Rész

 1  1|       Halálosan kimerült, de még mindig érdekes férfinak látszott,
 2  2|           ahol a két öreg nő még mindig bóbiskolva mosogatta az
 3  2|    jelent meg.~ ~- Nagysádék még mindig ébren vannak? - kérdezte
 4  2|     képviselő urak - én legalább mindig úgy hallottam - sohase feküsznek
 5  2|       őszhaju Josephine, aki még mindig egy nyolcéves kisleány lelkét
 6  5|      akadt dolga, Masa pedig még mindig Olaszországban kószál, bár
 7  8|        jó pajtások legyünk, hogy mindig legyen valakije, akinek
 8  8|  folytatta:~ ~- Amint látja, még mindig törzsökös vidéki vagyok,
 9  9|   csönget­ni fognak, s akkor még mindig elég idő marad, hogy kicsinosíthasd
10 12| legnagyobb színészre... Nos, még mindig nem találja el, hogy kikről
11 12|          kikről van szó?~ ~- Még mindig nem, - mondta Mozgay Sándor.~ ~-
12 12|   napestig a butorokat, s közben mindig csak arra az egyetlen férfira
13 12|          pörkölt kávét darálják. Mindig csak magát, mindig, mindig
14 12|     darálják. Mindig csak magát, mindig, mindig mintha dolgos életükben
15 12|       Mindig csak magát, mindig, mindig mintha dolgos életükben
16 12| pózolóknak a világ teremtése óta mindig nyert ügyük volt azoknál
17 13|        társalgókat megtöltötték, mindig ott lehetett találni a véresszáju
18 13|       napfényben, a kegyelmes úr mindig őt, a modern Petur bánt
19 13|  elképedve.~ ~- Azt mondom, hogy mindig föl fogok szólalni, ha erre
20 14|     Saáry elgondolkodva. - Nekem mindig csak az járt az eszemben,
21 15|       elhiheti nekem - nincsenek mindig elragadtatva azoktól a férfiaktól,