Rész

 1  1|         székházában aggódva néztek rá, mert akárhányszor váratlanul
 2  1|            senkire se illett volna rá a „száraz pipás” elnevezés,
 3  2|       kisasszonyok nyájasan néztek rá a forróvizes dézsa mellől.~ ~-
 4  2|            istennek nem szorultunk rá, mert mi a kézimunkánkból
 5  3|    sehogyse tudott visszaemlékezni rá, hogy vánnyadt kis ajka
 6  4|           az én kedvemért se gyújt rá?... Biztosítom róla, hogy
 7  4|          asszony jóked­vüen nézett rá, s nyelvecskéjét borzongva
 8  4|                Belátja? Lassanként rá fog jönni, hogy élettapasztalások
 9  4|          mély figyelemmel szögezte rá kisleányos pillantását.~ ~-
10  4|      könnyektől... Még sohase tett rá eddig valaki oly mélységes
11  4|           beszélgetésből se jöttél rá, hogy kicsoda?~ ~Saáry úgy
12  5|          át didergő madarak néztek rá a telegráfpóznák tetejéről.
13  5|         aki a Masa szemével tekint rá, s akiből a Masa édes fölületessége
14  5|           testvérem képtelen volna rá, hogy a történtek után együtt
15  5|          éljen vele. Nem haragszik rá, de sokkal finomabb izlésü,
16  5|           asszony, aki képes lenne rá, hogy szerelmet ébresszen
17  7|        csillogó szemmel mutogattak rá, az egyetemi hallgatók pedig
18  7|            pillantással várakoztak rá.~ ~Mielőtt Saáry a hölgyeket
19  7| fiatalember csak látszólag figyelt rá; szeme csillogó szomju­sággal
20  8|        márványszobrok pillantottak rá, könyvek és nippek selyme
21  8|       szigoru aszkétát... Gyujtson rá, mert én csak akkor vagyok
22  8|           lelkem­be... Itt a kezem rá, hogy hűséges kis pajtása
23  8|            az oka, miért provokált rá, hogy az életrajzomat elmondjam...~ ~
24  9|            egy idegen úr tekintett rá, aki ragyogó mell­vértet
25 10|    gyönyörü, fiatal asszony nézett rá kiváncsian a magas virágállványok
26 10|         smokingos urak mosolyogtak rá látható kedvteléssel, egy
27 10|        néma elragadtatással emelte rá a szemét: az édes bakfis,
28 10|        akarta mondani, de nem volt rá képes, hogy érzéseit világos
29 11|        asszony kedvéért nem vagyok rá hajlandó, hogy szívtelenül
30 12|           nemzetünk himcsalogányát rá tudtam venni arra az áldozatra,
31 14|    pályaudvaron Mariska ügyelt föl rá, hogy a csomagjait el ne
32 14|  telegrammal a kezében várako­zott rá.~ ~- Olvassa - mondta boldog
33 16|             nagyon is szüksége van rá, mert maga igazán messze
34 17|    halasztja, az el lehet készülve rá, hogy holnap már örökre