskának hihetetlen 830 6| boldogan tapsolni kezdett, a szeme fölcsillant, s arca 831 6| meg kell előttem mentenie a képviselőház becsületét...~ ~ 832 6| Hálásan megszorította a Saáry kezét, de a fiatal 833 6| megszorította a Saáry kezét, de a fiatal képviselő szemérmetesen 834 6| unalmas beszéd lesz, mint a belvizekről értekező cvikkeres 835 6| Masa komolyan megrázta a fejét.~ ~- Nem hiszem, - 836 6| beleszeretek magába, - ez a kilátás csak megér talán 837 6| szívettépő sóhajjal fogadta ezt a kijelentést, Saáry pedig 838 6| pedig kijelentette, hogy a fejedelmi jutalomra, fájdalom, 839 6| Mikor később elváltak, a fiatal képviselő lopva besurrant 840 6| képviselő lopva besurrant a könyvtárba, s hosszasan 841 6| fölött... Reggel még az volt a szándéka, hogy csak tízperces 842 6| fordulópontja előtt áll... A szögletes vidéki fiunak, 843 6| impressziója támadt, hogy a bolondos kis Masa csakugyan 844 6| ha fölszólalásával ezt a cinikus embertömeget lázba 845 6| lehorgasztott fejjel járt föl s alá a legelhagyatottabb folyosón...~ ~ 846 6| csöngetyüszó jelezte, hogy a Ház áttér az interpellációkra...~ ~ ~ 847 7| Sárdy vagy Sárossy, a jó Isten jobban tudja, mint 848 7| Valami falusi tósztozó, akit a parasztok rászabadítottak 849 7| rászabadítottak az alkotmányra...~ ~A Ház folyosóin folyt ez a 850 7| A Ház folyosóin folyt ez a beszélgetés, miközben az 851 7| sűrű rajokban menekültek ki a képviselő urak, hogy az 852 7| sietve kiprotegálhassák a jó hangulatban levő minisztereknél. 853 7| hagyták üléseiket, mert a fölszólalás nem igért szenzációt; 854 7| igért szenzációt; csupán a szegény közoktatásügyi miniszter 855 7| közoktatásügyi miniszter maradt a helyén, mert őt hivatalos 856 7| kötelezte erre az udvariasságra. A félhomályos amfiteatrumban 857 7| dőlt hátra padjában, csak a miniszter szegezte gőgösen 858 7| gőgösen nyájas pillantását a szónokra, mintegy bátorítván 859 7| mintegy bátorítván őt arra a hőstettre, hogy betanult 860 7| Saáry Géza interpellációja a vallás- és közoktatásügyi 861 7| ily tárgyu fölszólalástól? A beszéd, melyet az ismeretlen 862 7| volt Saáry Géza és ki volt a hosszuréti Kiss János? Két 863 7| elszánt ellenzéki férfiu, akit a konvenciós helyeslések effektuálása 864 7| ki, álmosan letelepedett a szónok mellé, egy jobb sorsra 865 7| Körülbelül ennyi volt minden, ami a készülő interpellációt megelőzte...~ ~ 866 7| hogy az ismeretlen szónok a beszédét megkezdte, hirtelen 867 7| beszédét megkezdte, hirtelen a szenzációk villamáramlata 868 7| villamáramlata rezdült végig a túlzsufolt folyosókon. A 869 7| a túlzsufolt folyosókon. A terem függönyeit izgatott 870 7| lihegő heroldok tüntek föl a sokaság közt, akik azt a 871 7| a sokaság közt, akik azt a hírt hozták, hogy az ismeretlen 872 7| öreg pártvezér, aki eddig a kormánypárti kegyelmes urakkal 873 7| kegyelmes urakkal tárgyalt.~ ~A hírnökök egyike szolgálatkészen 874 7| szolgálatkészen megadta a fölvilágosítást.~ ~- Saárynak, 875 7| s váltópöröket tárgyalt a megyei székvárosban, de 876 7| Ez már csakugyan nem az a legény, akik elől ijedten 877 7| ijedten menekülni kellene...~ ~A kegyelmes úr megbólintotta 878 7| kegyelmes úr megbólintotta a fejét, s méltóságos lépésekkel 879 7| Nyomában egyszerre bezúdult a folyosók népe, a hirlapíró 880 7| bezúdult a folyosók népe, a hirlapíró karzatok megteltek, 881 7| hirlapíró karzatok megteltek, s a miniszterelnök, aki már 882 7| újra elfoglalta helyét a piros bársonyszékben, mely 883 7| kormánypárti padok benépesültek. És a teremben, ahol az imént 884 7| csönd volt, most - akár a nagy viharok idején - hangosan, 885 7| figyelmet követelve szólalt meg a magas pulpituson az elnök 886 7| az elnök csöngetyüje...~ ~A téma, mellyel az ismeretlen 887 7| az ismeretlen képviselő a közoktatásügyi miniszter 888 7| miniszter őexcellenciáját a déjeuner-zésben megakadályozta, 889 7| tizenhat év óta tanított a hosszuréti állami iskolában, 890 7| nem is volt ellene panasz, a tanfelügyelő őt tartotta 891 7| tanfelügyelő őt tartotta a legkiválóbb tanerőnek, a 892 7| a legkiválóbb tanerőnek, a hosszuréti értelmiség állandóan 893 7| idén mégis megesett vele az a hallatlan méltánytalanság, 894 7| hallatlan méltánytalanság, hogy a kedves, barátságos Hosszúrétről, 895 7| közbecsült polgára volt, a minisztérium minden megokolás 896 7| sivár felföldi községbe. Ezt a kegyetlenséget azzal tetézték, 897 7| Takács Terézia asszonyt, aki a hosszúréti leányiskola növendékeit 898 7| kilométernyi messzeségben sír a szerencsétlen családfő után. 899 7| szerencsétlen családfő után. A férjet elválasztották feleségétől, 900 7| hanem azért, mert Kiss János a legutóbb lefolyt képviselőválasztásoknál 901 7| képviselőválasztásoknál azt a hallatlan vakmerőséget követte 902 7| ellenzéki jelöltre szavazott. A hatalmas állam most éreztette 903 7| deportálta, ahol eleped a családja után való vágyakozástól. 904 7| Ki meri azt mondani, hogy a Kiss János története számot 905 7| nagyjainak érdeklődésére? A Kiss Jánosokkal naponként 906 7| igazságtalanságok, anélkül, hogy a világ kereke megállana, 907 7| lám, most mégis megtörtént a csoda: a szürke, rosszkabátos, 908 7| mégis megtörtént a csoda: a szürke, rosszkabátos, 909 7| szava harsogva szárnyra kelt a fényes Házban, a képviselő 910 7| szárnyra kelt a fényes Házban, a képviselő urak kimeredt 911 7| szemmel könyököltek padjaikra, a miniszterelnök, aki mélabús 912 7| szögezte szomorú, barna szemét a szónokra, s a közoktatásügyi 913 7| barna szemét a szónokra, s a közoktatásügyi miniszter 914 7| miniszter arcáról eltünt a gőgös jóakarat, hogy valami 915 7| csodálkozásnak adjon helyet... A kopott ismeretlen, vagy 916 7| megnőtt az új keretben, ahova a végzet helyezte, hangja 917 7| keményen csengett, mint a tűzben edzett acélé, s fantáziája 918 7| lendülettel szárnyalt a nyomoruságos kis emberekhez, 919 7| nem látszott többé annak a szögletes legénynek, akit 920 7| szögletes legénynek, akit a folyosóról és a pártklubból 921 7| legénynek, akit a folyosóról és a pártklubból ismertek; egy 922 7| gigász öklével vágott szét a korrupt emberek közt, akikre 923 7| kemény profilja világított a terem félhomályában, szeme 924 7| harangszóként süvített bele a levegőbe... És a nagy, ájtatos, 925 7| süvített bele a levegőbe... És a nagy, ájtatos, szinte templomi 926 7| ellenzéki padok mennydörögtek a helyeslés zajától és a tapsok 927 7| mennydörögtek a helyeslés zajától és a tapsok tomboló orkánja viharzott 928 7| orkánja viharzott végig a terem langyos és ellomhult 929 7| atmoszféráján. Mikor Saáry, kezével a miniszterre mutatva, a beszédét 930 7| kezével a miniszterre mutatva, a beszédét befejezte, egyszerre 931 7| száz kéz nyult feléje, hogy a jobbját megszorítsa, s míg 932 7| jobbját megszorítsa, s míg a kormány padjai néma hallgatással 933 7| néma hallgatással nézték a váratlan jelenetet, a kegyelmes 934 7| nézték a váratlan jelenetet, a kegyelmes úr, a párt mindenható 935 7| jelenetet, a kegyelmes úr, a párt mindenható vezére, 936 7| tágranyilt szemmel jött föl hozzá a hegycsúcsra az első pad 937 7| égető szükségünk van...~ ~A közoktatásügyi miniszter 938 7| kijelentései nem tudták lerontani a hatást, melyet az ismeretlen 939 7| új barátaitól környezve, a Ház kapujában megjelent, 940 7| Ház kapujában megjelent, a karzatról lesiető asszonyok 941 7| lelkesen megéljenezték...~ ~A fiatal képviselő gyalog 942 7| képviselő gyalog ment végig a Nádor-utcán, hálásan elhárítva 943 7| hálásan elhárítva magától azt a megtisztelést, hogy egy 944 7| lakomán ünnepeltesse magát. A fiúk, akik reggel még nem 945 7| igen vették tudomásul, hogy a világon van, de most görcsösen 946 7| hozzá, ámulva rázták meg a fejüket.~ ~- Attól félsz, 947 7| hogy pezsgőt kell fizetned a mai nap örömére? - mondta 948 7| milliomos földbirtokos, aki a gaz tőkét képviselte az 949 7| okvetlen meg kell várnia a keleti pályaudvaron, s így 950 7| gátolta meg az új csillagot a szíves meghívás elfogadásában. 951 7| meghívás elfogadásában. A visszautasításnak az volt 952 7| oka, hogy húsz lépéssel a hangos képviselő-csoport 953 7| ballagó barátjukra. Saáry a József-tér sarkán szerencsésen 954 7| kissé zavartan állt meg a napfényben ragyogó kirakat 955 7| várakoztak rá.~ ~Mielőtt Saáry a hölgyeket üdvözölte volna, 956 7| látsz eleven minisztert, a látóhatáron? - kérdezte 957 7| Szemét kutatva hordozta körül a József-téren és a Fürdő-utcán, 958 7| körül a József-téren és a Fürdő-utcán, s miután meggyőződött 959 7| meggyőződött róla, hogy a kormány egyetlen tagja se 960 7| kezét.~ ~- Miután tiszta a levegő, hát megmondhatom, 961 7| nagyszerüen beszéltél!... A miniszter válasza szánalmas 962 7| egy csapásra meghódítottad a t. Ház valamennyi pártját... 963 7| mert egyszerüen kidobnának a pártklubból, de magunk közt 964 7| excellenciáját fenemódra a sarokba szorítottad...~ ~ 965 7| szorítottad...~ ~Ujra megrázta a Saáry kezét, de a fiatalember 966 7| megrázta a Saáry kezét, de a fiatalember csak látszólag 967 7| csillogó szomjusággal tapadt a Masa fiusan bájos és intelligens 968 7| mely csakúgy ragyogott a jókedvü izgatottságtól.~ ~- 969 7| fejét, mely szinte égett a déli nap verőfényében.~ ~- 970 7| mondta és lelkesen viszonozta a Saáry kézszorítását. - Én 971 7| kénytelen vagyok levonni a könnyelmü igéretem konzekvenciáját. 972 7| konzekvenciáját. Mivel - erről a Laczházy szavaiból fényesen 973 7| hogy nem küzdök tovább a szívem ellen...~ ~Tréfásan, 974 7| huncutkodással mondotta ezt, de a naiv Saáry mégis úgy érezte, 975 7| életének legszebb pillanatát. A világ egyszerre megváltozott 976 7| verőfénytől csillogott, a Duna felől virágillat suhant 977 7| cirádák bukkantak volna ki, a József-tér kopasz fái sötétzöld 978 7| ember járt, aki részeg volt a földi élet gyönyörüségétől... 979 7| gyönyörüségétől... És most nem ez a világ tünt előtte mesének, 980 7| tünt előtte mesének, hanem a másik, melyben örömtelen 981 7| zúgában félénken meghúzódott, a havas sziklák, melyeken 982 7| havas sziklák, melyeken a téli hajnalokon fölkapaszkodott, 983 7| hajnalokon fölkapaszkodott, s a kékruhás, sovány, sápadt 984 7| egy petroleumlámpa mellett a leckéjét tanulta... Nem 985 7| hihetetlen álom volt-e, hogy a nevetőszemü Masa pajtása 986 7| Masa pajtása járt valamikor a csenevész kisfiu uniformisában?...~ ~ 987 7| Hiába minden intrika, én a szerelmemért minden áldozatra 988 7| mondhatom el mindazt, ami a szívemből kikivánkozik... 989 7| Keztyüs kis kezét odanyujtotta a fiatalembernek, s egy biztató 990 7| biztató mosoly után eltünt a dunaparti korzón. Laczházy 991 8| Egy csésze fekete kávé.~ ~A bakonytamási parasztok jóvoltából, 992 8| ahhoz is joga volt, hogy a király asztalánál megjelenjék, - 993 8| asztalánál megjelenjék, - de ez a jog nem változtatott a tényen, 994 8| ez a jog nem változtatott a tényen, hogy mindeddig a 995 8| a tényen, hogy mindeddig a főszolgabíró asztala volt 996 8| főszolgabíró asztala volt a legelőkelőbb hely, ahol 997 8| ahol életében megfordult. A fiatal, vidéki ügyvéd, aki 998 8| ünnepies viziteknek, s aki a járásorvos tölgyfa-ebédlőjét 999 8| szobaleány segítségével a télikabátját levetette. 1000 8| télikabátját levetette. A filigrán butorok, a csillogó