Rész

 1  3|        tartottam el magamat...~ ~- Szép, nagyon szép, ez mindenesetre
 2  3|        magamat...~ ~- Szép, nagyon szép, ez mindenesetre becsületedre
 3  3|        üldögélő huszártisztekre és szép asszonyokra, s az elegáns
 4  4| szemrehányásokat tett neki, hogy a szép időt Pesten tölti, ahelyett,
 5  6|           magamról beszélek?... Ha szép beszédet mond, rögtön beleszeretek
 6  9|           barátkoztak önzetlenül a szép asszonyokkal, de ez a mostani
 7  9|            körül. Oly csodálatosan szép volt ez a látvány, hogy
 8  9|           jókedvü urat és még több szép asszonyt fogsz itt találni,
 9 10|          Vagy ég a vágytól, hogy a szép asszonyoknak udvarolhasson?~ ~-
10 10|           lobogó szimbóluma...~ ~- Szép? - kérdezte Masa asszony,
11 11|         Csakhamar kiderült, hogy a szép asszonyok nem ragaszkodnak
12 11|       ugy-e, hogy nem tartozik ama szép fiúk közé, akik az asszonyokat
13 12|         fejezte be, mert a kastély szép asszonyvendégei, akik mindnyájan
14 12|          közönséges ember; mesésen szép, szinte köl­te­ménybe való
15 14|         Most se gondol álmodozva a szép asszonyokra? Most is a politika
16 15|   tisztességeseknek látszanak... A szép kis nők - ezt bízvást elhiheti
17 16|             képesnek hisz maga egy szép asszonyt arra, hogy reám,
18 17|          érthetetlen hencegéssel a szép asszony.~ ~A nábob aggodalmasan
19 17|            és csúfolódva rázta meg szép fejét, de mivel hasztalan