IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] érzett 1 érzéseimmel 1 érzi 5 és 416 események 2 esetben 1 esetlen 1 | Frequency [« »] 2284 a 755 az 665 hogy 416 és 319 nem 306 s 254 egy | Szomaházy István Az elvált asszony Concordances és |
Rész
1 1| tegeződhetett a miniszterekkel és a nagybirtokosokkal, s az 2 1| Mindenki nevetett, gesztikulált és rablókalandokat mesélt; 3 1| ki, akik mindaddig Pesten és a vidéken ügyvédeskedtek, 4 1| körüljártatták szemüket a márványtól és aranydiszitésektől csillogó 5 1| annyifélekép beszéltek és kiabáltak, itt kissé tótosan, 6 1| taposott nyelvén, mely a Bakony és a zalai hegyek levegőjét 7 1| alázatos pánszlávok, szemüveges és nedvesbajuszu szászok tüntek 8 1| ezüstszakállas orosz papok hajlongtak és violaöves, diplomata-arcu 9 1| megbizólevelet keresték. És boldog, elégedett mosolygás 10 1| gesztusra, s a szeretet és hála melegével simogatta 11 1| s szemével, melynek édes és szelid szomorusága egy fiatal 12 1| miniszterelnök végighaladt. Lelkes és csillogó fanatizmus sugárzott 13 1| napvilágot a tudósításokban és a táviratokban, melyek 14 1| három kilóval meghízzék. És az új emberek, akik a falusi 15 1| fejüket, mikor a szomoru és rokonszenves áruló elhaladt 16 1| szembekerült vele, hidegen és sápadt mosollyal nézett 17 1| nem, ez a versaillesi park és ez a bicegő férfi a napkirály 18 1| udvarába? Vagy talán okosabb és keményebb fejü volt e sok 19 1| fejü volt e sok strébernél és hizelkedőnél, aki foga fehérét 20 1| érzés a hideg józanságnál és más tudomány a legkeserűbb 21 1| mámorosan kapták vállukra és kijelentették, hogy ez az 22 1| olvasott. Szögletes, egyszerü és szürke fickó volt és mégis 23 1| egyszerü és szürke fickó volt és mégis azt az impressziót 24 1| kemény koponyája ésszel és okossággal van tele, s hogy 25 2| Zsófia és Josephine.~ ~A szoba ajtaja 26 2| Teát szeretnék főzni és azt hittem, hogy találok 27 2| hölgy pedig Mozgay Zsófia és Josephine kisasszony, főbérlői 28 2| csinosnak, barátságosnak és kényelmesnek találta a helyiséget, 29 2| hozatta vászonbőröndjét és fehérneműs skatulyáját, 30 2| éjszaka is mutatkozzanak.~ ~- És hol van éjszaka a nép?~ ~- 31 2| kávéházakban, a mulatóhelyeken és az orfeumokban, ahol hajnalig 32 2| ahol hajnalig muzsikálnak és pezsgőznek. A képviselő 33 2| tizenkét krajcárt...~ ~- És most természetesen ő segíti 34 2| ruhára, cipőre, kalapra és nyakkendőre adja ki, mert 35 2| udvarnál is megfordulnak.~ ~- És ez magukat boldogokká teszi?~ ~- 36 2| szemmel kacérkodnak vele.~ ~- És csak messziről látják?~ ~- 37 2| hogy egészségesek vagyunk és hogy nekünk még a jégeső 38 2| komolyan megcsóválta a fejét és így szólott a rajongó vén 39 2| nem értek, de hogy gonosz és szívtelen ember, arról 40 2| óra volt, mire lefeküdt és félhétkor már szokása szerint 41 2| lelkét hordta magában - és Zsófia helyeslőleg bólintott 42 2| szökött meg a házbérrel és a készpénzkölcsönökkel, 43 2| a vaskorlátos folyosón. És az ügynökné, akinek sokkal 44 2| uránál, elismerőleg intett és ezt mondta: „Nem is csoda, 45 2| itthon, mert félénksége és ügyefogyottsága miatt nem 46 2| bár jólelkü, de száraz és unalmas legény, aki akkor 47 2| frissen főzött kávé illatával. És a leányok most megnyugodva 48 2| Óh, szegény Josephine és Zsófia, - ti se fogtok ám 49 2| hallani a képviselő urak! És az se egészen igaz, óh jámbor 50 2| miatt eszi a hideg vacsorát és gyávaságból ül itthon 51 2| volna, nem jelentkezett és Josephine meg Zsófia zavartalanul 52 2| a képviselő úr fölébredt és harsányan csöngetett a ruhájáért...~ ~ ~ 53 3| százai, akik temperamentumuk és lelkesedésük hevét hozták 54 3| settenkedtek s a lelkes és makulátlan honfiak, akik 55 3| játékteremben, ahol hódoló és hízelkedő udvar vette körül.~ ~- 56 3| mert öreg korára megbénult és nem folytathatta a mesterségét... 57 3| már jóval előbb meghalt és én ötéves koromban teljesen 58 3| Elvégeztem a jogot és három esztendő óta ügyvéd 59 3| bérpalotái, a villamosok és járókelők lármája csodamódon 60 3| fenyőfa-asztala, a cseréptányérokkal és bádogpoharakkal, melyben 61 3| bádogpoharakkal, melyben az ételüket és italukat eléjük rakták, 62 3| mosolygott volna. Szeme - szürke és bánatos gyermekszeme - csak 63 3| mint azok, akiket jólétben és fényűzésben neveltek!~ ~ 64 3| keresni a kenyerét. Másolt és rossz kölykökkel vesződött, 65 3| mint azok, akiket jólétben és fényűzésben neveltek...~ ~ 66 3| elmosolyodott... Nem az öröm és a diadal reflexe volt ez, 67 3| világon van? Ebben a sápadt és sovány legényben semmi se 68 3| álmok hőseiből; oly hűvös és cinikus hétköznapiasság 69 3| jó Isten őt csupán elmés és vakmerő közbeszólónak teremtette. 70 3| Egyébként kedves, jószívü és örökké vidám aggastyán volt, 71 3| ütött a Saáry Géza cingár és beesett vállára.~ ~Az ujdonsült 72 3| tanárjelölt, hogy párisit és szalámit vacsorálj. Szépen 73 3| fogadóba, ahol a leányom és az unokám várakozik. Ha 74 3| a fontos, hanem a jó vér és a magyaros temperamentum. 75 3| üldögélő huszártisztekre és szép asszonyokra, s az elegáns 76 3| melynél két gyönyörü asszony és egy kékatillás huszárönkéntes 77 3| föltenni, hogy felnőtt leánya és katona fia van. De Saáry 78 3| aki még Kugler-bonbonokról és jó táncosokról álmodik, - 79 3| karonkapta képviselőtársát és ragyogó arccal cipelte magával 80 3| magával a hölgyek asztalához. És jókedvüen így szólott:~ ~- 81 4| teremben: az asszonyok kiváncsi és derűs jóakarattal nézték 82 4| major domusa - egy elegáns és bágyadt melankóliával mosolygó 83 4| neki, s alkalmasint lenézte és kinevette volna azokat 84 4| a praefectus megcsípett és ekkor három napig nem volt 85 4| elő, mely tele volt vékony és elegáns cigarettákkal.~ ~- 86 4| bólintotta meg szőke gyermekfejét és a következő pillanatban 87 4| az élet százszor szebbnek és kivánatosabbnak látszik, 88 4| urak, akik rózsás arccal és hófehér hajjal dőltek hátra 89 4| tünt föl neki, hogy a fény és a melegség, a jólét és a 90 4| fény és a melegség, a jólét és a kényelem itt puha aszbesztfalként 91 4| asztalánál. Láthatólag örömmel és jókedvvel fogadták: az öreg 92 4| meghatott Masát, aki pironkodva és mély figyelemmel szögezte 93 4| maradj, - mondta gyöngéden és a többiek ezt egészen természetesnek 94 4| cikázott végig a szívén és a torka összeszorult a könnyektől... 95 4| teremtés, akiben a gyermek és az érett asszony minden 96 4| érett asszony minden poézise és bájossága egyesült... Valami 97 4| töltök...~ ~Az asszonyok és a két fiatalabb férfi a 98 4| értettem a nevéből.~ ~- És a beszélgetésből se jöttél 99 4| héten elválasztották...~ ~És látva a Saáry elképedését, 100 5| akik lángoló munkakedvet és harci készséget hoztak magukkal, 101 5| langyos helyeslésekben és folyosói ismerkedésekben 102 5| kezét; de csillogó szemükben és sápadt arcukon az elnyomottak 103 5| belevesse magát a váltókeresetek és sommás pörök hullámaiba. 104 5| árbócai körül keringenek és egy még náluk is fehérebb, 105 5| nem látta a nedves mezőket és a fázósan összegubbaszkodó 106 5| udvaroltatnak maguknak... És ekkor egyszerre egy furcsa 107 5| Saáry képviselő úr gúnyosan. És hirtelen együgyünek és nevetségesnek 108 5| És hirtelen együgyünek és nevetségesnek találta, hogy 109 5| arra eszmélve, hogy a hideg és reális motivumok közül, 110 5| szakállemberrel. Utóbb hazament és gérokkot vett magára (a 111 5| szimpatizál a magánnyal és a természet fenségével...~ ~ 112 5| voltaképp a Masa pajkos, üde és finoman formált lányarcát 113 5| szoktatják őket a cifra és léha életre - de most úgy 114 5| pezsgőt. Majd megölelte és tegezni kezdte a Masa öccsét, 115 5| megmondta, hogy Masából és az urából, fájdalom, sohase 116 5| sohase lesz boldog pár...~ ~- És miért váltak el?~ ~- Miért? 117 5| neked a tiszta igazságot?~ ~És a közlékeny huszár most - 118 5| idején. Masa rajong az uráért és Laczházy könyörtelenül megölné 119 5| már nem lehet szó...~ ~- És miféle szerelemről lehet? - 120 5| megfeledkezzék magáról. És ilyen tekintetben, nagyon 121 5| háromszor egymásután Buda és Pest között, míg végre nagynehezen 122 6| erkélyén megjelentem...~ ~- És milyen programmal választottak 123 6| Áhítatosan nézett a plafond felé és ünnepies hangon folytatta:~ ~- 124 6| karonkapta a fiatalembert és magával cipelte a szőnyeges 125 6| mondta ravaszkodva.~ ~- És pedig?~ ~- Valaki odafönn 126 6| Valaki odafönn van a karzaton és mindenáron azt akarja, hogy 127 6| Kicsoda? - kérdezte Saáry és a szíve egyszerre kalimpálni 128 6| kezdett.~ ~- Egy fiatal és szeretetreméltó hölgy, aki 129 6| Ház üléstermébe bevonul... És ugyanezt az alkalmat arra 130 6| Kedélyesen hátbaütögette Saáryt és ingerkedve kérdezte:~ ~- 131 6| jobboldali karzatra, ahol Masa és Mariska asszony már türelmetlenül 132 6| gondolni, hogy valami hazug és dicsekedő perszónával van 133 6| tartottak, aki még sokkal léhább és gyerekesebb, semhogy egy 134 6| hölgynek a háztartástan és az irodalomtörténet okozza 135 6| aztán hátat fordított neki és odafordult Saáry képviselő 136 6| interpellációkra...~ ~- És ki interpellál? Megint valami 137 7| interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, 138 7| kisugározta magából azt az álmos és ködszerü unalmat, mellyel 139 7| készült. Ki volt Saáry Géza és ki volt a hosszuréti Kiss 140 7| kormánypárti padok benépesültek. És a teremben, ahol az imént 141 7| hangosan, türelmetlenül és figyelmet követelve szólalt 142 7| megakadályozta, lényégében banális és érdektelen volt. Kiss János 143 7| állami iskolában, s derék és szorgalmas nemzedéket nevelt 144 7| úgy alakult, hogy ő apró és nehézfejü tótocskákat avat 145 7| rejtelmeibe, míg felesége és öt kiskoru gyermeke háromszáz 146 7| után való vágyakozástól. És mindezt azért, mert egy 147 7| az izletes húsleveskét... És lám, most mégis megtörtént 148 7| jóakarat, hogy valami váratlan és hihetetlen csodálkozásnak 149 7| acélé, s fantáziája színesen és poétikus lendülettel szárnyalt 150 7| legénynek, akit a folyosóról és a pártklubból ismertek; 151 7| bízva van, s akik oktalan és nevetséges haragjukban hitvány 152 7| kis egzisztenciák életére és boldogságára törnek... Az 153 7| megváltozott volna; éles és kemény profilja világított 154 7| félhomályában, szeme lánggal égett és hangja ünnepies harangszóként 155 7| süvített bele a levegőbe... És a nagy, ájtatos, szinte 156 7| mennydörögtek a helyeslés zajától és a tapsok tomboló orkánja 157 7| viharzott végig a terem langyos és ellomhult atmoszféráján. 158 7| szögletéből, s boldogan és meglepetten ölelte keblére, 159 7| karzati ösmerőseit: Masa és Mariska asszonyokat, akik 160 7| lépésekkel az aszfalton, meleg és barátságos pillantásokat 161 7| hordozta körül a József-téren és a Fürdő-utcán, s miután 162 7| tagja se közeledik, melegen és szilaj lelkesedéssel rázta 163 7| tapadt a Masa fiusan bájos és intelligens arcára, mely 164 7| jókedvü izgatottságtól.~ ~- És maga? - kérdezte Saáry kiváncsian.~ ~ 165 7| verőfényében.~ ~- Én? - mondta és lelkesen viszonozta a Saáry 166 7| élet gyönyörüségétől... És most nem ez a világ tünt 167 8| bátorságát is maga mögött hagyta és míg a szobaleány a jólnevelt 168 8| tíz perccel...~ ~- Igen? És ha szabad tudnom, mikorra 169 8| perccel ezelőtt dühbe jött és elszaladt... Most magára 170 8| hogy a kávét behozza, - és Saáry csak most jutott hozzá, 171 8| körülvették, a pénzszerzés gonosz és szívtelen munkáját, a foltos 172 8| emberszólást, a legénylakások és a hónaposszobák lealázó 173 8| pillantottak rá, könyvek és nippek selyme csillogott 174 8| körvonalai... Ismeretlen színek és illatok kábították el érzékeit 175 8| tudott s mely csodaszép és melódikus dallamként zengett 176 8| zengett körülötte az intim és világos fészekben... Félig 177 8| Félig behunyta a szemét és szinte álomképen látta maga 178 8| előtt a Masa karcsú blúzát és aranyos hajfürtjeit, melyek 179 8| tündöklő csillár alatt... És halkan, szentimentális érzékenységgel, 180 8| hogy az élet csupa piszkos és gonosz küzdelmek láncolata?...~ ~ 181 8| valakije, akinek az örömeit és a szomoruságát elmondhatja? 182 8| Vagy a látszat szerint itél és derogál magának, hogy egy 183 8| magáról, hogy csunya fiú és kitünő szónok s hogy elvileg 184 8| függönyt, mely érzéseit és gondolatait eltakarja előlem?...~ ~ 185 8| ahol nincsenek szereplők és díszletek?...~ ~Masa asszony 186 8| hogy nincsenek érzései és gondolatai?... Ha így beszél, 187 8| megtiszteltem...~ ~- Kérdezzen és én töredelmesen vallani 188 8| Szerelmi kalandom még nem volt és az első pohár pezsgőt két 189 8| keresztül sommás keresetek és pertári jegyzőkönyvek fogalmazásában 190 8| ösvényére, kocsmai félszerekben és üres hordók tetején ostobaságokat 191 8| fordulópontjához jutottam...~ ~- És ekkor? - kérdezte Masa asszony.~ ~ 192 8| s megtudtam, hogy poézis és melegség is van a világon...~ ~ 193 8| önkéntelenül kitörtek a lelkéből. És most megint a régi öngúnyolódással 194 8| előbbi hencegését, kiváncsian és megindulva szegezte különös 195 8| szegezte különös vendégére. És olyan pillantással, melyben 196 8| gyerekleány naiv bájossága és az asszony anyáskodó nagyképüsége 197 9| lakosztályomban, ahol Josephine és Zsófia kisasszonyok szoktak 198 9| napján felülsz a gyorsvonatra és hetven kilométeres sebességgel 199 9| leányok, önkéntes tűzoltók és Rákóczi-indulót játszó cigányok 200 9| gondviseléstől, akinek szőke haja és édes kék szeme van, s akit 201 9| hívnak. Ez a bájos, kokett és rakoncátlan kis tündér most 202 9| megtévesztésére játssza a komoly és felnőtt férfit. Amíg szerelem 203 9| most azonban tisztelik és megbecsülik egymást, mert 204 9| zavarja meg semmiféle önző és kellemetlen motivum. Laczházy 205 9| ura házába, hogy a lakását és a garderobeját rendben tartsa... 206 9| képviselőházban, de a szabók és divatárusnők miatt, akik 207 9| s hogy a perrendtartás és a váltójog sokkal jobban 208 9| érdekli a divatlapoknál és az öltözködés codexénél, 209 9| őket a havas országúton és az ámuló vendég tizenöt 210 9| zuzmarás rengetegben, ezer és ezer, dértől csipkés karácsonyfa 211 9| fogsz. Sok jókedvü urat és még több szép asszonyt fogsz 212 9| nagy buzgalommal a kandalló és a mosdóasztal körül. Saáry 213 9| átöltözködött, aztán félénk és kiváncsi pillantást vetett 214 9| aki ragyogó mellvértet és selymes smokingot viselt, 215 9| pertárakat bujó, szürke és igénytelen vidéki ügyvédre...~ ~- 216 9| elvezettette magát az ebédlőbe. És amíg a zegzúgos folyosókon, 217 9| patinás keretben a Masa friss és eleven szépsége, s milyen 218 9| századéves kövek közt az édes és ezüstös gyermekhang, mely 219 10| ahol csipkeruhás pásztornők és elegáns abbék gyültek össze 220 10| karonkapta.~ ~- Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy 221 10| görnyedezett az ezüsttől és a porcellántól... Kristályos 222 10| emelkedett ki meztelen válla és hófehér keblének gömbölyüsége... 223 10| gömbölyüsége... Nem a bájos és éretlen gyereklány volt 224 10| képviselő lesütötte a szemét és hangja, mely oly férfiasan 225 10| melyeket behunyt szemmel és dobogó szívvel járunk végig, 226 10| megsimogatta a Saáry kezét és jóindulattal folytatta:~ ~- 227 10| nem élnek bouillonnal és hetvenkettős sherryvel... 228 10| Tolsztoj nevét, de azért művelt és elegáns fiúk, akik hetvenkét 229 10| birtokát s most mint vendég és jó gibic él a környékbeli 230 10| itt csupa rossz asszony és könnyelmü férfi él? - kérdezte 231 10| bevonultak a dohányzóba és a kártyaszobába, az asszonyok 232 10| egy félórára a bosztonról és a keringőről... Van magában 233 10| álmát alvó világ fölött. És a fehér halál e misztikus 234 10| között, mint az élet égő és lobogó szimbóluma...~ ~- 235 10| szállt végig a havas síkságon és úgy tetszett neki, mintha 236 10| síkság, a zuzmaravirágos erdő és a hófehér asszony egyszerre 237 11| asztal fehér abroszán virágok és ezüstneműek ragyognak, s 238 11| fölszolgált hideg sülteknél és pástétomoknál. A vendégszobák 239 11| ajtajában. A kivételesen friss és korán kelő teremtés Masa 240 11| emberek rosszaságáért. És ilyenkor hihetetlennek tartom, 241 11| ismerem, s hogy évekig élt és kacagott, anélkül, hogy 242 11| mérföldnyiről elkerülnek. És lássa, én mégis furcsán 243 11| magához, mint az édesanyámhoz és sohase félnék attól, hogy 244 11| attól, hogy valaha rossz és szívtelen tudna lenni hozzám... 245 11| jégország közepén, a biztos és puha fészekben körülveszi 246 11| már csakugyan titokzatos és érthetetlen előttem... Miért 247 11| szerelmes vagyok, s én hálásan és könnyekig meghatva karoltam 248 11| félelemmel, csodálattal és lelkesedéssel töltött el... 249 11| életen, könnyekig meghatott és elérzékenyített... Mikor 250 11| lovag helyett csak kényelmes és jóindulatu garde-ra tettem 251 11| pukkerlit vágott előtte és épp oly könnyüséggel libegett 252 11| önfeláldozás, komédia, affektáltság és pózolás): Maga, szegény 253 11| vagyok olyan, mint a többi és elhiheti, hogy semmire se 254 11| terhemre, hát egyszerüen és könnyü szívvel megszabadulok 255 11| hanem az ideális jóbarát és én a barátaim megválasztását 256 11| gyereknek szüksége van rám és én egy sereg gonosznyelvü 257 11| ahol fölpántlikázott lovak és fantasztikus, piros-párnás 258 11| kötelessége, hogy szerény és szófogadó legyen...~ ~ ~ 259 12| szobákban ruhákat próbáltak és szerepeket ismételtek, az 260 12| házigazda, őrizte meg derüs és zavartalan nyugalmát.~ ~- 261 12| Gondoljanak Duse Eleonórára és Sarah Bernhardtra, akik 262 12| elzárkózzanak a világ elől, gúnyos és megérdemelt kicsinyléssel 263 12| Ájulj el a csodálkozástól és meghatottságtól: a férfi, 264 12| maga Mozgay Sándor, a nagy és halhatatlan színművész, 265 12| megbabonázta. II. Rákóczi Ferencről és Kossuth Lajosról még félannyit 266 12| tehát, micsoda könyörgésbe és pénzbe került, míg nemzetünk 267 12| de a Masa kacér, ravasz és finom levelecskéjének végre 268 12| tudott ellentállani... Lejött és nekünk szentelt az életéből 269 12| pillantása mögött valami gúnyos és gonosz furfangosság lappangott.~ ~- 270 12| s hogy épp oly dolgosak és szerények, mint amily rajongó 271 12| Josephine-nek hívják s akik boldogan és elégedett szívvel surolják 272 12| surolják fényesre a kilincseket és törülgetik hajnaltól napestig 273 12| Ön, kedves mester, Zsófia és Josephine kisasszonyok pedig 274 12| hónap óta lakom a Zsófia és Josephine kisasszonyok fedele 275 12| volna a jókedv, a napsugár és a boldogság... De ez a napsugár - 276 12| fájdalom - csak a Zsófia és Josephine kisasszonyok lelkében 277 12| Most azonban itt van és megszoríthatom a kezét és 278 12| és megszoríthatom a kezét és ha visszamegyek, bizonyára 279 12| Saáry látszólag bókokat és kedvességeket mondott a 280 12| akkorddal búcsút vett Zsófia és Josepbine kisasszonyoktól.~ ~ 281 12| betuszkolta a hölgyeket és urakat a kivilágított próbaterembe, 282 12| megvan róla a véleményem.~ ~- És az?~ ~- Üreslelkü, sivár 283 12| az?~ ~- Üreslelkü, sivár és gonosz komédiásnak tartom, 284 12| bálványaikat, mint ahogy ez a hiú és affektáló ember önmagát 285 12| tudatában van talentumának és értékének? Ez, édes barátom, 286 12| becsület. Mennyivel különb és nemesebb race ez, mint a 287 12| race ez, mint a sok üres és fecsegő műbohém, aki egy 288 12| tartok, hogy már az ősz haja és a negyvenéves kora ellenére 289 12| beleszerettem volna...~ ~- És így? - kérdezte Saáry keserüen.~ ~- 290 12| valóságnál is többre tartják. És e tudatban majdnem oly rossz 291 13| gondbaborult hadvezérek és hangos közkatonák töltötték 292 13| miniszterelnököt, s hogy az okos és erélyes akciónak most okvetlenül 293 13| mint valaha, erőltetett és természetellenes jókedvvel 294 13| Kifelé éleseszü, lelkes és makulátlan hazafinak tartották, 295 13| kalandor. Csavartagyu, ravasz és mindenre elszánt ember hírében 296 13| köznyelven szólva, perfid és közönséges panamista volt. 297 13| kegyelmes úr színe elé kerüljön. És mikor a párnázott ajtó kinyílt 298 13| állani, ilyenkor bámulva és megzavarodva tekintgettek 299 13| emberek még kissé ostobák és elmaradtak...~ ~- Úgy látszik, 300 13| kiszivárgott a politikusok és ujságírók közé, jelentőségénél 301 13| jó ideig elérzékenyülve és táguló tüdővel sétálgatott 302 13| barátnője szeszélyesen és álmodozva kalandozza végig 303 13| lesoványodott... Most le fog ülni és megiszik egy csésze forró 304 13| vendégét, majd melléje ült és hosszu prédikációt tartott 305 13| vasútkirályok, a kétéves bébék és a paralitikus öregek engedhetik 306 13| álomvilághoz, amelybe - vakon és siketen - begubózta magát...~ ~ 307 13| tette a kezét a szívére és így szólott:~ ~- Igaz, csak 308 13| tapasztalása, mint az ilyen éretlen és ideálista tacskóknak... 309 13| valakihez, kivéve az okos és hűséges barátnőjét, akinek 310 13| mert én akarom, punktum... És most haza fog menni és sietve 311 13| És most haza fog menni és sietve becsomagol s addig 312 13| kicsikét minden este becsíp és semmire se gondol, csak 313 13| Saáry behunyta a szemét és így válaszolt:~ ~- Minden 314 14| barátnőjénél, Masa váratlan és meglepő hírrel fogadta.~ ~- 315 14| született, hogy minden kiskoru és gyámoltalan embernek a védőangyala 316 14| özveggyé lett, végképp és hősiesen lemondott arról, 317 14| emberszeretetre, a szerénységre és derűs alázatosságra rendezkedett 318 14| barátnői helyett ecetes ugorkát és cseresznyebefőttet készítsen. 319 14| mulattatta a szeszélyes és unatkozó pácienst.~ ~- Meg 320 14| ripszbutorai, befőttes üvegei és régimódi nippjei közül kimozdul.~ ~ 321 14| megigérte Masának, hogy jó és engedelmes fiucska módjára 322 14| Annak, hogy ne összegyűrve és agyonfáradva érkezzék meg 323 14| másik oldalára, a tavasz és napsugár hazájába kerültek. 324 14| idefehérlettek a chersói és vegliai sziklák, a kis tengerszorosban 325 14| felhőfoszlánya lebegett, de itt édes és illatos tavasz volt, mintha 326 14| kerültek volna, ahol pálmák és citromfák virulnak. Mariska 327 14| reszketett, de utóbb ijedten és aggódva pillantott Saáryra, 328 14| elmerül a gondolataiba... És tűrje fel a kabátja gallérját, 329 14| gallérját, mert itt hideg van és nagyon könnyen torokgyulladást 330 14| torokgyulladást kaphat...~ ~Saáry és Mariska asszony a Südstrand 331 14| szálltak meg, melynek ablakai és erkélyei a tengerre nyíltak; - 332 14| húsárak, piaci viszonyok és érdekesebb pletykák felől. 333 14| hasznát, sietve megmosdott és átöltözött, majd hosszabb 334 14| lustálkodva kószált a festői és ütött-kopott olasz házak 335 14| ennyi ideig étlen-szomjan? És vékony felöltőt hord, mintha 336 14| ebédhez, úgyse kap már meleg és tisztességes ételt...~ ~ 337 14| tisztességes ételt...~ ~Mariska és Saáry a következő napokban 338 14| Pólába, hogy a hadikikötőt és az amfiteátrumot megnézzék. 339 14| alatt hosszan, bizalmasan és őszintén beavatták egymást 340 14| majd letörölte a könnyeit és egy hirtelen fordulattal 341 14| kitárja lelkivilágát s bőven és részletesen emlékezzék meg 342 14| kizárólag rossz kávéból és fényűző álmokból élt. Mariska 343 14| álmokból élt. Mariska meghatva és részvéttel hallgatta végig, 344 14| Ezt kérdezte tőle:~ ~- És az asszonyok sohasem érdekelték?~ ~- 345 14| végén a vizsgadíjaimat.~ ~- És most? - folytatta konokul 346 14| érdeklődöm, hanem szíve és az érzései iránt. Most se 347 14| benne, hogy a titkát híven és becsületesen megőrzöm...~ ~- 348 14| érdekli az asszonyoknál és a szerelemnél. De nekem - 349 14| gondolna, akit irigy hegyek és érzéketlen hullámok választanak 350 14| váltópöreimből, amíg én könnyelmüen és lelkiismeretlenül lebzselek 351 15| képest ez a szín szánalmas és stilustalan. A parkban még 352 15| ellenére mindketten frissek és jókedvüek, s látható izgatottsággal 353 15| várják, hogy a hajóhidon álló és sűrűn ásítozó kapitány az 354 15| hallatára az összes villák és penziók megremegnek, kisérteties 355 15| sötétszürke fátyol lebeg. Cherso és Veglia egészen eltünnek 356 15| Saáry: Én ezt a ködös és misztikus szürkeséget százszor 357 15| mint a napsütést, kék vizet és a hajók körül leselkedő 358 15| ez a fájdalmas, szomoru és poétikus ködvilág. Gyerekkoromban 359 15| se tudja megölni a gondos és pedáns háziasszonyt): Kapott 360 15| félek, hogy magát nem a köd és a tenger lelkesíti föl ennyire, 361 15| Tegye a kezét a szívére, és vallja be őszintén: nem 362 15| gondol, mint a sirályokra és albatroszokra, melyek a 363 15| Mariska: De én értem és bizonyos vagyok benne, hogy 364 15| mert az esze nem a vízen és a felhőkön jár, hanem a 365 15| berobog... Legyen férfi és ismerje be őszintén, hogy 366 15| makacssággal hisz a férfiak és nők közt dúló, önzetlen 367 15| férfi is csak a tisztes és fehérhajú matronák számára 368 15| Masámat, aki a legszebb és legédesebb asszony az egész 369 15| rögtön föltünik a prémekbe és shawlokba burkolt Masa asszony, 370 15| kupé lépcsőjéről. Oly üde és jókedvü, mintha öt perccel 371 15| Masa (megpillantja Saáryt és Mariskát, s ámultan csapja 372 15| Mariska (a nyakába ugrik és viharosan össze-vissza csókolja 373 15| Velem?~ ~Masa: Meghízott és olajbarnára sült, mintha 374 15| utcákon kivétel nélkül boldog és elégedett emberek járnak, 375 15| emberek járnak, akik nyájas és biztató pillantásokat vetnek 376 15| melyre rágyújtott, finom és egzotikus illatokat fedez 377 15| csirkefogó olasz pincért kedves és puritán nyárspolgárnak, 378 15| napsütésben. Saáry furcsának és érthetetlennek találja, 379 15| világos ruhás asszonyok és selyemsipkás urak sürgölődnek 380 15| hegyoldalban álló villák és penziók tarka színekkel 381 15| közt vonul ki a hajóból és Saáry boldog, büszke és 382 15| és Saáry boldog, büszke és mégis szerény pillantással 383 15| hotelablakok égnek a napfényben és a kirakatokban kívánatos 384 15| levetem a fűzőmet - mondja - és jót fogok lustálkodni délig, 385 15| távoznék, Masa bizalmas és alamuszi pillantással néz 386 16| Hungáriát jelképező, egészséges és bájos teremtés benyomását 387 16| sohasem öltöznél többé sötét és öreges ruhákba. Ha én férfi 388 16| végigsímogatta.~ ~János és György, - így hívták a szenvedő 389 16| történetét s mivel pompás és jó humorú elbeszélő volt, 390 16| be. Mielőtt azonban Masa és Mariska a köpönyegüket lehozatták 391 16| hogy ez a két fiú szabadon és ellenőrzés nélkül udvarolhasson 392 16| vállon veregette, ijedten és megzavarodva ugrott föl 393 16| szüksége lesz, ha pontos és élethű alakítást akar produkálni...~ ~ 394 16| a Mariska asszony kövér és jólápolt kezecskéjét.~ ~- 395 16| benne?~ ~- Nem kételkedem és éppen ez az oka, hogy egy 396 16| hát behunyom a szememet és naivul elhitetem magammal, 397 16| szívemet kiöntsem, hogy a nagy és keserves fájdalmamat elsírjam?~ ~ 398 16| szeretetéről lemondjak...~ ~- És miért akar lemondani róla, 399 17| vennünk a Quarnerótól.~ ~- És mit talál ebben oly kétségbeejtőnek?~ ~ 400 17| felé a karjait.~ ~- Mit? És ezt maga kérdi? Hat hónapi 401 17| kikerget a paradicsomból. És ezt mind annak a sötét gazembernek 402 17| tegyek?~ ~- Tőlem kérdi? És maga hoz törvényeket az 403 17| tennivaló...~ ~Bosszúsan és csúfolódva rázta meg szép 404 17| remegnek, mint a nyárfalevél... És lám, mégis didereg a gondolatra, 405 17| jó istenke nem egyszerü és filiszter feleségeknek teremtette, 406 17| teremtette, hanem ragyogó és kiváltságos lényéknek, akikre 407 17| önmegtartóztatással játszottam a diszkrét és jólnevelt teremtést. De 408 17| diszkréciónak is van határa és senkise kívánhatja tőlem, 409 17| kis asszony előtt se... És ne kompromittálja azokat 410 17| furcsa grimász valami különös és pikáns kifejezést ad az 411 17| mintha a maga vonzalma és becsülése hidegen hagyna... 412 17| legtöbbre, aki csak a hűséges és együttérző kis pajtását 413 17| hiszem, hogy haragszik rám. És most - miután mindent tud - 414 17| Most azonban lefekszem és magával fogok álmodni... ( 415 17| Megszorítja a Saáry kezét és oly vértforraló kacérsággal 416 17| imént szó esett, szánalmasan és kétségbeesetten vonaglani