Rész

 1  1| rablókalandokat mesélt; a széles arcok fölött sűrű szivarfüst gomolygott,
 2  1|                napirendre az események fölött, egy sereg ujságíró, aki
 3  1|        sértetlenül ott pihent a szívük fölött...~ ~Egy-egy csoport hirtelen
 4  1|                ismeretlen sokaság feje fölött. Az izgalom még növekedett,
 5  1|         érdekes férfinak látszott, aki fölött még most - har­minc év mulva
 6  2|            hónaposszoba volt, - az ágy fölött függő olajnyo­maton az a
 7  5|         lebegnek a kietlen őszi tarlók fölött. Fázott, mert a kupéban
 8  6|        hosszasan elmerengett az írásai fölött... Reggel még az volt a
 9  7|                úrrá lett hallgató­sága fölött.~ ~- Hogy hívják? - kérdezte
10  9|            három­száz­esztendős sublád fölött. A fényes üveglapról egy
11 10|        suhantak végig a virágos asztal fölött, Masa súgva megismertette
12 10|            sarjadéka, akinek sirboltja fölött meg fogják fordítani a családi
13 10|                végtelenbe vesző síkság fölött. Most mindenütt szűzi fehérség
14 10|                a téli álmát alvó világ fölött. És a fehér halál e misztikus
15 11|             tudomást arról, hogy álmai fölött egy édes kis női lény virraszt...~ ~
16 11|            borong a szegény haza sorsa fölött. Nem igazság, hogy ő ezért
17 11|          nagyszerüen romantikus tájkép fölött lebeg. Idebenn pompás meleg
18 13|           optimizmussal ült haditervei fölött, a kormány feje pedig, aki
19 15|               reggel. A Monte-Maggiore fölött nehéz felhők lebegnek, a
20 15|             nyugtalankodó víznek, mely fölött sötétszürke fátyol lebeg.
21 15|             melyek a tajtékzó hullámok fölött repkednek...~ ~Saáry: Nem
22 15|                 a Karszt kopár sziklái fölött megjelenik a legelső napsugár.