Rész

 1  2|         leplezetlen bámu­lattal.~ ~- Hát a pesti emberek az utcán
 2  2|       hazulról, - mondta Zsófia.~ ~- Hát akkor miért mennek mégis
 3  2|          kiáltott föl Josephine.~ ~- Hát mi tegyen boldoggá bennünket? -
 4  2|              se árt meg; mit keresne hát itt ebben az unalmas fészekben?
 5  2|           különben nem rám tartozik, hát nincsen is hozzá semmi közöm...~ ~
 6  2|        tartani, hogyha a vízbe esik, hát a nagy esze miatt elmerül.
 7  2|              pedig a modorát illeti, hát bizony meglátszik rajta,
 8  2|           érzéke a szerelem iránt, - hát attól félek, hogy lesz még
 9  3|       teljesen árván maradtam...~ ~- Hát ki taníttatott, ki nevelt
10  3|      könyveidet a földhöz csaphatod? Hát tulajdonképp mik a terveid
11  3|                hogyan lehetett volna hát elhinni róla, hogy már a
12  4|    garderobját idegen kezelné...~ ~- Hát a lakására is elmegy?~ ~-
13  6|         csontja megroppant bele.~ ~- Hát mit szólsz hozzám? - kiáltotta
14  6|         nevetve félbeszakította:~ ~- Hát nem tudod? - kérdezte, míg
15  6|             Óh, mennyei ártatlanság, hát még azt se találod ki? Láttál
16  6|              Ha szív lenne magukban, hát szó nélkül megszavaznák
17  7|              Miután tiszta a levegő, hát megmondhatom, hogy nagyszerüen
18  7|         kikivánkozik... Legjobb lesz hát, ha holnap nálam feketézik,
19  8|             így szólott magában:~ ~- Hát csakugyan élnek az édes
20  8|          estéken mesélni szoktak?... Hát csakugyan hazugság, hogy
21 10|      reszketett a fölindulástól.~ ~- Hát Nyugat-Európában vagyunk? -
22 10|        szétfoszlanak a semmiségbe... Hát igaz, hogy én most a valóságos
23 10|        pokolian éhes vagyok... Kevés hát a valószinűség, hogy a maga
24 10|        pletykázó szomszédnőjére.~ ~- Hát itt csupa rossz asszony
25 10|              unalmas lenne beszélni, hát maradjunk inkább csak azok
26 11|             se vádolhatja hiúsággal, hát elhiszi nekem ugy-e, hogy
27 11|                 Masa: Jó szívem van, hát megbocsátok nekik. Én a
28 11|             Az ultramodern dolgokhoz hát annyit se értek, mint a
29 11|            boszton-tánchoz. Meg kell hát bocsátania, ha olyasmit
30 11|              házasság terhemre volt, hát gondolkodás nélkül visszaszereztem
31 11|           törvények vannak terhemre, hát egyszerüen és könnyü szívvel
32 12|           elé... Ezért ne fecsegjünk hát tovább, hanem járuljunk
33 13|          ostobaságokat elkövessen... Hát maga még komolyan hisz a
34 13|     Megértette?... Ezután ne halljam hát többé, hogy őszinte mer
35 14|         becsületesen megőrzöm...~ ~- Hát csakugyan olyan a külsőm,
36 14| telegrammjával, majd ezt mondta:~ ~- Hát mégis csak van valaki, aki
37 16|      horgasztották le a fejüket.~ ~- Hát nem látja, hát nem olvassa
38 16|          fejüket.~ ~- Hát nem látja, hát nem olvassa le az arcunkról,
39 16|              életében elkövetni fog! Hát azt akarja, hogy ez a két
40 16|             szépsé­génél is nagyobb, hát behunyom a szememet és naivul
41 16|          róla, maga nagy csacsi?~ ~- Hát nem látta, hogy Masa egész
42 17|         lekésett a boldogságról.~ ~- Hát mit tegyek?~ ~- Tőlem kérdi?
43 17|           egy tízéves gimnázistával, hát kérje meg, hogy adjon magának
44 17|       föltekinteni... Hogy merhetnék hát olyan impertinens lenni,
45 17|     asszonynak a szerelméről beszél, hát azt tanácsolom, hogy csak
46 17|         pesti boltosokat. Fejezzétek hát be sürgősen az eszmecserét,