IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] ----- ----- ----- a 2284 abauji 1 abba 2 abbahagyta 2 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 2284 a 755 az 665 hogy 416 és | Szomaházy István Az elvált asszony Concordances a |
Rész
1001 8| levetette. A filigrán butorok, a csillogó tükrök, a rokokó-jeleneteket 1002 8| butorok, a csillogó tükrök, a rokokó-jeleneteket ábrázoló 1003 8| pillanatig úgy érezte magát, mint a királyi palotába tolakodó, 1004 8| tolakodó, falusi látogató. A nappali fénnyel együtt, 1005 8| nappali fénnyel együtt, mely a lakkozott szárnyasajtókon 1006 8| szárnyasajtókon kívül maradt, a hangját, a bátorságát is 1007 8| kívül maradt, a hangját, a bátorságát is maga mögött 1008 8| maga mögött hagyta és míg a szobaleány a jólnevelt cseléd 1009 8| hagyta és míg a szobaleány a jólnevelt cseléd diszkrét 1010 8| talán mégis jobb lesz, ha a névjegyemet beviszi...~ ~ 1011 8| névjegyemet beviszi...~ ~A bóbitás leány most még kedvesebben 1012 8| kedvesebben mosolygott.~ ~- A nagyságos asszony már várja 1013 8| nagyságos asszony már várja a nagyságos urat, - mondta 1014 8| mondta nyájasan, miközben a lakásba vezető főajtóra 1015 8| teremtett lelket se talált. A zajra azonban, amit belépése 1016 8| egyszerre mozgolódás támadt a szomszéd szobában s a következő 1017 8| támadt a szomszéd szobában s a következő percben egy himzett 1018 8| jelent meg ragyogó arccal a küszöbön. Ez a bakfis - 1019 8| ragyogó arccal a küszöbön. Ez a bakfis - mint utóbb meglepetve 1020 8| szertartásosan kezet csókolt, de a himzettkötényes kis hölgyet 1021 8| tudnom, mikorra igérte, hogy a látogatásával megtisztel? 1022 8| négy óra után szokták inni a fekete kávét?~ ~Megbotránkozva 1023 8| vont.~ ~- Különben elérte a jó istenke büntetése, mert 1024 8| elégednie az én társaságommal... A drága nagyapám pont négyig 1025 8| magának, legalább hozzászokik a pontossághoz...~ ~Csöngetett 1026 8| pontossághoz...~ ~Csöngetett a szobaleánynak, hogy a kávét 1027 8| Csöngetett a szobaleánynak, hogy a kávét behozza, - és Saáry 1028 8| hagyta egész eddigi életét, a szürke nyárspolgárokat, 1029 8| emberemlékezet óta körülvették, a pénzszerzés gonosz és szívtelen 1030 8| gonosz és szívtelen munkáját, a foltos íróasztalokat, a 1031 8| a foltos íróasztalokat, a cinikus emberszólást, a 1032 8| a cinikus emberszólást, a legénylakások és a hónaposszobák 1033 8| emberszólást, a legénylakások és a hónaposszobák lealázó prózáját 1034 8| ösvényre tévedt, melyet a sors csak boldog kiválasztottjai 1035 8| számára tartogat... Ez nem az a világ volt, melyet ő ismert... 1036 8| selyemfüggönyök zárták el az utcától, a zöld lombok közül hófehér 1037 8| nippek selyme csillogott a meleg lámpafényben s a japáni 1038 8| csillogott a meleg lámpafényben s a japáni párnák finom gyűrődésén 1039 8| kábították el érzékeit s az a furcsa impressziója támadt, 1040 8| impressziója támadt, mintha a hétköznapi élet durva szögletei, 1041 8| annyiszor belevágtak odakünn a lelkébe, itt egyszerre elveszítették 1042 8| fészekben... Félig behunyta a szemét és szinte álomképen 1043 8| álomképen látta maga előtt a Masa karcsú blúzát és aranyos 1044 8| lágysággal libegtek ide-oda a gyémántként tündöklő csillár 1045 8| az akaratos gyermekeknek a havas téli estéken mesélni 1046 8| töprenghetett tovább, mert a szobaleány most begördítette 1047 8| szobaleány most begördítette a szalonba az ezeregyéjszaka 1048 8| tölgyfaszekrényben pedig, mely a falusi templomok évszázados 1049 8| kis keze ott motoszkált a Saáry szeme körül, - majd 1050 8| elcsábítottam, remélem, most se adja a szigoru aszkétát... Gyujtson 1051 8| magam körül...~ ~Megitták a kávét, nagy füstfelhőket 1052 8| rakoncátlansággal rakta egymásra a lábait, miközben selyemharisnyája 1053 8| selyemharisnyája kivillant a szoknyája alól... Aztán 1054 8| kiváncsisággal tekintett a vendége szeme közé.~ ~- 1055 8| valakije, akinek az örömeit és a szomoruságát elmondhatja? 1056 8| asszony, aki rég túl van a fiatalkor bolondságain? 1057 8| bolondságain? Igen? Vagy a látszat szerint itél és 1058 8| magamfajta, csitri teremtést a barátságával kitüntessen?~ ~ 1059 8| úgy tetszett neki, hogy ez a csipkés, finom kis hercegkisasszony 1060 8| hercegkisasszony elevenedett meg előtte a mesebeli szobácska világosságában... 1061 8| világosságában... De ezt a gondolatát óvatosan eltitkolta.~ ~- 1062 8| hogy maga az egész világon a legkomolyabb nő, - mondta 1063 8| mert látom, hogy nem itél a külsőségek szerint... A 1064 8| a külsőségek szerint... A léha világ elkényeztetett 1065 8| tart, de maga más, mint a többi, maga belelát a lelkembe... 1066 8| mint a többi, maga belelát a lelkembe... Itt a kezem 1067 8| belelát a lelkembe... Itt a kezem rá, hogy hűséges kis 1068 8| nagyképü pózzal szegezte a képviselőre.~ ~- Mindeddig 1069 8| kitünő szónok s hogy elvileg a rossz szabóknál dolgoztat, 1070 8| gallérokat hord s hogy a kacér asszonyokat épp úgy 1071 8| asszonyokat épp úgy megveti, mint a sikkasztó bankpénztárost... 1072 8| vethessek egy pillantást a lelkébe? Lesz szíves föllebbenteni 1073 8| föllebbenteni kissé azt a függönyt, mely érzéseit 1074 8| félek, hogy csalódni fog, ha a függönyt fölhúzom... Nem 1075 8| Masa asszony lebocsátotta a szempilláit.~ ~- Kedves 1076 8| kiáltotta megdöbbenve a fiatal képviselő.~ ~- Lássa, 1077 8| látom, hogy nem tartozik a megrögzött bűnösök közé. 1078 8| amíg szerencsés végzete a kis pajtásával meg nem ismertette. 1079 8| elfogultsága úgy eloszlott, mint a novemberi köd a déli napsütésben, 1080 8| eloszlott, mint a novemberi köd a déli napsütésben, engedelmesen 1081 8| engedelmesen meghajtotta a fejét.~ ~- Az életem történetét 1082 8| világítás mellett tanultam a leckémet s rántott levest 1083 8| levest kaptam estére, nehogy a gyomromat túlterheljem... 1084 8| nagyritkán barackot nyomott a fejemre s még sokkal ritkábban 1085 8| magukkal együtt mulattam a dunaparti fogadóban. Azon 1086 8| dunaparti fogadóban. Azon a napon, mikor diplomámat 1087 8| napon, mikor diplomámat a kezembe kaptam, liptói túrót 1088 8| este álmélkodva csíptem meg a karomat, mert fáklyások 1089 8| ablakom alá, egy malacbanda a Rákóczi-indulót játszotta 1090 8| asszony.~ ~Saáry fölemelte a fejét, a cinizmus eltünt 1091 8| Saáry fölemelte a fejét, a cinizmus eltünt arcáról, 1092 8| fényességben égtek, mint a minap, amikor képviselőházi 1093 8| poézis és melegség is van a világon...~ ~Szégyenlős 1094 8| hirtelen megrestelkedett volna a szentimentális szavaktól, 1095 8| melyek önkéntelenül kitörtek a lelkéből. És most megint 1096 8| lelkéből. És most megint a régi öngúnyolódással folytatta:~ ~- 1097 8| olyan pillantással, melyben a gyerekleány naiv bájossága 1098 9| Utazás Sajó-Eörsre.~ ~A sajó-eörsi Gulliver - így 1099 9| Gulliver - így hívták Laczházyt a képviselőházban - egy délelőtt 1100 9| délelőtt átlátogatott Saáryhoz a baloldali folyosóra.~ ~- 1101 9| farsangi estét? - kérdezte a barátjától.~ ~A fiatal képviselő 1102 9| kérdezte a barátjától.~ ~A fiatal képviselő közömbösen 1103 9| egy pesti kávéházban, vagy a falumbeli Arany korona éttermében, 1104 9| mesélgetni nekem bátyjukról, a magyar szinpad Napoleonjáról.~ ~ 1105 9| egyik helyen se fogsz lenni a három közül? - mondta titokzatos 1106 9| Farsang első napján felülsz a gyorsvonatra és hetven kilométeres 1107 9| kilométeres sebességgel robogsz a sajó-eörsi állomásig. Innen 1108 9| lóerős autón száguldasz el a sajó-eörsi kastélyig, mely 1109 9| szó, hogy Laboréba vagy a Kanári-szigetekre kell elutaznia 1110 9| Kanári-szigetekre kell elutaznia a legelső farsangi estén.~ ~- 1111 9| ne tőlem kérdezd, hanem a zsarnok gondviseléstől, 1112 9| édes kék szeme van, s akit a halandók idelenn egyszerűen 1113 9| egyszerűen Masá-nak hívnak. Ez a bájos, kokett és rakoncátlan 1114 9| te is részt fogsz venni a híres sajó-eörsi vadászatokon, 1115 9| van-e merszed hozzá, hogy a parancsának ellentmondj...~ ~ 1116 9| hogy az elvált feleség a volt ura házában a szeretetreméltó 1117 9| feleség a volt ura házában a szeretetreméltó háziasszony 1118 9| hálásan köszönetet mondott a meghívásért, s megigérte, 1119 9| öreg Nyitray Ádámmal, aki a pszichológiai rejtélyt készségesen 1120 9| egymást? - kérdezte nevetve a jókedvü szakállember. - 1121 9| barátság csak akkor kezdődhetik a házastársak között, ha már 1122 9| gyerkőcről van szó, mert az a cigányképü óriás csak a 1123 9| a cigányképü óriás csak a világ megtévesztésére játssza 1124 9| megtévesztésére játssza a komoly és felnőtt férfit. 1125 9| hogy ő keres méltó férjet a Masa számára, Masa pedig 1126 9| most is eljár édesanyjával a volt ura házába, hogy a 1127 9| a volt ura házába, hogy a lakását és a garderobeját 1128 9| házába, hogy a lakását és a garderobeját rendben tartsa... 1129 9| igaz, hogy az én időmben a férfiak nem igen barátkoztak 1130 9| igen barátkoztak önzetlenül a szép asszonyokkal, de ez 1131 9| szép asszonyokkal, de ez a mostani kor, úgy látszik, 1132 9| hasonlíthatatlanul tökéletesebb a réginél...~ ~Saáry január 1133 9| akartam fölkeresni magát a képviselőházban, de a szabók 1134 9| magát a képviselőházban, de a szabók és divatárusnők miatt, 1135 9| vagyok egyelőre lemondani a politikáról. Két hét óta 1136 9| Az ember úgy áll bosszút a férfiakon, ahogy lehet... 1137 9| Ahhoz azonban, hogy ez a bosszú fényesen sikerüljön, 1138 9| Laczházy átadta nekem a maga becsületszavát, mellyel 1139 9| megfogadta, hogy résztvesz a sajó-eörsi vadászatokon, 1140 9| kezdjen hozzá sürgősen a csomagoláshoz. Tudom, hogy 1141 9| csomagoláshoz. Tudom, hogy megveti a világi hiuságokat, s hogy 1142 9| világi hiuságokat, s hogy a perrendtartás és a váltójog 1143 9| hogy a perrendtartás és a váltójog sokkal jobban érdekli 1144 9| váltójog sokkal jobban érdekli a divatlapoknál és az öltözködés 1145 9| fölhívom szives figyelmét arra a körülményre, hogy Sajó-Eörs, 1146 9| babszínű kabátban nem ülhet le a vacsorázó asztalhoz... Hozzon 1147 9| becsületes smokingot (de ne a választókerületében csináltassa, 1148 9| ha fájdalommal is, arról a gondolatról, hogy este puha 1149 9| Legjobb, ha e tekintetben a nagyapámmal tanácskozik, 1150 9| tanácskozik, ő ugyanis, a közbeszólásokon kívül, egyedül 1151 9| közbeszólásokon kívül, egyedül csak a comme il faut öltözködéshez 1152 9| megharagudnék, mert én most is csak a maga javát akarom: itt ugyanis 1153 9| fog találni, s nekem az a kivánságom, hogy valamennyit 1154 9| legyek, hiszen magát én a durva darócban is rokonszenvesnek 1155 9| higyje meg nekem - én leszek a legcsunyább... Szóval siessen, 1156 9| Szóval siessen, dobja sutba a politikát, vásároljon be 1157 9| ötödikén délben üljön föl a gyorsvonatra, de vigyázzon, 1158 9| rossz kocsiba szálljon, mert a maga szórakozottságától 1159 9| megszomorítana, s akkor a kezem mindörökre levenném 1160 9| Tehát viszontlátásra a sajó-eörsi kastély terraszán, 1161 9| csakugyan helyet foglalt a Sajó-Eörs felé induló gyorsvonaton, 1162 9| óráig hasztalanul törte a fejét azon a problémán, 1163 9| hasztalanul törte a fejét azon a problémán, hogy mit fog 1164 9| véletlenül puskát adnak a kezébe, egy sötét estén 1165 9| sötét estén megérkezett a kis vidéki állomásra. A 1166 9| a kis vidéki állomásra. A perronon egy bundába öltözött, 1167 9| nyujtogatta feléje boldogan a karjait: a vendégszerető 1168 9| feléje boldogan a karjait: a vendégszerető Laczházy volt, 1169 9| elterülő hósivatagra.~ ~- A fehérruhás szűzek otthon 1170 9| valóságos klimatikus hely a sajó-eörsi síksághoz képest... 1171 9| sajó-eörsi síksághoz képest... A tűzoltóbandát se hoztam 1172 9| tűzoltóbandát se hoztam el, mert a diadalmi induló belefagyott 1173 9| diadalmi induló belefagyott a trombitájukba... De ha üdvözlő 1174 9| akarsz, ebben készségesen a szolgálatodra állok...~ ~ 1175 9| foglalt Laczházy mellett a vörös automobilban, mely 1176 9| állomási épületek mögött. A gyönyörü kocsi veszett gyorsasággal 1177 9| gyorsasággal röpítette végig őket a havas országúton és az ámuló 1178 9| elképedve meresztette szemét a sötétségből kicsillogó 1179 9| sötétségből kicsillogó álomképre. A zuzmarás rengetegben, ezer 1180 9| mesebeli palota ragyogott a villamos ívlámpák fényében... 1181 9| álltak őrt komor fenséggel a kastély körül. Oly csodálatosan 1182 9| csodálatosan szép volt ez a látvány, hogy a cinikus 1183 9| volt ez a látvány, hogy a cinikus Saáry dideregve 1184 9| Saáry dideregve ragadta meg a barátja karját.~ ~- Itt 1185 9| pesti lakós, akkor ebben a viskóban is megélhet valahogy...~ ~ 1186 9| is megélhet valahogy...~ ~A kapuboltozat előtt medvebőrbe 1187 9| ki őket az automobilból, a fütött előcsarnokban pedig 1188 9| méltóságos hajlongással szedte el a fiatal képviselő podgyászát. 1189 9| hatalmas hasábfák lobogtak, a nagy bőr karosszékekre, 1190 9| kivert dohányzóasztalokra, a kétoldalt fölfelé kanyargó 1191 9| ha magadra hagylak, hogy a hosszú utazás után kissé 1192 9| az öltözködéshez, mert a vacsorát pont nyolckor tálalják... 1193 9| tálalják... Különben félórával a vacsora előtt csöngetni 1194 9| helyet foglalt.~ ~- Oh, a vendégek zöme még csak holnap 1195 9| találni, akik mind égnek a vágytól, hogy a kitünő szónokot 1196 9| mind égnek a vágytól, hogy a kitünő szónokot megismerhessék...~ ~ 1197 9| Laczházy fölkisérte vendégét a szobájába, ahol már egy 1198 9| sürgölődött nagy buzgalommal a kandalló és a mosdóasztal 1199 9| buzgalommal a kandalló és a mosdóasztal körül. Saáry 1200 9| mozdulattal elbocsátotta a komornyikot, aztán körülnézett 1201 9| lelki szemeivel látott, a régi Scott Walter-féle regényekben, 1202 9| regényekben, melyeket valaha a piaristák könyvtárából kikölcsönzött. 1203 9| könyvtárából kikölcsönzött. A tölgyfabutorok egyike se 1204 9| megfeketült subládok álltak a falak mentén, az ágy fölé 1205 9| sötétvörös mennyezet borult, a kandallóban mohos fatörzsek 1206 9| lángja ott táncolt előtte a padozat medvebőrein... 1207 9| padozat medvebőrein... A bástyába vágott ablakmélyedésből, 1208 9| festői kilátás nyilt a téli álmukat alvó fenyvesekre, 1209 9| nyomtalanul haladt volna el a sirbatért asztalosok remekein, 1210 9| életüket... Saáry félve nézett a dióbarna szárnyasajtóra, 1211 9| az az érzése támadt, hogy a nyusztprémes nagyúr, aki 1212 9| homlokkal tér majd vissza, hogy a szemtelen tolakodót kiverje... 1213 9| árnyképei lebegtek körülötte a levegőben, s egy bársonyruhás, 1214 9| aranyrámájából... Oly ijesztő volt ez a tekintet, hogy a Davidicum 1215 9| volt ez a tekintet, hogy a Davidicum egykori árvája 1216 9| félénken kuporodott össze a kandalló előtt álló karosszékben, 1217 9| az erdők egész hótömege a lelkére nehezedik...~ ~De 1218 9| De most megszólalt a csöngetyü, s a régi Laczházyak, 1219 9| megszólalt a csöngetyü, s a régi Laczházyak, akik ily 1220 9| tükörbe, mely ott függött a háromszázesztendős sublád 1221 9| háromszázesztendős sublád fölött. A fényes üveglapról egy idegen 1222 9| sehogyse birt ráismerni a poros pertárakat bujó, szürke 1223 9| praefektus, ha így kerülnék a szeme elé? - kérdezte magától 1224 9| Lassan lefelé haladt a lépcsőkön, s egy kékfrakkos 1225 9| magát az ebédlőbe. És amíg a zegzúgos folyosókon, az 1226 9| végigment, mindegyre az a kérdés izgatta: milyen lehet 1227 9| kérdés izgatta: milyen lehet a patinás keretben a Masa 1228 9| lehet a patinás keretben a Masa friss és eleven szépsége, 1229 9| milyen visszhangot verhet föl a századéves kövek közt az 1230 9| gyermekhang, mely szünetlenül a fülében csengett?~ ~ ~ ~ 1231 10| pillanatig állva maradt a küszöbön, mert úgy tetszett 1232 10| meg káprázó szeme előtt. A hatalmas bolthajtások, melyek 1233 10| szögletekbe futottak össze, a vén pohárszékek, melyeken 1234 10| azonnal elárulták, hogy a régi Laczházyak fészkébe 1235 10| vitézek ürítgették valaha a remekbe készült billikomokat... 1236 10| szempillantás alatt átvillámlott a zivataros éjszakák emléke, 1237 10| éjszakák emléke, amikor a háborúból vagy rablókalandokból 1238 10| mulatozással verték föl a hófehér fenyvesek csöndjét, 1239 10| fenyvesek csöndjét, míg a nádfödeles zsellérházakban 1240 10| reszkető leányok figyeltek a szilajul fölhangzó hegedüszóra... 1241 10| hegedüszóra... Hihető volt-e, hogy a jóképü, kövér óriás egyenes 1242 10| óriás egyenes leszármazottja a vérszomjas kalandornépségnek, 1243 10| fénnyel világítottak ide a XVI. század homályából? 1244 10| XVI. század homályából? A tölgyfaburkolatos terem 1245 10| csillár vetett világosságot a régimódi butorokra, az egyik 1246 10| groteszk fénnyel csillant meg a telefon csöngetyüje... Oly 1247 10| lépéssel! - kiáltotta vidáman a házigazda, aki egy csapat 1248 10| színes csipkefelhő közt állt a hófehér asztal mellett.~ ~ 1249 10| Saáry most körülnézett a teremben: tíz-tizenöt gyönyörü, 1250 10| asszony nézett rá kiváncsian a magas virágállványok mögül, 1251 10| érdeklődve szeméhez emelte a lorgnonját... A fiatal képviselőnek 1252 10| szeméhez emelte a lorgnonját... A fiatal képviselőnek úgy 1253 10| képviselőnek úgy rémlett, hogy a Laczházyak évszázados várkastélyából 1254 10| szellem hirtelen átvarázsolta a XVI. Lajos versaillesi kastélyába, 1255 10| versaillesi kastélyába, a Trianon finom selyembutorai 1256 10| elegáns abbék gyültek össze a napkirály udvarlására... 1257 10| önöknek, - mondta ünnepiesen a rózsásarcu óriás. - A hiréből 1258 10| ünnepiesen a rózsásarcu óriás. - A hiréből már bizonyosan jól 1259 10| opportunistákat, végleg el nem söpört a föld szinéről. A miniszterelnök, 1260 10| söpört a föld szinéről. A miniszterelnök, aki természetesen 1261 10| aki természetesen félti a pozicióját, most engem 1262 10| engem bízott meg, hogy a váramba lecsaljam s itt 1263 10| itt orozva elcsukjam abba a földalatti tömlöcbe, ahol 1264 10| földalatti tömlöcbe, ahol őseim a veszedelmes rabokat őrizték... 1265 10| kenyéren fog élni, míg csak a jószívü halál meg nem könyörül 1266 10| drágaköves gyűrűk csillogtak, a férfiak sorra bemutatkoztak 1267 10| sorra bemutatkoztak neki, a selyemtaláros abbé pedig - 1268 10| akiről kiderült, hogy a Laczházyak egyik kegyúri 1269 10| mosolyogva meghajolt előtte.~ ~- A nagyságod beszédét gyönyörűséggel 1270 10| gyönyörűséggel olvastuk itt a perifériákon is, - mondta 1271 10| igaz, hogy kötelességből a kormányra szavazunk, de 1272 10| castellanusnak nevezett, most intett a kékfrakkos komornyiknak, 1273 10| kékfrakkos komornyiknak, s a vendégsereg helyet foglalt 1274 10| vendégsereg helyet foglalt a fehér asztalnál, mely csakúgy 1275 10| görnyedezett az ezüsttől és a porcellántól... Kristályos 1276 10| csillogtak sziporkázva a csillár fényében, a karzaton 1277 10| sziporkázva a csillár fényében, a karzaton láthatatlan muzsikusok 1278 10| harisnyás lakájok lepték el a terem parkettjét, s a képviselőnek 1279 10| el a terem parkettjét, s a képviselőnek egy pillanatra 1280 10| kastélyba tévedt volna, ahol a legifjabb hercegnő eljegyzését 1281 10| szinte öntudatlanul ült le a faragványos karosszékbe, 1282 10| faragványos karosszékbe, melyet a komornyik szolgálatkészen 1283 10| Saáry csak most vette észre a szomszédnőjét: Masa ült 1284 10| mellette, akinek kedvéért a hosszú útra elszánta magát. 1285 10| útra elszánta magát. De ez a Masa - szívdobogva konstatálta - 1286 10| egyszerü kis pajtása volt... A fiatal képviselő megdöbbenve, 1287 10| elragadtatással emelte rá a szemét: az édes bakfis, 1288 10| keblének gömbölyüsége... Nem a bájos és éretlen gyereklány 1289 10| gyereklány volt többé, hanem a tudatos asszony, aki megértő 1290 10| megértő kacérsággal tekint a férfiak szemébe s akinek 1291 10| sértődött arccal Masa asszony.~ ~A fiatal képviselő lesütötte 1292 10| fiatal képviselő lesütötte a szemét és hangja, mely oly 1293 10| mely oly férfiasan csengett a képviselőház padjai között, 1294 10| között, most reszketett a fölindulástól.~ ~- Hát Nyugat-Európában 1295 10| Nem, egy pillanatig az a csalódás fogott el, hogy 1296 10| csalódás fogott el, hogy a fantasztikus gyermekmesék 1297 10| korunkban örökre szétfoszlanak a semmiségbe... Hát igaz, 1298 10| Hát igaz, hogy én most a valóságos életemet élem, 1299 10| rögtön megrázkódom, s ismét a kopasz, havas fákat fogom 1300 10| hiszem, - mondta komolyan. - A látományok nem éreznek emberi 1301 10| éhes vagyok... Kevés hát a valószinűség, hogy a maga 1302 10| hát a valószinűség, hogy a maga csodálatos gyermekálmaiból 1303 10| gyermekálmaiból kerültem volna ide a sajó-eörsi kastély ebédlőjébe...~ ~ 1304 10| Gyöngéden megsimogatta a Saáry kezét és jóindulattal 1305 10| folytatta:~ ~- Itt hozzák a forró levest, ez, úgy hiszem, 1306 10| magát is visszavarázsolja a valóságos életbe... A tündérek - 1307 10| visszavarázsolja a valóságos életbe... A tündérek - ezt maga is beláthatja - 1308 10| hetvenkettős sherryvel... A maga kis barátnője tehát 1309 10| aki dideregve gondol arra a hósivatagra, mely az ablak 1310 10| elterül...~ ~Amíg az inasok a nagy ezüsttálakat körülvitték, 1311 10| keringőhangok suhantak végig a virágos asztal fölött, Masa 1312 10| megismertette barátjával a Laczházy-kastély vendégeit.~ ~- 1313 10| Laczházy-kastély vendégeit.~ ~- Az a sötéthaju asszony a herceg 1314 10| Az a sötéthaju asszony a herceg jószágkormányzójának 1315 10| herceg jószágkormányzójának a felesége, akit a főméltóságu 1316 10| jószágkormányzójának a felesége, akit a főméltóságu úr gyakran fölkeres 1317 10| Az öreg, szalmasárga nő a vármegye alispánnéja, aki 1318 10| jószivüséggel támogatja a legfiatalabb aljegyzőket... 1319 10| legfiatalabb aljegyzőket... A rövidlátó, fiatal hölgy, 1320 10| aki két vörös rózsát visel a hajában, járásunk kitünő 1321 10| válófélben van az urától, mert a prózai ember nem akart belenyugodni 1322 10| belenyugodni abba, hogy a nimfák egyedül szoktak csatangolni 1323 10| egyedül szoktak csatangolni a holdfényes éjszakákon... 1324 10| holdfényes éjszakákon... A smokingos urak arról híresek, 1325 10| hogy még sohase hallották a Tolsztoj nevét, de azért 1326 10| aki most vett harmadszor a parfaitből, a történelmi 1327 10| harmadszor a parfaitből, a történelmi Gógánfay-nemzetség 1328 10| fölött meg fogják fordítani a családi címert... Az öreg 1329 10| hónappal ezelőtt elárvereztette a családi birtokát s most 1330 10| mint vendég és jó gibic él a környékbeli úri kastélyokban...~ ~ 1331 10| gavallérosan gondoskodnak a mindennapi témáinkról...~ ~ 1332 10| mindennapi témáinkról...~ ~A vacsora véget ért, a férfiak 1333 10| A vacsora véget ért, a férfiak bevonultak a dohányzóba 1334 10| ért, a férfiak bevonultak a dohányzóba és a kártyaszobába, 1335 10| bevonultak a dohányzóba és a kártyaszobába, az asszonyok 1336 10| asszonyok fölgyújtatták a nagy képesterem csillárait, 1337 10| képesterem csillárait, ahol a vadászati évad alatt táncolni 1338 10| lovagjától.~ ~Saáry megrázta a fejét.~ ~- Nem hinném. Eddig 1339 10| próbáltam...~ ~- Vagy ég a vágytól, hogy a szép asszonyoknak 1340 10| Vagy ég a vágytól, hogy a szép asszonyoknak udvarolhasson?~ ~- 1341 10| Attól tartok, hogy nem értek a nyelvükön.~ ~- Lássa, én 1342 10| nyelvükön.~ ~- Lássa, én a táncot talán az életemnél 1343 10| jobban szeretem, de azért a maga kedvéért meghozom 1344 10| maga kedvéért meghozom a legnagyobb áldozatot: lemondok 1345 10| áldozatot: lemondok egy félórára a bosztonról és a keringőről... 1346 10| félórára a bosztonról és a keringőről... Van magában 1347 10| magában olyan idegszál, mely a költői szépségekre reagál? 1348 10| loggiaszerü erkélyre vezette a képviselőt, a vár egy bástyaszerü 1349 10| erkélyre vezette a képviselőt, a vár egy bástyaszerü kiszögellésére, 1350 10| hideg magasságban trónolt a végtelenbe vesző síkság 1351 10| szűzi fehérség csillogott, a sötét erdőfoltok belevesztek 1352 10| sötét erdőfoltok belevesztek a rájuk nehezedő hótömegbe, 1353 10| nehezedő hótömegbe, s távolról, a látóhatár szélén, sejtelemszerü 1354 10| tündérmesébe illő éjjel volt, a fák gyémántos virágesőben 1355 10| dermesztő hallgatás lebegett a téli álmát alvó világ fölött. 1356 10| álmát alvó világ fölött. És a fehér halál e misztikus 1357 10| tündökölt néhány világos ablak a bástyafalak között, mint 1358 10| pillantása reszketve szállt végig a havas síkságon és úgy tetszett 1359 10| úgy tetszett neki, mintha a gyermek, aki mellette állott, 1360 10| maga is elválhatatlan lenne a hófehér tündérmesétől, mely 1361 10| pillanatban attól tartott, hogy a gyémántos síkság, a zuzmaravirágos 1362 10| hogy a gyémántos síkság, a zuzmaravirágos erdő és a 1363 10| a zuzmaravirágos erdő és a hófehér asszony egyszerre 1364 11| A reggeliző teremben.~ ~Színhely: 1365 11| reggeliző teremben.~ ~Színhely: a sajó-eörsi kastély egyik 1366 11| Lipót-terem, mely onnan vette a nevét, hogy II. Lipót császár, 1367 11| hogy II. Lipót császár, a családi legendák szerint, 1368 11| mint Laczházy Istvánnak, a híres comesnek vendége. 1369 11| híres comesnek vendége. A császár megfakult arcképe 1370 11| sötétbarna tölgyfaburkolatán. A nagy, nyitott kandallóban 1371 11| ezüstneműek ragyognak, s a sarokban, a hatalmas szamovár 1372 11| ragyognak, s a sarokban, a hatalmas szamovár alatt, 1373 11| misztikus kékséggel reszketnek a meggyújtott spiritusz tűznyelvei. 1374 11| melyben nyakig elsüppednek a falu szétszórt viskói, a 1375 11| a falu szétszórt viskói, a tűlevelü erdőségek, a félelmetes 1376 11| viskói, a tűlevelü erdőségek, a félelmetes hegypúpok, s 1377 11| világossággal árasztja el a bástyába vágott reggeliző 1378 11| vágott reggeliző termet. A császár hálószobája ugyanis, 1379 11| császár hálószobája ugyanis, a vadászat tartamára, afféle 1380 11| várják az éhező vendégeket.~ ~A Lipót-teremben a fölszolgáló 1381 11| vendégeket.~ ~A Lipót-teremben a fölszolgáló inasokon kívül 1382 11| se tudott letenni arról a rossz szokásáról, hogy hat 1383 11| szokásáról, hogy hat órakor a párnái közül kiugorjék. 1384 11| párnái közül kiugorjék. A többi férfi-vendég ma még 1385 11| még korábban kelt, mint ő: a kürtszóra, mely a kastély 1386 11| mint ő: a kürtszóra, mely a kastély udvarán a kora hajnali 1387 11| mely a kastély udvarán a kora hajnali órákban fölharsant, 1388 11| talpig bundában kóboroljanak a mértföldekre terjedő hósivatagon. 1389 11| akinek még sohase volt puska a kezében, élénken tiltakozott 1390 11| az asszony lovagjául, de a vadászok, akik irígykedve 1391 11| akik irígykedve gondoltak a Lipót-terem korareggeli 1392 11| flirtjére, alaposan tévedtek: a kastély bájos vendégei csepp 1393 11| mélységes csönd volt, s a lomha, téli nap már meglehetősen 1394 11| járt az égbolton, mikor a komornákat hívó villamos 1395 11| hangosan szólni kezdett a folyosókon. Csakhamar kiderült, 1396 11| Csakhamar kiderült, hogy a szép asszonyok nem ragaszkodnak 1397 11| teát sokkal többre becsülik a szertartásosan fölszolgált 1398 11| sülteknél és pástétomoknál. A vendégszobák ajtói mögött 1399 11| ezüsttálcákat cipeltek, s a budapesti friseuse, akit 1400 11| unalmas tétlenségben lebzselt a kulcsárné szobájában.~ ~ 1401 11| elterülő Szibériát, belebámult a kandalló lángjába, végigolvasta 1402 11| első női vendég megjelent a Lipót-terem ajtajában. A 1403 11| a Lipót-terem ajtajában. A kivételesen friss és korán 1404 11| grimászt vágva, állott meg a kis ebédlő, küszöbén... 1405 11| lehorgasztott fejjel ült a kandalló mellett, s egyáltalában 1406 11| anyai gyöngédséggel nézi a békésen szendergő fiatal 1407 11| fiatal urat. Saáry végre, a delejes pillantás hatása 1408 11| alatt, lassan fölnyitja a szemét).~ ~Saáry (zavartan): 1409 11| aludt, mint egy pólyásbaba a dadája ölében!~ ~Saáry: 1410 11| csak mélyen elmerültem a gondolataimba.~ ~Masa: A 1411 11| a gondolataimba.~ ~Masa: A haza sorsán töprengett? 1412 11| politikusok már korán reggel is a haza sorsán töprengenek? 1413 11| kettőtől háromig borong a szegény haza sorsa fölött. 1414 11| Nem igazság, hogy ő ezért a rövid munkaidőért épp annyi 1415 11| Masa: Annyi bizonyos, hogy a maga agymunkája különös 1416 11| sebességgel rohannak föl s alá a dolgozószobájukban, de 1417 11| Saáry (nem veszi figyelembe a gúnyolódást): Csakugyan 1418 11| érdekes problémán törtem a fejemet.~ ~Masa: Nem vagyok 1419 11| indiszkrét, ha érdeklődöm a problémája iráni?~ ~Saáry: 1420 11| mert maga az egyetlen lény a földön, aki e különös kérdésbe 1421 11| pajtások vagyunk?~ ~Masa: Mi a maga érzése?~ ~Saáry: Az 1422 11| gyerekszívem fájdalmait, s a maga puha kis keze vigasztalt 1423 11| Gondolja, hogy ez elég a jó pajtássághoz? Ha igen, 1424 11| pajtássághoz? Ha igen, akkor a szívemből jó pajtása vagyok...~ ~ 1425 11| titokzatos dolgok járnának a fejében): Én már gyakran 1426 11| voltaképpen miért tekintem magát a legőszintébb barátomnak? 1427 11| közé, akik az asszonyokat a legelső pillanatban meghódítják?... 1428 11| pillanatban meghódítják?... A külső jelek után itélve, 1429 11| hogy elegáncia tekintetében a velszi herceg babéraira 1430 11| veszedelmesen hasonlít azokra a savanyu világgyűlölőkre, 1431 11| világgyűlölőkre, akiket a nők hetedhét mérföldnyiről 1432 11| magával: néha úgy érzem, hogy a legnagyobb titkomat is el 1433 11| oka? Én akárhogy is töröm a fejemet, nem tudom ezt a 1434 11| a fejemet, nem tudom ezt a lélektani rébuszt megoldani.~ ~ 1435 11| rébuszt megoldani.~ ~Saáry: A legnagyobb titkát is el 1436 11| percig némán gyönyörködnek a Svájcra emlékeztető téli 1437 11| emlékeztető téli tájképben, mely a szemük előtt elterül. A 1438 11| a szemük előtt elterül. A dombok, az erdők, a házak, 1439 11| elterül. A dombok, az erdők, a házak, a hegyszakadékok 1440 11| dombok, az erdők, a házak, a hegyszakadékok szinte elmerültek 1441 11| hegyszakadékok szinte elmerültek a havas óceánban, csak a távoli 1442 11| elmerültek a havas óceánban, csak a távoli vasuti töltés acélsinei 1443 11| fehér világosságban, mely a nagyszerüen romantikus tájkép 1444 11| Idebenn pompás meleg van s a két embert valami kifejezhetetlen 1445 11| gyönyörűséggel tölti el a raffinált kényelem, mely 1446 11| raffinált kényelem, mely a jégország közepén, a biztos 1447 11| mely a jégország közepén, a biztos és puha fészekben 1448 11| fészekben körülveszi őket. Saáry a gyermek hűséges ragaszkodásával 1449 11| hűséges ragaszkodásával nézi a karcsúra fűzött, de pongyolaruhás 1450 11| megszólal): Megveti maga a filisztereket?~ ~Masa: Jó 1451 11| hát megbocsátok nekik. Én a gyilkost is meg tudom érteni...~ ~ 1452 11| hát annyit se értek, mint a boszton-tánchoz. Meg kell 1453 11| mégis nyugodtan adja itt a háziasszonyt, holott jól 1454 11| különösnek találja... Én, a szürke filiszter, már azt 1455 11| meg is értem valahogy, az a szerep, amit maga a sajó-eörsi 1456 11| az a szerep, amit maga a sajó-eörsi kastélyban játszik, 1457 11| vált el az urától, ha erre a kitüntetésre érdemesnek 1458 11| megzavarják?... Vagy még most, a válás után is szerelemmel 1459 11| egyetlen szavába kerülne, hogy a régi viszonyukat fölújítsák!~ ~ 1460 11| Masa (csöndesen megrázza a fejét): Nem, édes barátom, 1461 11| voltam szerelmes, mikor a tizenhatesztendős gyerekfejemmel 1462 11| mentem hozzá... Egy nap - ez a nap minden leány életében 1463 11| összetalálkoztam azzal a férfival, aki jobbszabásu 1464 11| jobbszabásu smokingot viselt, mint a többi, aki úgy beszélt velem, 1465 11| úgy beszélt velem, mint a felnőttekkel szokás, s akkor 1466 11| fájdalommal zártam el mindörökre a subládom fiókjába... Mikor 1467 11| Mikor később kiderült, hogy a jószabásu smoking tulajdonosa 1468 11| jószabásu smoking tulajdonosa a ruhatárán kívül mellesleg 1469 11| húszezer hold földet is a magáénak mondhat, s hogy 1470 11| pallossal végeztették ki a lázongó parasztokat, a családi 1471 11| ki a lázongó parasztokat, a családi tanács fölfedezte, 1472 11| könnyekig meghatva karoltam a jószívü óriásba, aki félelemmel, 1473 11| lelkesedéssel töltött el... Az a nemes önfeláldozás, hogy 1474 11| már késő volt jóvátenni a hibát, amit oktalan gyerekfejjel 1475 11| Laczházy nem veszi túlkomolyan a hitvesi hűséget s ekkor 1476 11| miért reprezentálja itt a szeretetreméltó háziasszonyt, 1477 11| miért vállalkozik arra a hőstettre, hogy egy egész 1478 11| megértené, ha más asszony volna a helyében?~ ~Masa (olyan 1479 11| olyan pillantással ingatja a fejét, melyben a női lélek 1480 11| ingatja a fejét, melyben a női lélek minden alkotórésze 1481 11| még nagyon kevéssé ismeri a barátnőjét, s így nem tudhatja, 1482 11| Én nem vagyok olyan, mint a többi és elhiheti, hogy 1483 11| szerint rendezném be... Mikor a házasság terhemre volt, 1484 11| gondolkodás nélkül visszaszereztem a szabadságomat, most, hogy 1485 11| az ideális jóbarát és én a barátaim megválasztását 1486 11| teszem függővé... Ennek a nagy gyereknek szüksége 1487 11| magáról, hogy érett ember...~ ~A beszélgetés itt abbamarad, 1488 11| toalettben jelennek meg a reggeliző-szobában. Egy 1489 11| Egy inas jelenti, hogy a szánkók előálltak, s mindenki 1490 11| hangos zsivajjal igyekszik a kapu elé, ahol fölpántlikázott 1491 11| alkotmányok várakoznak a vendégekre.~ ~Masa (halkan 1492 11| Saáry (kenetteljesen): A jó gyermek legelső kötelessége, 1493 12| Mozgay Sándor.~ ~A sajó-eörsi vadászatokat - 1494 12| szinielőadás fejezte be, mert a kastély szép asszonyvendégei, 1495 12| győződve arról, hogy voltaképp a színpadra születtek, válás 1496 12| magukba akarták bolondítani a könnyen hevülő vadászokat. 1497 12| könnyen hevülő vadászokat. A készülődések az egész házat 1498 12| egész házat fölforgatták; a folyosókon izgatottságtól 1499 12| tébolyodott szobalányok futkostak, a szobákban ruhákat próbáltak 1500 12| színpadot állítottak föl. A postamester, aki különben 1501 12| személyzettel dolgozott a vadászati évad ideje alatt, 1502 12| fiókhivatalt szervezett a kastély földszintjén, hogy 1503 12| kastély földszintjén, hogy a Budapestről érkezett csomagokat 1504 12| csomagokat kezelhesse. A láz, mely a készülődéseket 1505 12| kezelhesse. A láz, mely a készülődéseket kisérte, 1506 12| megőrjített, csupán Laczházy, a házigazda, őrizte meg derüs 1507 12| magukat! - mondta jóindulattal a kövér ember, aki maga is 1508 12| huszszavas szerepet, noha a memorizálással már az iskola 1509 12| izgalom tönkre fogja tenni a hangszálaikat, sőt a szépségüknek 1510 12| tenni a hangszálaikat, sőt a szépségüknek is megárt, 1511 12| megárt, ahogy Hufeland, a tudós doktor, kétségbevonhatatlanul 1512 12| asszonyok nagyot csíptek a kövér házigazda karján, 1513 12| légmentesen elzárkózzanak a világ elől, gúnyos és megérdemelt 1514 12| vendéget pillantott meg a billiárd-teremben összegyült 1515 12| szenvedő mosollyal hallgatta a főispán beszédét, közben 1516 12| ünneplésére gyült volna össze a tölgyfaburkolatos teremben. 1517 12| neki, suttogva megkérdezte a házigazdát:~ ~- Ki ez?~ ~ 1518 12| megbotránkozva emelte karját a mennyezet felé.~ ~- Ember, 1519 12| veszem rossz néven tőled, ha a miniszterelnököt vagy a 1520 12| a miniszterelnököt vagy a saját pártvezéredet nézed 1521 12| előkelő idegennek... De ezt a férfiút, ezt a félistent 1522 12| De ezt a férfiút, ezt a félistent már csakugyan 1523 12| Kómikus megütődéssel rázta meg a fejét s halkan folytatta:~ ~- 1524 12| folytatta:~ ~- Ájulj el a csodálkozástól és meghatottságtól: 1525 12| csodálkozástól és meghatottságtól: a férfi, akivel szerencsés 1526 12| mint maga Mozgay Sándor, a nagy és halhatatlan színművész, 1527 12| akinek megalkotásával a magyarok istene végre jóvátette 1528 12| magyarok istene végre jóvátette a nemzet évezredes megpróbáltatásait. 1529 12| asszonyok ideggörcsöket kapnak a gyönyörűségtől, ha a Váci-utcában 1530 12| kapnak a gyönyörűségtől, ha a Váci-utcában találkoznak 1531 12| tüsszenthet anélkül, hogy a nyilvánosság erről pontosan 1532 12| arra az áldozatra, hogy a sajó-eörsi szinielőadást 1533 12| talán le se jött volna, de a Masa kacér, ravasz és finom 1534 12| hogy hálásan boruljunk a lába elé... Ezért ne fecsegjünk 1535 12| födetlen fővel s üdvözöljük a tekintetes haza nevében... 1536 12| válaszolta titokzatosan a fiatal képviselő.~ ~Laczházy 1537 12| képviselőtársát s odavezette a nagy színészhez a billiárdasztal 1538 12| odavezette a nagy színészhez a billiárdasztal mellé. A 1539 12| a billiárdasztal mellé. A két férfi szótalanul kezet 1540 12| szótalanul kezet fogott, - Mozgay a megdicsőültek mosolyával, 1541 12| megdicsőültek mosolyával, Saáry a vidéki ember szögletességével, - 1542 12| ember szögletességével, - de a képviselő sunyi pillantása 1543 12| én már sokat hallottam a mesterről! - mondta szinte 1544 12| akik egyszerüen szerelmesek a mesterbe. Ezek az ezüsthaju 1545 12| könnyeznek boldogságukban, ha a nagy, a híres, a halhatatlan 1546 12| boldogságukban, ha a nagy, a híres, a halhatatlan Mozgay 1547 12| boldogságukban, ha a nagy, a híres, a halhatatlan Mozgay Sándorról 1548 12| abbé-fejét, anélkül, hogy a kérdésre válaszolt volna.~ ~- 1549 12| asszony Magyarországon, aki a mestert lelkesedésével el 1550 12| lelkesedésével el ne halmozná... Ez a két édes teremtés azonban 1551 12| azonban százszor különb, mint a többi. Csak annyit árulok 1552 12| Csak annyit árulok el, hogy a legjobb szívük van egész 1553 12| van egész Budapesten, hogy a hajuk már régóta az ezüst 1554 12| szeretettel gondolnak éjjel-nappal a legnagyobb színészre... 1555 12| hátra, mint hogy megmondjam a nevüket is... Tehát két 1556 12| közül az egyiket Zsófiának, a másikat Josephine-nek hívják 1557 12| szívvel surolják fényesre a kilincseket és törülgetik 1558 12| törülgetik hajnaltól napestig a butorokat, s közben mindig 1559 12| férfiról megfeledkeztek... Ez a férfi Ön, kedves mester, 1560 12| Josephine kisasszonyok pedig a testvérnénjei. Hat hónap 1561 12| testvérnénjei. Hat hónap óta lakom a Zsófia és Josephine kisasszonyok 1562 12| hajnalban fölkelnek, hogy a konyhát befűtsék, ha délelőtt 1563 12| konyhát befűtsék, ha délelőtt a vásárcsarnokba eltipegnek, 1564 12| leragadt szempillákkal - a frissen pörkölt kávét darálják. 1565 12| dolgos életükben Ön volna a jókedv, a napsugár és a 1566 12| életükben Ön volna a jókedv, a napsugár és a boldogság... 1567 12| a jókedv, a napsugár és a boldogság... De ez a napsugár - 1568 12| és a boldogság... De ez a napsugár - fájdalom - csak 1569 12| napsugár - fájdalom - csak a Zsófia és Josephine kisasszonyok 1570 12| egyetlenegyszer is ott láttam volna a nénjei szerény udvari lakásában... 1571 12| itt van és megszoríthatom a kezét és ha visszamegyek, 1572 12| bájos, öreg dámát azzal a hírrel, hogy szemtől-szembe 1573 12| pillanatban meghalnának...~ ~A ravasz Saáry látszólag bókokat 1574 12| és kedvességeket mondott a nagy művésznek, de a körülállók, 1575 12| mondott a nagy művésznek, de a körülállók, akik élénk 1576 12| élénk figyelemmel kisérték a beszélgetést, nagyon tisztában 1577 12| nénjeiről hallva, nem érzi magát a legjobban... A mélabús színész 1578 12| érzi magát a legjobban... A mélabús színész húsz év 1579 12| életben az arisztokratát, a maga fajtájabeliekkel csak 1580 12| vonzalommal csüggött azokon a főrangu mecénásokon, akik 1581 12| leereszkedésükkel kitüntették. A színháznál azt beszélték 1582 12| nem is játszik szívesen a demokrata szerzők darabjaiban 1583 12| demokrata szerzők darabjaiban s a grófnői dilettáns szárnypróbálgatásai 1584 12| sokkal jobban izgatják, mint a merész, de közrendi osztályból 1585 12| tartottak s résztvettek a montecarlói galamblövő versenyeken...~ ~- 1586 12| ismeri őket? - kérdezte a nagy színész kissé savanyu 1587 12| kisasszonyoktól.~ ~Laczházy, aki a jó házigazda tapintatával 1588 12| tapsolni kezdett:~ ~- Elég a beszédből, ne szórakozzunk 1589 12| mulva meg kell jelennünk a nyilvánosság előtt, itt 1590 12| nyilvánosság előtt, itt van tehát a legfőbb ideje, hogy a komoly 1591 12| tehát a legfőbb ideje, hogy a komoly próbákat megkezdjük...~ ~ 1592 12| Idegesen betuszkolta a hölgyeket és urakat a kivilágított 1593 12| betuszkolta a hölgyeket és urakat a kivilágított próbaterembe, 1594 12| próbaterembe, de Masa asszony, aki a műkedvelő-társaság primadonnájaképp 1595 12| primadonnájaképp szerepelt, s egész nap a szobájában maradt, hogy 1596 12| szobájában maradt, hogy a szerepével foglalkozhassék, 1597 12| Mozgay Sándor? - kérdezte a képviselőtől.~ ~- Milyen 1598 12| nem válaszolhatok, mert a színpadon még sohase láttam. 1599 12| magánemberről már régóta megvan róla a véleményem.~ ~- És az?~ ~- 1600 12| űzzön. Nem hiszem, hogy a régi pogányok annyira imádták 1601 12| pogányok annyira imádták volna a bálványaikat, mint ahogy 1602 12| bálványaikat, mint ahogy ez a hiú és affektáló ember önmagát 1603 12| önmagát imádja. Magának nem ez a véleménye róla?~ ~Masa gondolkodva 1604 12| Masa gondolkodva rázta meg a fejét.~ ~- Én a tökéletes 1605 12| rázta meg a fejét.~ ~- Én a tökéletes férfi ideáljának 1606 12| alkalmasint ugyanez lenne a véleménye felőle. Azt hibáztatja 1607 12| igazi férfiassághoz, mint a bátorság, a gyöngédség, 1608 12| férfiassághoz, mint a bátorság, a gyöngédség, vagy a becsület. 1609 12| bátorság, a gyöngédség, vagy a becsület. Mennyivel különb 1610 12| és nemesebb race ez, mint a sok üres és fecsegő műbohém, 1611 12| hogy már az ősz haja és a negyvenéves kora ellenére 1612 12| Saáry keserüen.~ ~- Igy? A magam korabeli vénasszony 1613 12| beleszeressen valakibe...~ ~A próbateremben csöngettek 1614 12| próbateremben csöngettek s a beszélgetés abbamaradt, 1615 12| beszélgetés abbamaradt, mert a lelkiismeretes Masát kötelességei 1616 12| lelkiismeretes Masát kötelességei a színpadra szólították. De 1617 12| maradt az ebédlőben. Az járt a fejében, hogy voltaképp 1618 12| asszony egyforma s hogy a hitvány pózolóknak a világ 1619 12| hogy a hitvány pózolóknak a világ teremtése óta mindig 1620 12| nyert ügyük volt azoknál a bájos teremtéseknél, akik 1621 12| akik naiv illuziójukat a legjózanabb valóságnál is 1622 12| vacsora nélkül feküdt le néha a hideg árvaház hálószobájában.~ ~ ~ ~ 1623 13| A párbaj.~ ~Röviddel a sajó-eörsi 1624 13| A párbaj.~ ~Röviddel a sajó-eörsi vadászatok után 1625 13| meglehetős port vert föl s a fiatal képviselő nevét a 1626 13| a fiatal képviselő nevét a nyilvánosság előtt egy csapásra 1627 13| csapásra népszerűvé tette. A lapok nagy cikkeket írtak 1628 13| cikkeket írtak róla, ezzel a címmel: A purifikáló Saáry. 1629 13| írtak róla, ezzel a címmel: A purifikáló Saáry. Egy ujság 1630 13| senkise ismert, voltaképp a parlament lelkiismeretét 1631 13| lelkiismeretét képviseli...~ ~A lovagias ügy előzményei 1632 13| lovagias ügy előzményei a pártklubban játszódtak le, 1633 13| kemény ostromot intézett a kormány ellen s esténkint 1634 13| közkatonák töltötték meg a kivilágított termeket. Arról 1635 13| termeket. Arról volt szó, hogy a kabinet dolga Bécsben se 1636 13| kabinet dolga Bécsben se áll a legjobban, hogy az uralkodó 1637 13| az uralkodó már elejtette a miniszterelnököt, s hogy 1638 13| okvetlenül kormánybuktatás lesz a vége. Az ellenzék vezérkara 1639 13| optimizmussal ült haditervei fölött, a kormány feje pedig, aki 1640 13| megingott pozicióját.~ ~A vitarendező bizottság, mely 1641 13| férfi dolgozik láthatatlanul a kulisszák között. Ez a férfi 1642 13| láthatatlanul a kulisszák között. Ez a férfi Vereczkey Sándor volt, 1643 13| férfi Vereczkey Sándor volt, a bodrogközi képviselő. Kifelé 1644 13| képesnek tartottak arra, hogy a kövéren termő, buja völgyek 1645 13| lelkifurdalás nélkül leszálljon a hideg elvek magaslatáról... 1646 13| hideg elvek magaslatáról... A lángoló hazafi, köznyelven 1647 13| borongó fájdalommal olvasták a perifériákon, de talán ugyanabban 1648 13| ugyanabban az időben, mikor a vidéki olvasókörök egyhangu 1649 13| dísztagjaik sorába, s mikor a lakomákon öblös kupákat 1650 13| egészségére, ő titokban a miniszterekkel konferált, 1651 13| hazaárulóknak minősített. A klubban az a misztikus babona 1652 13| minősített. A klubban az a misztikus babona keringett, 1653 13| példányban egzisztál; ez a különös hit onnan eredt, 1654 13| különös hit onnan eredt, hogy a bodrogközi képviselőt állítólag 1655 13| képviselőt állítólag ugyanabban a pillanatban meg lehetett 1656 13| miniszter várótermében. A kedélyes csevegők közt, 1657 13| kedélyes csevegők közt, akik a déli órákban a parkettes 1658 13| közt, akik a déli órákban a parkettes miniszteri társalgókat 1659 13| mindig ott lehetett találni a véresszáju ellenzéki képviselőt, 1660 13| mellett várakozott arra, hogy a kegyelmes úr színe elé kerüljön. 1661 13| színe elé kerüljön. És mikor a párnázott ajtó kinyílt s 1662 13| párnázott ajtó kinyílt s a miniszter honfibútól megkopaszodott 1663 13| pillanatig láthatóvá lett a délelőtti napfényben, a 1664 13| a délelőtti napfényben, a kegyelmes úr mindig őt, 1665 13| kegyelmes úr mindig őt, a modern Petur bánt vette, 1666 13| hozzá:~ ~- Parancsolj!~ ~A szegény szabadjegykérők, 1667 13| szegény szabadjegykérők, a vidéki tanítók ügyefogyott 1668 13| megzavarodva tekintgettek a barnaruhás kis öreg után, 1669 13| barnaruhás kis öreg után, aki a kegyelmes úr karján tünt 1670 13| ellenzéki képviselőnek a kereskedelmi miniszternél? 1671 13| sejtelmük se volt róla, hogy a Vereczkey Sándor aktatáskájában 1672 13| ezresbankókká változnak...~ ~A pártvezér, aki maga féltékenyen 1673 13| inkorrektségtől, idegesen legyintett a kezével, ha képviselőtársa 1674 13| mondta kedvetlenül, - akinek a közélet körül érdemei vannak. 1675 13| közélet körül érdemei vannak. A mosóné-pletykák nem fognak 1676 13| legértékesebb harcosát elejtsem...~ ~A nagyfejűek barátsága kiváltságos 1677 13| teremtett Vereczkey számára a pártkörben, s bár mindenki 1678 13| senkise követte el azt a meggondolatlanságot, hogy 1679 13| éreztesse vele. Saáry Géza volt a legelső, aki a bálványt 1680 13| Géza volt a legelső, aki a bálványt egy téli estén 1681 13| dönteni trónusáról...~ ~A fiatal képviselő az öreg 1682 13| kérdést akar intézni a kormányhoz a kivándorlási 1683 13| akar intézni a kormányhoz a kivándorlási botrány ügyében, 1684 13| kivándorlási botrány ügyében, mely a sajtót napokon át foglalkoztatta. 1685 13| foglalkoztatta. Félórával a bizalmas beszélgetés után 1686 13| gondolod, hogy már maga ez a kijelentésed is illojális?~ ~- 1687 13| formaságok, amelyektől még a legzöldebb fiatalság örve 1688 13| közé tartozik az is, hogy a képviselők csak pártjuk 1689 13| tudtával szólalhatnak föl a Ház plénumában. Kinek jelentetted 1690 13| Kinek jelentetted be, hogy a kivándorlás ügyében interpellálni 1691 13| Saáry szelíden megrázta a fejét.~ ~- Senkinek, - mondta 1692 13| fölszólalástól tartózkodnod kell. Ez a kérdés nem tartozik azok 1693 13| tartozik azok közé, melyekben a párt a nyilvános pertraktálást 1694 13| azok közé, melyekben a párt a nyilvános pertraktálást 1695 13| szükségesnek tartaná. Ennyit a holnapi tervedről. A jövőre 1696 13| Ennyit a holnapi tervedről. A jövőre vonatkozólag pedig 1697 13| akar. Rendben vagyunk?~ ~A fiatalember gúnyosan bólintott.~ ~- 1698 13| áll, hogy beszédem elől a folyosóra menekülj.~ ~Vereczkey 1699 13| Vereczkey arca szinte eltorzult a haragtól.~ ~- Azt mondod, 1700 13| fogok szólalni, ha erre a lelkiismeretem kényszerít. 1701 13| lelkiismeretem kényszerít. A lelkiismeretemet épp oly 1702 13| oly kevéssé rendelem alá a pártfegyelemnek vagy taktikázásnak, 1703 13| taktikázásnak, mint annak a szempontnak, hogy valamelyik 1704 13| Kit vádolsz azzal, hogy a miniszterek haragjával törődik?~ ~- 1705 13| Legfölebb azokat, akik a miniszterek előszobáiban 1706 13| paktálnak. Azokat, akik a színpadon a jellemeket ábrázolják, 1707 13| Azokat, akik a színpadon a jellemeket ábrázolják, de 1708 13| jellemeket ábrázolják, de a kulisszák mögött jövedelmező 1709 13| jövedelmező üzleteken törik a fejüket. Megbocsáss, nekem 1710 13| meglehetősen arrogánsak is... A te példád legalább ezt bizonyítja...~ ~ 1711 13| legalább ezt bizonyítja...~ ~A kis dialog, melynek híre 1712 13| érthetetlen módon kiszivárgott a politikusok és ujságírók 1713 13| képviselőtársát, sőt annak a pletykának is akadtak hivői, 1714 13| pletykának is akadtak hivői, hogy a kiváló férfiakat csak a 1715 13| a kiváló férfiakat csak a klubszolgák energiája akadályozta 1716 13| energiája akadályozta meg a tettlegesség elkövetésében. 1717 13| Néhány kormánypárti lap a közélet purifikátoraként 1718 13| emlegette Saáry Gézát, de a pártbeli ujságok mindenáron 1719 13| okvetetlenkedésnek bélyegezték a fiatal képviselő eljárását. 1720 13| Vereczkeynek elszánt hívei vannak a pártban, akik - Isten tudja 1721 13| síkra szálltak érte. Maga a vezér is elkeseredve vett 1722 13| elkeseredve vett tudomást a szégyenletes belviszályról 1723 13| szégyenletes belviszályról s a lesújtó nyilatkozatok, 1724 13| nyilatkozatok, melyekkel a csúf epizódot kommentálták, 1725 13| kapcsán bejelentse kilépését a pártkörből. Mielőtt azonban 1726 13| pártkörből. Mielőtt azonban a dolgok idáig fejlődtek volna, 1727 13| dolgok idáig fejlődtek volna, a két fél meztelen karddal 1728 13| karddal állt szemben egymással a vívóterem porondján... 1729 13| sápadt dühvel támadtak, de a sors az öregebb gladiátornak 1730 13| táguló tüdővel sétálgatott a napsugaras utcákon... Később, 1731 13| egyszerre eszébe jutott a barátnője, aki betegsége 1732 13| egy konflissal elhajtatott a Masa asszony lakására. Maga 1733 13| kimondhatatlan vágy fogta el, hogy a fiatal asszony édes gyermekhangját 1734 13| órán át szótalanul üljön a zongora mellett, míg barátnője 1735 13| álmodozva kalandozza végig a melódiák birodalmát. Masa 1736 13| Masa azonban nem borult a nyakába, mint ahogy betegágyán 1737 13| megdöbbenve csapta össze láttára a kezecskéit.~ ~- Édes barátom, 1738 13| akár nem, - sietve leutazik a Quarneróra...~ ~Masa asszony 1739 13| fiam, maga még nem nőtt ki a gyerekcipőiből, hiába adja 1740 13| gyerekcipőiből, hiába adja itt nekem a megállapodott politikust... 1741 13| Hát maga még komolyan hisz a tanító bácsi oktatásában, 1742 13| oktatásában, hogy az őszinteség a legnagyobb erények egyike?... 1743 13| egyike?... Nem tudja, hogy a tanító bácsik évezredek 1744 13| évezredek óta bolondítják a gyermekeket? Az őszinteséget, 1745 13| amerikai vasútkirályok, a kétéves bébék és a paralitikus 1746 13| vasútkirályok, a kétéves bébék és a paralitikus öregek engedhetik 1747 13| engedhetik meg maguknak... A többiek, - az okosak, az 1748 13| mert jól tudják, hogy ezzel a saját maguk halálos ítéletét 1749 13| erkölcsbirák csekély kivétellel a hajléktalanok menhelyén 1750 13| nevezze... Maga bízvást a saját útján haladhatott 1751 13| gondolatban kritizálja meg ezt a mindenható, vén gazembert... 1752 13| mindenható, vén gazembert... A purifikátorok, szegény barátom, 1753 13| purifikátorok, szegény barátom, már a bibliai Ádám óta éhenhalnak... 1754 13| Mindezeket különben már a kilencéves fiúk is tudják, 1755 13| míg Saáry bűnbánólag tette a kezét a szívére és így szólott:~ ~- 1756 13| bűnbánólag tette a kezét a szívére és így szólott:~ ~- 1757 13| megérdemlem... Térdeltessen ki a sarokba, írassa le velem 1758 13| érdemel, én belátom, hogy a legnagyobb büntetésre 1759 13| fölhúzta az orrocskáját, a lábával pedig energikusan 1760 13| akarja, hogy örökre levegyem a kezemet magáról, akkor jó 1761 13| engedelmeskedni fog nekem... A jövőben sohase fog többé 1762 13| egy jó kis nőre, akinek a kisujjában is több a tapasztalása, 1763 13| akinek a kisujjában is több a tapasztalása, mint az ilyen 1764 13| Nagyokat fog sétálni a tenger partján, hatfogásos 1765 13| gondol, csak arra, hogy a kis pajtásának sűrűen küldje 1766 13| pajtásának sűrűen küldje a szebbnél-szebb anzikcokat... 1767 13| szebbnél-szebb anzikcokat... A hazára majd addig szívességből 1768 13| vigyázni...~ ~Saáry behunyta a szemét és így válaszolt:~ ~- 1769 13| anyácskám... Meg se állok a tengerpartig, engedelmesen 1770 13| engedelmesen meghízom öt kilóval, s a panamistáknak alázatosan 1771 13| Meg fogja látni, hogy a tanév végén egyest kapok 1772 13| tanév végén egyest kapok a magaviseletből...~ ~ ~ 1773 14| A tengerparton.~ ~Mikor Saáry, 1774 14| búcsúzkodás végett megjelent a barátnőjénél, Masa váratlan 1775 14| és gyámoltalan embernek a védőangyala legyen. Eltalálja, 1776 14| öreg Perkátay grófnőre, a Szent Szívek címü jótékonysági 1777 14| egyesület díszelnöknőjére. A jellemzésből legalább azt 1778 14| maga bízvást kieshetnék a kupéból, rossz vonatba szállhatna, 1779 14| Mariska - amint tudjuk - a Laczházy huga volt, a Masa 1780 14| a Laczházy huga volt, a Masa egykori sógornője, 1781 14| akihez az elvált asszony, a beállott változások után 1782 14| volt - most töltötte be a huszonhetedik esztendejét - 1783 14| hogy benne még ezután is a szeretnivaló asszonyt lássák. 1784 14| asszonyt lássák. Mariska a jóságra, az emberszeretetre, 1785 14| jóságra, az emberszeretetre, a szerénységre és derűs alázatosságra 1786 14| alázatosságra rendezkedett be. A szerelmi titkár szerepét 1787 14| magaslatára emelkedett, a köténye mellett nagy kulcscsomóval 1788 14| történetekkel mulattatta a szeszélyes és unatkozó pácienst.~ ~- 1789 14| hogy sógornője meghűlt a sajó-eörsi vadászatokon 1790 14| sajó-eörsi vadászatokon s a családi tanács emiatt szigorúan 1791 14| nippjei közül kimozdul.~ ~A fiatal képviselő, aki ünnepélyesen 1792 14| védőangyalra tett szert. A pályaudvaron Mariska ügyelt 1793 14| Mariska ügyelt föl rá, hogy a csomagjait el ne hagyja 1794 14| nem utazhatik, mert akkor a szemét reggelig le nem hunyja. 1795 14| majd mindjárt beszélek a hálókocsi kalauzával...~ ~ 1796 14| betakarózzék, maga is visszavonult a fülkéjébe.~ ~A három tagból 1797 14| visszavonult a fülkéjébe.~ ~A három tagból álló társaság 1798 14| hajózott át Abbáziába s mivel a tengeren gyönyörü idő fogadta 1799 14| folytán, egyetlen éjszakán át, a világ másik oldalára, a 1800 14| a világ másik oldalára, a tavasz és napsugár hazájába 1801 14| napsugár hazájába kerültek. A Quarnero vize csillogott 1802 14| az aranyos verőfényben s a Monte-Maggiore kacér hósipkája 1803 14| Távolról idefehérlettek a chersói és vegliai sziklák, 1804 14| chersói és vegliai sziklák, a kis tengerszorosban füstokádó 1805 14| füstokádó gőzösök szántották a kékbe játszó opáltengert 1806 14| kékbe játszó opáltengert s a partok felől, ahol otromba 1807 14| gyárépületek huzódtak meg a kopár hegyoldalban, friss 1808 14| szellő csapott az arcukba. A hóval födött Karszt tetején 1809 14| illatos tavasz volt, mintha a tegnapi jégsivatagból hirtelen 1810 14| könnyes szemmel nézett a tenger ködbevesző síkságára, 1811 14| álmodozó arccal hajolt ki a hajó korlátján.~ ~- Vigyázzon, 1812 14| Vigyázzon, még beleszédül a vízbe, annyira elmerül a 1813 14| a vízbe, annyira elmerül a gondolataiba... És tűrje 1814 14| gondolataiba... És tűrje fel a kabátja gallérját, mert 1815 14| Saáry és Mariska asszony a Südstrand egyik regényes 1816 14| melynek ablakai és erkélyei a tengerre nyíltak; - ez a 1817 14| a tengerre nyíltak; - ez a szerencsés körülmény arra 1818 14| indította őket, hogy jó ideig a vizet nézzék, ahelyett, 1819 14| vizet nézzék, ahelyett, hogy a podgyászukat kicsomagolták 1820 14| utóbb összeismerkedett a házvezetőnővel, aki előzékenyen 1821 14| előzékenyen fölajánlotta neki a szolgálatait s tiz perc 1822 14| terepvizsgálatra indult a tengerparton. Előbb Ikáig 1823 14| jóideig lustálkodva kószált a festői és ütött-kopott olasz 1824 14| mire hazatért s Mariska a penzió előcsarnokában gyöngéd 1825 14| vagy augusztus volna?... Ez a napsugár csak ragyog, de 1826 14| ételt...~ ~Mariska és Saáry a következő napokban hihetetlenül 1827 14| estig kettesben kószáltak a tengerparti sziklák között, 1828 14| rándultak ki Pólába, hogy a hadikikötőt és az amfiteátrumot 1829 14| amfiteátrumot megnézzék. A négyórai út alatt hosszan, 1830 14| sokat beszélt az uráról, aki a legnemesebb férfi volt a 1831 14| a legnemesebb férfi volt a földön (ilyen embert - mondta - 1832 14| asszonyok), majd letörölte a könnyeit és egy hirtelen 1833 14| apró bajokra, melyekkel a falusi gazdálkodás együtt 1834 14| barátnője micsoda elveket vall a befőttkészítés dolgában 1835 14| Az őszinteség, mellyel a derék Mariska megtisztelte, 1836 14| megtisztelte, arra ösztönözte a képviselőt, hogy ő is leplezetlenül 1837 14| logikus összefüggést talált a két téma között - meglehetősen 1838 14| különös kérdéssel fordult a képviselőhöz. Ezt kérdezte 1839 14| érdekelték?~ ~- Az asszonyok csak a boldog embereket érdeklik - 1840 14| fogom előkeríteni év végén a vizsgadíjaimat.~ ~- És most? - 1841 14| tudja, már rég végeztem a vizsgáimmal, ilyen gondjaim 1842 14| Édes barátom, én nem a vizsgái iránt érdeklődöm, 1843 14| Most se gondol álmodozva a szép asszonyokra? Most is 1844 14| szép asszonyokra? Most is a politika a legfőbb gondja? 1845 14| asszonyokra? Most is a politika a legfőbb gondja? Nekem bátran 1846 14| bizonyos lehet benne, hogy a titkát híven és becsületesen 1847 14| Hát csakugyan olyan a külsőm, mintha szerelmes 1848 14| valakibe? - kérdezte cinikusan a fiatalember.~ ~- Nem, a 1849 14| a fiatalember.~ ~- Nem, a külseje csakugyan nem olyan. - 1850 14| bizonyosra veheti, hogy a csődtörvény százszor jobban 1851 14| érdekli az asszonyoknál és a szerelemnél. De nekem - 1852 14| talentumom van abban, hogy a szerelmes embert ezer lépésről 1853 14| magától. Nem igaz? Meri a szemembe mondani, hogy nem 1854 14| jó darabig tünődve nézte a gyöngén hullámzó vízfodrokat, 1855 14| teremtésre gondolok, hanem a vidéki takarékpénztárra, 1856 14| vidéki takarékpénztárra, mely a minap azzal bízott meg, 1857 14| váltókeresetet nyújtsak be a törvényszékhez. Nem a szerelmi 1858 14| be a törvényszékhez. Nem a szerelmi búbánat gyötör 1859 14| búbánat gyötör tehát, hanem az a gondolat: mi lesz a sürgős 1860 14| hanem az a gondolat: mi lesz a sürgős váltópöreimből, amíg 1861 14| Mariska nem firtatta tovább a barátja szívügyeit, hanem 1862 14| Három napig nem hozta szóba a titokzatos kis nőt, akire 1863 14| titokzatos kis nőt, akire a tengeri út közben célzott, 1864 14| tengeri út közben célzott, a negyedik nap estéjén azonban 1865 14| diadalmasan bekopogtatott a Saáry szobájába.~ ~- Nem 1866 14| jókedvüen.~ ~- Dehogy. Most írom a tizedik képes levelezőlapot...~ ~- 1867 14| mutatni akarok valamit...~ ~A képviselő kiváncsian sietett 1868 14| képviselő kiváncsian sietett ki a folyosóra, ahol Mariska 1869 14| Mariska egy telegrammal a kezében várakozott rá.~ ~- 1870 14| boldog izgatottsággal.~ ~A táviratot Masa asszony küldte 1871 14| értesítette benne Mariskát, hogy a reggeli vonattal Abbáziába 1872 14| Budapesten maradni abban a tudatban, hogy drága Mariskája 1873 14| fekszik? - kiáltott föl a képviselő csodálkozva.~ ~ 1874 14| pillantással sütötte le a szemét.~ ~- Nem érti, csakugyan 1875 14| annyi sütnivalója, hogy a taktikámba belelásson? Azt 1876 14| Haragszik érte? Nagyon elítél a hazugságomért?...~ ~Saáry 1877 14| Saáry nem válaszolt a kérdésre, hanem egy eszeveszett 1878 14| mozdulattal magához ölelte a barátnőjét s viharosan, 1879 14| nagynehezen elhárította a rohamot, óvatosan egy sarokba 1880 14| óvatosan egy sarokba vonult a telegrammjával, majd ezt 1881 14| mégis csak van valaki, aki a kétszáz váltóadósnál is 1882 14| Jó, jó, csak maradjon a helyén, mert csöpp híjja, 1883 14| ugyebár, megteszi nekem azt a szívességet, hogy kora 1884 14| s velem együtt megvárja a budapesti gyorsvonatot?~ ~ ~ ~ 1885 15| Eső.~ ~Korán reggel. A Monte-Maggiore fölött nehéz 1886 15| fölött nehéz felhők lebegnek, a tenger aggasztóan hullámzik 1887 15| egy-egy hideg esőcsepp hull a fázkolódó pálmákra. Minden 1888 15| pálmákra. Minden zöld, de a nedves, ősziesen borzogató 1889 15| borzogató időjáráshoz képest ez a szín szánalmas és stilustalan. 1890 15| szánalmas és stilustalan. A parkban még egy lélek se 1891 15| parkban még egy lélek se jár, a boltok zárva vannak, csak 1892 15| csilingeléssel Volosca felé. A fürdővendégek még mélyen 1893 15| fürdővendégek még mélyen alszanak a lebocsátott redőnyök mögött, 1894 15| üdülőhely benyomását kelti.~ ~A molón, melyhez egy didergő, 1895 15| háziszolga, egy köhögős öreg úr a leányával, s Mariska asszony 1896 15| mencsikoffot, aminőt már csak a kisebb mezővárosokban élő 1897 15| segédtelekkönyvvezetők hordanak. A deprimáló időjárás ellenére 1898 15| izgatottsággal várják, hogy a hajóhidon álló és sűrűn 1899 15| jelt adjon. Végre megkondul a hajó harangja s mindketten 1900 15| mindketten helyet foglalnak a fedélzeten. Rémes búgás, 1901 15| kisérteties lánccsörgés s a hajó nekiindul a nyugtalankodó 1902 15| lánccsörgés s a hajó nekiindul a nyugtalankodó víznek, mely 1903 15| Veglia egészen eltünnek a ködben s a Karsztból egy 1904 15| egészen eltünnek a ködben s a Karsztból egy árva sziklafal 1905 15| Mariska (hosszú pillantást vet a hajót ostromló hullámokra): 1906 15| tengeren járna?~ ~Saáry: Én ezt a ködös és misztikus szürkeséget 1907 15| százszor szebbnek találom, mint a napsütést, kék vizet és 1908 15| napsütést, kék vizet és a hajók körül leselkedő delfinek 1909 15| s mely épp úgy megfogta a fantáziámat, mint ez a fájdalmas, 1910 15| megfogta a fantáziámat, mint ez a fájdalmas, szomoru és poétikus 1911 15| hullámain...~ ~Mariska (akiben a legszebb látvány se tudja 1912 15| látvány se tudja megölni a gondos és pedáns háziasszonyt): 1913 15| háziasszonyt): Kapott reggelit a penzióban?~ ~Saáry (hősies 1914 15| tiltakozással): Ki gondol a reggelire, mikor a forrongó 1915 15| gondol a reggelire, mikor a forrongó hullámhegyek tetején 1916 15| tejeskávéról ábrándozik, mikor a természet legfenségesebb 1917 15| attól félek, hogy magát nem a köd és a tenger lelkesíti 1918 15| hogy magát nem a köd és a tenger lelkesíti föl ennyire, 1919 15| lelkesíti föl ennyire, hanem az a gondolat, hogy félóra múlva 1920 15| szállhat Fiuméban... Tegye a kezét a szívére, és vallja 1921 15| Fiuméban... Tegye a kezét a szívére, és vallja be őszintén: 1922 15| most százszor szívesebben a fiumei pályaudvarra, mint 1923 15| lángolással gondol, mint a sirályokra és albatroszokra, 1924 15| és albatroszokra, melyek a tajtékzó hullámok fölött 1925 15| komédiázásból szaval itt nekem a norvég legendákról, mert 1926 15| legendákról, mert az esze nem a vízen és a felhőkön jár, 1927 15| mert az esze nem a vízen és a felhőkön jár, hanem a piszkos, 1928 15| és a felhőkön jár, hanem a piszkos, kőszénszagú pályaudvaron, 1929 15| kőszénszagú pályaudvaron, ahová a budapesti gyorsvonat ötnegyed 1930 15| frázisokat mond, azalatt folyton a perceket számlálja s idegesen, 1931 15| gyerekes gyűlölettel nézi a ködöt, mely a fiumei molót 1932 15| gyűlölettel nézi a ködöt, mely a fiumei molót eltakarja előlünk... 1933 15| asszony vagyok, semhogy a szerelmes férfit ezer közül 1934 15| iránt?~ ~Mariska: Erről a témáról minden hónapban 1935 15| szerkesztői üzenetet, abban a napilapban, melyet gyerekkorom 1936 15| gyerekkorom óta járatok... A szerkesztői üzenetek írója 1937 15| öreges makacssággal hisz a férfiak és nők közt dúló, 1938 15| efelé fenkölt érzéseket még a legöregebb férfi is csak 1939 15| legöregebb férfi is csak a tisztes és fehérhajú matronák 1940 15| tartogatja... Masához még a hetvenéves aggastyánok is 1941 15| képmutató meghazudtolása volna a természetnek, mely az ilyen 1942 15| az asszonyok néha azokat a gondolatokat találják tiszteletleneknek, 1943 15| tiszteletleneknek, melyek a férfiak előtt - legalább 1944 15| tisztességeseknek látszanak... A szép kis nők - ezt bízvást 1945 15| mindig elragadtatva azoktól a férfiaktól, akik önzetlen 1946 15| leánykoromban is az volt a legkedvesebb foglalkozásom, 1947 15| legkedvesebb foglalkozásom, hogy a szerelmesek panaszait meghallgattam, 1948 15| könnyeket hullattam, ha a nálam idősebb leányok a 1949 15| a nálam idősebb leányok a szívemen kisírták magukat, 1950 15| akkor érzem jól magamat, ha a szerelmesek körül a jóságos 1951 15| ha a szerelmesek körül a jóságos gondviselés szerepét 1952 15| boldognak szeretném látni a kis Masámat, aki a legszebb 1953 15| látni a kis Masámat, aki a legszebb és legédesebb asszony 1954 15| válaszoljon, mert éppen elég volt a norvég hangulatból... Jőjjön, 1955 15| hangulatból... Jőjjön, kisérjen le a szalonba, mert a maga ködvilága 1956 15| kisérjen le a szalonba, mert a maga ködvilága veszedelmesen 1957 15| körülöttem...~ ~Saáry lekiséri a sápadt Mariskát, aki behunyt 1958 15| behunyt szemmel dől hátra a szalon plüsskanapéján, maga 1959 15| plüsskanapéján, maga pedig visszatér a fedélzetre. Negyedórán át 1960 15| Negyedórán át szótalanul nézi a veszettül táncoló hullámokat, 1961 15| egyszerre csak feltünik a kikötő forgóhídja... A hajó 1962 15| feltünik a kikötő forgóhídja... A hajó lassan síklik végig 1963 15| hajó lassan síklik végig a záporban rakodó gőzösök 1964 15| pillanat múlva horgonyt vet a molónál. Mariska mosolyogva 1965 15| Mariska mosolyogva megjelenik a rézburkolatú lépcsőzeten, 1966 15| bágyadtan kapaszkodik a barátja karjába.~ ~Mariska: 1967 15| kerítenek egy zárt kocsit, mely a végkép tönkreázott utcákon 1968 15| utcákon át kiviszi őket a vasúti állomáshoz. A gyorsvonat 1969 15| őket a vasúti állomáshoz. A gyorsvonat érkezéséig még 1970 15| van húsz percnél, - ez az a húsz perc, mely sokkal idegesebbé 1971 15| várakozás. Mariska helyet foglal a váróteremben, Saáry pedig - 1972 15| cigarettára gyújt. Végre megszólal a jelzőcsöngetyű, s a budapesti 1973 15| megszólal a jelzőcsöngetyű, s a budapesti vonat hóval födött 1974 15| lokomotivjával begördül a pályaudvarra. Az utasok 1975 15| utasok közt rögtön föltünik a prémekbe és shawlokba burkolt 1976 15| rózsásra pirult arccal ugrik le a kupé lépcsőjéről. Oly üde 1977 15| ezelőtt lépett volna ki a fürdőszobájából. A tizennégyórás 1978 15| volna ki a fürdőszobájából. A tizennégyórás utazás egyáltalában 1979 15| s ámultan csapja össze a kezeit): Na hallod, na hallod!~ ~ 1980 15| hallod, na hallod!~ ~Mariska (a nyakába ugrik és viharosan 1981 15| viharosan össze-vissza csókolja a barátnőjét).~ ~Masa: A táviratod 1982 15| csókolja a barátnőjét).~ ~Masa: A táviratod után azt hittem, 1983 15| még haldokoltam, de arra a hírre, hogy te vonatra ültél 1984 15| ágyból. Nem hallottál soha a lélektani alapon való gyógyulásról?~ ~ 1985 15| rosszúl leszek az éhségtől.~ ~A kis társaság kocsiba ül 1986 15| abbáziai hajó indulását. A két asszony szerelmesen 1987 15| mindíg zuhog - úgy érzi, hogy a tengeren aranyos verőfény 1988 15| aranyos verőfény csillog, a házak tavaszias napsugárban 1989 15| pillantásokat vetnek feléje. A kávéházban az az impressziója, 1990 15| hogy most issza életében a legjobb kávét s az egyiptomi 1991 15| egzotikus illatokat fedez föl. A csirkefogó olasz pincért 1992 15| puritán nyárspolgárnak, a kávést önzetlen emberbarátnak 1993 15| akinek hasonmásai eddig csak a szorgalmas gyermekek számára 1994 15| tündérregékben szerepeltek. Hogy a Masa ezüstös hangja, édes 1995 15| életéből, ha Masa most lehúzná a keztyűjét s ő a szíve szerint 1996 15| lehúzná a keztyűjét s ő a szíve szerint kezet csókolhatna 1997 15| valamennyien beszállnak a hajóra, mely fürgén kikanyarodik 1998 15| mely fürgén kikanyarodik a fiumei kikötőből. Az eső 1999 15| kikötőből. Az eső eközben eláll, a Karszt kopár sziklái fölött 2000 15| sziklái fölött megjelenik a legelső napsugár. A nagy,