Rész

 1  1|  megrokkantotta: néha behunyta a szemét, mintha a gyalog­járás kínokat
 2  6|     Kicsoda?~ ~Saáry lesütötte a szemét, zavartan mosolygott, aztán
 3  7|          szögezte szomorú, barna szemét a szónokra, s a közoktatásügyi
 4  7|        kérdezte aggódó hangon.~ ~Szemét kutatva hordozta körül a
 5  8|    fészekben... Félig behunyta a szemét és szinte álomképen látta
 6  9|         kikarmolták volna egymás szemét, most azonban tisztelik
 7  9|      mulva elképedve meresztette szemét a sö­tét­­ségből kicsillogó
 8 10|      elragadtatással emelte rá a szemét: az édes bakfis, akinek
 9 10|     fiatal képviselő lesütötte a szemét és hangja, mely oly férfiasan
10 11|        alatt, lassan fölnyitja a szemét).~ ~Saáry (zavartan): No
11 13|   vigyázni...~ ~Saáry behunyta a szemét és így válaszolt:~ ~- Minden
12 14|          utazhatik, mert akkor a szemét reggelig le nem hunyja.
13 14|        pillantással sütötte le a szemét.~ ~- Nem érti, csakugyan
14 16| hallatára - pirulva sütötte le a szemét, a további udvariaskodást
15 17|       gyáva?~ ~Saáry lesütötte a szemét - most csakugyan olyan volt,
16 17|   hosszan maga elé néz, lesüti a szemét, kipirul, majd halkan, fájdalmasan