Rész

 1  4|        mondta, - most már én is azt hiszem, hogy az életben egyedül
 2  4|           nótáját játsszák.~ ~- Azt hiszem, - gondolta magában kissé
 3  4|              De Olaszországig - azt hiszem - kevés az idő, hogy minden
 4  4|       szívére lépett volna.~ ~- Azt hiszem, - dadogta, - úgy gondolom,
 5  5|           politikusok közt.~ ~- Azt hiszem, megint ott fogom találni
 6  5|      Olaszországban kószál, bár azt hiszem, hogy egy-két nap múlva
 7  5|         kalandjait elfelejtené. Azt hiszem, mindketten tűzbe mennének
 8  6|           megrázta a fejét.~ ~- Nem hiszem, - mondta - maga szívesen
 9  8|        óvatosan eltitkolta.~ ~- Azt hiszem, hogy maga az egész világon
10  8|             biografiámat, mert, azt hiszem, ennyi is elég hozzá. Pólyásbaba
11  9|          így szólott hozzá:~ ~- Azt hiszem, szívesen veszed, ha magadra
12 10|          szőkefürtös fejét.~ ~- Nem hiszem, - mondta komolyan. - A
13 10|             a forró levest, ez, úgy hiszem, magát is visszavarázsolja
14 11|          idegen volt tőle. - Ez úgy hiszem, inkább istennek tetsző
15 11| tizenkettőkor kezdik? Laczházy, azt hiszem, távolról se oly szorgalmas,
16 11|             látok viszont. Néha azt hiszem, hogy magának panaszoltam
17 12|      pogánykori kultuszt űzzön. Nem hiszem, hogy a régi pogányok annyira
18 14|           jellemzésből legalább azt hiszem...~ ~- Édes fiam, az öreg
19 15| pillantással néz a szemébe.~ ~- Azt hiszem, hogy jól fogunk mulatni
20 15|         Ahogy magunkat ismerem, azt hiszem, hogy felségesen mulatunk...~ ~ ~
21 17|         pillanat bűnnek számít. Azt hiszem, tudja, hogy a szerelmeseknek
22 17|       szépen, mert még különben azt hiszem, hogy haragszik rám. És