Rész

  1  1|                   és a nagybirtokosokkal, s az immunitás védelme alatt
  2  1|               sűrű szivarfüst gomolygott, s a levegő hangos zsibongással
  3  1|                  fekete kabátot viseltek, s néha lopva körüljártatták
  4  1|                  mű­he­lyéből hozott ide, s a zöldatillás teremszolgák
  5  1|                 vagy a buffet-be sietett, s barátságos kézlóbálással
  6  1|        közoktatásügyi miniszter sasorrát, s a honvédelmi miniszter kedélyes
  7  1|           rácáfolt az elhárító gesztusra, s a szeretet és hála melegével
  8  1|             fáradt mosolygás ragyogta be, s cilinderét szelid vértanu-pillantással
  9  1|         gyalog­járás kínokat okozna neki, s mintha szívverése egy pillanatra
 10  1| szere­tetreméltósága most is a régi volt, s szemével, melynek édes és
 11  1|                abbahagyta a beszélgetést, s szinte ön­kén­telenül beleilleszkedett
 12  1|                  mint méltóságának szólt, s csupán egy hajszál hiányzott,
 13  1|                   izga­lomtól reszkettek, s a szívük megdobbant a tudattól,
 14  1|                mélyen meghajoltak előtte, s tiszteletteljes érdeklődéssel
 15  1|                szemük előtt lejátszódott, s maguk is önkéntelenül meghajtották
 16  1|                 néha gúnyosan megrándult, s amikor a miniszterelnök
 17  1|                   meg; keserűen bólintott s így szólott magában:~ ~-
 18  1|     megvalósítását új poziciójától várta, s nem rejtegetett lelkében
 19  1|                 töltött néhány esztendőt, s a marosvásárhelyi cenzorok
 20  1|                   kétszer látta életében, s a politikáról, a vezető
 21  1|            tűzbe-vízbe mentek volna érte, s a megye székházában aggódva
 22  1|               mellé rakott minden garast, s ügyvédsége harmadik esztendejében
 23  1|            sohasem ölelt senkit a keblére s a szerelmi vallomások technikáját
 24  1|                   és okossággal van tele, s hogy százszor különb mindazoknál,
 25  1|         végigsüvített a népes folyosókon, s a miniszterelnök eltünt
 26  1|                   künn maradt a folyosón, s megvetéssel, keserüen lefelé
 27  2|                 ajtaja halkan fölnyílott, s a konyhában, ahol a két
 28  2|                   alig van tizen­egy óra, s mi éjfél előtt sohase fekszünk,
 29  2|                minden cédulás kapu előtt, s öt-hat órai vándorlás után
 30  2|                 sublád ódon díszedényeit, s a himzett pamutdinnyét,
 31  2|        kényelmesnek találta a helyiséget, s némi alkuvás után, mely
 32  2|                   fehérneműs skatulyáját, s miközben a két öreg kis­asszony
 33  2|              nélkül itthon fogja tölteni, s hogy nagyon szívesen venné,
 34  2|                  másik szobát is kiadtuk, s magunk a konyhában laktunk,
 35  2|                 az ő arcképével van tele, s olyan hölgyektől kap leveleket,
 36  2|               olykor messziről meglátjuk, s néha órákig utána sompolygunk,
 37  2|                  e sértő kijelentés után, s kétszer huszonnégy óráig
 38  2|                  este hideget vacsorázik, s kilenc órakor, akár csillagok
 39  2|            vidékről fölkerült ifjúságnak, s akik e minőségükben sok
 40  2|                  még a légynek se vétett, s akiktől nem egy kalandor
 41  2|                tünődve rázta meg a fejét, s így válaszolt:~ ~- Mire
 42  2|                 állandóan hideg vacsorán, s hogy azért ül minden este
 43  2|             tisztára súrolt asztal mellé, s mialatt a forró kávét kanalazták,
 44  3|         lapjaiknak a pártkör mozgalmairól s a külső tagok százai, akik
 45  3|       tekintélyükben bizakodva jártak föl s alá a termekben, a pártvezér
 46  3|                  demagógok fejtegetéseit, s a névtelen csoportok hullámaiból
 47  3|              férfiak körül setten­ked­tek s a lelkes és makulátlan honfiak,
 48  3|           pártvezér kegyesen intett neki, s jó hangulatban lévén, egyszerre
 49  3|                 kívül állt az embergyűrűn s a falon függő arcképeket
 50  3|            esztergályos volt Pincehelyen, s a szegények házában halt
 51  3|               éltem tizenhétéves koromig, s később a püspöktől kaptam
 52  3|             elmaradt a lármás sokaságtól, s gyalogszerrel indult el
 53  3|             lármája csodamódon eltompult, s ő gondolatban ismét ott
 54  3|               éven át otthont adott neki, s mely nélkül talán az útszélen
 55  3|                  bátortalanul játszottak, s az ebédlő hosszú fenyőfa-asztala,
 56  3|              egész hónapon át használtak, s az öreg, fogatlan pappal,
 57  3|            vársziklákon át a gimnáziumba, s a maga nyomorúsága tudatában
 58  3|            könyörögve kulcsolódott össze, s remegő hangon folytatta:~ ~-
 59  3|                  szánalmat érzett iránta, s még aznap este audienciára
 60  3|                még sohase volt új kabátja s még sohase járt izgatottan
 61  3|          egyszerre a vállára ütött valaki s egy hosszuszakállas úriember
 62  3|           arrafelé cserkésző egylovasnak, s mielőtt a fiatal képviselő
 63  3|      huszártisztekre és szép asszonyokra, s az elegáns pincérseregre,
 64  4|            asztalt toljanak a régi mellé, s a pincéreket, akik nagy
 65  4|             rostbeef sohase érkezzék meg, s hogy egy könyörületes szellem
 66  4|             esztétiká­jába beavatta volna s hogy mindeddig még kivételképp
 67  4|               evett, ahogy jólesett neki, s alkalmasint lenézte és ki­nevette
 68  4|     huszárönkéntes ivott, de nem beszélt, s a fiatal képviselő csakhamar
 69  4|                 fejfájásokat okozott neki s az orvos helyesebbnek találja,
 70  4|               fölnyitotta a réticule-jét, s egy pompás arany­tárcát
 71  4|          cigaretta nagyszerűen izlik neki s hogy az átlátszó füstfátyol
 72  4|            melyben fiatalságát végigélte; s meghatva, dobogó szívvel
 73  4|             asszony jóked­vüen nézett rá, s nyelvecskéjét borzongva
 74  4|             befejezte az operett-keringőt s rázendített egy érzelmes
 75  4|                  olvasta végig a levelet, s lelkesedve, elérzékenyült
 76  4|               asszonyi szépséggel szemben s most egyszerre valami nagy,
 77  4|              gyermekként dédelgethesse, - s egyidejüleg rögtön tudatára
 78  4|                  kabátjait fölsegítették, s csak akkor tért magához,
 79  5|         képviselőház megalakulási munkái, s a szokatlan heves viták,
 80  5|           belenyúltak az őszi ülésszakba, s a fiatal képviselők, akik
 81  5|             farizeusok módjára tapsoltak, s megszorították a pártjukbeli
 82  5|              hangos jókedvvel üdvözölték, s melegen figyelmébe ajánlották
 83  5|                   a mezővároska idilljét, s a hajnali gyorsvonattal
 84  5|           robogott tova a nedves mezőkön, s az étkezőkocsi ablakán át
 85  5|           lábukkal a fodros vízre dőlnek, s a nagy, előkelő hôtelekre,
 86  5|                   utazott a tengerpartra, s tisztán látta, hogy a piros
 87  5|                   egyszer látott életében s hogy diákos féltékenységgel
 88  5|                   törvényszékhez beadott, s kesernyés nevetésbe tört
 89  5|             megillető közönnyel fogadták, s jó ideig szórakozottan lebzselt
 90  5|                   korzót, a pesti cigányt s a kedves cukrászdáját nem
 91  5|        bámulatosan hasonlít a testvérére, s hogy voltaképp a Masa pajkos,
 92  5|                  Masa szemével tekint rá, s akiből a Masa édes fölületessége
 93  5|                  koccintott szomszédjával s életében legelőször maga
 94  5|         pezsgő-márkát szeret a legjobban, s melyik nótát tudná elhallgatni
 95  5|                   egy délamerikai cowboy, s úgy értett a gazdál­kodáshoz,
 96  6|              pusztai tanyámról a fórumra, s azóta - tegnap estéig -
 97  6|                hektoliter bort ittam meg, s olyan beszédeket mondtam,
 98  6|                beléje voltak szerelmesek, s az utazó amerikai milliomosok
 99  6|             hiszik, hogy leánynak néztek, s hogy minden férfit meghódítottam,
100  6|           hányasod volt a magaviseletből, s hogy milyen volt az irásbeli
101  6|             ezeket az unalmas kiadásokat, s friss botrányokkal izgatnák
102  6|             kezdett, a szeme fölcsillant, s arca csakúgy ragyogott az
103  6|                   besurrant a könyvtárba, s hosszasan elmerengett az
104  6|             lehorgasztott fejjel járt föl s alá a legelhagyatottabb
105  7|                   kezek libbentették meg, s husz másodperc mulva lihegő
106  7|                 Eddig falusi ügyvéd volt, s váltópöröket tárgyalt a
107  7|                 úr megbólintotta a fejét, s méltóságos lépésekkel sietett
108  7|             hirlapíró karzatok megteltek, s a miniszterelnök, aki már
109  7|              hosszuréti állami iskolában, s derék és szorgalmas nemzedéket
110  7|                kitüntette rokonszenvével, s az idén mégis megesett vele
111  7|                azoktól, akiket szeretett, s egy rideg, barátságtalan
112  7|                   világ kereke megállana, s anélkül, hogy csak egyetlen
113  7|                  barna szemét a szónokra, s a közoktatásügyi miniszter
114  7|               mint a tűzben edzett acélé, s fantáziája színesen és poétikus
115  7|                   kormány­zása bízva van, s akik oktalan és nevetséges
116  7|               hogy a jobbját megszorítsa, s míg a kormány padjai néma
117  7|                  az első pad szögletéből, s boldogan és meglepetten
118  7|             várnia a keleti pályaudvaron, s így őszinte fájdalmára le
119  7|               szerencsésen utólérte őket, s kissé zavartan állt meg
120  7|            József-téren és a Fürdő-utcán, s miután meggyőződött róla,
121  7|                 magába, ha szépen beszél, s most akár akarom, akár nem,
122  7|             sötétzöld erdővé tömö­rültek, s az aszfalton csupa mosolygó,
123  7|               hajnalokon fölkapaszkodott, s a kékruhás, sovány, sápadt
124  7|                pillantást vetett Saáryra, s így szólott:~ ~- Hiába minden
125  7|            odanyujtotta a fiatalembernek, s egy biztató mosoly után
126  8|                   az ünnepies viziteknek, s aki a járásorvos tölgyfa-ebédlőjét
127  8|               támadt a szom­széd szobában s a következő percben egy
128  8|                   fölhúzta az orrocskáját s egy pásztorjelenetet ábrázoló
129  8|            hónaposszobák lealázó prózáját s egy eldugott, virágos ösvényre
130  8|           csillogott a meleg lámpafényben s a japáni párnák finom gyűrődésén
131  8|            illatok kábították el érzékeit s az a furcsa impressziója
132  8|                mindeddig semmit se tudott s mely csodaszép és melódikus
133  8|             vastag, kanonok-öves szivarok s aranyos egyiptomi cigaretták
134  8|                   vállán hímzett kötényét s komolyan, de bájos kiváncsisággal
135  8|        játékkereskedés kirakatában látott s egy pillanatig úgy tetszett
136  8|               közelébb húzódott Saáryhoz, s pisze orrocskáját nagyképü
137  8|               csunya fiú és kitünő szónok s hogy elvileg a rossz szabóknál
138  8|                  készült gallé­rokat hord s hogy a kacér asszonyokat
139  8|               mellett tanultam a leckémet s rántott levest kaptam estére,
140  8|                barackot nyomott a fejemre s még sokkal ritkábban egy-egy
141  8|                   koromban vettem magamra s az első nő, aki rám mosolygott,
142  8|            szavaltam az istenadta népnek, s egy este álmélkodva csíptem
143  8|                 Rákóczi-indulót játszotta s egy atillás öreg úr messzecsengő
144  8|                  cinizmus eltünt arcáról, s szemei épp oly csodálatos
145  8|                    megismerkedtem magával s megtudtam, hogy poézis és
146  9|                első őszi estét töltöttem, s ahol alkalmasint az utolsó
147  9|               haja és édes kék szeme van, s akit a halandók idelenn
148  9|                  sajó-eörsi vadászatokon, s szeretném látni, van-e merszed
149  9|         köszönetet mondott a meghívásért, s megigérte, hogy minden valószínüség
150  9|                magamba fogok bolondítani, s aztán kegyetlenül kinevetem
151  9|                  sajó-eörsi vadászatokon, s én ezennel ünnepiesen fölszólítom,
152  9|              megveti a világi hiuságokat, s hogy a perrendtar­tás és
153  9|             látszat ellenére, kulturhely, s hogy itt rövid vadászzekében
154  9|                 hanem egy pesti szabónál) s tegyen le, ha fájdalommal
155  9|      szebbnél-szebb asszonyt fog találni, s nekem az a kivánságom, hogy
156  9|                 néhány csinos nyakkendőt, s ötödikén délben üljön föl
157  9|                    nagyon megszomorítana, s akkor a kezem mindörökre
158  9|                 felé induló gyorsvonaton, s miután ötödfél óráig hasztalanul
159  9|              lemond az üdvözlő-beszédről, s egy hatalmas bundába burkolózva
160  9|                  előtt csönget­ni fognak, s akkor még mindig elég idő
161  9|           lebegtek körülötte a levegőben, s egy bársonyruhás, himzettgalléros
162  9|                  előtt álló karosszékben, s egy pillanatig úgy érezte,
163  9|                   megszólalt a csöngetyü, s a régi Laczházyak, akik
164  9|                 selymes smokingot viselt, s akiben sehogyse birt ráismerni
165  9|                lefelé haladt a lépcsőkön, s egy kékfrakkos komornyikkal
166  9|                 friss és eleven szépsége, s milyen visszhangot verhet
167 10|                 kormányt meg nem buktatta s bennünket, gaz opportunistákat,
168 10|                  hogy a váramba lecsaljam s itt orozva elcsukjam abba
169 10|                  kékfrakkos komornyiknak, s a vendégsereg helyet foglalt
170 10|             lepték el a terem parkettjét, s a képviselőnek egy pillanatra
171 10|      szolgálatkészen visszahúzott előtte, s csak arra tért magához,
172 10|                  tekint a férfiak szemébe s akinek pillantásában millió
173 10|              dobogó szívvel járunk végig, s melyek tízéves ko­runk­ban
174 10|                  valóságos életemet élem, s hogy maga csakugyan itt
175 10|                 most rögtön megrázkó­dom, s ismét a kopasz, havas fákat
176 10|                 ezüsttálakat körülvitték, s édes keringőhangok suhantak
177 10|                   két év előtt oltár elé, s arról nevezetes, hogy csak
178 10|         elárvereztette a családi birtokát s most mint vendég és jó gibic
179 10|                   jó asszonyok is vannak, s derék férfiakat is annyit
180 10|                 hátramaradt az ebédlőben, s mutatóujját titokzatosan
181 10|                 rájuk nehezedő hótömegbe, s távolról, a látóhatár szélén,
182 10|                   silhouetteje sötétlett, s nagy, élettelen, szinte
183 11|                 és ezüstneműek ragyognak, s a sarokban, a hatalmas szamovár
184 11|                   a félelmetes hegypúpok, s mely valami kisérteties
185 11|               óráig mélységes csönd volt, s a lomha, téli nap már meglehetősen
186 11|                  az etikettes reggelihez, s az ágyukban elköltött teát
187 11|                   ezüsttálcákat cipeltek, s a budapesti friseuse, akit
188 11|                   ült a kandalló mellett, s egyáltalában nem vett tudomást
189 11|                  lopózkodik az asztalhoz, s mialatt két fürt szőlőt
190 11|                   mialatt két fürt szőlőt s egy liliputi sandwichet
191 11|                  sebességgel rohannak föl s alá a dolgo­zó­szobájukban,
192 11|            gyermekkorom óta ismerem magát s hogy egy régi, álomszerü
193 11|                 gyerek­szívem fájdalmait, s a maga puha kis keze vigasztalt
194 11|                 csak hónapok óta ismerem, s hogy évekig élt és kacagott,
195 11|                 az ablak mellett állanak, s pár percig némán gyönyörködnek
196 11|                  Idebenn pompás meleg van s a két embert valami kifejezhetetlen
197 11|                 föl egy rideg árvaházban, s azóta magamhoz hasonló szürke
198 11|                    Maga elvált az urától, s most mégis nyugodtan adja
199 11|                  hogy beszélnek egymással s hogy együtt mutatkoznak
200 11|               mint a felnőttekkel szokás, s akkor francia babáimat én
201 11|             földet is a magáénak mondhat, s hogy ősei éles pallossal
202 11|                  hogy sze­rel­mes vagyok, s én hálásan és könnyekig
203 11|             túlkomolyan a hitvesi hűséget s ekkor csókot intett neki,
204 11|              kevéssé ismeri a barátnőjét, s így nem tudhatja, hogy engem
205 11|                    mert délre jár az idő, s az asszonyok végre teljes
206 11|                 hogy a szánkók előálltak, s mindenki hangos zsivajjal
207 12|            megütődéssel rázta meg a fejét s halkan folytatta:~ ~- Ájulj
208 12|               minden lány szerelmes bele, s az asszonyok ideggörcsöket
209 12|            járuljunk eléje födetlen fővel s üdvözöljük a tekintetes
210 12|                karonkapta képviselőtársát s odavezette a nagy színészhez
211 12|                   ezüst színében csillog, s hogy épp oly dolgosak és
212 12|              másikat Josephine-nek hívják s akik boldogan és elégedett
213 12|           hajnaltól napestig a butorokat, s közben mindig csak arra
214 12|             demokrata szerzők darabjaiban s a grófnői dilettáns szárny­próbálgatásai
215 12|              exkluziv kaszinó tagjai közé s azóta elvileg csak olyan
216 12|                    udvarmestert tartottak s résztvettek a montecarlói
217 12|               primadonnájaképp szerepelt, s egész nap a szobájában maradt,
218 12|                  próbateremben csöngettek s a beszélgetés abbamaradt,
219 12|                   minden asszony egyforma s hogy a hitvány pózolóknak
220 13|                  meglehetős port vert föl s a fiatal képviselő nevét
221 13|                  intézett a kormány ellen s esténkint gondbaborult hadvezérek
222 13|             elejtette a miniszterelnököt, s hogy az okos és erélyes
223 13|          választották dísztagjaik sorába, s mikor a lakomákon öblös
224 13|                  a párnázott ajtó kinyílt s a miniszter honfibútól megkopaszodott
225 13|                   vette, legelsőnek észre s nyájas gesztussal, bizalmasan
226 13|                 glacé-keztyűkbe bújtatták s reszketve gondoltak arra,
227 13|           Vereczkey számára a pártkörben, s bár mindenki tudta róla,
228 13|                 egyáltalában nem aktuális s hogy holnap minden fölszólalástól
229 13|                szégyenletes belviszályról s a lesújtó nyilat­ko­zatok,
230 13|                 Saáry jókora sebet kapott s vagy két hétig fájdalmas
231 13|     ibolya­bokré­­tákat küldözgetett neki s egy konflissal elhajtatott
232 13|                gyermek­hangját meghallja, s néhány órán át szótalanul
233 13|                menni és sietve becsomagol s addig vissza nem tér Budapestre,
234 13|        engedel­mesen meghízom öt kilóval, s a panamistáknak alázatosan
235 14|               utitársat szereztem magának s most már igazán nyugodt
236 14|                 rossz vonatba szállhatna, s úgy meghülhetne, hogy két
237 14|                   sajó-eörsi vadászatokon s a családi tanács emiatt
238 14|                   csomagjait el ne hagyja s mielőtt szoba­leányával
239 14|              üresen maradt háló­sza­kaszt s miután lelkére kötötte,
240 14|              együtt hajózott át Abbáziába s mivel a tengeren gyönyörü
241 14|         csillogott az aranyos verőfényben s a Monte-Maggiore kacér hósipkája
242 14|                  kékbe játszó opáltengert s a partok felől, ahol otromba
243 14|          fölajánlotta neki a szolgálatait s tiz perc múlva már viharos
244 14|           villa­moson átrándult Voloscába s jóideig lustálkodva kószált
245 14|              Félkettő volt, mire hazatért s Mariska a penzió előcsarnokában
246 14|                   ragyog, de nem melegít, s mi sem könnyebb annál, mint
247 14|                összebarátkoztak egymással s reggeltől estig kettesben
248 14|                   befőttkészítés dolgában s nem egy értékes tudnivalót
249 14|        leplezetlenül kitárja lelkivilágát s bőven és részletesen emlékezzék
250 14|                   lépésről is megismerem, s nagyon csalódnám, ha maga
251 14|             táviratot Masa asszony küldte s arról értesítette benne
252 14|             magához ölelte a barát­nő­jét s viharosan, szinte tébolyodott
253 14|                   reggel bekisér Fiuméba, s velem együtt megvárja a
254 15|               tenger aggasztóan hullámzik s néha egy-egy hideg esőcsepp
255 15|              lebocsátott redőnyök mögött, s az egész kép inkább egy
256 15|              köhögős öreg úr a leányával, s Mariska asszony meg Saáry
257 15|                talpig érő gummiköpenyeget s szürke selyemsipkát visel,
258 15|          mindketten frissek és jókedvüek, s látható izgatott­ság­gal
259 15|                 megkondul a hajó harangja s mindketten helyet foglalnak
260 15|                   egész Quarnerót fölveri s melynek hallatára az összes
261 15|                  kisér­teties lánccsörgés s a hajó nekiindul a nyugtalankodó
262 15|                 egészen eltünnek a ködben s a Karsztból egy árva sziklafal
263 15|                   gyerekkoromban olvastam s mely épp úgy megfogta a
264 15|              folyton a perceket számlálja s idegesen, türelmetlenül,
265 15|                  panaszait meghallgattam, s az akadályokat, jóságos
266 15|                szívemen kisírták magukat, s mióta asszony vagyok, csak
267 15|            záporban rakodó gőzösök között s pár pillanat múlva horgonyt
268 15|                 rézburkolatú lépcsőzeten, s bágyadtan kapasz­ko­dik
269 15|               megszólal a jelzőcsöngetyű, s a budapesti vonat hóval
270 15|          megpillantja Saáryt és Mariskát, s ámultan csapja össze a kezeit):
271 15|                   kis társaság kocsiba ül s az Európa-szálló kávéháza
272 15|               szerelmesen egymáshoz bújik s még melegében elintézi az
273 15|           tavaszias napsugárban fürdenek, s az utcákon kivétel nélkül
274 15|                  életében a legjobb kávét s az egyiptomi ciga­rettá­ban,
275 15|             kávést önzetlen emberbarátnak s Mariskát valami mese­beli
276 15|                  most lehúzná a keztyűjét s ő a szíve szerint kezet
277 15|                 délies verőfény tűz végig s a Monte Maggiore fehér hósipkája
278 15|             selyemsipkás urak sürgölődnek s a hegy­oldalban álló villák
279 15|          felolvasztott zafírként csillog, s szerelmes gyöngédséggel
280 15|                pedig elgyalogol Lovranáig s ezalatt folyton arra a kimondhatatlan
281 16|               közönség szórakozta­tására, s az asszonyok, akik fenékig
282 16|                 egy rózsásarcú öreg úrból s két cigányképű vasgyúróból
283 16|              felföldi vadász­kas­télyban, s a vendégszeretetet, mely
284 16|               dalmát halászfalvak között, s fejedelmi utasát csak tegnap
285 16|                   eszünk, se nem alszunk, s a lélek már hónapok óta
286 16|                   dalmáciai út történetét s mivel pompás és jó humorú
287 16|                nagyon különös teremtések, s így az se lehetetlen, hogy
288 17|              korán délután Brioniba indul s akár tetszik nekünk, akár
289 17|      viszontláthatom a legszebb asszonyt, s mikor éppen belemelegedném
290 17|                  Szentkúthyakat a molóra, s vagy negyedóráig meghatva
291 17|                  megzavarni a cirkulusait s gondoljon inkább arra, hogy
292 17|             rébuszokat akarnak megfejteni s nem Sherlock Holmes-féle
293 17|       megsimogatta a Saáry kipirult arcát s halkan így szólott:~ ~-
294 17|                 végre befejezte szemléjét s nevetve fordult a suttogó
295 17|                 titok­zatosan összebújtok s én mostanáig a legnagyobb
296 17|                fejfájást fogok szimulálni s nem jövök le a vacsorához,
297 17|                   le az érettségi vizsgát s hogy egy hajszál híjján
298 17|              lábait fiúsan egymásra rakja s nagy gyönyö­rűséggel szívja
299 17|                összehúzza kissé a szemeit s ez a furcsa grimász valami
300 17|              magában, hogy a hangja remeg s hogy meglehetős ostobaságokat
301 17|              előcsarnok mindinkább kiürül s kilenc óra tájban teljesen
302 17|            elhallgatnak, nagy csönd támad s Masa hirtelen ásítani kezd.~ ~
303 17|                       Masa (félbeszakítja s megdöbbenve néz a barátjára):
304 17|                  a szívét kiönti előttem, s olyasvalamit fog kérdezni
305 17|                      Én is asszony vagyok s nekem is hizeleg, ha egy
306 17|                   a baráti kézszorítással s azt a férfit becsülöm legtöbbre,