Rész

 1  2|              unalmas fészekben? Nem, ezt mi nem is kívánjuk tőle,
 2  2|         idejönnie, hogy Nagysádéknak ezt a dolgos kezét megcsókolja...
 3  2|        uránál, elismerőleg intett és ezt mondta: „Nem is csoda, hiszen
 4  3|           így szólott:~ ~- Itt hozom ezt a szegény fiút, akit az
 5  4|              tanulószobából... Talán ezt vettem annyira a szívemre,
 6  4|        mondta gyöngéden és a többiek ezt egészen természetesnek találták, -
 7  5|            legtökéletesebb teremtés. Ezt az állitását változatos
 8  5|          helyeslőleg bólintott, majd ezt mondta:~ ~- Ne szégyeld
 9  5|              mondta:~ ~- Ne szégyeld ezt az érzést, biztosítalak
10  6|      bátyjára, de a fiatal képviselő ezt csak futólag konstatálta,
11  6|          szívettépő sóhajjal fogadta ezt a kijelentést, Saáry pedig
12  6|     beleszeretne, ha fölszólalásával ezt a cinikus embertömeget lázba
13  7|             sivár felföldi községbe. Ezt a kegyetlenséget azzal tetézték,
14  7|    valamennyi pártját... Nyilvánosan ezt nem merném megmondani neked,
15  7|              huncutkodással mondotta ezt, de a naiv Saáry mégis úgy
16  8|       szobácska világosságában... De ezt a gondolatát óvatosan eltitkolta.~ ~-
17  9|            kérdezte csodálkozva.~ ~- Ezt, édes fiam, ne tőlem kérdezd,
18 10|     valóságos életbe... A tündérek - ezt maga is beláthatja - nem
19 11|             tudtam volna. Nem tartja ezt maga is különösnek? Én sokszor
20 11|           töröm a fejemet, nem tudom ezt a lélektani rébuszt megoldani.~ ~
21 11|               holott jól tudja, hogy ezt az egész világ különösnek
22 11|              ismerték magukat. De ha ezt még meg is értem valahogy,
23 11|            hősnője legyen? Meg lehet ezt érteni józan ésszel? Maga
24 12|          szégyened magadat, hogy még ezt se tudod? Ha Shakespearet
25 12|              előkelő idegennek... De ezt a férfiút, ezt a félistent
26 12|       idegennek... De ezt a férfiút, ezt a félistent már csakugyan
27 12|          amint arcáról is láthatod - ezt hiszi. Önérzete különben
28 13|                 A te példád legalább ezt bizonyítja...~ ~A kis dialog,
29 13|            prédikációt tartott neki. Ezt mondta:~ ~- Kedves fiam,
30 13|           gondolatban kritizálja meg ezt a mindenható, vén gazembert...
31 14|              fordult a képviselőhöz. Ezt kérdezte tőle:~ ~- És az
32 14|        vonult a telegrammjával, majd ezt mondta:~ ~- Hát mégis csak
33 14|          komoly emberről, mint maga, ezt már csakugyan nem hittem
34 15|          tengeren járna?~ ~Saáry: Én ezt a ködös és misztikus szürkeséget
35 15|        látszanak... A szép kis nők - ezt bízvást elhiheti nekem -
36 15|   barátsággal közelednek hozzájuk... Ezt különben maga épp úgy tudja,
37 16|    elhárította magától a szeretetnek ezt a kitörését, aztán megismer­tette
38 16|       számomra egyetlen jó szava, de ezt nem is csodálom, hiszen
39 17|          felé a karjait.~ ~- Mit? És ezt maga kérdi? Hat hónapi távollét
40 17|        kikerget a para­dicsomból. És ezt mind annak a sötét gazembernek
41 17| megtébolyítja a fiatal urat, de Masa ezt nem veszi tudomásul, hanem
42 17|             nem teszi büszkévé, hogy ezt az előkelő szerepet magának
43 17|             majd halkan, fájdalmasan ezt mondja): Azt akartam kérdezni,