Rész

 1  1|         szőke­bajuszos fiatalember  tíz-tizenöt percig némán
 2  2|           összecsapta a kezét.~ ~-  isten, hogy jutna ideje
 3  2|          felé, melynek irányában a  istenkét képzel­ték, de
 4  3|            kegyesen intett neki, s  hangulatban lévén, egyszerre
 5  3|        mert az volt a hite, hogy a  Isten őt csupán elmés és
 6  3|           a ruha a fontos, hanem a  vér és a magyaros temperamentum.
 7  3|          még Kugler-bonbonokról és  táncosokról álmodik, - hogyan
 8  4|    pillantással szólott:~ ~- Óh, a , az édes, az önfeláldozó
 9  4|        kedve támad ahhoz, hogy egy  cigarettát elszívjon, csak
10  4|            a szálloda kávé­házába.  darabig ültek ott egy-egy
11  5|         készséget hoztak magukkal,  ideig unalmas tétlenségre
12  5|    megillető közönnyel fogadták, s  ideig szórakozottan lebzselt
13  6|                    A karzaton.~ ~A  isten tudja, hogyan kerülte
14  7|              Sárdy vagy Sárossy, a  Isten jobban tudja, mint
15  7|          sietve kiprotegálhassák a  hangulatban levő minisz­tereknél.
16  8|        vont.~ ~- Különben elérte a  istenke büntetése, mert
17  8|          mert én csak akkor vagyok  hangulatban, ha szivarfüstöt
18  8|       szeme közé.~ ~- Akarja, hogy  pajtások legyünk, hogy mindig
19  8|          tettem, nem volt egyetlen  barátom se, egy öreg, hetvenhatéves
20 10|       gondolja, hogy illenék talán  estét kivánni?~ ~Saáry csak
21 10|     birtokát s most mint vendég és  gibic él a környékbeli úri
22 10|                 Nem, édes barátom,  asszonyok is vannak, s derék
23 11|            egy óriási cigarettára,  ideig szemlélte az ablak
24 11|       csakugyan azt hiszi, hogy mi  pajtások vagyunk?~ ~Masa:
25 11|          Masa: Maga úgy érzi, hogy  pajtások vagyunk?~ ~Saáry (
26 11|           Gondolja, hogy ez elég a  pajtássághoz? Ha igen, akkor
27 11|            igen, akkor a szívemből  pajtása vagyok...~ ~Masa (
28 11|           a filisztereket?~ ~Masa:  szívem van, hát megbocsátok
29 11|           Saáry (kenetteljesen): A  gyermek legelső kötelessége,
30 12| kisasszonyoktól.~ ~Laczházy, aki a  házigazda tapintatával egyszerre
31 13|          mindenki tudta róla, hogy  pénzért akár az édesapját
32 13|            megfogyva lábra állott,  ideig elérzékenyülve és
33 13|            Látszik, hogy nincs egy  asszony az oldala mellett,
34 13|           a kezemet magáról, akkor  fiu módjára engedelmes­kedni
35 13|     Magának égető szüksége van egy  kis nőre, akinek a kisujjában
36 14|            megigérte Masának, hogy  és engedelmes fiucska mód­jára
37 14|          arra indította őket, hogy  ideig a vizet nézzék, ahelyett,
38 14|           el az igazságot?~ ~Saáry  darabig tünődve nézte a
39 14|      csakugyan nem hittem volna... , jó, csak maradjon a helyén,
40 14|            nem hittem volna... Jó, , csak maradjon a helyén,
41 15|          Mariskát valami mese­beli  szellemnek nézi, akinek
42 16|       történetét s mivel pompás és  humorú elbeszélő volt, szenzációs,
43 16|           volt. A fiatal politikus  darabig nem vette észre
44 16|     kezecskéjét.~ ~- Csakugyan oly  hozzám, mint amilyennek
45 16|           volt a számomra egyetlen  szava, de ezt nem is csodálom,
46 16|           reám, a savanyú fickóra,  szemmel nézzen?~ ~Mariska
47 17|      huszárokat, akik remélhetőleg  ideig nem fogják megzavarni
48 17|        hogy az ilyen asszonyokat a  istenke nem egyszerü és
49 17|          szerelemről, mert akkor a  pajtásságunk is veszedelemben
50 17|           maradjunk meg egyelőre a  barátságnál, mert én a szerelemben
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License