Rész

 1  1|              korszak, amikor a nagykövetség szinte történelmivé lett báljait
 2  1|                abbahagyta a beszélgetést, s szinte ön­kén­telenül beleilleszkedett
 3  3|               vitatkozását, vagy szerényen, szinte alázatosan meglapulva ült
 4  3|          barátságosan, a maga kegyességétől szinte meghatva, nyujtotta kezét
 5  7|             levegőbe... És a nagy, ájtatos, szinte templomi csöndet, melynek
 6  7|              hajtotta meg szőke fejét, mely szinte égett a déli nap verőfényében.~ ~-
 7  8| szolgálatkészségével sürgölődött körülötte, szinte suttogva kérdezte:~ ~- Nem
 8  8|                  Félig behunyta a szemét és szinte álomképen látta maga előtt
 9  9|                       kérdezte megdöbbenve, szinte valami gyermekes félelemmel,
10 10|                    annyira elkábultak, hogy szinte öntudatlanul ült le a faragványos
11 10|               sötétlett, s nagy, élettelen, szinte dermesztő hallgatás lebegett
12 11|             liliputi sandwichet elfogyaszt, szinte anyai gyöngédséggel nézi
13 11|                     házak, a hegyszakadékok szinte elmerültek a havas óceánban,
14 12|             közönséges ember; mesésen szép, szinte köl­te­ménybe való redingot-ja
15 12|             hallottam a mesterről! - mondta szinte alázatosságszámba menő hódolattal.~ ~-
16 13|                  menekülj.~ ~Vereczkey arca szinte eltorzult a haragtól.~ ~-
17 14|                beállott változások után is, szinte beteges rajongással ragaszkodott.
18 14|                   barát­nő­jét s viharosan, szinte tébolyodott örömmel kezet
19 17|                   Mi baja magának?~ ~Saáry (szinte asztmatikusan lélegzik):