Rész

 1  1|         tekintet, hogy a kegyelmes úr egy másodpercig rajta felejtette
 2  2|         kibérelte. Saáry képviselő úr ugyanis csak az első nap
 3  2| költeményeit, - de Saáry képviselő úr csinosnak, barátságosnak
 4  2|         sikerülne.~ ~- A képviselő úr itthon akar maradni minden
 5  2|         akad itt-ott néhány fiatal úr, aki kapuzárás előtt hazatér.
 6  2|           pihenhettek: a képviselő úr fölébredt és harsányan csöngetett
 7  3|   iparoshoz.~ ~- Óh, főtisztelendő úr, - mondta a kis fiú reszketve, -
 8  3|   folytatta:~ ~- Óh, főtisztelendő úr, engedjék meg nekem, hogy
 9  3|          beszédet mondjon. Az öreg úr negyedfél évtized óta virrasztott
10  4|       jókedvüen hallgatták az öreg úr trécselését, anélkül, hogy
11  4|          asztalhoz most egy idegen úr közelített: kövér, nagyon
12  4|         kiöntötte volna, - az öreg úr reggelig se fogyott volna
13  4|                 Ki volt az a kövér úr, aki odabenn az asztalunkhoz
14  4|           úgy gondolom, hogy ez az úr a kis unokád jövendőbelije...~ ~
15  4|          sőt ellenkezőleg... Ez az úr a multbelije szegény unokámnak,
16  5|            magához Saáry képviselő úr gúnyosan. És hirtelen együgyünek
17  5|              Parancsol a képviselő úr? Ha jobb asztalt nem talál,
18  6|          vagyok az, akiben az öreg úr halála után a nemzet bizalma
19  6|        miről beszél az a cvikkeres úr ott a jobboldalon?~ ~- A
20  6|        legény, mint az a cvikkeres úr?~ ~- Sőt még sokkal szárazabb
21  7|           kellene...~ ~A kegyelmes úr megbólintotta a fejét, s
22  7|    váratlan jelenetet, a kegyelmes úr, a párt mindenható vezére,
23  8|       játszotta s egy atillás öreg úr messzecsengő hangon tudatta
24  9|       fényes üveglapról egy idegen úr tekintett rá, aki ragyogó
25 10|    ellenzékiek vagyunk.~ ~Egy öreg úr, akit Laczházy castellanusnak
26 10|       felesége, akit a főméltóságu úr gyakran fölkeres délutánonként,
27 10|          családi címert... Az öreg úr, erre való tekintettel,
28 13|  várakozott arra, hogy a kegyelmes úr színe elé kerüljön. És mikor
29 13|            napfényben, a kegyelmes úr mindig őt, a modern Petur
30 13|         öreg után, aki a kegyelmes úr karján tünt el az impozáns
31 15|       háziszolga, egy köhögős öreg úr a leányával, s Mariska asszony
32 16|         kiáltotta boldogan az öreg úr, aki az első pillanatban
33 16|        összezúzhassa... Ez a három úr pedig a nevezetes Szentkúthy-familia,
34 16|   csakhamar kiderült, hogy az öreg úr azonos a szentkúti nábob
35 16|       meglátogatta.~ ~- A fenséges úr - mondta a fiatalabbik Szentkúthy -
36 16|            hajnal előtt.~ ~Az öreg úr, aki frisseség dolgában
37 16|   holdfényes tengerparton. Az öreg úr eközben folytatta leleplezéseit
38 17|             A táviratot a fenséges úr küldte, aki hirtelen arra
39 17|         kétségbeejtőnek?~ ~Az öreg úr szörnyűködve emelte ég felé