Rész

 1  1|        hullámzott. Négyszáz közülük ott szorongatta zsebében a levelet,
 2  1|          istennek hála, sértetlenül ott pihent a szívük fölött...~ ~
 3  1|              de szemük, melyben még ott égett a multheti diadal
 4  1|              har­minc év mulva is - ott lebegett attasékorabeli
 5  1|    férfiának (lovasképe még most is ott függött a vidéki nagymamák
 6  2|              ha minden áldott estén ott irulunk-pirulunk boldogságunkban
 7  3|         parlamentbe, teljes számban ott sürögtek a kibukottak is,
 8  3|    eltompult, s ő gondolatban ismét ott volt a hegyes-völgyes városban,
 9  3|          aszfaltján. Pár perc mulva ott voltak a nagy fogadó halljában,
10  3|         elegáns pincérseregre, mely ott sürgölődött az ezüstös jégvödrök
11  4|        eljárt az Aranykoroná-ba, de ott igazán nem törődtek afféle
12  4|       kávé­házába. Jó darabig ültek ott egy-egy csésze fekete kávé
13  4| édesanyjával... Éppen tegnap voltak ott, hogy a Bandi báli ingeit
14  5|                  Azt hiszem, megint ott fogom találni a dunaparti
15  5|        hiába fáradt: a vén Nyitrayt ott se látták két nap óta. Ellenben
16  6|            beszél az a cvikkeres úr ott a jobboldalon?~ ~- A földmívelésügyi
17  7|    minisz­tereknél. Az ujságírók is ott hagyták üléseiket, mert
18  8|         párnák finom gyűrődésén még ott látszottak egy karcsu asszonyi
19  8|          csészét, - gyűrűs kis keze ott motoszkált a Saáry szeme
20  9|            vörös automobilban, mely ott vára­ko­zott az állomási
21  9|             égtek, melyeknek lángja ott táncolt előtte a padozat
22  9|          ezüstkeretes tükörbe, mely ott függött a három­száz­esztendős
23 11|           megfakult arcképe most is ott függ az ebédlő sötétbarna
24 12|             csak egyetlenegyszer is ott láttam volna a nénjei szerény
25 12|           barátnőjét, hanem tünődve ott maradt az ebédlőben. Az
26 13|    társalgókat megtöltötték, mindig ott lehetett találni a véresszáju
27 14|         hogy Mariska most állandóan ott lesz az oldala mellett? -
28 16|         csak azt a fehérhajú bácsit ott a sarokban; szegény most