Rész

 1  3|         reszketve, - engedjék meg nekem, hogy tovább tanulhassak!~ ~-
 2  3|    főtisztelendő úr, engedjék meg nekem, hogy nagy ember lehessen
 3  4|          a praefectus becsukja... Nekem, lássa, az a meggyőződésem,
 4  8|           most nagy örömet szerez nekem, mert látom, hogy nem itél
 5  8|         már sokkal jobban tetszik nekem, mert látom, hogy nem tartozik
 6  9|   kisasszonyok szoktak mesélgetni nekem bátyjukról, a magyar szinpad
 7  9|      igéretére... Laczházy átadta nekem a maga becsületszavát, mellyel
 8  9|           asszonyt fog találni, s nekem az a kivánságom, hogy valamennyit
 9  9|   találnám... De itt - higyje meg nekem - én leszek a legcsunyább...
10 11| vádolhatja hiúsággal, hát elhiszi nekem ugy-e, hogy nem tartozik
11 11|        titkát is el tudná mondani nekem?~ ~Masa: Attól félek, hogy
12 12|       hogy bemutassalak neki?~ ~- Nekem? Sőt alig várom, hogy megismerkedjem
13 13|          a fejüket. Meg­bo­csáss, nekem ilyen régimódi elveim vannak,
14 13|    gyerekcipőiből, hiába adja itt nekem a megállapodott politikust...
15 13|      módjára engedelmes­kedni fog nekem... A jövőben sohase fog
16 14|     mondta Saáry elgondolkodva. - Nekem mindig csak az járt az eszemben,
17 14|        politika a legfőbb gondja? Nekem bátran bevallhat mindent,
18 14| asszonyoknál és a szerelemnél. De nekem - lássa - csodás talentumom
19 14|            Mert ugyebár, megteszi nekem azt a szíves­séget, hogy
20 15|          komédiázásból szaval itt nekem a norvég legendákról, mert
21 15|           őszintén, hogy amíg itt nekem gyönyörü frázisokat mond,
22 15|        nők - ezt bízvást elhiheti nekem - nincsenek mindig elragadtatva
23 15|          téved.~ ~Mariska: Saáry, nekem már leánykoromban is az
24 15|        most már mindegy, úgy kell nekem, ha oly csacsi voltam, hogy
25 15|     szememet. Mariska mesélni fog nekem, hogy könnyebben elaludjam,
26 16|    kétségbeesett fiatal embert. - Nekem csakugyan az a nézetem,
27 17|            Én is asszony vagyok s nekem is hizeleg, ha egy ilyen