Rész

  1  1|              ravaszul azt szimulálták, hogy mindez nem izgatja őket
  2  1|               annyira föllelkesítette, hogy sokan éljenezni kezdtek.
  3  1|      pillanatra elállana, - nem hiába, hogy vala­mikor oly temérdek
  4  1|         parlamentben az volt a babona, hogy a politikánál, melyet a
  5  1|          csupán egy hajszál hiányzott, hogy a rajongók, akiknek leg­nagyobb
  6  1|          szívük megdobbant a tudattól, hogy a maguk kicsiny, szürke,
  7  1|            most egyszerre úgy érezték, hogy szánalmasan összezsugorodnak.~ ~
  8  1|          baloldali folyosóra, anélkül, hogy valakit az új emberek közül
  9  1|           szemérmetlenül azt hazudták, hogy két hónap alatt öt évvel
 10  1|            volna a legnagyobb gondjuk, hogy a miniszterelnök három kilóval
 11  1|          baritonhangon jelentették ki, hogy a kormány feje gyáván eladta
 12  1|             gyáván eladta az országot, hogy lakájmódra görnyedt hétrét
 13  1|        impertinens volt ez a tekintet, hogy a kegyelmes úr egy másodpercig
 14  1|                sok alkalma volt ahhoz, hogy a közélet terén szerepeljen.
 15  1|             vállukra és kijelentették, hogy ez az az ember, akire huszonöt
 16  1|               az impressziót keltette, hogy kemény koponyája ésszel
 17  1|              és okossággal van tele, s hogy százszor különb mindazoknál,
 18  2|         szeretnék főzni és azt hittem, hogy találok spirituszt a konyhai
 19  2|     elfelejtettem vásárolni, nemhiába, hogy ez a lármás nagyváros egészen
 20  2|         mutatkozott arra az áldozatra, hogy a szobát huszonnyolc forintért
 21  2|    kicsomagolásnál, mindjárt elmondta, hogy az estéket kivétel nélkül
 22  2|                itthon fogja tölteni, s hogy nagyon szívesen venné, ha
 23  2|                haza joggal elvárhatja, hogy a nép előtt éjszaka is mutatkozzanak.~ ~-
 24  2|              sincs abban a helyzetben, hogy bennünket segíthessen, -
 25  2|              mert tetszik tudni úgy-e, hogy ő a legelegánsabb férfi
 26  2|              órákig utána sompolygunk, hogy a hölgyeket nézzük, akik
 27  2|     összecsapta a kezét.~ ~- Jó isten, hogy jutna ideje ahhoz, hogy
 28  2|                hogy jutna ideje ahhoz, hogy bennünket minduntalan meglátogasson?
 29  2|      minduntalan meglátogasson? Tudja, hogy egészségesek vagyunk és
 30  2|                egészségesek vagyunk és hogy nekünk még a jégeső se árt
 31  2|            ilyesmihez én nem értek, de hogy gonosz és szív­te­len ember,
 32  2|        Nagysádékat... Én úgy képzelem, hogy min­den reggel lóhalálában
 33  2|         lóhalálában kellene idejönnie, hogy Nagysádéknak ezt a dolgos
 34  2|       megbékültek vele, mert belátták, hogy - bár mélyen alatta áll
 35  2|     Josephine-nak az volt a véleménye, hogy a falusi embertől nem szabad
 36  2|               elismerőleg tette hozzá, hogy a szája ugyan rossz, de
 37  2|                fenkölt jellemre mutat, hogy egy országgyűlési képviselő
 38  2|           hónaposszobájába.~ ~- Tudod, hogy tegnap az egész petróleum
 39  2|              meg voltak győződve róla, hogy nem tartozik a lumenek közé.
 40  2|           büszkék arra a tudományukra, hogy minden­ki­nek a veséjébe
 41  2|                 ravaszul úgy képzelte, hogy fenékig belelát ennek a
 42  2|               bejutnak!”~ ~- Gondolod, hogy viszi majd valamire itt
 43  2|                annyit már úgyis elért, hogy képviselőnek fölküldték?
 44  2|               bizony meglátszik rajta, hogy még sohase fordult meg úri
 45  2|                Azt mondom neked Zsófi, hogy ennek se fogják sok szavát
 46  2|               suttogva megállapította, hogy albérlőjük nagyon szegény
 47  2|            állandóan hideg vacsorán, s hogy azért ül minden este itthon,
 48  2|                megállapították azt is, hogy bár jólelkü, de szá­raz
 49  2|              nagy üveg baracklekvárba, hogy ez az ember még sohase volt
 50  2|              meg voltak győződve róla, hogy ravaszul beleláttak egy
 51  2|             igaz, óh jámbor Josephine, hogy pénztelenség miatt eszi
 52  2|         ismerik. Ami pedig azt illeti, hogy nincs érzéke a szerelem
 53  2|              iránt, - hát attól félek, hogy lesz még olyan idő is, mikor
 54  3|                kísér­le­tet se tettek, hogy erejüket összemérjék, de
 55  3|               nevét se tudták, - igaz, hogy senki se érdeklődött iránta -
 56  3|       hízelkedő udvar vette körül.~ ~- Hogy is hívnak? - kérdezte az
 57  3|               kaptam segítséget ahhoz, hogy az egyetemre beiratkozzam.
 58  3|        uralkodói allűröket. - Remélem, hogy hűséges harcosa fogsz lenni
 59  3|                sötét körúton, anélkül, hogy valami határozott célt követett
 60  3|             rideg gyermekkora emlékét, hogy egyszerre eltüntek mellőle
 61  3|           mintha tegnap történt volna, hogy az árvák rosszulszabott
 62  3|          osztályfőnök belépését. Most, hogy szomoru gyermekkora egyszerre
 63  3|             tudott visszaemlékezni rá, hogy vánnyadt kis ajka valamikor
 64  3|               praefectus tudtára adta, hogy inasnak fogják adni egy
 65  3|       reszketve, - engedjék meg nekem, hogy tovább tanulhassak!~ ~-
 66  3|             csodálkozva. - Nem örülsz, hogy könyveidet a földhöz csaphatod?
 67  3|                szegezve. - Azt akarom, hogy többre vigyem, mint azok,
 68  3|                úr, engedjék meg nekem, hogy nagy ember lehessen belőlem!~ ~
 69  3|              Oly szívrehatóan beszélt, hogy az öreg pap mondhatatlan
 70  3|                 a püspök kijelentette, hogy ő fogja viselni az árva
 71  3|               abban a helyzetben volt, hogy maga is meg tudta keresni
 72  3|            egyszerre az jutott eszébe, hogy még sohase volt új kabátja
 73  3|                vették volna tudomásul, hogy a világon van? Ebben a sápadt
 74  3|     hétköznapiasság lengett körülötte, hogy minden szenvedély riadtan
 75  3|              ajkát: ő tudta legjobban, hogy a szíve mennyire vonaglik
 76  3|                 De nem volt sok ideje, hogy tovább töprenkedjék, mert
 77  3|               se szánta el magát arra, hogy önálló beszédet mondjon.
 78  3|              sem, mert az volt a hite, hogy a jó Isten őt csupán elmés
 79  3|            megélhetett volna abból is, hogy Magyarország címtárát helyettesíti.
 80  3|              közhit azt tartotta róla, hogy memória dolgában a koronás
 81  3|              el lehetett mondani róla, hogy nincs ellensége Szent István
 82  3|               meg tudta volna mondani, hogy miből él?~ ~- Hol jársz
 83  3|           lenni, biz’ én azt se tudom, hogy merre járok. Azért kószálok
 84  3|               Azért kószálok az utcán, hogy fejemet a nagy füsttől kiszellőztessem.~ ~-
 85  3|                is térek valami boltba, hogy hideg fölvágottat vásároljak...~ ~
 86  3|                éhenkórász tanárjelölt, hogy párisit és szalámit vacsorálj.
 87  3|               nincs többé jogod ahhoz, hogy a nyilvánosság elől elrejtőzzél...~ ~-
 88  3|               megigértem az unokámnak, hogy viszek magammal valakit,
 89  3|                férjhez adja, ahelyett, hogy jóravaló dadát fogadna melléjük.~ ~
 90  3|                mindeddig azt se tudta, hogy képviselőtársa feleséges
 91  3|               lehetett volna föltenni, hogy felnőtt leánya és katona
 92  3|                volna hát elhinni róla, hogy már a csalódások szomoru
 93  4|                 hamarosan intézkedett, hogy egy új asztalt toljanak
 94  4|               személyesen intézkedett, hogy az új asztal ügye sürgősen
 95  4|              leereszkedéssel megsúgta, hogy a Chamberlainről elnevezett
 96  4|     verejté­kes arccal tanulmányozott, hogy végül - minden előételt
 97  4|           Titokban azt szerette volna, hogy a konyha váratlanul elsülyedjen
 98  4|        váratlanul elsülyedjen odakünn, hogy a rostbeef sohase érkezzék
 99  4|        rostbeef sohase érkezzék meg, s hogy egy könyörületes szellem
100  4|               okozott neki a probléma, hogy mit fog cselekedni azzal
101  4|             gondolt keserűséggel arra, hogy nem tanították meg a társaság­ban
102  4|                forgolódás művészetére, hogy sohase akadt egy jóságos
103  4|        esztétiká­jába beavatta volna s hogy mindeddig még kivételképp
104  4|                afféle csekélységekkel, hogy az evőeszközöket nyugat-európai
105  4|               úr trécselését, anélkül, hogy őt indiszkrét pillantásokkal
106  4|               most megmagyarázta neki, hogy az esti étkezéstől egy darabig
107  4|             vettem annyira a szívemre, hogy azóta minden dohányzástól
108  4|                rá?... Biztosítom róla, hogy nem lesz rosszul, attól
109  4|                attól se kell tartania, hogy a praefectus becsukja...
110  4|             lássa, az a meggyőződésem, hogy az életben egyedül csak
111  4|               most azonban úgy érezte, hogy a cigaretta nagyszerűen
112  4|               nagyszerűen izlik neki s hogy az átlátszó füstfátyol mögül,
113  4|          diszkrétül sürögtek-forogtak, hogy vendégeik minden kívánságát
114  4|            Hirtelen úgy tünt föl neki, hogy a fény és a melegség, a
115  4|             most már én is azt hiszem, hogy az életben egyedül csak
116  4|               Lassanként rá fog jönni, hogy élettapasztalások dolgában
117  4|          nyírott bajusza arra vallott, hogy nem a pusztai leányok ízlésére
118  4|             oly sietve mutatkozott be, hogy Saáry a nevét se értette, -
119  4|                Saáry rögtön kitalálta, hogy az elvált asszony nótáját
120  4|       fölindulva a fiatal képviselő, - hogy ez a jóképü óriás lesz az,
121  4|           körülbelül bizonyossá tette, hogy Saáry nem jár messze az
122  4|            szemrehányásokat tett neki, hogy a szép időt Pesten tölti,
123  4|                Pesten tölti, ahelyett, hogy régi terve sze­rint Olaszországba
124  4|                szigoruan ráparancsolt, hogy egy héten belül okvet­lenül
125  4|             most csodálkozva hallotta, hogy a kövér idegen minden átmenet
126  4|           pillantását.~ ~- Nem akarom, hogy itt maradj, - mondta gyöngéden
127  4|                találták, - nem akarom, hogy itt unatkozd át az őszi
128  4|              őszi hónapokat, ahelyett, hogy valahol a tenger partján
129  4|        pihennél... Mariska alig várja, hogy elkísérhessen valahova, -
130  4|                a jelek arra vallottak, hogy ez az óriás testvérhúga -
131  4|             azt a reményét fejezte ki, hogy mihamarabb föltelegrafálják
132  4|             azt hiszem - kevés az idő, hogy minden titkunkat el­meséljük
133  4|          Saárynak az az érzése támadt, hogy sírni szeretné... Mi történt
134  4|             vele? Mindeddig azt hitte, hogy immunis az asszonyi szépséggel
135  4|          kimondhatatlan vágy fogta el, hogy a kékszemü kis Masát, akiről
136  4|               tegnap még azt se tudta, hogy a világon van, félénk gyermekként
137  4|          ébredt annak a szörnyűségnek, hogy ehhez a gyöngédséghez, melyért
138  4|              megint kedve támad ahhoz, hogy egy jó cigarettát elszívjon,
139  4|        szálloda előtt fiakkerbe ültek, hogy hazahajtassanak, de Nyitray -
140  4|          fekete kávé mellett, anélkül, hogy Saáry a túláradó szívét
141  4|              tenni arra a szándékukra, hogy a helyiséget becsukják,
142  4|             hiszen úgy mutatkozott be, hogy egy betűt se értettem a
143  4|           beszélgetésből se jöttél rá, hogy kicsoda?~ ~Saáry úgy érezte,
144  4|               dadogta, - úgy gondolom, hogy ez az úr a kis unokád jövendőbelije...~ ~
145  4|            képviselő akkorát nevetett, hogy a szemüveges francia tanár -
146  4|       folytatta:~ ~- Azon csodálkozol, hogy még mostan is jóbarátok?
147  4|               még mostan is jóbarátok? Hogy nem adják egymás előtt a
148  4|           látták volna egymást? Lehet, hogy ez így szokás másoknál,
149  4|                   Egyszerűen belátták, hogy nem egy­máshoz valók, de
150  4|     Kéthetenként egyszer fölnéz hozzá, hogy mindent rendbehozzon, de
151  4|               Éppen tegnap voltak ott, hogy a Bandi báli ingeit a tisztítóba
152  4|        főpincér alázatosan jelentette, hogy a kávéházat bezárják, a
153  5|         ugyanis eltiltotta őket attól, hogy az első vitákban résztvegyenek.
154  5|               meg­szökött Budapestről, hogy a hosszu semmittevés után,
155  5|           töprengett azon a problémán, hogy tulajdonképp mi keresni
156  5|                még szó se lehet arról, hogy képviselői minőségében szerepeljen.
157  5|             előtte: bizonyos­ra vette, hogy Masa nem egyedül utazott
158  5|         tengerpartra, s tisztán látta, hogy a piros nádszék­hez, melyből
159  5|                 Barátom, nem gondolod, hogy kissé tébolyodott vagy? -
160  5|              és nevetségesnek találta, hogy egy idegen asszonnyal foglalkozik,
161  5|              egyszer látott életében s hogy diákos féltékenységgel gondol
162  5|                tört ki, arra eszmélve, hogy a hideg és reális motivumok
163  5|               a sokaság közt, anélkül, hogy tudta volna, kit keres.
164  5|            megdöbbenéssel konstatálta, hogy Nyitray Ádámot keresi, de
165  5|             bár a szolgák tudtak róla, hogy Budapesten van. A fiatal
166  5|            többször rajta kapta magát, hogy izgatottan tekint az ajtó
167  5|               magyarázatát adni annak, hogy mi beszélni valója van a
168  5|               de a fogadóban kiderült, hogy hiába fáradt: a vén Nyitrayt
169  5|                kószál, bár azt hiszem, hogy egy-két nap múlva megunja
170  5|            mulat­ságot.~ ~- Azt hiszi, hogy már hazafelé tart?~ ~- Óh
171  5|                tudta volna megmondani, hogy mi elmésséget talált az
172  5|              azt a megfigyelést tette, hogy a huszárönkéntes bámulatosan
173  5|               hasonlít a testvérére, s hogy voltaképp a Masa pajkos,
174  5|               az volt a meg­győződése, hogy itt szoktatják őket a cifra
175  5|           életre - de most úgy érezte, hogy keblére tudná ölelni a kékatillás
176  5|              később, mikor észrevette, hogy merről fuj a szél, egy merész
177  5|             Előbb csak azt mesélte el, hogy Masa micsoda pezsgő-márkát
178  5|               adott annak a nézetének, hogy testvére az egész földön
179  5|             másfél óra alatt megtudta, hogy a fiatal leány, akiért száz
180  5|             feleségül nem adják. Igaz, hogy Laczházy közeli atyafiságban
181  5|         legelső pillanatban megmondta, hogy Masából és az urából, fájdalom,
182  5|          váltak el?~ ~- Miért? Akarod, hogy elmondjam neked a tiszta
183  5|          kikötése mellett - elmesélte, hogy a válásnak a Laczházy könnyelmüsége
184  5|                útjába akadt, bár igaz, hogy ezek az alkalmi kalandok
185  5|           testvérem képtelen volna rá, hogy a történtek után együtt
186  5|             könnyek között bevallotta, hogy mindeddig nem igen volt
187  5|           asszony, aki képes lenne rá, hogy szerelmet ébresszen a szívében,
188  5|             érzést, biztosítalak róla, hogy nem érdemetlenre pazarlod.
189  5|            ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy Saáryt haza­kiséri az Eötvös-utcába,
190  5|        kabi­netkérdést csinált belőle, hogy barátját elkiséri a Krisztinavárosba.
191  5|         egymástól, azzal az igérettel, hogy az eszmecserét mielőbb folytatni
192  6|           kerületébe - annyi bizonyos, hogy egy februári reggel váratlan
193  6|           örömmel szorí­totta keblére, hogy a fiatal képviselő minden
194  6|              meg.~ ~- Mit, kérlek?~ ~- Hogy tegnap óta kollégák vagyunk,
195  6|                nép engem is megbizott, hogy ötödfél évig képviseljem.
196  6|                 Talán azt se olvastad, hogy az öreg Csóthy Ábrahám mandátuma
197  6|                fölvilágosítottak róla, hogy a hazának az én kipróbált
198  6|              olyan beszédeket mondtam, hogy a vén Gladstone - ha ugyan
199  6|                 Meglátszik az arcomon, hogy ilyen cudar nagy tehetség
200  6|         kerület meg van győződve róla, hogy Deák Ferencnek végre utódja
201  6|                annyit mondhatok neked, hogy Napoleont, mikor Olaszországból
202  6|           kövér ember attól hízik meg, hogy teljesen meg van elégedve
203  6|                csak természetes tehát, hogy a magas kormány lobogójával
204  6|                is szent kötelességünk, hogy a hazáért a legnagyobb áldozatot
205  6|              kész vagyok, még arra is, hogy a kormányt támogassam...~ ~
206  6|              és mindenáron azt akarja, hogy fölvigyelek hozzá...~ ~-
207  6|               is föl akarja használni, hogy a te munkától megőszült
208  6|          kérdezte:~ ~- Nos, kitalálod, hogy kiről beszélek?~ ~Egy pillanatig
209  6|             lábaidat, mert megigértem, hogy sürgősen elő­állíta­lak...~ ~
210  6|  elbeszélésének. Előadásából kiderült, hogy Olaszországnak teljes négy
211  6|         akartak ismerkedni Mariskával, hogy a „kis magyar leány” kezét
212  6|               elhitetni a társasággal, hogy sokkal kevesebbet mond a
213  6|            valóságnál.~ ~- Nem hiszik, hogy leánynak néztek, s hogy
214  6|                hogy leánynak néztek, s hogy minden férfit meghódítottam,
215  6|             még azt találják gondolni, hogy valami hazug és dicsekedő
216  6|         becsületszavára jelentette ki, hogy Masa az egész egyesült Olasz­orszá­got
217  6|           hiszitek, valami nagy dolog, hogy egy férjes asszonyt leánynak
218  6|                 Ez csak annyit jelent, hogy éretlen kis nőnek tartottak,
219  6|           Masát látja, biztosra veszi, hogy ennek a hölgynek a háztartástan
220  6|               az amerikai milliomosok, hogy hányasod volt a magaviseletből,
221  6|               volt a magaviseletből, s hogy milyen volt az irásbeli
222  6|            csalják ide az asszonyokat, hogy csupa kétségbeejtő számjeggyel
223  6|                nem szégyellik magukat, hogy ilyen sivár témákkal töltik
224  6|          kedvemért, mert ő is belátja, hogy meg kell előttem mentenie
225  6|             elüldöztek... Attól félek, hogy ez épp olyan unalmas beszéd
226  6|            használni az alkalmat arra, hogy egy bájos asszonyt meghódítson...
227  6|       meghódítson... Kitalálja, ugy-e, hogy magamról beszélek?... Ha
228  6|               csak megér talán annyit, hogy az ambiciója föl­támadjon...~ ~
229  6|              Saáry pedig kijelentette, hogy a fejedelmi jutalomra, fájdalom,
230  6|                még az volt a szándéka, hogy csak tízperces beszédet
231  6|               most azonban úgy érezte, hogy élete egy nagy fordulópontja
232  6|                az impressziója támadt, hogy a bolondos kis Masa csakugyan
233  6|             éles csöngetyüszó jelezte, hogy a Ház áttér az interpellációkra...~ ~ ~
234  7|        menekültek ki a képviselő urak, hogy az unalmas interpelláció
235  7|               készülődni kezdtek arra, hogy hiányos éjszakai pihenésüket
236  7|        bátorítván őt arra a hőstettre, hogy betanult frázisait eldörögje...~ ~
237  7|               Vagy tíz perccel azután, hogy az ismeretlen szónok a beszédét
238  7|                akik azt a hírt hozták, hogy az ismeretlen tósztozó egy
239  7|              hallgató­sága fölött.~ ~- Hogy hívják? - kérdezte az öreg
240  7|              most váratlanul kiderült, hogy jobb szónokot az utolsó
241  7|         egyáltalában nem gondolt arra, hogy új párthivét meghallgassa.
242  7|             hallatlan méltánytalanság, hogy a kedves, barátságos Hosszúrétről,
243  7|         kegyetlenséget azzal tetézték, hogy felesé­gét, született Takács
244  7|              ezidőszerint úgy alakult, hogy ő apró és nehézfejü tótocskákat
245  7|               vakmerőséget követte el, hogy az ellenzéki jelöltre szavazott.
246  7|               pillanatig elfelejtette, hogy ő nem szabad embernek, hanem
247  7|                   Ki meri azt mondani, hogy a Kiss János története számot
248  7|            igazságtalanságok, anélkül, hogy a világ kereke megállana,
249  7|           kereke megállana, s anélkül, hogy csak egyetlen hazafi is
250  7|               eltünt a gőgös jóakarat, hogy valami váratlan és hihetetlen
251  7|                 száz kéz nyult feléje, hogy a jobbját megszorítsa, s
252  7|                   Hol rejtőztél eddig, hogy semmit se hallottunk felőled?...
253  7|         magától azt a megtisz­te­lést, hogy egy rögtönzött diadalmi
254  7|             nem igen vették tudomásul, hogy a világon van, de most görcsösen
255  7|              fejüket.~ ~- Attól félsz, hogy pezsgőt kell fizetned a
256  7|              sajnálkozva kijelentette, hogy vidéki rokonai érkeznek,
257  7|             mondania arról az örömről, hogy barátaival ebédeljen. Mindebből
258  7|      visszautasításnak az volt az oka, hogy húsz lépéssel a hangos képviselő-csoport
259  7|              miután meggyőződött róla, hogy a kormány egyetlen tagja
260  7|              levegő, hát megmondhatom, hogy nagyszerüen beszéltél!...
261  7|               magunk közt bevallhatom, hogy ő excellenciáját fenemódra
262  7|        kézszorítását. - Én megigértem, hogy bele­szeretek magába, ha
263  7|               intrikusok is elismerik, hogy szépen beszélt, én alázatosan
264  7|              én alázatosan kijelentem, hogy nem küzdök tovább a szívem
265  7|                Saáry mégis úgy érezte, hogy most érte meg életének legszebb
266  7|                hihetetlen álom volt-e, hogy a nevetőszemü Masa pajtása
267  8|                már ahhoz is joga volt, hogy a király asztalánál megjelenjék, -
268  8|             nem változtatott a tényen, hogy mindeddig a főszolgabíró
269  8|                kérdezte:~ ~- Nem kell, hogy bejelentsen? Csak annyit
270  8|      bejelentsen? Csak annyit mondjon, hogy Saáry képviselő van itt,
271  8|         faliórára mutatott.~ ~- Tudja, hogy hány óra van most? - kérdezte
272  8|                tudnom, mikorra igérte, hogy a látogatásával megtisztel?
273  8|            Csöngetett a szobaleánynak, hogy a kávét behozza, - és Saáry
274  8|                csak most jutott hozzá, hogy alaposabban körülnézzen.
275  8|           Egyszerre úgy tetszett neki, hogy öntudatlanul maga mögött
276  8|                Hát csakugyan hazugság, hogy az élet csupa piszkos és
277  8|                szeme közé.~ ~- Akarja, hogy jó pajtások legyünk, hogy
278  8|              hogy jó pajtások legyünk, hogy mindig legyen valakije,
279  8|                 Meg van róla győződve, hogy nem valami felületes, elkényeztetett
280  8|                megtanítottak? Elhiszi, hogy nem kisleány vagyok többé,
281  8|               itél és derogál magának, hogy egy magamfajta, csitri teremtést
282  8|          pillanatig úgy tetszett neki, hogy ez a csipkés, finom kis
283  8|            eltitkolta.~ ~- Azt hiszem, hogy maga az egész világon a
284  8|              szerez nekem, mert látom, hogy nem itél a külsőségek szerint...
285  8|           lelkem­be... Itt a kezem rá, hogy hűséges kis pajtása leszek,
286  8|            leszek, de ehhez szükséges, hogy én is úgy ismer­jem magát,
287  8|                csak azt tudom magáról, hogy csunya fiú és kitünő szónok
288  8|          csunya fiú és kitünő szónok s hogy elvileg a rossz szabóknál
289  8|       zseniális ember... Azt is tudom, hogy tíz év előtt készült gallé­rokat
290  8|             készült gallé­rokat hord s hogy a kacér asszonyokat épp
291  8|                 nem elég... Megengedi, hogy én is vethessek egy pillantást
292  8|             maga elé.~ ~- Attól félek, hogy csalódni fog, ha a függönyt
293  8|              fölhúzom... Nem gondolja, hogy üres szinpadot fog látni,
294  8|             nemcsak azt tudom magáról, hogy ódivatu gallérokat visel,
295  8|        gallérokat visel, hanem azt is, hogy nem ellensége az asszonyos
296  8|                akarja velem elhitetni, hogy nincsenek érzései és gondolatai?...
297  8|             tetszik nekem, mert látom, hogy nem tartozik a megrögzött
298  8|      történetét, mert én tudni akarom, hogy mivel töltötte az idejét,
299  8|       eltitkolnia előttem, még azt se, hogy kik voltak azok az asszonyok,
300  8|         kuckóban sirdogáltam, anélkül, hogy bárki is ügyet vetett volna
301  8|     messzecsengő hangon tudatta velem, hogy e pillanattól kezdve tagja
302  8|    megismerkedtem magával s megtudtam, hogy poézis és melegség is van
303  8|               oka, miért provokált rá, hogy az életrajzomat elmondjam...~ ~
304  8|                  Mégis csak hallatlan, hogy az ilyen éretlen nagy gyerek
305  9|              magát.~ ~- Fogadsz velem, hogy egyik helyen se fogsz lenni
306  9|           mintha arról lett volna szó, hogy Laboréba vagy a Kanári-szigetekre
307  9|          tündér most úgy rendelkezett, hogy te is részt fogsz venni
308  9|            látni, van-e merszed hozzá, hogy a parancsának ellentmondj...~ ~
309  9|             némileg furcsának találta, hogy az elvált feleség a volt
310  9|              meghívásért, s megigérte, hogy minden valószínüség szerint
311  9|   megmagyarázta neki.~ ~- Csodálkozol, hogy nem gyűlölik egymást? -
312  9|         jegyezd meg magadnak fiacskám, hogy igazi barátság csak akkor
313  9|            szabad elfeled­kezned róla, hogy itt két éretlen gyerkőcről
314  9|        Laczházy szent fogadalmat tett, hogy ő keres méltó férjet a Masa
315  9|       édes­anyjával a volt ura házába, hogy a lakását és a garderobeját
316  9|              tartsa... Igaz, ami igaz, hogy az én időmben a férfiak
317  9|          ujabban az az ötletem támadt, hogy minden férfit magamba fogok
318  9|                lehet... Ahhoz azonban, hogy ez a bosszú fényesen sikerüljön,
319  9|        megbocsátja sze­gény Masájának, hogy így, rideg levélben, figyelmezteti
320  9|    becsületszavát, mellyel megfogadta, hogy résztvesz a sajó-eörsi vadászatokon,
321  9|                ünnepiesen fölszólítom, hogy kezdjen hozzá sür­gő­­sen
322  9|                a csomagoláshoz. Tudom, hogy megveti a világi hiuságokat,
323  9|         megveti a világi hiuságokat, s hogy a perrendtar­tás és a váltójog
324  9|          figyelmét arra a körülményre, hogy Sajó-Eörs, minden látszat
325  9|                ellenére, kulturhely, s hogy itt rövid vadászzekében
326  9|               is, arról a gondolatról, hogy este puha flanelingeket
327  9|              ért. Ugy-e nem haragszik, hogy ilyen impertinensül őszinte
328  9|               s nekem az a kivánságom, hogy valamennyit meghódítsa...
329  9|                akkor őriz­kedném tőle, hogy ilyen indiszkrét legyek,
330  9|  szórakozottságától még az is kitelik, hogy Sajó-Eörs helyett Grácba
331  9|                szimulálni, csak azért, hogy az igére­tét megszegje?
332  9|                fejét azon a problémán, hogy mit fog csinálni, ha véletlenül
333  9|             gavallérosan kijelentette, hogy kivételesen lemond az üdvözlő-beszédről,
334  9|                szép volt ez a látvány, hogy a cinikus Saáry dideregve
335  9|            veszed, ha magadra hagylak, hogy a hosszú utazás után kissé
336  9|             még mindig elég idő marad, hogy kicsinosíthasd magadat...~ ~-
337  9|               nem kell attól tartanod, hogy ma este unatkozni fogsz.
338  9|             akik mind égnek a vágytól, hogy a kitünő szónokot megismerhessék...~ ~
339  9|              mert az az érzése támadt, hogy a nyusztprémes nagyúr, aki
340  9|             homlokkal tér majd vissza, hogy a szemtelen tolakodót kiverje...
341  9|            ijesztő volt ez a tekintet, hogy a Davidicum egykori árvája
342  9|             egy pillanatig úgy érezte, hogy az erdők egész hótömege
343 10|           állottak, azonnal elárulták, hogy a régi Laczházyak fészkébe
344 10|          hegedüszóra... Hihető volt-e, hogy a jóképü, kövér óriás egyenes
345 10|               volt ez az anakronizmus, hogy Saáry egy percig ámulva
346 10|               Talán elszánnád magadat, hogy beljebb kerülnél néhány
347 10|              képviselőnek úgy rémlett, hogy a Laczházyak évszázados
348 10|      udvarlására... De nem volt ideje, hogy tovább töp­rengjen, mert
349 10|                és uraim, engedjék meg, hogy Saáry képviselő urat bemutassam
350 10|               hiszen csöpp hijja volt, hogy az egész kormányt meg nem
351 10|                most en­gem bízott meg, hogy a váramba lecsaljam s itt
352 10|               pedig - akiről kiderült, hogy a Laczházyak egyik kegyúri
353 10|          hódolattal. - Mert való igaz, hogy kötelességből a kormányra
354 10|            Érzékei annyira elkábultak, hogy szinte öntudatlanul ült
355 10|                csak arra tért magához, hogy egy incsel­kedő hang ezüstös
356 10|            mellette:~ ~- Nem gondolja, hogy illenék talán jó estét kivánni?~ ~
357 10|           lappang...~ ~- Nem gondolja, hogy Nyugat-Európában köszönni
358 10|                  Maga talán azt hiszi, hogy Sajó-Eörs Szerbiában vagy
359 10|               az a csalódás fogott el, hogy a fantasztikus gyermekmesék
360 10|                semmiségbe... Hát igaz, hogy én most a valóságos életemet
361 10|             valóságos életemet élem, s hogy maga csakugyan itt ül mellettem?
362 10|               mellettem? Nem gondolja, hogy most rögtön megrázkó­dom,
363 10|              Kevés hát a valószinűség, hogy a maga csodálatos gyermek­álmaiból
364 10|              kétségtelenül csak azért, hogy az újabb dán irodalomról
365 10|                elé, s arról nevezetes, hogy csak az aktív huszártiszteket
366 10|               akart belenyugodni abba, hogy a nimfák egyedül szoktak
367 10|          smokingos urak arról híresek, hogy még sohase hallották a Tolsztoj
368 10|      egyfolytában kártyáznak, anélkül, hogy idegrendszerük kimerülne...
369 10|                     Vagy ég a vágytól, hogy a szép asszonyoknak udvarolhasson?~ ~-
370 10|       udvarolhasson?~ ~- Attól tartok, hogy nem értek a nyelvükön.~ ~-
371 10|            halkan, mintha attól félne, hogy fölébreszt valakit...~ ~
372 10|         mondani, de nem volt rá képes, hogy érzéseit világos szavakkal
373 10|             pillanatban attól tartott, hogy a gyémántos síkság, a zuzmaravirágos
374 11|              mely onnan vette a nevét, hogy II. Lipót császár, a családi
375 11|              arról a rossz szokásáról, hogy hat órakor a párnái közül
376 11|          mindnyájan elhagyták ágyukat, hogy szamojédoknak öltözködve,
377 11|     tiltakozott ama barbarizmus ellen, hogy az ártatlan nyulak életére
378 11|        hajlandóságot se mutattak arra, hogy álmukat egy fényüző reggeli
379 11|        folyosókon. Csakhamar kiderült, hogy a szép asszonyok nem ragaszkodnak
380 11|               nem vett tudomást arról, hogy álmai fölött egy édes kis
381 11|                ilyet! Szavamra mondom, hogy tíz másodperccel ezelőtt
382 11|             sorsa fölött. Nem igazság, hogy ő ezért a rövid munkaidőért
383 11|                  Masa: Annyi bizonyos, hogy a maga agymunkája különös
384 11|             Masa, csakugyan azt hiszi, hogy mi jó pajtások vagyunk?~ ~
385 11|                   Masa: Maga úgy érzi, hogy jó pajtások vagyunk?~ ~Saáry (
386 11|        egyszerüen): Én csak azt tudom, hogy maga az első nő, akit egy
387 11|                az volt az impresszióm, hogy kicsiny gyermekkorom óta
388 11|       gyermekkorom óta ismerem magát s hogy egy régi, álomszerü időben,
389 11|              viszont. Néha azt hiszem, hogy magának panaszoltam el gyerek­szívem
390 11|         ilyenkor hihetetlennek tartom, hogy magát csak hónapok óta ismerem,
391 11|            csak hónapok óta ismerem, s hogy évekig élt és kacagott,
392 11|              élt és kacagott, anélkül, hogy minderről tudtam volna.
393 11|              mint magához... Gondolja, hogy ez elég a jó pajtássághoz?
394 11|           gyakran elgondolkodtam azon, hogy voltaképpen miért tekintem
395 11|           barátomnak? Nem mondaná meg, hogy mit találok én magán, ami
396 11|               hát elhiszi nekem ugy-e, hogy nem tartozik ama szép fiúk
397 11|                se tartom valószinünek, hogy elegáncia tekintetében a
398 11|               magával: néha úgy érzem, hogy a legnagyobb titkomat is
399 11|                és sohase félnék attól, hogy valaha rossz és szívtelen
400 11|             hozzám... Nem mondaná meg, hogy mi ennek az oka? Én akárhogy
401 11|            nekem?~ ~Masa: Attól félek, hogy mindent el tudnék mondani
402 11|          magától, ami rögtön elárulja, hogy fantázia nélkül való filiszter
403 11|        háziasszonyt, holott jól tudja, hogy ezt az egész világ különösnek
404 11|             azt is különösnek találom, hogy beszélnek egymással s hogy
405 11|             hogy beszélnek egymással s hogy együtt mutatkoznak azok
406 11|              egyetlen szavába kerülne, hogy a régi viszonyukat fölújítsák!~ ~
407 11|                 Mikor később kiderült, hogy a jószabásu smoking tulajdonosa
408 11|               is a magáénak mondhat, s hogy ősei éles pallossal végeztették
409 11|             családi tanács fölfedezte, hogy sze­rel­mes vagyok, s én
410 11|               Az a nemes önfeláldozás, hogy valaki velem, az éretlen
411 11|                 Mikor később rájöttem, hogy az imádott lovag helyett
412 11|                 Saáry: Utóbb megtudta, hogy Laczházy nem veszi túlkomolyan
413 11|          vállalkozik arra a hőstettre, hogy egy egész vármegye pletyka-zsúrjainak
414 11|        barátnőjét, s így nem tudhatja, hogy engem ugyancsak nem lehet
415 11|              mint a többi és elhiheti, hogy semmire se becsülném magamat,
416 11| visszaszereztem a szabadságomat, most, hogy az unalmas társadalmi törvények
417 11|                nem vagyok rá hajlandó, hogy szívtelenül elhagyjam...
418 11|          nagyképüen azt hiszi magáról, hogy érett ember...~ ~A beszélgetés
419 11|  reggeliző-szobában. Egy inas jelenti, hogy a szánkók előálltak, s mindenki
420 11|           gyermek legelső kötelessége, hogy szerény és szófogadó legyen...~ ~ ~
421 12|             meg voltak győződve arról, hogy vol­taképp a színpadra születtek,
422 12|                a kastély földszintjén, hogy a Budapestről érkezett csoma­gokat
423 12|                azt az ötletét azonban, hogy lég­mentesen elzárkózzanak
424 12|              teremben. Látszott rajta, hogy nem közönséges ember; mesésen
425 12|                 nem szégyened magadat, hogy még ezt se tudod? Ha Shakespearet
426 12|             kell, ha reflektálsz arra, hogy komolyan kulturlénynek tartsanak...~ ~
427 12|              igen tüsszenthet anélkül, hogy a nyilvánosság erről pontosan
428 12|               venni arra az áldozatra, hogy a sajó-eörsi szinielőadást
429 12|              harminchat órát... Illik, hogy hálásan boruljunk a lába
430 12|              nincs kifogásod az ellen, hogy bemutassalak neki?~ ~- Nekem?
431 12|                 Nekem? Sőt alig várom, hogy megismerkedjem vele! - válaszolta
432 12|          beszélhetnek... Sejti mester, hogy kik ezek az én öreg barátnőim?~ ~
433 12|           bánatos abbé-fejét, anélkül, hogy a kérdésre válaszolt volna.~ ~-
434 12|          képviselő. - Nem is gondolja, hogy kikről beszélek? Ez különben
435 12|                 Csak annyit árulok el, hogy a legjobb szívük van egész
436 12|           szívük van egész Budapesten, hogy a hajuk már régóta az ezüst
437 12|              ezüst színében csillog, s hogy épp oly dolgosak és szerények,
438 12|             még mindig nem találja el, hogy kikről van szó?~ ~- Még
439 12|            Akkor nincs más hátra, mint hogy megmondjam a nevüket is...
440 12|              kora hajnalban fölkelnek, hogy a konyhát befűtsék, ha délelőtt
441 12|             nem voltam oly szerencsés, hogy önt, kedves mester, csak
442 12|             öreg dámát azzal a hírrel, hogy szemtől-szembe láthattam
443 12|          nagyon tisztában voltak vele, hogy Mozgay Sándor, puritán nénjeiről
444 12|         színháznál azt beszélték róla, hogy nem is játszik szívesen
445 12|      tapintatával egyszerre megérezte, hogy vendégét ki kell szabadítania
446 12|             van tehát a legfőbb ideje, hogy a komoly próbákat megkezdjük...~ ~
447 12|               nap a szobájában maradt, hogy a szerepével foglalkozhassék,
448 12|               az ebédlő ajtajában.~ ~- Hogy tetszik magának Mozgay Sándor? -
449 12|               magánember?~ ~- Mondjuk, hogy mint színész.~ ~- Erre,
450 12|              annak szenteli az életét, hogy önmagából pogánykori kultuszt
451 12|            kultuszt űzzön. Nem hiszem, hogy a régi pogányok annyira
452 12|          felőle. Azt hibáztatja benne, hogy tudatában van talentumának
453 12|             lány volnék, attól tartok, hogy már az ősz haja és a negyvenéves
454 12|              el olyan gyerekességeket, hogy beleszeressen valakibe...~ ~
455 12|          ebédlőben. Az járt a fejében, hogy voltaképp minden asszony
456 12|              minden asszony egyforma s hogy a hitvány pózolóknak a világ
457 13|                Egy ujság kijelentette, hogy ez az ember, akit tegnap
458 13|              termeket. Arról volt szó, hogy a kabinet dolga Bécsben
459 13|            Bécsben se áll a legjobban, hogy az uralkodó már elejtette
460 13|        elejtette a miniszterelnököt, s hogy az okos és erélyes akciónak
461 13|               állt, de mindenki tudta, hogy tulajdonképp csak egyetlen
462 13|               azonban rég tudták róla, hogy politikai kalandor. Csavartagyu,
463 13|               képesnek tartottak arra, hogy a kövéren termő, buja völgyek
464 13|            misztikus babona keringett, hogy Vereczkey Sándor legalább
465 13|               különös hit onnan eredt, hogy a bodrogközi képviselőt
466 13|               mellett várakozott arra, hogy a kegyelmes úr színe elé
467 13|              reszketve gondoltak arra, hogy pár pillanat mulva egy eleven
468 13|                sejtelmük se volt róla, hogy a Vereczkey Sándor aktatáskájában
469 13|               nem fognak rávenni arra, hogy pártom legértékesebb harcosát
470 13|               bár mindenki tudta róla, hogy jó pénzért akár az édesapját
471 13|                a meg­gondolatlanságot, hogy véleményét nyílt színen
472 13|                Ádám előtt szóba hozta, hogy másnap, - interpellációs
473 13|            olvasószobában.~ ~- Hallom, hogy holnap interpellálni készülsz! -
474 13|                Igaz.~ ~- Nem gondolod, hogy már maga ez a kijelentésed
475 13|              Ezek közé tartozik az is, hogy a képviselők csak pártjuk
476 13|      plénumában. Kinek jelentetted be, hogy a kivándorlás ügyében interpellálni
477 13|                kegyes tudomásul venni, hogy interpellációd most egyáltalában
478 13|            egyáltalában nem aktuális s hogy holnap minden fölszólalástól
479 13|           pedig szerényen arra kérlek, hogy lángoló, szónoki temperamentumodat,
480 13|            viszont szabadságodban áll, hogy beszédem elől a folyosóra
481 13|              haragtól.~ ~- Azt mondod, hogy figyelmeztetésem dacára
482 13|             elképedve.~ ~- Azt mondom, hogy mindig föl fogok szólalni,
483 13|              mint annak a szempontnak, hogy valamelyik miniszter megharagszik.~ ~-
484 13|                     Kit vádolsz azzal, hogy a miniszterek haragjával
485 13|                tekintetbe kell venned, hogy mindeddig falun éltem, ahol
486 13|                 sokan biztosan tudták, hogy Saáry vén panamistának nevezte
487 13|           pletykának is akadtak hivői, hogy a kiváló férfiakat csak
488 13|             eljárását. Utóbb kiderült, hogy Vereczkey­nek elszánt hívei
489 13|                kényszerítették Saáryt, hogy egy udvarias, de rövid levél
490 13|          kimondhatatlan vágy fogta el, hogy a fiatal asszony édes gyermek­hangját
491 13|   megállapodott politikust... Látszik, hogy nincs egy jó asszony az
492 13|            mellett, aki megóvja attól, hogy ostobaságokat elkövessen...
493 13|              tanító bácsi oktatásában, hogy az őszinteség a legnagyobb
494 13|          erények egyike?... Nem tudja, hogy a tanító bácsik évezredek
495 13|         vetemednek oly könnyelműségre, hogy őszinték legyenek valakihez,
496 13|            valakihez, mert jól tudják, hogy ezzel a saját maguk halálos
497 13|            szüksége volt magának arra, hogy erkölcsbiróként lépjen föl
498 13|              egészsége után, ahelyett, hogy meggondo­latlanul panamistának
499 13|             írassa le velem száz­szor, hogy az őszinte gyermek virgácsot
500 13|         virgácsot érdemel, én belátom, hogy a legnagyobb bünte­tés­re
501 13|            csak azt sem igérhetem meg, hogy hamarosan meg­­javulok...~ ~
502 13|         toppantott.~ ~- Ha nem akarja, hogy örökre levegyem a kezemet
503 13|           Ezután ne halljam hát többé, hogy őszinte mer lenni valakihez,
504 13|          semmire se gondol, csak arra, hogy a kis pajtásának sűrűen
505 13|           köszönök... Meg fogja látni, hogy a tanév végén egyest kapok
506 14|             már igazán nyugodt vagyok, hogy nem esik semmi baja. Egy
507 14|            utazni, aki arra született, hogy minden kiskoru és gyámoltalan
508 14|         védőangyala legyen. Eltalálja, hogy kire gondolok?~ ~- Az öreg
509 14|         szállhatna, s úgy meghülhetne, hogy két hétig se kelne föl az
510 14|                 Ha most se találja ki, hogy Mariskáról van szó, akkor
511 14|            tagadás - meg is érdemelte, hogy kivételes teremtésnek tartsák.
512 14|              hősiesen lemondott arról, hogy benne még ezután is a szeretnivaló
513 14|       készséggel vállalkozott arra is, hogy barátnői helyett ecetes
514 14|               becsülni, mit jelent az, hogy Mariska most állandóan ott
515 14|       mormogott, Masa pedig elmesélte, hogy sógornője meghűlt a sajó-eörsi
516 14|           emiatt szigorúan elrendelte, hogy három hétig sós levegőn
517 14|              hallani sem akart afelől, hogy barátnőit ily hosszu ideig
518 14|               magát arra az áldozatra, hogy ripszbutorai, befőttes üvegei
519 14|        ünnepélyesen megigérte Masának, hogy jó és engedelmes fiucska
520 14|                úton meggyőződött róla, hogy csakugyan jóságos védőangyalra
521 14|    pályaudvaron Mariska ügyelt föl rá, hogy a csomagjait el ne hagyja
522 14|                   Minek az?~ ~- Annak, hogy ne összegyűrve és agyonfáradva
523 14|                miután lelkére kötötte, hogy gondosan betakarózzék, maga
524 14|        egyszerre az az érzésük támadt, hogy valami varázslat folytán,
525 14|         körülmény arra indította őket, hogy jó ideig a vizet nézzék,
526 14|                vizet nézzék, ahelyett, hogy a podgyászukat kicsomagolták
527 14|            felől. Saáry, miután látta, hogy itt nem igen veszik hasznát,
528 14|               sem könnyebb annál, mint hogy egy kiadós influenzát szerezzen
529 14|            együtt rándultak ki Pólába, hogy a hadikikötőt és az amfiteátrumot
530 14|              Saáry csakhamar megtudta, hogy barátnője micsoda elveket
531 14|               ösztönözte a képviselőt, hogy ő is leplezetlenül kitárja
532 14|         mindent, bizonyos lehet benne, hogy a titkát híven és becsületesen
533 14|           látja, az bizonyosra veheti, hogy a csődtörvény százszor jobban
534 14|           csodás talentumom van abban, hogy a szerelmes embert ezer
535 14|               Meri a szemembe mondani, hogy nem találtam el az igazságot?~ ~
536 14|                minap azzal bízott meg, hogy kétszáz váltókeresetet nyújtsak
537 14|            értesítette benne Mariskát, hogy a reggeli vonattal Abbáziába
538 14|              maradni abban a tudatban, hogy drága Mariskája idegen földön
539 14|               nincs annyi sütnivalója, hogy a taktikámba belelásson?
540 14|            belelásson? Azt írtam neki, hogy szörnyű módon influenzás
541 14|             vagyok, mert elhatároztam, hogy mindenáron idecsalom. Haragszik
542 14|              helyén, mert csöpp híjja, hogy az előbb is agyon nem szorított...
543 14|        vacsorázni, az­tán feküdjék le, hogy korán reggel fölkelhessen...
544 14|              nekem azt a szíves­séget, hogy kora reggel bekisér Fiuméba,
545 15|               izgatott­ság­gal várják, hogy a hajóhidon álló és sűrűn
546 15|       Gyerekkoromban az volt az álmom, hogy zuhogó záporban, ólmos felhők
547 15|                barátom én attól félek, hogy magát nem a köd és a tenger
548 15|         ennyi­re, hanem az a gondolat, hogy félóra múlva partra szállhat
549 15|              és bizonyos vagyok benne, hogy maga csak komédiázásból
550 15|                és ismerje be őszintén, hogy amíg itt nekem gyönyörü
551 15|            Saáry: Maga nem hisz abban, hogy az ember barátságot is érezhet
552 15|              meg vagyok győződve róla, hogy az efelé fenkölt érzéseket
553 15|                     Saáry: Biztosítom, hogy téved.~ ~Mariska: Saáry,
554 15|            legkedvesebb foglalkozásom, hogy a szerelmesek panaszait
555 15|        szerepét játszhatom... Elhiszi, hogy boldognak sze­ret­ném látni
556 15|                egész világon? Elhiszi, hogy magát se tartom rossz fiúnak?
557 15|                most már nem is akarom, hogy válaszoljon, mert éppen
558 15|           Éppen ideje volt! Mondhatom, hogy nem születtem tengerésznek.~ ~
559 15|             táviratod után azt hittem, hogy egy szegény haldoklót fogok
560 15|          haldokoltam, de arra a hírre, hogy te vonatra ültél drágám,
561 15|           nekem, ha oly csacsi voltam, hogy ily közönséges csalásnak
562 15|     Európa-szálló kávéháza elé hajtat, hogy itt várja be az abbáziai
563 15|               mindíg zuhog - úgy érzi, hogy a tengeren aranyos verőfény
564 15|        kávé­házban az az impressziója, hogy most issza életében a legjobb
565 15|            tündérregékben szerepeltek. Hogy a Masa ezüstös hangja, édes
566 15|              magának. Csupán azt érzi, hogy két-három esztendőt szívesen
567 15|                érthetetlennek találja, hogy míg az idejövetel közel
568 15|             Mariska mesélni fog nekem, hogy könnyebben elaludjam, maga
569 15|    kimondhatatlan boldog­ságra gondol, hogy ma délben szomszédom lesz
570 15|               szemébe.~ ~- Azt hiszem, hogy jól fogunk mulatni hármacskán, -
571 15|          magunkat ismerem, azt hiszem, hogy felségesen mulatunk...~ ~ ~
572 16|            akiről csak most derült ki, hogy még cseppet sem érett meg
573 16|                vállat­von­va. - Tudja, hogy minden férfi magát nézi?
574 16|                Drágám, esküszöm neked, hogy mindnyájunk között te vagy
575 16|              sejtel­med is lenne róla, hogy milyen bájos vagy, sohasem
576 16|            férfi lennék, biztosítalak, hogy verseket írnék hozzád...~ ~
577 16|             erőt gyűjt a tengerparton, hogy a kormányt kimélet­lenül
578 16|        gavallérosan gondoskodtak róla, hogy ne szűkölködjem udvarlókban...
579 16|     beszélgetésből csakhamar kiderült, hogy az öreg úr azonos a szentkúti
580 16|                most azzal hálálta meg, hogy Szentkúthyékat magával vitte
581 16|               udvariasan fölajánlotta, hogy bárhova elvitet bennünket
582 16|              sejtelem megsúgta nekünk, hogy itt a földkerekség legszebb
583 16|                 Később az is kiderült, hogy a két fiú aktív huszártiszt,
584 16|               a kifejezett aggodalmát, hogy a fiatal Szentkúthyak egészségi
585 16|               olvassa le az arcunkról, hogy mind a ketten a végét járjuk?
586 16|              fogadta azt az ajánlatot, hogy az estét a tengerparti kávéházban
587 16|                bágyadtan kijelentette, hogy fejfájása miatt - őszinte
588 16|            asszony.~ ~- Mondja inkább, hogy meg akarok enni egy fél
589 16|               Édes fiam, nem gondolja, hogy őrültség, amit cselekszik? -
590 16|             fejcsóválva.~ ~- Őrültség, hogy lefekszem, ha a fejem fáj?~ ~-
591 16|         elkövetni fog! Hát azt akarja, hogy ez a két fiú szabadon és
592 16|              mindössze azt kötötte ki, hogy Masa belekaroljon, - a fiúk
593 16|             készül, de figyelmeztetem, hogy egy pásztorbotra is szüksége
594 16|         kételkedem és éppen ez az oka, hogy egy nagy, igen nagy szívességet
595 16|                 Mi az?~ ~- Arra kérem, hogy ne legyen most oly fiatal,
596 16|               koráról, de mivel tudom, hogy a jósága még a szépsé­génél
597 16|             naivul elhitetem magammal, hogy egy tipegő nagymama áll
598 16|               nincs egyéb gondja, mint hogy az egész világot boldoggá
599 16|             tegye... Ugy-e, megengedi, hogy a szívemet kiöntsem, hogy
600 16|              hogy a szívemet kiöntsem, hogy a nagy és keserves fájdalmamat
601 16|             mindíg az járt a fejemben, hogy Masát nemsokára örökre elveszítem...
602 16|             magam előtt is letagadtam, hogy kamasz módjára szerelmes
603 16|                példá­ján tanultam meg, hogy vannak helyzetek, melyekben
604 16|               mond... Talán ez az oka, hogy sohase volt részem asszonyi
605 16|    rettenetesnek tünik föl a gondolat, hogy életem legelső, igazi szeretetéről
606 16|             csacsi?~ ~- Hát nem látta, hogy Masa egész éjjel a fiatalabb
607 16|          hiszen nem vagyok oly önhitt, hogy magamat ezzel a csinos legénnyel
608 16|                egy szép asszonyt arra, hogy reám, a savanyú fickóra,
609 16|                csakugyan az a nézetem, hogy a maga tekin­tetétől még
610 16|                oly kiállhatatlan volt, hogy egyszerűen megborzadtam
611 16|                s így az se lehetetlen, hogy Masának éppen az ünnepies
612 16|           úrnak hirtelen eszébe jutna, hogy Szentkúthy György urat egy
613 17|         előcsarnokában.~ ~- Nem tudja, hogy ki találta föl a távírógépet? -
614 17|            nélkül felkoncolnám. Tudja, hogy micsoda meglepetés ért ma
615 17|         hirtelen arra határozta magát, hogy az Arany Sirály-lyal végigjárja
616 17|              Masa kissé előre sietett, hogy a moló végében kitett foto­­gráfiákat
617 17|               s gondoljon inkább arra, hogy a szerelmi dolgokban minden
618 17|             számít. Azt hiszem, tudja, hogy a szerelmeseknek a KMP a
619 17|                Az éjjel megtanulhatta, hogy a gyávaság néha helyre­hozhatatlan
620 17|               az el lehet készülve rá, hogy holnap már örökre lekésett
621 17|          gimnázistával, hát kérje meg, hogy adjon magának tanácsot,
622 17|              de mivel hasztalan várta, hogy a bamba Saáry a szavaira
623 17|         teremtése óta mindíg úgy volt, hogy a szomjas itallal, a fáradt
624 17|       könnyített magán. Aki azt várja, hogy arcáról fogják leolvasni
625 17|   szimptomákból akarják megállapítani, hogy egy becsületes fiút megtébolyítottak
626 17|        előttünk...~ ~- Maga azt hiszi, hogy nyiltan kellene beszélnem
627 17|          komikusan ijedt arcot vágott, hogy Mariska hangosan elnevette
628 17|            mégis didereg a gondolatra, hogy az érzéseit egy kicsike
629 17|           Mondja, nem szégyenli magát, hogy ennyire gyáva?~ ~Saáry lesütötte
630 17|               Nem az a baj, kis anyám, hogy gyáva vagyok, hanem az,
631 17|                gyáva vagyok, hanem az, hogy rettentően félek valamitől.
632 17|                valamitől. Attól félek, hogy Masa sértőnek találja a
633 17|             még álomnak is hihetetlen, hogy ő valaha az én gyerekes
634 17|           tündérek nem arra születtek, hogy a magamfajta, szögletes
635 17|                mégis nagyon jól tudom, hogy az ilyen asszonyokat a jó
636 17|          közben merünk föltekinteni... Hogy merhetnék hát olyan impertinens
637 17|               olyan impertinens lenni, hogy a szerelmemet bevalljam
638 17|              miután lopva körülnézett, hogy nem közeledik-e valaki? -
639 17|           impertinenciának tartja azt, hogy egy asszonynak a szerelméről
640 17|            beszél, hát azt tanácsolom, hogy csak legyen mielőbb impertinens...
641 17|                  Drágám, nem gondolod, hogy kissé gyanúsan viselkedtek?
642 17|                 Már fél órájánál több, hogy titok­zatosan összebújtok
643 17|              senkise kívánhatja tőlem, hogy egészen késő éjszakáig nézegessem
644 17|              csöpp kedvem sincs hozzá, hogy az irigységtől elájuljak...~ ~
645 17|             nem jövök le a vacsorához, hogy Masával tanúk nélkül be­szélhessen...
646 17|            lesz, bizonyos lehet benne, hogy rám ebben az életben nem
647 17|               többé... Gondoljon arra, hogy valamikor kitüntetéssel
648 17|              le az érettségi vizsgát s hogy egy hajszál híjján megbuktatta
649 17|          sikertelen kisérleteket tesz, hogy a higgadt társalgás tónusába
650 17|           ijedten konstatálja magában, hogy a hangja remeg s hogy meglehetős
651 17|         magában, hogy a hangja remeg s hogy meglehetős ostobaságokat
652 17|           Bocsánat, nehogy azt higyje, hogy unatkozom. Ez nálam egyszerű
653 17|                maga be akarja vallani, hogy szerelmes belém...~ ~Saáry (
654 17|                Saáry (annyira megijed, hogy derékon kettéharapja a szivarját,
655 17|                Maga azzal jött ma ide, hogy a szívét kiönti előttem,
656 17|                 tagadja le lovagiasan, hogy ez volt a szándéka... Mondja,
657 17|             volt a szándéka... Mondja, hogy csak tréfát akart űzni velem,
658 17|               tréfát akart űzni velem, hogy a nagyapámról, vagy a holnapi
659 17|               a marslakókban... Lehet, hogy egyszer visszatérnek megint
660 17|                ki, nem teszi büszkévé, hogy ezt az előkelő szerepet
661 17|               még különben azt hiszem, hogy haragszik rám. És most -
662 17|          miután mindent tud - halljuk, hogy mit akart az imént kérdezni
663 17|      kiránduláshoz?~ ~Masa (boldogan): Hogy nem volna-e kedvem? Akár
664 17|              szóljon két órával előbb, hogy a csomagoláshoz időm legyen...
665 17|            kacérság­gal néz a szemébe, hogy az önzetlen baráti érzés,