Rész

 1  2|                                      Zsófia és Josephine.~ ~A szoba
 2  2|              öreg hölgy pedig Mozgay Zsófia és Josephine kisasszony,
 3  2|       kisasszony gúnyosan bólintott, Zsófia kisasszony pedig némi dicsekvéssel
 4  2|     mozdulnánk ki hazulról, - mondta Zsófia.~ ~- Hát akkor miért mennek
 5  2|           testvéröcsénk, - folytatta Zsófia.~ ~- Mi neveltük, mi taníttattuk,
 6  2|             segíthessen, - folytatta Zsófia. - Ő minden fölösleges pénzét
 7  2|      boldoggá bennünket? - folytatta Zsófia. - Sírunk örömünkben, ha
 8  2|             szellemi korlátoltságot, Zsófia pedig elismerőleg tette
 9  2|          lámpából? - szólott a derék Zsófia, aki a szobát délelőttönként
10  2|           lelkét hordta magában - és Zsófia helyes­lőleg bólintott hozzá.~ ~
11  2|              szólott bizonyos gőggel Zsófia, mikor alkonyat idején szomszédnőjükkel,
12  2|      valamire itt Pesten? - kérdezte Zsófia hajnalonként a testvérétől,
13  2|             regényét végigolvasta.~ ~Zsófia helyeslőleg bólintott, aztán
14  2|             Óh, szegény Josephine és Zsófia, - ti se fogtok ám egyest
15  2|        jelentkezett és Josephine meg Zsófia zavartalanul ihatták meg
16  9|   lakosztályomban, ahol Josephine és Zsófia kisasszonyok szoktak mesélgetni
17 12|             férfi Ön, kedves mester, Zsófia és Josephine kisasszonyok
18 12| testvérnénjei. Hat hónap óta lakom a Zsófia és Josephine kisasszonyok
19 12|         napsugár - fájdalom - csak a Zsófia és Josephine kisasszonyok
20 12|           méla akkorddal búcsút vett Zsófia és Josepbine kisasszonyoktól.~ ~