IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] automobilból 1 autón 1 avat 1 az 755 azalatt 1 azelott 1 azért 13 | Frequency [« »] ----- ----- 2284 a 755 az 665 hogy 416 és 319 nem | Szomaházy István Az elvált asszony Concordances az |
Rész
1 1| piros szőnyegeken, melyek az ülésterem, a társalgók, 2 1| levelet, melynek alapján az ország törvényhozói közt 3 1| és a nagybirtokosokkal, s az immunitás védelme alatt 4 1| dunaparti palota oszlopai közt. Az ötödfélszáz képviselőnek 5 1| itt kissé tótosan, mint az árvai hegyek közt, amott 6 1| öniróniával tért napirendre az események fölött, egy sereg 7 1| a függönyös kijáróknál. Az új alakulás láza minden 8 1| melankolikusan gondolva azokra az időkre, amikor maguk is 9 1| zöld ujoncokként lépték át az üveges ajtókat. Egy fehérfejü 10 1| föl a látóhatáron, aki az elnöki irodába vagy a buffet-be 11 1| megbocsátással siklott tova az ismeretlen sokaság feje 12 1| ismeretlen sokaság feje fölött. Az izgalom még növekedett, 13 1| izgalom még növekedett, mikor az igazságügyminiszter élclapokból 14 1| multheti diadal öröme, rácáfolt az elhárító gesztusra, s a 15 1| melegével simogatta végig az ismeretlen fanatikusok táborát...~ ~ 16 1| jutottak. A parlamentben az volt a babona, hogy a politikánál, 17 1| sokkal inkább összetartja az uralkodópártot a miniszterelnök 18 1| szorított régi ismerőseivel, az ismeretleneket rövid fejbólintással 19 1| államtitkárával félrevonult az egyik plüsskanapéra, melyet 20 1| hajnalig vitatkoztak róla, az ügyvédek, akik olykor gúnyosan 21 1| folyosóra, anélkül, hogy valakit az új emberek közül megszólított 22 1| volna. A pártvezérek, akik az ülésteremben heves támadásokat 23 1| támadásokat intéztek ellene, az ujságíró-képviselők, akik 24 1| hatalmába kerítette volna. Az ujságok még tele voltak 25 1| ujságok még tele voltak az erőszakos választások leírásával, 26 1| sem volt a haragnak, mely az ellenzéki lapok szerint 27 1| ellenzéki lapok szerint az egész országon végigreszketett. 28 1| mintha a lefolyt hetek alatt az lett volna a legnagyobb 29 1| három kilóval meghízzék. És az új emberek, akik a falusi 30 1| kormány feje gyáván eladta az országot, hogy lakájmódra 31 1| lakájmódra görnyedt hétrét az osztrákok előtt, bámulva 32 1| osztrákok előtt, bámulva nézték az érthetetlen jelenetek sorát, 33 1| fekete tábla mellől, ahol az ellenzéki pártkörök hirdetéseit 34 1| mozdulatlan márványarccal figyelt az előtte folyó komédiára, 35 1| felejtette a pillantását. Az ismeretlent azonban ez a 36 1| A parlamentben volnék, az ellenzék táborában? Óh nem, 37 1| ennyire szembe helyezkedett az általános áramlattal? Nem 38 1| cenzorok előtt tette le az ügyvédi vizsgálatot. Budapestet 39 1| annyit tudott, amennyit az ujságokban olvasott róluk. 40 1| papon kívül csupán ő volt az intelligens ember; de a 41 1| már ő kapott legtöbb pénzt az utazó borügynököktől. Úgy 42 1| és kijelentették, hogy ez az az ember, akire huszonöt 43 1| kijelentették, hogy ez az az ember, akire huszonöt év 44 1| huszonöt év óta várakoztak. Az államtitkár, aki százezer 45 1| fickó volt és mégis azt az impressziót keltette, hogy 46 1| különb mindazoknál, akik itt, az ország nagy színpadján, 47 1| vele együtt megjelentek.~ ~Az elnök csöngetyüje most egyszerre 48 1| eltünt a függöny mögött, mely az ülésterembe vezetett. Tomboló, 49 2| mindig bóbiskolva mosogatta az edényeket, egy borzas, gallértalan 50 2| mellől.~ ~- Óh, - mondta az egyik, aki épp egy kékszalagos 51 2| sohase fekszünk, mióta csak az eszünket tudjuk. Ki tartaná 52 2| nagyváros egészen megzavarta az eszemet...~ ~A fiatalember, 53 2| kisasszony, főbérlői annak az Eötvös-utcai lakásnak, melynek 54 2| lakásnak, melynek egy szobáját az ujdonsült képviselő havi 55 2| képviselő úr ugyanis csak az első nap lakott szállodában, 56 2| szerencsésen megállapodott az Eötvös-utcai lakásban, melynek 57 2| meg neki a hófehér ágyat, az időtől kifényesedett, de 58 2| pesti hónaposszoba volt, - az ágy fölött függő olajnyomaton 59 2| fölött függő olajnyomaton az a jelenet volt megörökítve, 60 2| hajlandónak mutatkozott arra az áldozatra, hogy a szobát 61 2| mindjárt elmondta, hogy az estéket kivétel nélkül itthon 62 2| Hát a pesti emberek az utcán töltik az éjszakát? - 63 2| emberek az utcán töltik az éjszakát? - szólott az új 64 2| töltik az éjszakát? - szólott az új lakó csodálkozva.~ ~Josephine 65 2| kávéházakban, a mulatóhelyeken és az orfeumokban, ahol hajnalig 66 2| kezéből a tollseprőt, mellyel az új lakó kicsomagolt könyveiről 67 2| egymással.~ ~- Mozgay Sándor az öcsénk, - mondta bizonyos 68 2| taníttattuk, mi fizettük érte az iskolapénzt a szinésziskolában. 69 2| legelegánsabb férfi Budapesten? Az utcán mindenki megfordul 70 2| Belváros minden kirakata az ő arcképével van tele, s 71 2| hölgyektől kap leveleket, akik az udvarnál is megfordulnak.~ ~- 72 2| a hölgyeket nézzük, akik az utcán csillogó szemmel kacérkodnak 73 2| mit keresne hát itt ebben az unalmas fészekben? Nem, 74 2| nagy művész lehet, mert az ilyesmihez én nem értek, 75 2| rideg közömbösséggel fogadta az új lakó köszöntését, de 76 2| színészt. Josephine-nak az volt a véleménye, hogy a 77 2| Tudod, hogy tegnap az egész petróleum kiégett 78 2| nem volt rossz véleménnyel az új lakóról, bár alapjában 79 2| nem bolondíthat!” - mondta az őszhaju Josephine, aki még 80 2| vaskorlátos folyosón. És az ügynökné, akinek sokkal 81 2| akinek sokkal több esze volt az uránál, elismerőleg intett 82 2| fejjel főzte a kávét, míg ő az albérlő cipőjét tisztogatta.~ ~ 83 2| látod, cúgos cipőt visel, - az ilyen emberből manapság 84 2| nem meri fölkeresni azokat az éjjeli mulatóhelyeket, ahol 85 2| baracklekvárba, hogy ez az ember még sohase volt szerelmes, - 86 2| álmodozva kefélte tovább az albérlő fekete cúgos cipőjét, 87 2| se fogtok ám egyest kapni az emberismeret tudományából! 88 2| bizony akár el is merülhetne az eszétől, ha a vízbe esnék, 89 2| a vízbe esnék, mert több az esze, mint annak a sok nagyhangúnak 90 2| hallani a képviselő urak! És az se egészen igaz, óh jámbor 91 2| még olyan idő is, mikor az összes piroskötéses regényhősök 92 3| megyegyűléseken szerepelt?~ ~Az ellenzéki klub füstös kártyatermében 93 3| szokatlanul élénk volt: az új honatyákon kívül, akik 94 3| pótválasztásoktól még csodákat reméltek, az ujságírók, akik tudósításokat 95 3| jövendő alakulások körvonalai: az öregek gőgösen, tekintélyükben 96 3| csak formailag alakult meg, az ellenséges táborok még kísérletet 97 3| Hogy is hívnak? - kérdezte az ismeretlen fiatalembertől, 98 3| fiatalembertől, aki eddig kívül állt az embergyűrűn s a falon függő 99 3| arcképeket nézegette.~ ~Az új képviselő szögletesen 100 3| kesernyésen megrándult.~ ~- Nem, az én apám esztergályos volt 101 3| folytathatta a mesterségét... Az édesanyám már jóval előbb 102 3| kaptam segítséget ahhoz, hogy az egyetemre beiratkozzam. 103 3| aki betegesen kedvelte az uralkodói allűröket. - Remélem, 104 3| meghatva, nyujtotta kezét az egykori árvának...~ ~A klub 105 3| határozott célt követett volna. Az előbbi beszélgetés oly élénken 106 3| tegnap történt volna, hogy az árvák rosszulszabott kék 107 3| neki, s mely nélkül talán az útszélen fagyott volna meg, 108 3| melegségét sohase ismerte. Amíg az aszfalton lehajtott fejjel 109 3| bátortalanul játszottak, s az ebédlő hosszú fenyőfa-asztala, 110 3| bádogpoharakkal, melyben az ételüket és italukat eléjük 111 3| hónapon át használtak, s az öreg, fogatlan pappal, aki 112 3| öreg, fogatlan pappal, aki az asztali áldást elmondta. 113 3| tudatában félénken húzódik meg az utolsó pad szélén, míg a 114 3| jókedvü betyárkodással várják az osztályfőnök belépését. 115 3| villant föl: akkor, amidőn az öreg praefectus tudtára 116 3| szívrehatóan beszélt, hogy az öreg pap mondhatatlan szánalmat 117 3| Közbenjárásának megvolt az eredménye: a püspök kijelentette, 118 3| kijelentette, hogy ő fogja viselni az árva tanítási költségeit...~ ~ 119 3| diplomájával a kezében, az esős utcán át hazafelé sietett, 120 3| utcán át hazafelé sietett, az új ügyvéd - talán legelőször 121 3| életében - elmosolyodott... Nem az öröm és a diadal reflexe 122 3| öngúnyé... Most egyszerre az jutott eszébe, hogy még 123 3| kezében, keserűen elvonta az ajkát: ő tudta legjobban, 124 3| szíve mennyire vonaglik az asszonyok után való szomjúságtól...~ ~- 125 3| megszólította:~ ~- Mit horgasztod le az orrodat, kisöcsém? Talán 126 3| önálló beszédet mondjon. Az öreg úr negyedfél évtized 127 3| egyetlen kérdéshez sem, mert az volt a hite, hogy a jó Isten 128 3| cingár és beesett vállára.~ ~Az ujdonsült képviselő bánatosan 129 3| merre járok. Azért kószálok az utcán, hogy fejemet a nagy 130 3| elkacagta magát.~ ~- Betérsz ám az ördögbe, nem a boltba. Nem 131 3| fogadóba, ahol a leányom és az unokám várakozik. Ha a haza 132 3| beszéd, mert megigértem az unokámnak, hogy viszek magammal 133 3| választották el végképp az urától, pedig szegényke 134 3| esztendejét. De így jár az ember, ha a pólyásbabákat 135 3| huszártisztekre és szép asszonyokra, s az elegáns pincérseregre, mely 136 3| pincérseregre, mely ott sürgölődött az ezüstös jégvödrök körül. 137 3| Amíg kabátjukat levetették, az öreg Nyitray Ádám barátságosan 138 3| Saárynak:~ ~- Látod őket? Az idősebbik a leányom, a fiatalabbik 139 3| fiatalabbik a kis unokám, az a mord katona pedig, aki 140 3| ezt a szegény fiút, akit az országúton foglyul ejtettem. 141 4| hajlongott a hölgyek előtt: az előkelő környezet, melyhez 142 4| láthatólag zavarba hozta. De az öreg Nyitray régi törzsvendég 143 4| a túlzsúfolt teremben: az asszonyok kiváncsi és derűs 144 4| ezüstösen csillogó szakállát, az étterem major domusa - egy 145 4| személyesen intézkedett, hogy az új asztal ügye sürgősen 146 4| tájékozottsággal igazodva el az aranyszegélyes étlapon, 147 4| akadt egy jóságos lélek, aki az evés esztétikájába beavatta 148 4| letelepedett - naponként eljárt az Aranykoroná-ba, de ott igazán 149 4| afféle csekélységekkel, hogy az evőeszközöket nyugat-európai 150 4| hölgyek jókedvüen hallgatták az öreg úr trécselését, anélkül, 151 4| megkönnyebbüléssel vitette el maga elől az érthetetlenül fölszaporodott 152 4| Nem eszel többet? Ez volt az egész vacsorád? - kérdezte 153 4| megmagyarázta neki, hogy az esti étkezéstől egy darabig 154 4| fejfájásokat okozott neki s az orvos helyesebbnek találja, 155 4| alvás előtt nem igen áldoz az asztal örömeinek.~ ~- Szivaroznod 156 4| szabad? A nikotin is megárt az idegeidnek?~ ~A fiatal képviselő 157 4| respektussal nézett Saáryra, de az elvált asszony fölnyitotta 158 4| elegáns cigarettákkal.~ ~- Még az én kedvemért se gyújt rá?... 159 4| becsukja... Nekem, lássa, az a meggyőződésem, hogy az 160 4| az a meggyőződésem, hogy az életben egyedül csak a cigaretta 161 4| nagyszerűen izlik neki s hogy az átlátszó füstfátyol mögül, 162 4| szemei elé lebocsátkozott, az élet százszor szebbnek és 163 4| udvarlóikkal csevegtek, az öreg urak, akik rózsás arccal 164 4| dobogó szívvel tekintett az édes kis teremtésre, akinek 165 4| már én is azt hiszem, hogy az életben egyedül csak a cigaretta 166 4| beszélgetés itt megakadt, mert az asztalhoz most egy idegen 167 4| leányok ízlésére pályázik.~ ~Az idegen sietve bemutatkozott 168 4| örömmel és jókedvvel fogadták: az öreg Nyitray vidáman parolázott 169 4| vidáman parolázott vele, az asszonyok pedig - akiknek 170 4| cigánynak, aki sietve befejezte az operett-keringőt s rázendített 171 4| érzelmes magyar nótára. Az ellágyult pillantásból, 172 4| pillantásból, melyet szomszédnője az udvarias idegenre vetett, 173 4| Saáry rögtön kitalálta, hogy az elvált asszony nótáját játsszák.~ ~- 174 4| hogy ez a jóképü óriás lesz az, aki új barátnőmet a multak 175 4| hogy Saáry nem jár messze az igazságtól. Az óriás egyszerüen 176 4| jár messze az igazságtól. Az óriás egyszerüen Masá-nak 177 4| akarom, hogy itt unatkozd át az őszi hónapokat, ahelyett, 178 4| olvasták el a levelet, melyben az ismeretlen Mariska - a jelek 179 4| arra vallottak, hogy ez az óriás testvérhúga - azt 180 4| pillantással szólott:~ ~- Óh, a jó, az édes, az önfeláldozó Mariska! 181 4| Óh, a jó, az édes, az önfeláldozó Mariska! Milyen 182 4| Olaszországig - azt hiszem - kevés az idő, hogy minden titkunkat 183 4| pezsgőzés után - végre távozott az étteremből, Saárynak az 184 4| az étteremből, Saárynak az az érzése támadt, hogy sírni 185 4| étteremből, Saárynak az az érzése támadt, hogy sírni 186 4| azt hitte, hogy immunis az asszonyi szépséggel szemben 187 4| teremtés, akiben a gyermek és az érett asszony minden poézise 188 4| gyöngédséghez, melyért most talán az életét is föláldozta volna, 189 4| szét a ruhatárban, ahol az asszonyok kabátjait fölsegítették, 190 4| Olaszországban töltök...~ ~Az asszonyok és a két fiatalabb 191 4| szívét kiöntötte volna, - az öreg úr reggelig se fogyott 192 4| megkérdezte:~ ~- Ki volt az a kövér úr, aki odabenn 193 4| a kövér úr, aki odabenn az asztalunkhoz ült?~ ~Nyitray 194 4| úgy gondolom, hogy ez az úr a kis unokád jövendőbelije...~ ~ 195 4| ijedten leejtette kezéből az ujságot.~ ~- A jövendőbelije? 196 4| sőt ellenkezőleg... Ez az úr a multbelije szegény 197 4| természetesen nem egyedül, hanem az édesanyjával... Éppen tegnap 198 4| beszélgetés tehát ennél az érdekes pontnál abbamaradt. 199 4| érdekes pontnál abbamaradt. Az öreg Nyitray, aki közben 200 4| de Saáry gyalog ment haza az Eötvös-utcába, miután előbb, 201 4| gondolataiba elmerülve, az egész Belvárost megkerülte.~ ~ ~ ~ 202 5| Az önkéntes.~ ~A képviselőház 203 5| megindultak, hosszan belenyúltak az őszi ülésszakba, s a fiatal 204 5| eltiltotta őket attól, hogy az első vitákban résztvegyenek. 205 5| várva a pillanatot, melyben az ország figyelmét magukra 206 5| önmegtagadásával húzódtak meg az ismeretlenség ködében, mely 207 5| szemükben és sápadt arcukon az elnyomottak keserü fájdalma 208 5| ügyeiben, esténkint megjelent az Aranykorona törzsasztalánál, 209 5| Nagyot lélegzett, mikor az állomást szegélyező erdőcske 210 5| egy fiatal asszony jutott az eszébe, aki most talán a 211 5| arany-patinával vonja be az opálszínü hullámokat, a 212 5| Vajjon csakugyan Mariska-e az egyedüli társasága? - kérdezte 213 5| tova a nedves mezőkön, s az étkezőkocsi ablakán át didergő 214 5| piros nádszékhez, melyből az elvált asszony délelőttönként 215 5| közelébb egy öntelt férfiarc: az uráé...~ ~- Barátom, nem 216 5| feleségétől. Eszébe jutott az árvaház, ahol fölnevelték, 217 5| fölnézett a pártkörbe, ahol az abszolut jelentéktelenségeket 218 5| Nyitray Ádámot keresi, de az öreg hazafi nem volt a klubban, 219 5| hogy izgatottan tekint az ajtó felé, de a vén bohém 220 5| látták két nap óta. Ellenben az egyik sarokasztalnál másik 221 5| oktalanul megdobbant.~ ~Az elegáns fiú udvariasan fölállott 222 5| méltóztassék ide telepedni az enyémhez. Én már úgyis az 223 5| az enyémhez. Én már úgyis az italnál tartok...~ ~- Nem 224 5| teljesen magam vagyok, az egész családom hűtlenül 225 5| hogy mi elmésséget talált az ifju hadfi szavaiban - aztán 226 5| pillantással tanulmányozta az étlapot, titokban azt a 227 5| szolgáló fiatalemberekkel - az volt a meggyőződése, hogy 228 5| sugárzik feléje. Nem szerette az italt, de most sűrün koccintott 229 5| akár hajnalig is, de mikor az ital föllelkesítette, férfiasan 230 5| nézetének, hogy testvére az egész földön a legtökéletesebb 231 5| legtökéletesebb teremtés. Ezt az állitását változatos történetekkel 232 5| gyermekkorából, mikor a kisleány az egész vidéket elbájolta 233 5| éves korában úgy beszélte az angol nyelvet, mint a boldogult 234 5| hozzáment volna? - kérdezte az önkéntes, miközben egyiptomi 235 5| vagyona se igen áll alul az öt millión - ő a vármegye 236 5| megmondta, hogy Masából és az urából, fájdalom, sohase 237 5| Laczházy könnyelmüsége volt az oka, mert Masa ugyan sohase 238 5| nőnek udvarolt, aki valahol az útjába akadt, bár igaz, 239 5| akadt, bár igaz, hogy ezek az alkalmi kalandok csak pillanatnyira 240 5| jegyességük idején. Masa rajong az uráért és Laczházy könyörtelenül 241 5| csak Masáról lehetne szó.~ ~Az önkéntes helyeslőleg bólintott, 242 5| mondta:~ ~- Ne szégyeld ezt az érzést, biztosítalak róla, 243 5| hogy Saáryt hazakiséri az Eötvös-utcába, ami hasonló 244 5| elváltak egymástól, azzal az igérettel, hogy az eszmecserét 245 5| azzal az igérettel, hogy az eszmecserét mielőbb folytatni 246 6| harangalaku redingot-t viselt, az arca sugárzott a boldogságtól, 247 6| Talán azt se olvastad, hogy az öreg Csóthy Ábrahám mandátuma 248 6| valami derengeni kezdett az agyvelejében.~ ~- Csóthyról 249 6| kerületet?~ ~- Úgy van, ez volt az a kerület, mely harmincöt 250 6| harmincöt évig nem ismerte az ellenjelöltek intézményét. 251 6| pillantását a magasba, ahol az óriás hatalmas fejét sejtette.~ ~- 252 6| kedves barátom, én vagyok az, akiben az öreg úr halála 253 6| barátom, én vagyok az, akiben az öreg úr halála után a nemzet 254 6| fölvilágosítottak róla, hogy a hazának az én kipróbált tehetségemre 255 6| szegény - bátran elsápadhat az irigységtől. Meglátszik 256 6| irigységtől. Meglátszik az arcomon, hogy ilyen cudar 257 6| lelkesedéssel, mint engem, mikor az Arany oroszlán erkélyén 258 6| üléstermébe bevonul... És ugyanezt az alkalmat arra is föl akarja 259 6| jól sejted, igazad van: az a lelkes, fiatal hölgy csakugyan 260 6| aki meglehetősen lesült az olasz ég alatt, gyerekes 261 6| asszony volt a központja, az események, kivétel nélkül, 262 6| események, kivétel nélkül, az ő szőke feje körül hullámzottak, 263 6| beléje voltak szerelmesek, s az utazó amerikai milliomosok 264 6| férfit meghódítottam, aki az utamba akadt? Mariska beszélj 265 6| jelentette ki, hogy Masa az egész egyesült Olaszországot 266 6| semhogy egy komoly férfi az anyakönyvvezetőhöz elvinné... 267 6| hölgynek a háztartástan és az irodalomtörténet okozza 268 6| gondot... Nem kérdezték tőled az amerikai milliomosok, hogy 269 6| magaviseletből, s hogy milyen volt az irásbeli dolgozataid külalakja?~ ~ 270 6| parlamentje!... Azért csalják ide az asszonyokat, hogy csupa 271 6| Tulajdonképpen miről beszél az a cvikkeres úr ott a jobboldalon?~ ~- 272 6| ilyen sivár témákkal töltik az idejüket? Ha szív lenne 273 6| nélkül megszavaznák ezeket az unalmas kiadásokat, s friss 274 6| közönség idegeit... Most az ülés végéig folyton csak 275 6| Nem, nagyságos asszony, az ülés végén áttérnek az interpellációkra...~ ~- 276 6| az ülés végén áttérnek az interpellációkra...~ ~- 277 6| olyan száraz legény, mint az a cvikkeres úr?~ ~- Sőt 278 6| mosolygott, aztán kipirulva, mint az érettségi vizsga előtt álló 279 6| s arca csakúgy ragyogott az izgatottságtól.~ ~- Hallod, 280 6| izgatottságtól.~ ~- Hallod, Mariska, az ülés végén nagyszerü élvezetben 281 6| mondani, még pedig egyedül az én kedvemért, mert ő is 282 6| szemérmetesen elpirult.~ ~- Óh, az én beszédem cseppet se lesz 283 6| szívesen föl fogja használni az alkalmat arra, hogy egy 284 6| megér talán annyit, hogy az ambiciója föltámadjon...~ ~ 285 6| s hosszasan elmerengett az írásai fölött... Reggel 286 6| írásai fölött... Reggel még az volt a szándéka, hogy csak 287 6| asszonnyal, most hirtelen az az impressziója támadt, 288 6| asszonnyal, most hirtelen az az impressziója támadt, hogy 289 6| jelezte, hogy a Ház áttér az interpellációkra...~ ~ ~ 290 7| Az interpelláció.~ ~- Ki beszél?~ ~- 291 7| parasztok rászabadítottak az alkotmányra...~ ~A Ház folyosóin 292 7| a beszélgetés, miközben az ülésteremből sűrű rajokban 293 7| ki a képviselő urak, hogy az unalmas interpelláció alatt 294 7| hangulatban levő minisztereknél. Az ujságírók is ott hagyták 295 7| hivatalos állása kötelezte erre az udvariasságra. A félhomályos 296 7| frázisait eldörögje...~ ~Az interpellációs könyvbe csak 297 7| fölszólalástól? A beszéd, melyet az ismeretlen képviselő elmondani 298 7| kisugározta magából azt az álmos és ködszerü unalmat, 299 7| ködszerü unalmat, mellyel az üléstermet beborítani készült. 300 7| tíz perccel azután, hogy az ismeretlen szónok a beszédét 301 7| azt a hírt hozták, hogy az ismeretlen tósztozó egy 302 7| Hogy hívják? - kérdezte az öreg pártvezér, aki eddig 303 7| Saáry Gézának... de aligha az abauji Saáryk közül való... 304 7| kiderült, hogy jobb szónokot az utolsó évtized nem produkált 305 7| Ez már csakugyan nem az a legény, akik elől ijedten 306 7| méltóságos lépésekkel sietett be az ülésterembe, holott eddig 307 7| bársonyszékben, mely mögött az összes kormánypárti padok 308 7| benépesültek. És a teremben, ahol az imént még kápolnaszerü csönd 309 7| szólalt meg a magas pulpituson az elnök csöngetyüje...~ ~A 310 7| csöngetyüje...~ ~A téma, mellyel az ismeretlen képviselő a közoktatásügyi 311 7| kitüntette rokonszenvével, s az idén mégis megesett vele 312 7| idén mégis megesett vele az a hallatlan méltánytalanság, 313 7| növendékeit készítette elő az élet küzdelmeire, meghagyták 314 7| nehézfejü tótocskákat avat be az abc rejtelmeibe, míg felesége 315 7| elválasztották feleségétől, az apát gyermekeitől, de nem 316 7| vakmerőséget követte el, hogy az ellenzéki jelöltre szavazott. 317 7| története számot tarthat az ország nagyjainak érdeklődésére? 318 7| étvággyal kanalazná föl délben az izletes húsleveskét... És 319 7| vagy ahogy itt mondták: az abszolut nimolista egyszerre 320 7| nimolista egyszerre megnőtt az új keretben, ahova a végzet 321 7| nyomoruságos kis emberekhez, akiket az állam bosszuló keze megtépázott. 322 7| korrupt emberek közt, akikre az ország kormányzása bízva 323 7| és boldogságára törnek... Az ismeretlen szónok arca mintha 324 7| tomboló zúgás váltotta föl, az ellenzéki padok mennydörögtek 325 7| föl hozzá a hegycsúcsra az első pad szögletéből, s 326 7| banális frázissal felelt az interpellációra, de légies 327 7| lerontani a hatást, melyet az ismeretlen szónok beszéde 328 7| csillogó szemmel mutogattak rá, az egyetemi hallgatók pedig 329 7| aki a gaz tőkét képviselte az ellenzéki padsorokban.~ ~ 330 7| fájdalmára le kell mondania arról az örömről, hogy barátaival 331 7| kivételesen - még csak nem is az anyagi szempont gátolta 332 7| anyagi szempont gátolta meg az új csillagot a szíves meghívás 333 7| elfogadásában. A visszautasításnak az volt az oka, hogy húsz lépéssel 334 7| visszautasításnak az volt az oka, hogy húsz lépéssel 335 7| haladtak lassu lépésekkel az aszfalton, meleg és barátságos 336 7| ragyogó kirakat előtt, ahol az asszonyok jókedvtől sugárzó 337 7| lelkesedéssel rázta meg az ellenzéki képviselő kezét.~ ~- 338 7| fényesen meggyőződhetik - még az intrikusok is elismerik, 339 7| megváltozott körülötte: az utca tavaszi verőfénytől 340 7| virágillat suhant feléje, az öreg házak homlokzatán mintha 341 7| sötétzöld erdővé tömörültek, s az aszfalton csupa mosolygó, 342 7| gyerekkora lejátszódott: az árvaház, melynek egyik zúgában 343 8| parasztok jóvoltából, akik az ország tanácsába fölküldték, 344 8| ügyvéd, aki nem volt barátja az ünnepies viziteknek, s aki 345 8| elfogultan nézett tehát körül az előszobában, ahol egy mosolygó, 346 8| félénken megnyomta tehát az ajtó kilincsét. Az első 347 8| tehát az ajtó kilincsét. Az első szobában, melynek 348 8| himzettkötényes kis hölgyet ez az udvariasság nem vesztegette 349 8| vesztegette meg; komolyan fölhúzta az orrocskáját s egy pásztorjelenetet 350 8| most meg kell elégednie az én társaságommal... A drága 351 8| számára tartogat... Ez nem az a világ volt, melyet ő ismert... 352 8| volt, melyet ő ismert... Az ablakokat selyemfüggönyök 353 8| selyemfüggönyök zárták el az utcától, a zöld lombok közül 354 8| kábították el érzékeit s az a furcsa impressziója támadt, 355 8| elveszítették volna élességüket... Az asszonyi finomságnak valami 356 8| dallamként zengett körülötte az intim és világos fészekben... 357 8| Hát csakugyan élnek az édes kis tündérek, akikről 358 8| édes kis tündérek, akikről az akaratos gyermekeknek a 359 8| csakugyan hazugság, hogy az élet csupa piszkos és gonosz 360 8| begördítette a szalonba az ezeregyéjszaka asztalkáját, 361 8| forró fekete kávé párolgott, az apró aranytálakban exotikus 362 8| magukat... Masa eléje tette az egyik csészét, - gyűrűs 363 8| legyen valakije, akinek az örömeit és a szomoruságát 364 8| hanem egy érett nővel, akit az élet tapasztalatai már sok 365 8| Saárynak eszébe jutott az aranyhaju, francia baba, 366 8| Azt hiszem, hogy maga az egész világon a legkomolyabb 367 8| azt is, hogy nem ellensége az asszonyos affektálásnak... 368 8| mindjárt vissza is vonom azt az ajánlatot, mellyel az imént, 369 8| azt az ajánlatot, mellyel az imént, királynői leereszkedésemben, 370 8| akarom, hogy mivel töltötte az idejét, addig, amíg szerencsés 371 8| se, hogy kik voltak azok az asszonyok, akik kegyeikkel 372 8| meghajtotta a fejét.~ ~- Az életem történetét akarja 373 8| mosolyogva. - Elmondom dióhéjban az egész biografiámat, mert, 374 8| gyomromat túlterheljem... Amíg az érettségi vizsgát le nem 375 8| tízkrajcárossal is megörvendeztetett. Az első új ruhát húszéves koromban 376 8| koromban vettem magamra s az első nő, aki rám mosolygott, 377 8| kalandom még nem volt és az első pohár pezsgőt két hónappal 378 8| Közben négy hétig átruccantam az alkoholizmus ösvényére, 379 8| ostobaságokat szavaltam az istenadta népnek, s egy 380 8| mert fáklyások vonultak az ablakom alá, egy malacbanda 381 8| pillanattól kezdve tagja vagyok az ország törvényhozásának. 382 8| pénzügyőri szemlész... De maga az oka, miért provokált rá, 383 8| miért provokált rá, hogy az életrajzomat elmondjam...~ ~ 384 8| gyerekleány naiv bájossága és az asszony anyáskodó nagyképüsége 385 8| Mégis csak hallatlan, hogy az ilyen éretlen nagy gyerek 386 8| nagy gyerek hoz törvényeket az országnak...~ ~ ~ 387 9| folyosóra.~ ~- Hol fogod tölteni az első farsangi estét? - kérdezte 388 9| vont.~ ~- Ugyanott, ahol az első őszi estét töltöttem, 389 9| töltöttem, s ahol alkalmasint az utolsó téli estét is tölteni 390 9| szinpad Napoleonjáról.~ ~Az óriás furfangosan elnevette 391 9| díszruhában fogja elmondani az üdvözlő szónoklatot...~ ~ 392 9| furcsának találta, hogy az elvált feleség a volt ura 393 9| azonban összetalálkozott az öreg Nyitray Ádámmal, aki 394 9| gyerkőcről van szó, mert az a cigányképü óriás csak 395 9| Igaz, ami igaz, hogy az én időmben a férfiak nem 396 9| próbálok, mert most ujabban az az ötletem támadt, hogy 397 9| próbálok, mert most ujabban az az ötletem támadt, hogy minden 398 9| kegyetlenül kinevetem őket... Az ember úgy áll bosszút a 399 9| érdekli a divatlapoknál és az öltözködés codexénél, ezért 400 9| asszonyt fog találni, s nekem az a kivánságom, hogy valamennyit 401 9| maga szórakozottságától még az is kitelik, hogy Sajó-Eörs 402 9| szimulálni, csak azért, hogy az igéretét megszegje? Ha 403 9| aki borzongva mutatott az állomás mögött elterülő 404 9| megfagytak volna szegénykék az átlátszó tarlatán-ruhácskájukban... 405 9| hogy kivételesen lemond az üdvözlő-beszédről, s egy 406 9| automobilban, mely ott várakozott az állomási épületek mögött. 407 9| őket a havas országúton és az ámuló vendég tizenöt perc 408 9| világított tüzes pirossággal az éjszakába, köröskörül pedig 409 9| Itt, - mondta. - Ha az ember már nem lehet állandó 410 9| portás segítette ki őket az automobilból, a fütött előcsarnokban 411 9| futólagos pillantást vethetett az előcsarnok nehéz, régi módi 412 9| nehéz, régi módi butoraira, az óriási nyitott kandallóra, 413 9| nagy bőr karosszékekre, az ezüsttel kivert dohányzóasztalokra, 414 9| akkor hozzá kell fognod az öltözködéshez, mert a 415 9| öt évvel ezelőtt, mikor az ügyvédi vizsga cenzorai 416 9| subládok álltak a falak mentén, az ágy fölé sötétvörös mennyezet 417 9| hangulata lebegett itt, mintha az idő nyomtalanul haladt volna 418 9| dióbarna szárnyasajtóra, mert az az érzése támadt, hogy a 419 9| szárnyasajtóra, mert az az érzése támadt, hogy a nyusztprémes 420 9| nyusztprémes nagyúr, aki csak az imént távozott innen, hirtelen 421 9| pillanatig úgy érezte, hogy az erdők egész hótömege a lelkére 422 9| kiváncsi pillantást vetett az ezüstkeretes tükörbe, mely 423 9| Vajjon mit szólna az öreg praefektus, ha így 424 9| komornyikkal elvezettette magát az ebédlőbe. És amíg a zegzúgos 425 9| amíg a zegzúgos folyosókon, az ódon képek közt végigment, 426 9| közt végigment, mindegyre az a kérdés izgatta: milyen 427 9| a századéves kövek közt az édes és ezüstös gyermekhang, 428 10| Fehér mese.~ ~Saáry, amikor az ebédlő ajtaja föltárult 429 10| kolostorra emlékeztették, az ablakok ólomkarikái, melyek 430 10| világosságot a régimódi butorokra, az egyik sarokban pedig groteszk 431 10| csöngetyüje... Oly furcsa volt ez az anakronizmus, hogy Saáry 432 10| egy percig ámulva állt meg az ebédlő küszöbén, de egy 433 10| hiszen csöpp hijja volt, hogy az egész kormányt meg nem buktatta 434 10| Mindenki kacagott, az asszonyok kacérkodva nyújtogatták 435 10| mely csakúgy görnyedezett az ezüsttől és a porcellántól... 436 10| szívdobogva konstatálta - nem az ő régi, egyszerü kis pajtása 437 10| elragadtatással emelte rá a szemét: az édes bakfis, akinek eddig 438 10| Nem, egy pillanatig az a csalódás fogott el, hogy 439 10| arra a hósivatagra, mely az ablak alatt elterül...~ ~ 440 10| alatt elterül...~ ~Amíg az inasok a nagy ezüsttálakat 441 10| Laczházy-kastély vendégeit.~ ~- Az a sötéthaju asszony a herceg 442 10| kétségtelenül csak azért, hogy az újabb dán irodalomról csevegjen 443 10| irodalomról csevegjen vele... Az öreg, szalmasárga nő a vármegye 444 10| arról nevezetes, hogy csak az aktív huszártiszteket tartja 445 10| méltó, emberi lényeknek... Az almazöld-ruhás nimfa, aki 446 10| almazöld-ruhás nimfa, aki az abbé mellett ül, most válófélben 447 10| ül, most válófélben van az urától, mert a prózai ember 448 10| idegrendszerük kimerülne... Az az ezüstfejü aggastyán, 449 10| idegrendszerük kimerülne... Az az ezüstfejü aggastyán, aki 450 10| fordítani a családi címert... Az öreg úr, erre való tekintettel, 451 10| dohányzóba és a kártyaszobába, az asszonyok fölgyújtatták 452 10| szoktak, de Masa hátramaradt az ebédlőben, s mutatóujját 453 10| mutatóujját titokzatosan az ajkára tette.~ ~- Maga szenvedélyes 454 10| Lássa, én a táncot talán az életemnél is jobban szeretem, 455 10| hegykolosszusok ködvonalai váltak el az éjszaka sötétségétől. Világos, 456 10| bástyafalak között, mint az élet égő és lobogó szimbóluma...~ ~- 457 11| kastély egyik kisebb ebédlője, az úgynevezett Lipót-terem, 458 11| arcképe most is ott függ az ebédlő sötétbarna tölgyfaburkolatán. 459 11| szenvedéllyel nyaldossák az antik tűzfogó vörösréz cifraságait. 460 11| évszázados butordarab, de az asztal fehér abroszán virágok 461 11| meggyújtott spiritusz tűznyelvei. Az ablakon túl végtelen hótömeg, 462 11| kívánatos nyalánksággal várják az éhező vendégeket.~ ~A Lipót-teremben 463 11| barbarizmus ellen, hogy az ártatlan nyulak életére 464 11| törjön.~ ~- Udvarolni fogok az asszonyoknak, - mondta bizonyos 465 11| tetsző cselekedet, minthogy az ember védtelen kis proletárokat 466 11| Saáryt tehát itt hagyták az asszony lovagjául, de a 467 11| meglehetősen magasan járt az égbolton, mikor a komornákat 468 11| asszonyok nem ragaszkodnak az etikettes reggelihez, s 469 11| etikettes reggelihez, s az ágyukban elköltött teát 470 11| megreggelizett, végigkóstolta az összes nyalánkságokat, rágyújtott 471 11| cigarettára, jó ideig szemlélte az ablak alatt elterülő Szibériát, 472 11| kandalló lángjába, végigolvasta az összes ujságokat, mikor 473 11| ujságokat, mikor végre - az idő már tizenegyre járt - 474 11| idő már tizenegyre járt - az első női vendég megjelent 475 11| lábujjhegyen lopózkodik az asztalhoz, s mialatt két 476 11| Saáry: Éppen Laczházy járt az eszemben, mikor az imént 477 11| járt az eszemben, mikor az imént oly hirtelen meglepett.~ ~ 478 11| akik gondolkodás közben az asztalon dobolnak, mások 479 11| mások malmosdit játszanak az ujjukkal, olyanok is akadnak, 480 11| dolgozószobájukban, de maga az első nagy gondolkodó, aki 481 11| Saáry: Nem, mert maga az egyetlen lény a földön, 482 11| a maga érzése?~ ~Saáry: Az enyém?~ ~Masa: Maga úgy 483 11| csak azt tudom, hogy maga az első nő, akit egy pillanatig 484 11| másodszor beszéltünk egymással, az volt az impresszióm, hogy 485 11| beszéltünk egymással, az volt az impresszióm, hogy kicsiny 486 11| vigasztalt meg hosszú ideig az emberek rosszaságáért. 487 11| ama szép fiúk közé, akik az asszonyokat a legelső pillanatban 488 11| még nem hallottam magától, az udvarlásban járatlanabb, 489 11| mint egy ötödik gimnázista, az asszonyok nyelvét nem érti, 490 11| bizalmasabb vagyok magához, mint az édesanyámhoz és sohase 491 11| mondaná meg, hogy mi ennek az oka? Én akárhogy is töröm 492 11| mondani magának.~ ~Mindketten az ablak mellett állanak, s 493 11| előtt elterül. A dombok, az erdők, a házak, a hegyszakadékok 494 11| acélsinei csillognak ide az intenzív, fehér világosságban, 495 11| néha-néha csipkéd valamit az édességekből, de aztán mosolyogva 496 11| aztán mosolyogva visszatér az ablakhoz.~ ~Saáry (végre 497 11| társaságában töltöttem mostanáig az életemet. Az ultramodern 498 11| töltöttem mostanáig az életemet. Az ultramodern dolgokhoz hát 499 11| megbocsátottam.~ ~Saáry: Maga elvált az urától, s most mégis nyugodtan 500 11| holott jól tudja, hogy ezt az egész világ különösnek találja... 501 11| még meg is értem valahogy, az a szerep, amit maga a sajó-eörsi 502 11| előttem... Miért vált el az urától, ha erre a kitüntetésre 503 11| után is szerelemmel gondol az urára? De hiszen akkor csak 504 11| nem gondolok szerelemmel az uramra. Akkor se voltam 505 11| lelkesedéssel töltött el... Az a nemes önfeláldozás, hogy 506 11| önfeláldozás, hogy valaki velem, az éretlen tacskóval akar végighaladni 507 11| tacskóval akar végighaladni az életen, könnyekig meghatott 508 11| Mikor később rájöttem, hogy az imádott lovag helyett csak 509 11| könnyüséggel libegett el az életéből, mint amilyennel 510 11| becsülném magamat, ha életemet az üres etikett-törvények szerint 511 11| szabadságomat, most, hogy az unalmas társadalmi törvények 512 11| megszabadulok tőlük... Laczházy nem az ideális férj, hanem az ideális 513 11| nem az ideális férj, hanem az ideális jóbarát és én a 514 11| barátaim megválasztását nem az anyakönyvvezető följegyzéseitől 515 11| abbamarad, mert délre jár az idő, s az asszonyok végre 516 11| mert délre jár az idő, s az asszonyok végre teljes toalettben 517 12| vadászokat. A készülődések az egész házat fölforgatták; 518 12| és szerepeket ismételtek, az ebédlőben pedig rögtönzött 519 12| vadászati évad ideje alatt, az első próba előtt permanens 520 12| nyugalmát.~ ~- Hölgyeim, az isten szerelméért, ne izgassák 521 12| noha a memorizálással már az iskola padjaiban is állandóan 522 12| ellenséges viszonyban állott. - Az izgalom tönkre fogja tenni 523 12| légmentesen elzárkóznak az egész világtól...~ ~Az asszonyok 524 12| elzárkóznak az egész világtól...~ ~Az asszonyok nagyot csíptek 525 12| kövér házigazda karján, azt az ötletét azonban, hogy légmentesen 526 12| kicsinyléssel fogadták...~ ~Az előadást megelőző nap délutánján 527 12| bólintva mindenfelé, mintha az egész társaság csak az ő 528 12| mintha az egész társaság csak az ő ünneplésére gyült volna 529 12| vagy Petőfit nem ismered, az még hagyján, sőt azt se 530 12| minden lány szerelmes bele, s az asszonyok ideggörcsöket 531 12| találkoznak vele. Különben nemcsak az asszonyokat, de az ujságírókat 532 12| nemcsak az asszonyokat, de az ujságírókat is kivétel 533 12| Lajosról még félannyit se írtak az ujságok, mint Mozgay Sándorról, 534 12| himcsalogányát rá tudtam venni arra az áldozatra, hogy a sajó-eörsi 535 12| szinielőadást rendezze... Az én kedvemért talán le se 536 12| Lejött és nekünk szentelt az életéből harminchat órát... 537 12| Remélem, nincs kifogásod az ellen, hogy bemutassalak 538 12| szerelmesek a mesterbe. Ezek az ezüsthaju nők valósággal 539 12| Sejti mester, hogy kik ezek az én öreg barátnőim?~ ~Mozgay 540 12| hogy a hajuk már régóta az ezüst színében csillog, 541 12| leányról beszélek, akik közül az egyiket Zsófiának, a másikat 542 12| közben mindig csak arra az egyetlen férfira gondolnak, 543 12| tiszteletreméltó ambicióval játszotta az életben az arisztokratát, 544 12| ambicióval játszotta az életben az arisztokratát, a maga fajtájabeliekkel 545 12| szerencsésen bekerült az exkluziv kaszinó tagjai 546 12| tovább, hanem lássunk már az után, amiből élünk... Negyvennyolc 547 12| pillanatra visszatartotta Saáryt az ebédlő ajtajában.~ ~- Hogy 548 12| róla a véleményem.~ ~- És az?~ ~- Üreslelkü, sivár és 549 12| aki csak annak szenteli az életét, hogy önmagából pogánykori 550 12| épp úgy hozzátartozik az igazi férfiassághoz, mint 551 12| attól tartok, hogy már az ősz haja és a negyvenéves 552 12| hanem tünődve ott maradt az ebédlőben. Az járt a fejében, 553 12| ott maradt az ebédlőben. Az járt a fejében, hogy voltaképp 554 13| ujság kijelentette, hogy ez az ember, akit tegnap még senkise 555 13| napokban eleven élet folyt; az ellenzék szokatlanul kemény 556 13| se áll a legjobban, hogy az uralkodó már elejtette a 557 13| miniszterelnököt, s hogy az okos és erélyes akciónak 558 13| kormánybuktatás lesz a vége. Az ellenzék vezérkara ragyogó 559 13| vitarendező bizottság, mely az ellenzék parlamenti hadjáratát 560 13| perifériákon, de talán ugyanabban az időben, mikor a vidéki olvasókörök 561 13| hazaárulóknak minősített. A klubban az a misztikus babona keringett, 562 13| tanítók ügyefogyott pártfogói, az idétlen Ferenc József-kabátot 563 13| kegyelmes úr karján tünt el az impozáns szárnyas-ajtók 564 13| kereskedelmi miniszternél? Ezeknek az árkádiai pásztoroknak még 565 13| róla, hogy jó pénzért akár az édesapját is eladná, senkise 566 13| A fiatal képviselő az öreg Nyitray Ádám előtt 567 13| elfogta képviselőtársát az olvasószobában.~ ~- Hallom, 568 13| eltérni. Ezek közé tartozik az is, hogy a képviselők csak 569 13| eszelnek ki, de titokban az ellenséggel paktálnak. Azokat, 570 13| mindeddig falun éltem, ahol az emberek még kissé ostobák 571 13| sokkal nagyobb port vert föl; az elhangzott gorombaságokat 572 13| dühvel támadtak, de a sors az öregebb gladiátornak kedvezett; 573 13| hónapos szobájában.~ ~Mikor az igazmondás mártirja - egy 574 13| hogy nincs egy jó asszony az oldala mellett, aki megóvja 575 13| bácsi oktatásában, hogy az őszinteség a legnagyobb 576 13| bolondítják a gyermekeket? Az őszinteséget, édes fiam, 577 13| őszinteséget, édes fiam, csupán az amerikai vasútkirályok, 578 13| maguknak... A többiek, - az okosak, az erősek, szóval 579 13| A többiek, - az okosak, az erősek, szóval az élet igazi 580 13| okosak, az erősek, szóval az élet igazi művészei, - még 581 13| egy oly országban, ahol az erkölcsbirák csekély kivétellel 582 13| hajléktalanok menhelyén végzik az életüket? Ha csak annyi 583 13| szemmel tudakozódott volna az öreg Vereczkey egészsége 584 13| ragaszkodik konokul ahhoz az álomvilághoz, amelybe - 585 13| le velem százszor, hogy az őszinte gyermek virgácsot 586 13| Masa szigorúan fölhúzta az orrocskáját, a lábával pedig 587 13| több a tapasztalása, mint az ilyen éretlen és ideálista 588 13| lenni valakihez, kivéve az okos és hűséges barátnőjét, 589 14| hírrel fogadta.~ ~- Tudja, mi az ujság? Nagyszerü utitársat 590 14| hogy kire gondolok?~ ~- Az öreg Perkátay grófnőre, 591 14| hiszem...~ ~- Édes fiam, az öreg Perkátay grófnőtől 592 14| hogy két hétig se kelne föl az ágyából. Az én védőangyalom 593 14| se kelne föl az ágyából. Az én védőangyalom azonban 594 14| akkor bátran megsütheti az emberismeretét...~ ~Mariska - 595 14| egykori sógornője, akihez az elvált asszony, a beállott 596 14| lássák. Mariska a jóságra, az emberszeretetre, a szerénységre 597 14| gazdasszonykodott délelőttönkint az idegen konyhákban, délután 598 14| tudja becsülni, mit jelent az, hogy Mariska most állandóan 599 14| most állandóan ott lesz az oldala mellett? - kérdezte 600 14| végre is elszánta magát arra az áldozatra, hogy ripszbutorai, 601 14| módjára fog viselkedni, már az úton meggyőződött róla, 602 14| Van hálófülkéje?~ ~- Minek az?~ ~- Annak, hogy ne összegyűrve 603 14| fogadta őket, egyszerre az az érzésük támadt, hogy 604 14| fogadta őket, egyszerre az az érzésük támadt, hogy valami 605 14| Quarnero vize csillogott az aranyos verőfényben s a 606 14| hegyoldalban, friss szellő csapott az arcukba. A hóval födött 607 14| érdeklődéssel kérdezősködött az isztriai húsárak, piaci 608 14| Most azonban siessen az ebédhez, úgyse kap már meleg 609 14| Pólába, hogy a hadikikötőt és az amfiteátrumot megnézzék. 610 14| történetébe. Mariska sokat beszélt az uráról, aki a legnemesebb 611 14| mondta - meg sem érdemelnek az asszonyok), majd letörölte 612 14| fordulattal áttért azokra az apró bajokra, melyekkel 613 14| tudnivalót sajátított el az apró baromfiak tenyésztéséről 614 14| baromfiak tenyésztéséről is. Az őszinteség, mellyel a derék 615 14| részletesen emlékezzék meg arról az időszakról, amikor kizárólag 616 14| Ezt kérdezte tőle:~ ~- És az asszonyok sohasem érdekelték?~ ~- 617 14| sohasem érdekelték?~ ~- Az asszonyok csak a boldog 618 14| elgondolkodva. - Nekem mindig csak az járt az eszemben, miből 619 14| Nekem mindig csak az járt az eszemben, miből fogom előkeríteni 620 14| érdeklődöm, hanem szíve és az érzései iránt. Most se gondol 621 14| asszony. - Aki így látja, az bizonyosra veheti, hogy 622 14| százszor jobban érdekli az asszonyoknál és a szerelemnél. 623 14| mondani, hogy nem találtam el az igazságot?~ ~Saáry jó darabig 624 14| búbánat gyötör tehát, hanem az a gondolat: mi lesz a sürgős 625 14| sértődött arccal merült el az angol regénybe, melyet hazulról 626 14| váltóadósnál is jobban érdekli?... Az ilyen komoly emberről, mint 627 14| mert csöpp híjja, hogy az előbb is agyon nem szorított... 628 15| lebocsátott redőnyök mögött, s az egész kép inkább egy unalomba 629 15| és sűrűn ásítozó kapitány az indulásra jelt adjon. Végre 630 15| fedélzeten. Rémes búgás, mely az egész Quarnerót fölveri 631 15| fölveri s melynek hallatára az összes villák és penziók 632 15| érzi magát, mintha valahol az északi tengeren járna?~ ~ 633 15| Egy norvég legenda jut az eszembe, melyet gyerekkoromban 634 15| ködvilág. Gyerekkoromban az volt az álmom, hogy zuhogó 635 15| Gyerekkoromban az volt az álmom, hogy zuhogó záporban, 636 15| felhők alatt fogok kóborolni az óceán hullámain...~ ~Mariska ( 637 15| lelkesíti föl ennyire, hanem az a gondolat, hogy félóra 638 15| fiumei pályaudvarra, mint az óceán hátán végigszáguldó 639 15| megbocsásson...~ ~Mariska: Maga az államvasút öreg podgyászhordóira 640 15| norvég legendákról, mert az esze nem a vízen és a felhőkön 641 15| Maga nem hisz abban, hogy az ember barátságot is érezhet 642 15| vagyok győződve róla, hogy az efelé fenkölt érzéseket 643 15| volna a természetnek, mely az ilyen bájos kis teremtéseket 644 15| Mariska: Kedves barátom, az asszonyok néha azokat a 645 15| sokkal gyávább, semhogy az igazi érzéseit be merné 646 15| nekem már leánykoromban is az volt a legkedvesebb foglalkozásom, 647 15| panaszait meghallgattam, s az akadályokat, jóságos tündér 648 15| tündér módjára, elhárítottam az útjokból... Mint tizenötéves 649 15| legszebb és legédesebb asszony az egész világon? Elhiszi, 650 15| idejük van húsz percnél, - ez az a húsz perc, mely sokkal 651 15| sokkal idegesebbé teszi az embert, mint rendes körülmények 652 15| begördül a pályaudvarra. Az utasok közt rögtön föltünik 653 15| csak percei vannak hátra az életből. De hiszen te pompásabb 654 15| drágám, rögtön kiugrottam az ágyból. Nem hallottál soha 655 15| szédelgő fogod befejezni az életedet! (Saáryhoz, akivel 656 15| is félévig harcolt volna az arabok ellen, az afrikai 657 15| harcolt volna az arabok ellen, az afrikai sivatagban. Szóval, 658 15| mindjárt rosszúl leszek az éhségtől.~ ~A kis társaság 659 15| kis társaság kocsiba ül s az Európa-szálló kávéháza elé 660 15| hajtat, hogy itt várja be az abbáziai hajó indulását. 661 15| s még melegében elintézi az összes budapesti pletykákat. 662 15| pletykákat. Saáry - bár az eső még mindíg zuhog - úgy 663 15| napsugárban fürdenek, s az utcákon kivétel nélkül boldog 664 15| vetnek feléje. A kávéházban az az impressziója, hogy most 665 15| feléje. A kávéházban az az impressziója, hogy most 666 15| életében a legjobb kávét s az egyiptomi cigarettában, 667 15| esztendőt szívesen elengedne az életéből, ha Masa most lehúzná 668 15| kikanyarodik a fiumei kikötőből. Az eső eközben eláll, a Karszt 669 15| A nagy, fehér hajókon, az otromba gyárkéményeken délies 670 15| érthetetlennek találja, hogy míg az idejövetel közel egy óráig 671 15| perc múlva már kikötnek az abbáziai molón. A tengerbe 672 15| ma délben szomszédom lesz az asztalnál...~ ~Saáry kezet 673 16| közönség szórakoztatására, s az asszonyok, akik fenékig 674 16| fenékig ki akarták üriteni az élvezetek kelyhét, dekolletált 675 16| Akinek ilyen válla van, az ne játssza a szerelmesek 676 16| a második pápaszemét is az orrára biggyeszti, csakhogy 677 16| udvariaskodást azonban megakadályozta az a jókedvű társaság, amely 678 16| lelkesedéssel üdvözölte Masát, mint az afrikai fenevadak közt kószáló 679 16| itt? - kiáltotta boldogan az öreg úr, aki az első pillanatban 680 16| boldogan az öreg úr, aki az első pillanatban olyasféle 681 16| mozdulatot tett, mintha az egész világ szemeláttára 682 16| csakhamar kiderült, hogy az öreg úr azonos a szentkúti 683 16| magával vitte Dalmáciába. Az Arany Sirály két hétig kószált 684 16| szigetén, ahol a főherceg az influenzás trónörököst meglátogatta.~ ~- 685 16| bárhova elvitet bennünket az Arany Sirállyal... Elmehettünk 686 16| várakozik ránk...~ ~Később az is kiderült, hogy a két 687 16| szabadságot élvez, mert az ezrednél teljes mértékben 688 16| egészségi állapota megkívánja az erőteljes tengeri levegőt.~ ~- 689 16| látja, hát nem olvassa le az arcunkról, hogy mind a ketten 690 16| fekszünk le hajnal előtt.~ ~Az öreg úr, aki frisseség dolgában 691 16| gyorsabban véget ért, mint az öreg Szentkúthy előadása, 692 16| közlelkesedéssel fogadta azt az ajánlatot, hogy az estét 693 16| fogadta azt az ajánlatot, hogy az estét a tengerparti kávéházban 694 16| elhuzatott egy-két nótát az Abbáziában vendégszereplő 695 16| holdfényes tengerparton. Az öreg úr eközben folytatta 696 16| amelyekkel egy bécsi színész az Arany Sirály-on a főherceget 697 16| fölkeléshez szokott Mariska az ebédlőben megjelent, egy 698 16| Nem kételkedem és éppen ez az oka, hogy egy nagy, igen 699 16| szívességet kérek magától.~ ~- Mi az?~ ~- Arra kérem, hogy ne 700 16| még attól a kortól, mikor az asszonyok tiszteletreméltó 701 16| egyéb gondja, mint hogy az egész világot boldoggá tegye... 702 16| folytatta Saáry, - mert mindíg az járt a fejemben, hogy Masát 703 16| módjára szerelmes vagyok, de az éjjel, fájdalom, nagyon 704 16| nagyon is tisztába jöttem az érzéseimmel... Kis nagymamám, 705 16| csődöt mond... Talán ez az oka, hogy sohase volt részem 706 16| embert. - Nekem csakugyan az a nézetem, hogy a maga tekintetétől 707 16| megsavanyodnék, legalább az éjjel, hízelkedés nélkül 708 16| megborzadtam magától. De az asszonyok - amint tudja - 709 16| különös teremtések, s így az se lehetetlen, hogy Masának 710 16| lehetetlen, hogy Masának éppen az ünnepies kiállhatatlanságával 711 17| Szerelmi vallomás.~ ~Az istenke - ha nem is szó 712 17| borus arccal várták meg az asszonyokat a penzió előcsarnokában.~ ~- 713 17| távírógépet? - kérdezte az öreg milliomos a mesemódra 714 17| arra határozta magát, hogy az Arany Sirály-lyal végigjárja 715 17| Arany Sirály-lyal végigjárja az észak-olaszországi partokat. 716 17| ebben oly kétségbeejtőnek?~ ~Az öreg úr szörnyűködve emelte 717 17| mikor éppen belemelegedném az udvarlásba, a zord végzet 718 17| táviratozást föltalálta...~ ~Az asszonyok később, miután 719 17| lobogtatták zsebkendőjüket az Arany Sirály felé, mely 720 17| fehér teste végkép beolvadt az opálszinü habokba, Mariska 721 17| elteheti a zsebkendőjét, mert az Arany Sirály-ról még távcsővel 722 17| jelent: kár minden percért. Az éjjel megtanulhatta, hogy 723 17| megtehetne, holnapra halasztja, az el lehet készülve rá, hogy 724 17| És maga hoz törvényeket az országnak? Édes fiam, ha 725 17| adjon magának tanácsot, mert az bizonyosan jobban tudja, 726 17| fogják leolvasni érzéseit, az okvetetlen savanyú nagybácsiként 727 17| nagybácsiként fogja befejezni az életét... Az asszonyok, 728 17| fogja befejezni az életét... Az asszonyok, drágám, nem rébuszokat 729 17| legbájosabb zenének, hanem azt az ügyetlen dadogást, amellyel 730 17| miniszterelnöknek csak megmondja az ember valahogy az igazat, 731 17| megmondja az ember valahogy az igazat, de egy huszonkétesztendős, 732 17| didereg a gondolatra, hogy az érzéseit egy kicsike asszony 733 17| kétségbeesve válaszolt:~ ~- Nem az a baj, kis anyám, hogy gyáva 734 17| hogy gyáva vagyok, hanem az, hogy rettentően félek valamitől. 735 17| hihetetlen, hogy ő valaha az én gyerekes ragaszkodásomat 736 17| ragaszkodásomat viszonozhatná... Az ilyen édes kis tündérek 737 17| mégis nagyon jól tudom, hogy az ilyen asszonyokat a jó istenke 738 17| teljesen el volt foglalva az arcképek nézegetésével, 739 17| találni a földön, aki ezért az impertinenciáért megneheztelne 740 17| Fejezzétek hát be sürgősen az eszmecserét, mert igazán 741 17| kedvem sincs hozzá, hogy az irigységtől elájuljak...~ ~ 742 17| pesti cigány muzsikált, de az ajtóban Mariska sietve odasúgta 743 17| lehet benne, hogy rám ebben az életben nem számíthat többé... 744 17| valamikor kitüntetéssel tette le az érettségi vizsgát s hogy 745 17| Mariska asszony tanácsai, mint az alábbi jelenet is bizonyítja, 746 17| és pikáns kifejezést ad az arcának. A selyemruha alól 747 17| maliciával rágalmazza végig az összes asszonyokat, akik 748 17| fecseg össze-vissza. Később az előcsarnok mindinkább kiürül 749 17| kettéharapja a szivarját, melyre az imént öntudatlanul rágyujtott).~ ~ 750 17| azok a pillantások, amiket az ártatlan Szentkúthyakra 751 17| teszi büszkévé, hogy ezt az előkelő szerepet magának 752 17| halljuk, hogy mit akart az imént kérdezni tőlem?~ ~ 753 17| kacérsággal néz a szemébe, hogy az önzetlen baráti érzés, melyről 754 17| önzetlen baráti érzés, melyről az imént szó esett, szánalmasan 755 17| homályában.)~ ~Saáry (mindaddig az előcsarnokban marad, míg