Rész

 1  2|            dézsa mellől.~ ~- Óh, - mondta az egyik, aki épp egy kékszalagos
 2  2|           a színházat szeretjük, - mondta Josephine.~ ~- A színdarabok
 3  2|          mozdulnánk ki hazulról, - mondta Zsófia.~ ~- Hát akkor miért
 4  2|        leverte.~ ~- Ő nem tudja, - mondta ravaszul Zsófiának.~ ~-
 5  2|         Mozgay Sándor az öcsénk, - mondta bizonyos hatásvadászattal
 6  2|    emberfia el nem bolondíthat!” - mondta az őszhaju Josephine, aki
 7  2|          elismerőleg intett és ezt mondta: „Nem is csoda, hiszen Nagysádék
 8  2|           sohase volt szerelmes, - mondta a szentimentális Josephine,
 9  3|    meghajolt.~ ~- Saáry Gézának, - mondta kissé dölyfösen, miközben
10  3| mindenesetre becsületedre válik, - mondta leereszkedőleg a pártvezér,
11  3|            Óh, főtisztelendő úr, - mondta a kis fiú reszketve, - engedjék
12  3|        Híres ember akarok lenni, - mondta a nyakát szegezve. - Azt
13  3|            Közkatona, közkatona! - mondta most gúnyosan magában, ahogy
14  3|       fekete kabát sincs rajtam, - mondta Saáry Géza ijedten. - Csak
15  3|       unokámnak nagy bánata van, - mondta sóhajtva, de még ez a sóhajtás
16  4|         gyorsan, mert éhenhalok, - mondta tréfásan a vén ember, szédületes
17  4|       megrázta a fejét.~ ~- Nem, - mondta, - most már én is azt hiszem,
18  4|         akarom, hogy itt maradj, - mondta gyöngéden és a többiek ezt
19  5|    helyeslőleg bólintott, majd ezt mondta:~ ~- Ne szégyeld ezt az
20  6|               Még egy ujság van! - mondta ravaszkodva.~ ~- És pedig?~ ~-
21  6|           fejét.~ ~- Nem hiszem, - mondta - maga szívesen föl fogja
22  7|      fizetned a mai nap örömére? - mondta neki egy milliomos földbirtokos,
23  7|            verőfényében.~ ~- Én? - mondta és lelkesen viszonozta a
24  8|          várja a nagyságos urat, - mondta nyájasan, miközben a lakásba
25  8|       világon a legkomolyabb nő, - mondta képmutató arccal.~ ~Masa
26  9|       fogsz lenni a három közül? - mondta titokzatos hangon.~ ~- Hanem?~ ~-
27  9|    jókedvüen bólintott.~ ~- Itt, - mondta. - Ha az ember már nem lehet
28 10|         urat bemutassam önöknek, - mondta ünnepiesen a rózsásarcu
29 10|           itt a perifériákon is, - mondta mélységes hódolattal. -
30 10|           fejét.~ ~- Nem hiszem, - mondta komolyan. - A látományok
31 11|           fogok az asszonyoknak, - mondta bizonyos könnyedséggel,
32 12|             ne izgassák magukat! - mondta jóindulattal a kövér ember,
33 12|           hallottam a mesterről! - mondta szinte alázatosságszámba
34 12|         szó?~ ~- Még mindig nem, - mondta Mozgay Sándor.~ ~- Akkor
35 12|         férfi ideáljának tartom, - mondta mély meggyőződéssel.~ ~-
36 13|         Mindenkit megrágalmaznak - mondta kedvetlenül, - akinek a
37 13|          interpellálni készülsz! - mondta kissé impertinens hangon,
38 13|           a fejét.~ ~- Senkinek, - mondta csöndes hangon.~ ~- Ez esetben
39 13|      prédikációt tartott neki. Ezt mondta:~ ~- Kedves fiam, maga még
40 14|           a földön (ilyen embert - mondta - meg sem érdemelnek az
41 14|        boldog embereket érdeklik - mondta Saáry elgondolkodva. - Nekem
42 14|     külseje csakugyan nem olyan. - mondta komoly arccal Mariska asszony. -
43 14|      várako­zott rá.~ ~- Olvassa - mondta boldog izgatottsággal.~ ~
44 14|           telegrammjával, majd ezt mondta:~ ~- Hát mégis csak van
45 16|   meghiggadt matróna szerepében! - mondta vállat­von­va. - Tudja,
46 16|  meglátogatta.~ ~- A fenséges úr - mondta a fiatalabbik Szentkúthy -
47 16|   bólintott.~ ~- Sírja el, fiam, - mondta résztvevő hangon, miután
48 16|            magamról beszélhetek, - mondta alamuszi arccal, miközben
49 17|           yacht felé.~ ~- Drágám - mondta Saárynak, miközben Masa