Rész

 1  1|               anekdotát, melyet a Ház öreg tréfamesterei a vidékről
 2  2|               a konyhában, ahol a két öreg nő még mindig bóbiskolva
 3  2|          Saáry kép­viselő volt, a két öreg hölgy pedig Mozgay Zsófia
 4  2|         skatulyáját, s miközben a két öreg kis­asszony előzékenyen
 5  2|       Josephine kisasszony, aki a két öreg lány közül elevenebbnek
 6  2|             Mozgay Sándorral?~ ~A két öreg dáma megint lopva összenevetett
 7  2|                Amint látnivaló, a két öreg kisasszony nem volt rossz
 8  2|              bólintott hozzá.~ ~A két öreg dáma, aki életében még a
 9  2|            képviselőházban...~ ~A két öreg kisasszony ezután suttogva
10  3|      szegények házában halt meg, mert öreg korára megbénult és nem
11  3|             mindennapi kenyérhez. Egy öreg, istenfélő kanonok hagyatékából
12  3|           hónapon át használtak, s az öreg, fogatlan pappal, aki az
13  3|         villant föl: akkor, amidőn az öreg praefectus tudtára adta,
14  3|         szívrehatóan beszélt, hogy az öreg pap mondhatatlan szánalmat
15  3|           önálló beszédet mondjon. Az öreg úr negyedfél évtized óta
16  3|             kabátjukat levetették, az öreg Nyitray Ádám barátságosan
17  4|       láthatólag zavarba hozta. De az öreg Nyitray régi törzsvendég
18  4| keresztnevükön szólította. A népszerü öreg képviselő megjelenése bizonyos
19  4|               jókedvüen hallgatták az öreg úr trécselését, anélkül,
20  4|            udvarlóikkal csevegtek, az öreg urak, akik rózsás arccal
21  4|             és jókedvvel fogadták: az öreg Nyitray vidáman parolázott
22  4|          szívét kiöntötte volna, - az öreg úr reggelig se fogyott volna
23  4|        érdekes pontnál abbamaradt. Az öreg Nyitray, aki közben elálmosodott,
24  5|          Nyitray Ádámot keresi, de az öreg hazafi nem volt a klubban,
25  6|              azt se olvastad, hogy az öreg Csóthy Ábrahám mandátuma
26  6|               én vagyok az, akiben az öreg úr halála után a nemzet
27  7|            Hogy hívják? - kérdezte az öreg pártvezér, aki eddig a kormánypárti
28  7|          virágillat suhant feléje, az öreg házak homlokzatán mintha
29  8|           egyetlen jó barátom se, egy öreg, hetvenhatéves papot kivéve,
30  8|               játszotta s egy atillás öreg úr messzecsengő hangon tudatta
31  9|           azonban összetalálkozott az öreg Nyitray Ádámmal, aki a pszichológiai
32  9|                  Vajjon mit szólna az öreg praefektus, ha így kerülnék
33 10|            ellenzékiek vagyunk.~ ~Egy öreg úr, akit Laczházy castellanusnak
34 10|      irodalomról csevegjen vele... Az öreg, szalmasárga nő a vármegye
35 10|      fordítani a családi címert... Az öreg úr, erre való tekintettel,
36 11|              érteni...~ ~Saáry: Engem öreg papok neveltek föl egy rideg
37 12|          színházba. De van két bájos, öreg barátnőm, akik egyszerüen
38 12|           mester, hogy kik ezek az én öreg barátnőim?~ ~Mozgay szelíd
39 12|       boldoggá fogok tenni két bájos, öreg dámát azzal a hírrel, hogy
40 13|         tekintgettek a barnaruhás kis öreg után, aki a kegyelmes úr
41 13|                 A fiatal képviselő az öreg Nyitray Ádám előtt szóba
42 13|         szemmel tudakozódott volna az öreg Vereczkey egészsége után,
43 14|            hogy kire gondolok?~ ~- Az öreg Perkátay grófnőre, a Szent
44 14|           hiszem...~ ~- Édes fiam, az öreg Perkátay grófnőtől maga
45 15|               háziszolga, egy köhögős öreg úr a leányával, s Mariska
46 15|           Mariska: Maga az államvasút öreg podgyászhordóira most sokkal
47 16|               társaság egy rózsásarcú öreg úrból s két cigányképű vasgyúróból
48 16|                 kiáltotta boldogan az öreg úr, aki az első pillanatban
49 16|           csakhamar kiderült, hogy az öreg úr azonos a szentkúti nábob
50 16|        fekszünk le hajnal előtt.~ ~Az öreg úr, aki frisseség dolgában
51 16|         gyorsabban véget ért, mint az öreg Szentkúthy előadása, a két
52 16|           holdfényes tengerparton. Az öreg úr eközben folytatta leleplezéseit
53 17|            távírógépet? - kérdezte az öreg milliomos a mesemódra kicsípett
54 17|             oly kétségbeejtőnek?~ ~Az öreg úr szörnyűködve emelte ég