Rész

 1  1|        zöld ujoncokként lépték át az üveges ajtókat. Egy fehérfejü
 2  1|     elégedett mosolygás vonult át arcukon, mert a drága okirat,
 3  1|      vértanu-pillantással adta át a szolgának, aki két lépésnyiről
 4  3|     Davidicum, mely annyi éven át otthont adott neki, s mely
 5  3|     melyeket egy egész hónapon át használtak, s az öreg, fogatlan
 6  3| kapaszkodik föl a vársziklákon át a gimnáziumba, s a maga
 7  3|        költségeit...~ ~Öt éven át minden elsején pontosan
 8  3|       a kezében, az esős utcán át hazafelé sietett, az új
 9  4|      akarom, hogy itt unatkozd át az őszi hónapokat, ahelyett,
10  5|       s az étkezőkocsi ablakán át didergő madarak néztek rá
11  7|       melynek másfél évtizeden át közbecsült polgára volt,
12 10|      fiúk, akik hetvenkét órán át egyfolytában kártyáznak,
13 10|         Több zegzúgos folyosón át egy zárt, loggiaszerü erkélyre
14 13|         mely a sajtót napo­kon át foglalkoztatta. Félórával
15 13|       meghallja, s néhány órán át szótalanul üljön a zongora
16 14|       délelőtt együtt hajózott át Abbáziába s mivel a tengeren
17 14|     folytán, egyetlen éjszakán át, a világ másik oldalára,
18 15|       a fedélzetre. Negyedórán át szótalanul nézi a veszettül
19 15|     végkép tönkreázott utcákon át kiviszi őket a vasúti állomáshoz.
20 16|       fiaival együtt két héten át vendége volt a Sándor Henrik