Rész

 1  1|       együttérző gibic örömét, akit a nagy sikerek láza még magánál
 2  1|       láthatatlan közösségbe lépett a nagy emberrel, akinek vállán
 3  1|      figyeltek minden szavára, mintha nagy szuggesztív ereje őket is
 4  1|      mindazoknál, akik itt, az ország nagy színpadján, ma vele együtt
 5  2|       kisasszonyokhoz:~ ~- Tőlem igen nagy művész lehet, mert az ilyesmihez
 6  2|               fenékig belelát ennek a nagy, forrongó, szívtelen városnak
 7  2|            hogyha a vízbe esik, hát a nagy esze miatt elmerül. Ami
 8  2|                     Fogadok veled egy nagy üveg baracklekvárba, hogy
 9  3|               akik ezúttal váratlanul nagy szám­ban kerültek a parlamentbe,
10  3|            szilaj lelkével indultak a nagy, politikai küzdelembe. Ki
11  3|         hordozta körül a tömegen.~ ~A nagy ember tünődve nézett maga
12  3|              engedjék meg nekem, hogy nagy ember lehessen belőlem!~ ~
13  3|              az utcán, hogy fejemet a nagy füsttől kiszellőztessem.~ ~-
14  3|            Gézát.~ ~- A kis unokámnak nagy bánata van, - mondta sóhajtva,
15  3|               perc mulva ott voltak a nagy fogadó halljában, melyből
16  4|           mellé, s a pincéreket, akik nagy szolgálatkészséggel sürgölődtek
17  4|               s most egyszerre valami nagy, ismeretlen, édes fájdalom
18  5|              fodros vízre dőlnek, s a nagy, előkelő hôtelekre, melyeknek
19  5|                mikor szépségénél csak nagy szívjósága volt nagyobb.
20  5|               mindeddig nem igen volt nagy véleménnyel a női nemről,
21  6|             arcomon, hogy ilyen cudar nagy tehetség lakik bennem? Akár
22  6|                  Azt hiszitek, valami nagy dolog, hogy egy férjes asszonyt
23  6|            úgy érezte, hogy élete egy nagy fordulópontja előtt áll...
24  7|             csönd volt, most - akár a nagy viharok idején - hangosan,
25  7|               bele a levegőbe... És a nagy, ájtatos, szinte templomi
26  8|               melynek berendezéséből, nagy elfogultságában, semmit
27  8|          körül...~ ~Megitták a kávét, nagy füstfelhőket fújtak maguk
28  8|           bólintott.~ ~- Helyes, most nagy örömet szerez nekem, mert
29  8|      hallatlan, hogy az ilyen éretlen nagy gyerek hoz törvényeket az
30  9|         hatalmas hasábfák lobogtak, a nagy bőr karosszékekre, az ezüsttel
31  9|            fiatal legény sürgö­lődött nagy buzgalommal a kandalló és
32 10|         elterül...~ ~Amíg az inasok a nagy ezüsttálakat körülvitték,
33 10|             asszonyok fölgyújtatták a nagy képesterem csillárait, ahol
34 10|             silhouetteje sötétlett, s nagy, élettelen, szinte dermesztő
35 11|       sötétbarna tölgyfaburkolatán. A nagy, nyitott kandallóban óriási
36 11| dolgo­zó­szobájukban, de maga az első nagy gondolkodó, aki egy-egy
37 11|             teszem függővé... Ennek a nagy gyereknek szüksége van rám
38 11|             mert maga is egy éretlen, nagy gyerek, aki nagyképüen azt
39 12|            mint maga Mozgay Sándor, a nagy és halhatatlan színművész,
40 12|        képviselőtársát s odavezette a nagy színészhez a billiárdasztal
41 12|      könnyez­nek boldogságukban, ha a nagy, a híres, a halhatatlan
42 12|               kedvességeket mondott a nagy művésznek, de a körül­állók,
43 12|             ismeri őket? - kérdezte a nagy színész kissé savanyu arccal,
44 13|             népszerűvé tette. A lapok nagy cikkeket írtak róla, ezzel
45 14|         emelkedett, a köténye mellett nagy kulcscsomóval gazdasszonykodott
46 15|      megjelenik a legelső napsugár. A nagy, fehér hajókon, az otromba
47 16|               furcsább, mert magunk - nagy elkeseredésünkben - egyáltalában
48 16|             éppen ez az oka, hogy egy nagy, igen nagy szívességet kérek
49 16|              oka, hogy egy nagy, igen nagy szívességet kérek magától.~ ~-
50 16|             szívemet kiöntsem, hogy a nagy és keserves fájdalmamat
51 16|             akar lemondani róla, maga nagy csacsi?~ ~- Hát nem látta,
52 17|          lássa, kis anyám, akármilyen nagy csacsi vagyok, azt mégis
53 17|               fiúsan egymásra rakja s nagy gyönyö­rűséggel szívja egyik
54 17|              Mindketten elhallgatnak, nagy csönd támad s Masa hirtelen