Rész

 1  1|              volt, s szemével, melynek édes és szelid szomorusága egy
 2  3|            elől elrejtőzzél...~ ~- De, édes bátyám, még fekete kabát
 3  3|                előkelő vendéglőbe!~ ~- Édes barátom, egy országgyűlési
 4  3|                sohase látott életében. Édes, romlatlan gyermeknek látszott,
 5  4|            dobogó szívvel tekintett az édes kis teremtésre, akinek e
 6  4|              szólott:~ ~- Óh, a jó, az édes, az önfeláldozó Mariska!
 7  4|               valami nagy, ismeretlen, édes fájdalom cikázott végig
 8  4|                  A jövendőbelije? Nem, édes barátom, nem a jövendőbelije,
 9  5|              tengert nézi, bizalmasan, édes titkokat susogva hajol közelébb
10  5|             tekint rá, s akiből a Masa édes fölületessége sugárzik feléje.
11  5|         komolyan megrázta a fejét.~ ~- Édes barátom, Masa sokkal korrektebb
12  6|      képviselőházban... Nem hiszed?... Édes fiam, annyit mondhatok neked,
13  8|     finomságnak valami megvesztegetően édes poézise fogta körül, melyről
14  8|                 Hát csakugyan élnek az édes kis tündérek, akikről az
15  8|               percig hallgatott, aztán édes bakfisszemét, mely ugyancsak
16  9|         kérdezte csodálkozva.~ ~- Ezt, édes fiam, ne tőlem kérdezd,
17  9|   gondviseléstől, akinek szőke haja és édes kék szeme van, s akit a
18  9|               századéves kövek közt az édes és ezüstös gyermekhang,
19 10| elragadtatással emelte rá a szemét: az édes bakfis, akinek eddig jókedvü
20 10|            ezüsttálakat körülvitték, s édes keringőhangok suhantak végig
21 10|         kérdezte naiv arccal.~ ~- Nem, édes barátom, jó asszonyok is
22 11|           arról, hogy álmai fölött egy édes kis női lény virraszt...~ ~
23 11|                megrázza a fejét): Nem, édes barátom, én nem gondolok
24 12|                ne halmozná... Ez a két édes teremtés azonban százszor
25 12|         talentumának és értékének? Ez, édes barátom, épp úgy hozzá­tartozik
26 13|              el, hogy a fiatal asszony édes gyermek­hangját meghallja,
27 13|              láttára a kezecskéit.~ ~- Édes barátom, maga borzasztó
28 13|          gyermekeket? Az őszinteséget, édes fiam, csupán az amerikai
29 14|               nem esik semmi baja. Egy édes, drága asszony fog magával
30 14|             legalább azt hiszem...~ ~- Édes fiam, az öreg Perkátay grófnőtől
31 14|        felhőfoszlánya lebegett, de itt édes és illatos tavasz volt,
32 14|             óta nincsenek többé...~ ~- Édes barátom, én nem a vizsgái
33 15|               Mint tizenötéves bakfis, édes könnyeket hullattam, ha
34 15|            Hogy a Masa ezüstös hangja, édes nevetése, graciőz karcsúsága
35 16|             húzódott a barátjához.~ ~- Édes fiam, nem gondolja, hogy
36 16|     könyörületes matróna szerepét.~ ~- Édes barátom, amint látja, ehhez
37 17|              törvényeket az országnak? Édes fiam, ha találkozik valahol
38 17|              viszonozhatná... Az ilyen édes kis tündérek nem arra születtek,
39 17|              ijedten hallgat).~ ~Masa: Édes fiam, én valami borzasztót