Rész

2001 15|           megjelenik a legelső napsugár. A nagy, fehér hajókon, az
2002 15|              délies verőfény tűz végig s a Monte Maggiore fehér hósipkája
2003 15|              hósipkája élesen megcsillan a napsütésben. Saáry furcsának
2004 15|              kikötnek az abbáziai molón. A tengerbe nyúló földnyelven
2005 15|          selyemsipkás urak sürgölődnek s a hegy­oldalban álló villák
2006 15|              tarka színekkel rajzolódnak a tavasziasan fűszeres leve­gőbe.~ ~
2007 15|        tavasziasan fűszeres leve­gőbe.~ ~A két asszony a kiváncsi tömeg
2008 15|               leve­gőbe.~ ~A két asszony a kiváncsi tömeg sorfala közt
2009 15|              tömeg sorfala közt vonul ki a hajóból és Saáry boldog,
2010 15|           szerény pillantással nyugtázza a néma elismerést, mely a
2011 15|                  a néma elismerést, mely a Masa szőke fürtjei körül
2012 15|             szőke fürtjei körül rep­ked. A pálmákon esőcseppek sziporkáznak,
2013 15|                 esőcseppek sziporkáznak, a hotelablakok égnek a napfényben
2014 15|       sziporkáznak, a hotelablakok égnek a napfényben és a kiraka­tok­ban
2015 15|       hotelablakok égnek a napfényben és a kiraka­tok­ban kívánatos
2016 15|          kívánatos apróságok kacérkodnak a sétálók százaival. A tenger
2017 15|         kacérkodnak a sétálók százaival. A tenger felolvasztott zafírként
2018 15|                  gyöngédséggel símogatja a parti sétatér szikláit.~ ~
2019 15|                Öt perc múlva megérkeznek a penzióba, ahol a kis pesti
2020 15|             megérkeznek a penzióba, ahol a kis pesti asszony számára
2021 15|           lakosztályt foglaltak le. Masa a lépcsőföljárat előtt sietve
2022 15|                 előtt sietve búcsút vesz a barátjától.~ ~- Én most
2023 15|          barátjától.~ ~- Én most levetem a fűzőmet - mondja - és jót
2024 15|                  lustálkodni délig, mert a hálókocsiban egész éjjel
2025 15|                éjjel nem tudtam lehunyni a szememet. Mariska mesélni
2026 15|         Lovranáig s ezalatt folyton arra a kimondhatatlan boldog­ságra
2027 15|                       Saáry kezet csókol a hölgyeknek, de mielőtt távoznék,
2028 15|                alamuszi pillantással néz a szemébe.~ ~- Azt hiszem,
2029 16|                                          A féltékeny Saáry.~ ~Este
2030 16|    művésztársaság rendezett hangversenyt a penzióbeli közönség szórakozta­tására,
2031 16|             nyíló rózsákkal jelentek meg a szálloda halljában. A zsúfolt
2032 16|                meg a szálloda halljában. A zsúfolt előcsarnokban csakhamar
2033 16|         érdeklődés feléjük fordult; Masa a tizennyolcadik századbeli,
2034 16|             pasztellképekre emlékeztette a szálloda férfivendégeit,
2035 16|                még cseppet sem érett meg a komoly gardedám szerepére -
2036 16|              komoly gardedám szerepére - a Hungáriát jelképező, egészséges
2037 16|             teremtés benyomását keltette a felcicomázott asszonyok
2038 16|          asszonyok körében.~ ~Saáry, aki a Masa jóvoltából maga is
2039 16|                  is gyöngyvirágot tűzött a smokingja gomblyukába, gyönyör­ködve,
2040 16|               kissé elámult arccal nézte a csodamódra megfiatalodott,
2041 16|              tudni, mit pózolt itt eddig a meghiggadt matróna szerepében! -
2042 16|                 válla van, az ne játssza a szerelmesek védőangyalát,
2043 16|                hanem törődjék elsősorban a saját maga dolgaival...
2044 16|              dolgaival... Nézze csak azt a fehérhajú bácsit ott a sarokban;
2045 16|               azt a fehérhajú bácsit ott a sarokban; szegény most már
2046 16|               sarokban; szegény most már a második pápaszemét is az
2047 16|                lelkesedve magához ölelte a barátnőjét.~ ~- Drágám,
2048 16|           mindnyájunk között te vagy itt a legszebb! Ha csak sejtel­med
2049 16|           hallatára - pirulva sütötte le a szemét, a további udvariaskodást
2050 16|             pirulva sütötte le a szemét, a további udvariaskodást azonban
2051 16|                azonban megakadályozta az a jókedvű társaság, amely
2052 16|                hangos örömmel közeledett a Masáék aszta­lá­hoz. A társaság
2053 16|        közeledett a Masáék aszta­lá­hoz. A társaság egy rózsásarcú
2054 16|         lépésnyiről meg lehetett ismerni a civilbe öltözött huszártiszteket.
2055 16|                öltözött huszártiszteket. A három férfi oly boldog lelkesedéssel
2056 16|             fenevadak közt kószáló angol a misszionárius kunyhóját.~ ~-
2057 16|                 egész világ szemeláttára a keblére akarná ölelni a
2058 16|                  a keblére akarná ölelni a fiatal asszonyt.~ ~Masa
2059 16|          mozdulattal elhárította magától a szeretetnek ezt a kitörését,
2060 16|                magától a szeretetnek ezt a kitörését, aztán megismer­tette
2061 16|             megismer­tette régi barátait a zavartan maga elé pillantó
2062 16|              képviselővel.~ ~- Ez Saáry, a híres politikus, aki most
2063 16|                   aki most új erőt gyűjt a tengerparton, hogy a kormányt
2064 16|               gyűjt a tengerparton, hogy a kormányt kimélet­lenül összezúzhassa...
2065 16|        kimélet­lenül összezúzhassa... Ez a három úr pedig a nevezetes
2066 16|     összezúzhassa... Ez a három úr pedig a nevezetes Szentkúthy-familia,
2067 16|                 túlzással nevezik őket - a szent család... Különben
2068 16|              szűkölködjem udvarlókban... A derék fiúk állandóan inspekciót
2069 16|             inspekciót tartottak, nehogy a lacházi kastélyt egy pillanatra
2070 16|                 unalmasnak találjam...~ ~A beszélgetésből csakhamar
2071 16|                   hogy az öreg úr azonos a szentkúti nábob néven ismert
2072 16|              sokszoros milliomossal, aki a fiaival együtt két héten
2073 16|                két héten át vendége volt a Sándor Henrik fő­herceg
2074 16|              évenkint kétszer megfordult a felföldi vadász­kas­télyban,
2075 16|           felföldi vadász­kas­télyban, s a vendégszeretetet, mely annyi
2076 16|                 Sirály két hétig kószált a rongyos dalmát halászfalvak
2077 16|                 le Brioni szigetén, ahol a főherceg az influenzás trónörököst
2078 16|            trónörököst meglátogatta.~ ~- A fenséges úr - mondta a fiatalabbik
2079 16|                   A fenséges úr - mondta a fiatalabbik Szentkúthy -
2080 16|                megsúgta nekünk, hogy itt a földkerekség legszebb asszonya
2081 16|              Később az is kiderült, hogy a két fiú aktív huszártiszt,
2082 16|               teljes mértékben osztották a főhercegnek azt a kifejezett
2083 16|              osztották a főhercegnek azt a kifejezett aggodalmát, hogy
2084 16|              kifejezett aggodalmát, hogy a fiatal Szentkúthyak egészségi
2085 16|                Maguk betegek? - kérdezte a kezét összecsapva Masa asszony,
2086 16|         összecsapva Masa asszony, miután a két élettől duzzadó, nyulánk
2087 16|                  és György, - így hívták a szenvedő huszárokat - fájdalmas
2088 16|                  arccal horgasztották le a fejüket.~ ~- Hát nem látja,
2089 16|                  az arcunkról, hogy mind a ketten a végét járjuk? Se
2090 16|            arcunkról, hogy mind a ketten a végét járjuk? Se nem eszünk,
2091 16|                eszünk, se nem alszunk, s a lélek már hónapok óta csak
2092 16|                 csak hálni jár belénk... A lélektől ez annál furcsább,
2093 16|           dolgában bízvást vetekedhetett a fiaival, utóbb elmesélte
2094 16|                 fiaival, utóbb elmesélte a dalmáciai út történetét
2095 16|                új pletykákkal mulattatta a csillogó szemmel figyelő
2096 16|            figyelő asszonyokat. Minthogy a hangverseny gyorsabban véget
2097 16|                öreg Szentkúthy előadása, a két asszony közlelkesedéssel
2098 16|                 ajánlatot, hogy az estét a tengerparti kávéházban fejezzék
2099 16|                  azonban Masa és Mariska a köpönyegüket lehozatták
2100 16|                  kény­telen búcsút venni a társaságtól.~ ~- Le akar
2101 16|               válaszolta mártirmosollyal a képviselő.~ ~Masa durcásan
2102 16|               óvatosan közelebb húzódott a barátjához.~ ~- Édes fiam,
2103 16|             Őrültség, hogy lefekszem, ha a fejem fáj?~ ~- Még pedig
2104 16|                 fejem fáj?~ ~- Még pedig a legnagyobbak egyike, amit
2105 16|                  Hát azt akarja, hogy ez a két fiú szabadon és ellenőrzés
2106 16|                Na, jőjjön, vegye gyorsan a kalap­ját, mert bizony isten,
2107 16|               mindjárt megharagszom...~ ~A társaság megivott a kávéházban
2108 16|                      A társaság megivott a kávéházban néhány üveg pezsgőt,
2109 16|                 volt - hosszú sétát tett a holdfényes tengerparton.
2110 16|                hogy Masa belekaroljon, - a fiúk pe­dig előadták azokat
2111 16|              fiúk pe­dig előadták azokat a kuplékat, amelyekkel egy
2112 16|               színész az Arany Sirály-on a fő­herceget mulattatta.
2113 16|                  fő­herceget mulattatta. A fiumei világító-torony már
2114 16|               lelki küzdelem után, végre a lefekvést szóba hozta...~ ~
2115 16|                      Korán reggel, midőn a hajnali fölkeléshez szokott
2116 16|        mozdulatlan emberi szobrot talált a rézveretes kredenc előtt:
2117 16|                rézveretes kredenc előtt: a szobor, mint utóbb konstatálta,
2118 16|       konstatálta, Saáry képviselő volt. A fiatal politikus jó darabig
2119 16|                  darabig nem vette észre a Mariska belépését, de mikor
2120 16|                  megzavarodva ugrott föl a helyéből.~ ~- Maga talán
2121 16|                tart főpróbát? - kérdette a jólelkű Mariska kiváncsian. -
2122 16|                 kiváncsian. - Úgy látom, a búsuló juhászra készül,
2123 16|                most egyszerre megragadta a Mariska asszony kövér és
2124 16|                  arca csak úgy vonaglott a fölindulástól.~ ~- Kételkedik
2125 16|              változzék vissza ismét azzá a jóságos teremtéssé, aki
2126 16|                  jóságos teremtéssé, aki a korát meghazudtolva, oly
2127 16|              nemes őszinteséggel játssza a könyörületes matróna szerepét.~ ~-
2128 16|              igazán messze van még attól a kortól, mikor az asszo­nyok
2129 16|      tiszteletreméltó érzéseket keltenek a férfiakban. Fájdalom, sokkal
2130 16|            egészen meg tudnék feledkezni a koráról, de mivel tudom,
2131 16|            koráról, de mivel tudom, hogy a jósága még a szépsé­génél
2132 16|                 tudom, hogy a jósága még a szépsé­génél is nagyobb,
2133 16|                 is nagyobb, hát behunyom a szememet és naivul elhitetem
2134 16|                   Ugy-e, megengedi, hogy a szívemet kiöntsem, hogy
2135 16|                  szívemet kiöntsem, hogy a nagy és keserves fájdalmamat
2136 16|                 résztvevő hangon, miután a fűtött kályha mellett helyet
2137 16|               Egész éjjel nem hunytam be a szememet, - folytatta Saáry, -
2138 16|             Saáry, - mert mindíg az járt a fejemben, hogy Masát nemsokára
2139 16|     szá­nalomraméltó pulyáknak tartottam a szerelmes férfiakat, de
2140 16|            férfiakat, de most, fájdalom, a magam példá­ján tanultam
2141 16|                 helyzetek, melyekben még a leghidegebb cinizmus is
2142 16|                  rettenetesnek tünik föl a gondolat, hogy életem legelső,
2143 16|             látta, hogy Masa egész éjjel a fiatalabb huszárral kacérkodott?
2144 16|            kacérkodott? Hajnalig se volt a számomra egyetlen jó szava,
2145 16|               önhitt, hogy magamat ezzel a csinos legénnyel összehasonlítsam...
2146 16|                asszonyt arra, hogy reám, a savanyú fickóra, jó szemmel
2147 16|               Mariska komolyan rázta meg a fejét.~ ~- Én legfölebb
2148 16|          miközben vizsgálódva végignézte a kétségbeesett fiatal embert. -
2149 16|             embert. - Nekem csakugyan az a nézetem, hogy a maga tekin­tetétől
2150 16|             csakugyan az a nézetem, hogy a maga tekin­tetétől még a
2151 16|                 a maga tekin­tetétől még a legédesebb tej is megsavanyodnék,
2152 16|           imponál... De akárhogy is van, a huszártól nem kell tartania,
2153 16|               nem kell tartania, mert ez a fiú - bizto­sítom róla -
2154 16|                   sohase fogja elrabolni a szegény kis Masája lelki
2155 16|           Gondolja? - kérdezte kipirulva a képviselő.~ ~- Gondolom,
2156 16|                  elengednék egy-két évet a leendő anyósom életéből,
2157 16|              leendő anyósom életéből, ha a fenséges úrnak hirtelen
2158 17|                szerint - de meghallgatta a szegény Saáry imádságát:
2159 17|                 szegény Saáry imádságát: a Szent­kúthyak másnap délben
2160 17|                várták meg az asszonyokat a penzió előcsarnokában.~ ~-
2161 17|               tudja, hogy ki találta föl a távírógépet? - kérdezte
2162 17|               kérdezte az öreg milliomos a mesemódra kicsípett Masától.~ ~-
2163 17|                   Akkor se tudtam, mikor a felsőbb leányiskolába jártam! -
2164 17|                  érthetetlen hencegéssel a szép asszony.~ ~A nábob
2165 17|            hencegéssel a szép asszony.~ ~A nábob aggodalmasan vakarta
2166 17|                 aggodalmasan vakarta meg a fejebúbját.~ ~- Baj, baj,
2167 17|                tudom, kinek kívánjam azt a sok rosszat, amit a távírógép
2168 17|                  azt a sok rosszat, amit a távírógép ismeret­len feltalálójának
2169 17|            feltalálójának szántam. Ha ez a bandita a kezem ügyében
2170 17|                 szántam. Ha ez a bandita a kezem ügyében volna most,
2171 17|                távirattal kopogtattak be a szobámba. A táviratot a
2172 17|               kopogtattak be a szobámba. A táviratot a fenséges úr
2173 17|                  a szobámba. A táviratot a fenséges úr küldte, aki
2174 17|             észak-olaszországi partokat. A yacht korán délután Brioniba
2175 17|            tetszik nekünk, akár nem, még a mai nap folyamán búcsút
2176 17|             folyamán búcsút kell vennünk a Quarnerótól.~ ~- És mit
2177 17|              szörnyűködve emelte ég felé a karjait.~ ~- Mit? És ezt
2178 17|               után végre viszontláthatom a legszebb asszonyt, s mikor
2179 17|            belemelegedném az udvarlásba, a zord végzet könyörtelenül
2180 17|            végzet könyörtelenül kikerget a para­dicsomból. És ezt mind
2181 17|        para­dicsomból. És ezt mind annak a sötét gazembernek köszönhetem,
2182 17|             gazembernek köszönhetem, aki a táviratozást föltalálta...~ ~
2183 17|                 asszonyok később, miután a rögtönzött búcsúlakoma véget
2184 17|        búcsúlakoma véget ért, lekisérték a Szentkúthyakat a molóra,
2185 17|              lekisérték a Szentkúthyakat a molóra, s vagy negyedóráig
2186 17|                   mely mindinkább eltünt a tengerre boruló ködfelhő
2187 17|            ködfelhő szürkeségében. Mikor a kis hajó fehér teste végkép
2188 17|            Mariska bizalmasan belekarolt a képviselőbe, aki még mindíg
2189 17|                izgatottsággal integetett a semmiségbe vesző yacht felé.~ ~-
2190 17|                kissé előre sietett, hogy a moló végében kitett foto­­gráfiákat
2191 17|              most már nyugodtan elteheti a zsebkendőjét, mert az Arany
2192 17|            felfedezni magát. Hagyja most a huszárokat, akik remélhetőleg
2193 17|              ideig nem fogják megzavarni a cirkulusait s gondoljon
2194 17|              gondoljon inkább arra, hogy a szerelmi dolgokban minden
2195 17|                  Azt hiszem, tudja, hogy a szerelmeseknek a KMP a titkos
2196 17|             tudja, hogy a szerelmeseknek a KMP a titkos mottójuk?~ ~-
2197 17|              hogy a szerelmeseknek a KMP a titkos mottójuk?~ ~- Mit
2198 17|                éjjel megtanulhatta, hogy a gyávaság néha helyre­hozhatatlan
2199 17|                  veszedelmekkel jár. Aki a vallomást, amit ma megtehetne,
2200 17|               holnap már örökre lekésett a boldogságról.~ ~- Hát mit
2201 17|         bizonyosan jobban tudja, mi most a legsürgősebb tennivaló...~ ~
2202 17|              mivel hasztalan várta, hogy a bamba Saáry a szavaira válaszoljon,
2203 17|                várta, hogy a bamba Saáry a szavaira válaszoljon, halkan
2204 17|       válaszoljon, halkan folytatta:~ ~- A világ teremtése óta mindíg
2205 17|                óta mindíg úgy volt, hogy a szomjas itallal, a fáradt
2206 17|                  hogy a szomjas itallal, a fáradt pihenéssel, a szerel­mes
2207 17|            itallal, a fáradt pihenéssel, a szerel­mes pedig őszinte
2208 17|         megtébolyítottak kissé... Mi nem a Lehár vagy a Fall Leó muzsikáját
2209 17|             kissé... Mi nem a Lehár vagy a Fall Leó muzsikáját tartjuk
2210 17|              Fall Leó muzsikáját tartjuk a legbájosabb zenének, hanem
2211 17|                dadogást, amellyel valaki a szerelmét bevallja előttünk...~ ~-
2212 17|                olyan könnyü, ugy-e, mint a parlamenti szónoklás? A
2213 17|                  a parlamenti szónoklás? A miniszterelnöknek csak meg­mondja
2214 17| huszonkétesztendős, kékszemű asszony még a legvakmerőbb közbeszólót
2215 17|            akinek láttára - úgy hallom - a miniszterek is remegnek,
2216 17|            miniszterek is remegnek, mint a nyárfalevél... És lám, mégis
2217 17|                    És lám, mégis didereg a gondolatra, hogy az érzéseit
2218 17|                 gyáva?~ ~Saáry lesütötte a szemét - most csakugyan
2219 17|       kétségbeesve válaszolt:~ ~- Nem az a baj, kis anyám, hogy gyáva
2220 17|               hogy Masa sértőnek találja a vallomásomat, mert még álomnak
2221 17|                 nem arra születtek, hogy a magamfajta, szögletes fajankókat
2222 17|                hogy az ilyen asszonyokat a jó istenke nem egyszerü
2223 17|                  impertinens lenni, hogy a szerelmemet bevalljam neki?~ ~
2224 17|                  arcképek nézegetésével, a jószívű Mariska - miután
2225 17|                  gyöngé­den megsimogatta a Saáry kipirult arcát s halkan
2226 17|                 azt, hogy egy asszonynak a szerelméről beszél, hát
2227 17|             Olyan nőt aligha fog találni a földön, aki ezért az impertinenciáért
2228 17|              szemléjét s nevetve fordult a suttogó Mariska felé.~ ~-
2229 17|               összebújtok s én mostanáig a legnagyobb önmegtartóztatással
2230 17|           önmegtartóztatással játszottam a diszkrét és jólnevelt teremtést.
2231 17|          jólnevelt teremtést. De elvégre a diszkréciónak is van határa
2232 17|                 éjszakáig nézegessem itt a tengernagyoknak öltözött
2233 17|         elájuljak...~ ~Kacagva mentek be a kávéházba, ahol még mindíg
2234 17|               kávéházba, ahol még mindíg a pesti cigány muzsikált,
2235 17|                szimulálni s nem jövök le a vacsorához, hogy Masával
2236 17|                  nélkül be­szélhessen... A maga kedvéért halálosan
2237 17|               hajszál híjján megbuktatta a kultusz­miniszter ő excellenciáját...
2238 17| kultusz­miniszter ő excellenciáját... Ha a minisztertől nem félt, akkor
2239 17|                 ne kompromittálja azokat a derék tanárokat, akik valaha
2240 17|          érettnek nyilvá­nították...~ ~ ~A Mariska asszony tanácsai,
2241 17|              végeztével, kivonul Masával a hallba, ahol a pensió lakói
2242 17|           kivonul Masával a hallba, ahol a pensió lakói a kávéjukat
2243 17|              hallba, ahol a pensió lakói a kávéjukat inni szok­ták.
2244 17|                  szívja egyik cigarettát a másik után. A füst miatt
2245 17|                 cigarettát a másik után. A füst miatt néha összehúzza
2246 17|              miatt néha összehúzza kissé a szemeit s ez a furcsa grimász
2247 17|          összehúzza kissé a szemeit s ez a furcsa grimász valami különös
2248 17|                kifejezést ad az arcának. A selyemruha alól kikandikál
2249 17|               selyemruha alól kikandikál a cipőcskéje, sőt a selyemharisnya
2250 17|             kikandikál a cipőcskéje, sőt a selyemharisnya egy tenyérnyi
2251 17|             Mindez némileg megtébolyítja a fiatal urat, de Masa ezt
2252 17|                 összes asszonyokat, akik a hall nádfauteuiljeiben helyet
2253 17|                  kisérleteket tesz, hogy a higgadt társalgás tónusába
2254 17|                konstatálja magában, hogy a hangja remeg s hogy meglehetős
2255 17|                  aki sápadtan rágicsálja a bajuszát.) Mi baja magának?~ ~
2256 17|          félbeszakítja s megdöbbenve néz a barátjára): Jaj!~ ~Saáry (
2257 17|                hogy derékon kettéharapja a szivarját, melyre az imént
2258 17|                  azzal jött ma ide, hogy a szívét kiönti előttem, s
2259 17|                 tegnap este féltem ettől a jelenettől, mert azok a
2260 17|                  a jelenettől, mert azok a pillantások, amiket az ártatlan
2261 17|          ártatlan Szentkúthyakra vetett, a legnagyobb mértékben gyanú­sak
2262 17|                 lovagiasan, hogy ez volt a szándéka... Mondja, hogy
2263 17|            tréfát akart űzni velem, hogy a nagyapámról, vagy a holnapi
2264 17|                 hogy a nagyapámról, vagy a holnapi kirándulásról akart
2265 17|                  szerelemről, mert akkor a jó pajtásságunk is veszedelemben
2266 17|                nem annyit jelent, mintha a maga vonzal­ma és becsülése
2267 17|                 ha egy ilyen híres ember a szimpátiájával kitüntet...
2268 17|                De maradjunk meg egyelőre a jó barátságnál, mert én
2269 17|                  jó barátságnál, mert én a szerelemben ép oly kevéssé
2270 17|                 oly kevéssé hiszek, mint a marslakókban... Lehet, hogy
2271 17|              egyszer visszatérnek megint a régi illuzióim, de addig
2272 17|          illuzióim, de addig megelégszem a baráti kézszorítással s
2273 17|              baráti kézszorítással s azt a férfit becsülöm legtöbbre,
2274 17|             becsülöm legtöbbre, aki csak a hűséges és együttérző kis
2275 17|          szomorúan hallgat).~ ~Masa: Föl a fejjel, mosolyogni szépen,
2276 17|             hosszan maga elé néz, lesüti a szemét, kipirul, majd halkan,
2277 17|           szóljon két órával előbb, hogy a csomagoláshoz időm legyen...
2278 17|                  álmodni... (Megszorítja a Saáry kezét és oly vértforraló
2279 17|             vértforraló kacérság­gal néz a szemébe, hogy az önzetlen
2280 17|          kétségbeesetten vonaglani kezd. A következő percben eltünik
2281 17|                következő percben eltünik a lépcsőház homályában.)~ ~
2282 17|                 előcsarnokban marad, míg a háziszolga a lámpákat oltogatni
2283 17|                  marad, míg a háziszolga a lámpákat oltogatni kezdi.
2284 17|                lassú léptekkel fölballag a szobájába).~ ~ ~