Rész

 1  1|      fanatikusok táborát...~ ~Most egyszerre csönd támadt: a miniszterelnök
 2  1|        halkabban beszéltek, mintha egyszerre átérezték volna a történelmi
 3  1|           a tekintélyeket, de most egyszerre úgy érezték, hogy szánalmasan
 4  1|          Az elnök csöngetyüje most egyszerre végigsüvített a népes folyosókon,
 5  2|        cúgos cipőjét, míg a konyha egyszerre megtelt a frissen főzött
 6  2|       valami láthatatlan lény most egyszerre odaszólt volna:~ ~- Óh,
 7  3|            s jó hangulatban lévén, egyszerre csak odafordult hozzá a
 8  3|          gyermekkora emlékét, hogy egyszerre eltüntek mellőle a nagyváros
 9  3|           hogy szomoru gyermekkora egyszerre föl­bukkant ismét eléje
10  3|           a keserü öngúnyé... Most egyszerre az jutott eszébe, hogy még
11  3|         mert a József-körút sarkán egyszerre a vállára ütött valaki s
12  4|       valóságos formájában... Most egyszerre csoda­módon jól érezte magát:
13  4|       idegen minden átmenet nélkül egyszerre csak tegezni kezdi a meghatott
14  4|          szépséggel szemben s most egyszerre valami nagy, ismeretlen,
15  5|            maga se tudta hogyan? - egyszerre csak egy fiatal asszony
16  5| udvaroltatnak maguknak... És ekkor egyszerre egy furcsa látomás jelent
17  5|        szíve, maga se tudta miért, egyszerre oktalanul megdobbant.~ ~
18  5|      töprenkedésének minden nyomát egyszerre elfujták volna a lelkéből.
19  6|          kérdezte Saáry és a szíve egyszerre kalimpálni kezdett.~ ~-
20  7|      tósztozó egy vakmerő rohammal egyszerre úrrá lett hallgató­sága
21  7|   párthivét meghallgassa. Nyomában egyszerre bezúdult a folyosók népe,
22  7|     mondták: az abszolut nimolista egyszerre megnőtt az új keretben,
23  7|     mutatva, a beszédét befejezte, egyszerre gomolygó sokaság fogta körül,
24  7|       legszebb pillanatát. A világ egyszerre megváltozott körülötte:
25  8|             amit belépése okozott, egyszerre mozgolódás támadt a szom­széd
26  8|    körülnézzen. Hogyan került ide? Egyszerre úgy tetszett neki, hogy
27  8|  belevágtak odakünn a lelkébe, itt egyszerre elveszítették volna élességüket...
28  9|          kései unokájuk vendégére, egyszerre visszatértek kriptájukba.
29 10|          erdő és a hófehér asszony egyszerre eltünik szeme elől, ha ajkait
30 12|          jó házigazda tapintatával egyszerre megérezte, hogy vendégét
31 13|       utcákon... Később, estefelé, egyszerre eszébe jutott a barátnője,
32 14|         gyönyörü idő fogadta őket, egyszerre az az érzésük támadt, hogy
33 15|             közvetetlen közelében, egyszerre csak feltünik a kikötő forgóhídja...
34 16|       arccal meredt maga elé, most egyszerre megragadta a Mariska asszony