Rész

 1  1|      nem hiába, hogy vala­mikor oly temérdek dolgot adott a
 2  1|     kuliszái közt, majd­nem épp oly lelkesen fogadták, mint
 3  1|       nézett farkasszemet vele. Oly impertinens volt ez a tekintet,
 4  1|        kávéházak törzsközönsége oly sűrűn használ? A charmeur
 5  3|    volna. Az előbbi beszélgetés oly élénken idézte föl lelkében
 6  3|       ember lehessen belőlem!~ ~Oly szívrehatóan beszélt, hogy
 7  3|      romantikus álmok hőseiből; oly hűvös és cinikus hétköznapiasság
 8  3|        a mord katona pedig, aki oly szigoru arccal issza a sörét,
 9  4| bemutatkozott a képviselőnek, - oly sietve mutatkozott be, hogy
10  4|     sohase tett rá eddig valaki oly mélységes hatást, mint ez
11  5|         hadfi szavaiban - aztán oly ragyogó arccal foglalt helyet
12  5|    természetes, Laczházy is épp oly idegen a szemében, mint
13  6|   gyanútlanul jött szembe vele, oly heves örömmel szorí­totta
14  8|    eltünt arcáról, s szemei épp oly csodálatos fényességben
15  9|  üdvözlő szónoklatot...~ ~Saáry oly ostobán nézett maga elé,
16  9|      fenséggel a kastély körül. Oly csodálatosan szép volt ez
17  9|    kérdezte Saáry, aki most épp oly elfogultnak érezte magát,
18  9|     megkopott aranyrámájából... Oly ijesztő volt ez a tekintet,
19 10|        a telefon csöngetyüje... Oly furcsa volt ez az anakronizmus,
20 10|        a szemét és hangja, mely oly férfiasan csengett a képviselőház
21 10|          kérdezte Masa asszony, oly halkan, mintha attól félne,
22 11|         ébren voltam...~ ~Masa: Oly édesen aludt, mint egy pólyásbaba
23 11|         azt hiszem, távolról se oly szorgalmas, mint maga, mert
24 11|        eszemben, mikor az imént oly hirtelen meglepett.~ ~Masa:
25 11|      csak ahhoz ragaszkodhatnám oly fájdalmas szeretettel, mint
26 11|       mit találok én magán, ami oly különös bizalmat kelt bennem?
27 11|  pukkerlit vágott előtte és épp oly könnyüséggel libegett el
28 12|    színében csillog, s hogy épp oly dolgosak és szerények, mint
29 12|        hónap óta még nem voltam oly szerencsés, hogy önt, kedves
30 12|  tartják. És e tudatban majdnem oly rossz estéje volt, mint
31 13|          A lelkiismeretemet épp oly kevéssé rendelem alá a pártfegyelemnek
32 13|        tévedésből se vetemednek oly könnyelműségre, hogy őszinték
33 13|  erkölcsbiróként lépjen föl egy oly országban, ahol az erkölcsbirák
34 14|   szerel­mi titkár szerepét épp oly nagyszerűen betöltötte,
35 15|    ugrik le a kupé lépcsőjéről. Oly üde és jókedvü, mintha öt
36 15|     mindegy, úgy kell nekem, ha oly csacsi voltam, hogy ily
37 16|  huszártiszteket. A három férfi oly boldog lelkesedéssel üdvözölte
38 16|      kezecskéjét.~ ~- Csakugyan oly jó hozzám, mint amilyennek
39 16|      kérem, hogy ne legyen most oly fiatal, mint tegnap este
40 16|      aki a korát meghazudtolva, oly nemes őszinteséggel játssza
41 16|     csodálom, hiszen nem vagyok oly önhitt, hogy magamat ezzel
42 16|       hízelkedés nélkül szólva, oly kiállhatatlan volt, hogy
43 17|              És mit talál ebben oly kétségbeejtőnek?~ ~Az öreg
44 17|     kérdezte Saáry elképedve.~ ~Oly komikusan ijedt arcot vágott,
45 17|        mert én a szerelemben ép oly kevéssé hiszek, mint a marslakókban...
46 17|    Megszorítja a Saáry kezét és oly vértforraló kacérság­gal