Rész

 1  1|         és szürke fickó volt és mégis azt az impressziót keltette,
 2  2|          Hát akkor miért mennek mégis a színházba?~ ~Josephine
 3  2|       köszöntését, de harmadnap mégis csak megbékültek vele, mert
 4  7|       rokonszenvével, s az idén mégis megesett vele az a hallatlan
 5  7|     húsleveskét... És lám, most mégis megtörtént a csoda: a szürke,
 6  7|   mondotta ezt, de a naiv Saáry mégis úgy érezte, hogy most érte
 7  7| miközben hangosan dörmögte:~ ~- Mégis csak borzasztó, amit egy
 8  8|   képviselő van itt, vagy talán mégis jobb lesz, ha a névjegyemet
 9  8|   csúfolkodva, így szólott:~ ~- Mégis csak hallatlan, hogy az
10 11|        elkerülnek. És lássa, én mégis furcsán vagyok magával:
11 11|        elvált az urától, s most mégis nyugodtan adja itt a háziasszonyt,
12 14|        majd ezt mondta:~ ~- Hát mégis csak van valaki, aki a kétszáz
13 15|         Saáry boldog, büszke és mégis szerény pillantással nyugtázza
14 16|     majd így szólott:~ ~- Azért mégis elengednék egy-két évet
15 17|        a nyárfalevél... És lám, mégis didereg a gondolatra, hogy
16 17|         nagy csacsi vagyok, azt mégis nagyon jól tudom, hogy az