Rész

 1  1|           kérdezték maguktól halkan a kis vicinális politikusok, akik
 2  2|             volt megint. Ez pedig nem kis dolog; én legalább ismertem
 3  2|               szürke, unalmas, száraz kis albérlőtök bizony akár el
 4  3|              ő volt a legnyomorultabb kis egzisztenciája. Most úgy
 5  3|              magához hasonló, szegény kis emberi lény között, akik
 6  3|           önmagát: a sápadt, kékruhás kis fiút, aki táskájával lihegve
 7  3|     visszaemlékezni rá, hogy vánnyadt kis ajka valamikor mosolygott
 8  3|          főtisztelendő úr, - mondta a kis fiú reszketve, - engedjék
 9  3|             ölelte Saáry Gézát.~ ~- A kis unokámnak nagy bánata van, -
10  3|              leányom, a fiatalabbik a kis unokám, az a mord katona
11  3|            asszonyt, akinél ragyogóbb kis teremtést - úgy tetszett
12  4|       szabályok szerint használják. A kis falusi fiskális úgy evett,
13  4|             szívvel tekintett az édes kis teremtésre, akinek e csodálatos
14  4|             fogta el, hogy a kékszemü kis Masát, akiről tegnap még
15  4|             gondolom, hogy ez az úr a kis unokád jövendőbelije...~ ~
16  4|             is a régiek maradtak... A kis unokám ügyeit most is a
17  5|         beleszeretnék, hiszen édesebb kis teremtést még a piroskötéses
18  6|        ismerkedni Mariskával, hogy a „kis magyar leány” kezét megkérjék
19  6|           annyit jelent, hogy éretlen kis nőnek tartottak, aki még
20  6|               támadt, hogy a bolondos kis Masa csakugyan beleszeretne,
21  7|              szárnyalt a nyomoruságos kis emberekhez, akiket az állam
22  7|        nevetséges haragjukban hitvány kis egzisztenciák életére és
23  7|          megbeszélhetünk...~ ~Keztyüs kis kezét odanyujtotta a fiatalembernek,
24  8|         csókolt, de a himzettkötényes kis hölgyet ez az udvariasság
25  8|               csakugyan élnek az édes kis tündérek, akikről az akaratos
26  8|               egyik csészét, - gyűrűs kis keze ott motoszkált a Saáry
27  8|             felületes, elkényeztetett kis perszónával van dolga, hanem
28  8|              hogy ez a csipkés, finom kis hercegkis­asszony elevenedett
29  8|              a kezem rá, hogy hűséges kis pajtása leszek, de ehhez
30  8|             amíg szerencsés végzete a kis pajtásával meg nem ismer­­­tette.
31  9|          bájos, kokett és rakoncátlan kis tündér most úgy rendelkezett,
32  9|             sötét estén megérkezett a kis vidéki állomásra. A perronon
33 10|               nem az ő régi, egyszerü kis pajtása volt... A fiatal
34 10|      hetvenkettős sherryvel... A maga kis barátnője tehát nem tündér,
35 11|            minthogy az ember védtelen kis proletárokat legyilkoljon.~ ~
36 11|          grimászt vágva, állott meg a kis ebédlő, küszöbén... Jókedvét
37 11|            hogy álmai fölött egy édes kis női lény virraszt...~ ~Masa (
38 11|             fájdalmait, s a maga puha kis keze vigasztalt meg hosszú
39 11|          sokszor úgy képzelem, hogyha kis húgom volna, csak ahhoz
40 13|             tekintgettek a barnaruhás kis öreg után, aki a kegyelmes
41 13|               kincsek hevernek; finom kis szubvenciók, nagyszerü vasúti
42 13|        legalább ezt bizonyítja...~ ~A kis dialog, melynek híre már
43 13|             égető szüksége van egy jó kis nőre, akinek a kisujjában
44 13|             gondol, csak arra, hogy a kis pajtásának sűrűen küldje
45 13|              lesz, ahogy parancsolja, kis anyácskám... Meg se állok
46 14|         chersói és vegliai sziklák, a kis tengerszorosban füstokádó
47 14|               e percben nem egy drága kis terem­tésre gondolna, akit
48 14|             pillanatban nem egy drága kis teremtésre gondolok, hanem
49 14|              hozta szóba a titokzatos kis nőt, akire a tengeri út
50 15|     természetnek, mely az ilyen bájos kis teremtéseket alkotta...~ ~
51 15| tisztességeseknek látszanak... A szép kis nők - ezt bízvást elhiheti
52 15|         boldognak sze­ret­ném látni a kis Masámat, aki a legszebb
53 15|               leszek az éhségtől.~ ~A kis társaság kocsiba ül s az
54 15|        megérkeznek a penzióba, ahol a kis pesti asszony számára fejedelmi
55 16|             jöttem az érzé­seimmel... Kis nagymamám, ne kacagjon ki,
56 16|             fogja elrabolni a szegény kis Masája lelki nyugalmát...~ ~-
57 17|       ködfelhő szürkeségében. Mikor a kis hajó fehér teste végkép
58 17|          válaszolt:~ ~- Nem az a baj, kis anyám, hogy gyáva vagyok,
59 17|        viszonozhatná... Az ilyen édes kis tündérek nem arra születtek,
60 17|            boldogítsák... Mert lássa, kis anyám, akármilyen nagy csacsi
61 17|               mit remegnie egy csitri kis asszony előtt se... És ne
62 17|               a hűséges és együttérző kis pajtását látja bennem...