Rész

 1  1|          elcsöndesült lármája most itt támadt volna föl a dunaparti
 2  1|            beszéltek és kiabáltak, itt kissé tótosan, mint az árvai
 3  1|      ritkán hazaárulónak nevezték, itt, a fórum kuliszái közt,
 4  1|   végigreszketett. A poli­ti­káról itt egyáltalában nem is esett
 5  1|           különb mindazoknál, akik itt, az ország nagy színpadján,
 6  2|           árt meg; mit keresne hát itt ebben az unalmas fészekben?
 7  2|           hogy viszi majd valamire itt Pesten? - kérdezte Zsófia
 8  3|           erejüket összemérjék, de itt már, titokzatos silhouette-ekként,
 9  3|         küzdelembe. Ki vette volna itt észre a szürkekabátos, vidéki
10  3|            miből él?~ ~- Hol jársz itt, ahol a madár se jár? -
11  3|         jókedvüen így szólott:~ ~- Itt hozom ezt a szegény fiút,
12  4|    melegség, a jólét és a kényelem itt puha aszbesztfalként zárja
13  4|          fordul...~ ~A beszélgetés itt megakadt, mert az asztalhoz
14  4|  pillantását.~ ~- Nem akarom, hogy itt maradj, - mondta gyöngéden
15  4|       találták, - nem akarom, hogy itt unatkozd át az őszi hónapokat,
16  4|          elkísérhessen valahova, - itt van nálam éppen a levél,
17  5|            tengerparton sétál, míg itt alacsonyan úszkáló, ólomszínü
18  5|         volt a meg­győződése, hogy itt szoktatják őket a cifra
19  7|      kopott ismeretlen, vagy ahogy itt mondták: az abszolut nimolista
20  7|          áldozatra képes vagyok... Itt azonban - mivel, fájdalom,
21  8|           hogy Saáry képviselő van itt, vagy talán mégis jobb lesz,
22  8|      belevágtak odakünn a lelkébe, itt egyszerre elveszítették
23  8|        maga belelát a lelkem­be... Itt a kezem rá, hogy hűséges
24  9|          elfeled­kezned róla, hogy itt két éretlen gyerkőcről van
25  9|       ellenére, kulturhely, s hogy itt rövid vadászzekében vagy
26  9|          csak a maga javát akarom: itt ugyanis egész sereg szebbnél-szebb
27  9|    rokon­szenvesnek találnám... De itt - higyje meg nekem - én
28  9|          meg a barátja karját.~ ~- Itt lakol? - kérdezte megdöbbenve,
29  9|           jókedvüen bólintott.~ ~- Itt, - mondta. - Ha az ember
30  9|           több szép asszonyt fogsz itt találni, akik mind égnek
31  9|      századévek hangulata lebegett itt, mintha az idő nyomtalanul
32 10|         hogy a váramba lecsaljam s itt orozva elcsukjam abba a
33 10|            gyönyörűséggel olvastuk itt a perifériákon is, - mondta
34 10|        élem, s hogy maga csakugyan itt ül mellettem? Nem gondolja,
35 10|        jóindulattal folytatta:~ ~- Itt hozzák a forró levest, ez,
36 10|            szomszédnőjére.~ ~- Hát itt csupa rossz asszony és könnyelmü
37 10|       férfiakat is annyit találhat itt, mint akárhol másutt...
38 11| tartóz­kodik: Saáry képviselő, aki itt se tudott letenni arról
39 11|       legyilkoljon.~ ~Saáryt tehát itt hagyták az asszony lovagjául,
40 11|          most mégis nyugodtan adja itt a háziasszonyt, holott jól
41 11|          tartja?... Nem találkozik itt olyan emlékekkel, melyek
42 11|    barátjának, miért reprezentálja itt a szeretetreméltó háziasszonyt,
43 11|           ember...~ ~A beszélgetés itt abbamarad, mert délre jár
44 12|          lakásában... Most azonban itt van és megszoríthatom a
45 12|    jelennünk a nyilvánosság előtt, itt van tehát a legfőbb ideje,
46 13|         gyerekcipőiből, hiába adja itt nekem a megállapodott politikust...
47 14|        felhőfoszlánya lebegett, de itt édes és illatos tavasz volt,
48 14|            kabátja gallérját, mert itt hideg van és nagyon könnyen
49 14|          Saáry, miután látta, hogy itt nem igen veszik hasznát,
50 14|        lelkiismeretlenül lebzselek itt egy idegen országban...~ ~
51 15|          csak komédiázásból szaval itt nekem a norvég legendákról,
52 15|     ismerje be őszintén, hogy amíg itt nekem gyönyörü frázisokat
53 15|          kávéháza elé hajtat, hogy itt várja be az abbáziai hajó
54 16|        Szeretném tudni, mit pózolt itt eddig a meghiggadt matróna
55 16|         mindnyájunk között te vagy itt a legszebb! Ha csak sejtel­med
56 16|  misszionárius kunyhóját.~ ~- Maga itt? - kiáltotta boldogan az
57 16|     sejtelem megsúgta nekünk, hogy itt a földkerekség legszebb
58 17|            gyerekké változtatja... Itt van például maga, akinek
59 17|          késő éjszakáig nézegessem itt a tengernagyoknak öltözött