Rész

 1  1|                    izgalom még növekedett, mikor az igazságügyminiszter élclapokból
 2  1|                    meghajtották a fejüket, mikor a szomoru és rokonszenves
 3  1|            legkeserűbb emberismeretnél; de mikor kortesutján a falvakat végigjárta,
 4  2|                  jelenet volt megörökítve, mikor Petőfi Sándor hidegtől meggémberedett
 5  2|                    este színházba megyünk, mikor ő valamelyik szerepét eljátssza...~ ~-
 6  2|                    bizonyos gőggel Zsófia, mikor alkonyat idején szomszédnőjükkel,
 7  2|                 válaszolt:~ ~- Mire vinné, mikor annyit már úgyis elért,
 8  2|                hogy lesz még olyan idő is, mikor az összes piroskötéses regényhősök
 9  3|                  fényűzésben neveltek...~ ~Mikor diplomájával a kezében,
10  4|                 el­meséljük egymásnak...~ ~Mikor a társaság - nagyobbmérvü
11  4|                   csak akkor tért magához, mikor Masa pajkosan így szólt
12  4|              választási anekdotákból, - de mikor a pincérek már nagyon is
13  5|               fővárosba. Nagyot lélegzett, mikor az állomást szegélyező erdőcske
14  5|             keresni valója van Budapesten, mikor egyelőre még szó se lehet
15  5|                    megbiccentette a fejét, mikor a tétovázó Saáryt megpillantotta.~ ~-
16  5| katonatörténetekkel mulattatta, de később, mikor észrevette, hogy merről
17  5|           elhallgatni akár hajnalig is, de mikor az ital föllelkesítette,
18  5|             részint a Masa gyermekkorából, mikor a kisleány az egész vidéket
19  5|               részint későbbi életéveiből, mikor szépségénél csak nagy szívjósága
20  5|                    volt már hat óránál is, mikor a két fiatalember ágyba
21  6|           mondhatok neked, hogy Napoleont, mikor Olaszországból visszatért,
22  6|                 lelkesedéssel, mint engem, mikor az Arany oroszlán erkélyén
23  6|        választottak meg? - kérdezte Saáry, mikor végre egy pillanatra szóhoz
24  6|                    lélekemelő lát­ványnak, mikor Sajó-Eörs bizalmának letéteményese
25  6|             fájdalom, nem lehet reménye... Mikor később elváltak, a fiatal
26  6|                       Csak arra riadt föl, mikor éles csöngetyüszó jelezte,
27  7|                   ellomhult atmoszféráján. Mikor Saáry, kezével a miniszterre
28  7|                    szónok beszéde keltett. Mikor Saáry, új barátaitól környezve,
29  8|                    hónappal ezelőtt ittam, mikor magukkal együtt mulattam
30  8|                   fogadóban. Azon a napon, mikor diplomámat a kezembe kaptam,
31  8|                Szégyenlős mosolyra fakadt, mikor idáig jutott beszédében,
32  9|                     mint öt évvel ezelőtt, mikor az ügyvédi vizsga cenzorai
33 11|                  magasan járt az égbolton, mikor a komor­nákat hívó villamos
34 11|          végigolvasta az összes ujságokat, mikor végre - az idő már tizenegyre
35 11|                 Laczházy járt az eszemben, mikor az imént oly hirtelen meglepett.~ ~
36 11|                   tekin­tet­tem idegennek. Mikor másodszor beszéltünk egymással,
37 11|                 Akkor se voltam szerelmes, mikor a tizenhatesztendős gyerekfejemmel
38 11|          mindörökre a subládom fiókjába... Mikor később kiderült, hogy a
39 11|            meghatott és elérzékenyített... Mikor később rájöttem, hogy az
40 11|                    szerint rendezném be... Mikor a házasság terhemre volt,
41 12|              színész kissé savanyu arccal, mikor Saáry képviselő végre egy
42 13|                talán ugyanabban az időben, mikor a vidéki olvasó­körök egyhangu
43 13|         választották dísztagjaik sorába, s mikor a lakomákon öblös kupákat
44 13|                  úr színe elé kerüljön. És mikor a párnázott ajtó kinyílt
45 13|               becsülök, akkorra tartogasd, mikor abban pártod is gyönyörködni
46 13|            elhagyott hónapos szobájában.~ ~Mikor az igazmondás mártirja -
47 14|                          A tengerparton.~ ~Mikor Saáry, elutazása napján,
48 15|                     Ki gondol a reggelire, mikor a forrongó hullámhegyek
49 15|                   tejeskávéról ábrándozik, mikor a természet legfenségesebb
50 16|              abbahagyta éjjeli jeladásait, mikor Masa, hosszabb lelki küzdelem
51 16|                    a Mariska belépését, de mikor barátnője gyöngéden vállon
52 16|                     mint tegnap este volt, mikor minden férfi magát nézte,
53 16|                    van még attól a kortól, mikor az asszo­nyok tiszteletreméltó
54 17|              Masától.~ ~- Akkor se tudtam, mikor a felsőbb leányiskolába
55 17|                       Még javában aludtam, mikor egy sürgős távirattal kopogtattak
56 17|     viszontláthatom a legszebb asszonyt, s mikor éppen belemelegedném az
57 17|                    ködfelhő szürkeségében. Mikor a kis hajó fehér teste végkép