Rész

 1  1|     szere­tetreméltósága most is a régi volt, s szemével, melynek
 2  1|       barátságosan kezet szorított régi ismerőseivel, az ismeret­leneket
 3  4|          hozta. De az öreg Nyitray régi törzsvendég módjára köszönt
 4  4|          egy új asztalt toljanak a régi mellé, s a pincéreket, akik
 5  4|        nevét se értette, - aztán a régi, bizalmas ismerős fesztelenségével
 6  4|       Pesten tölti, ahelyett, hogy régi terve sze­rint Olaszországba
 7  8|         lelkéből. És most megint a régi öngúnyolódással folytatta:~ ~-
 8  9|     vethetett az előcsarnok nehéz, régi módi butoraira, az óriási
 9  9|          lelki szemeivel látott, a régi Scott Walter-féle regényekben,
10  9|        hótömegtől görnye­deztek... Régi századévek hangulata lebegett
11  9|        megszólalt a csöngetyü, s a régi Laczházyak, akik ily kegyetlenül
12 10|      hatalmas bolthajtások, melyek régi kolostorra emlékeztették,
13 10|          azonnal elárulták, hogy a régi Laczházyak fészkébe került,
14 10| szívdobogva konstatálta - nem az ő régi, egyszerü kis pajtása volt...
15 11|           ismerem magát s hogy egy régi, álomszerü időben, melyre
16 11|            szavába kerülne, hogy a régi viszonyukat fölújítsák!~ ~
17 12|          űzzön. Nem hiszem, hogy a régi pogányok annyira imádták
18 16|    kitörését, aztán megismer­tette régi barátait a zavartan maga
19 17|      egyszer visszatérnek megint a régi illuzióim, de addig megelégszem